Az utóbbi két évtized pszichiátriai kutatásai által, az úgynevezett biológiai pszichiátria térhódításával vált elfogadottá, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban döntő szerepet játszanak biológiai tényezők is. A depresszió tehát nem a jellem vagy az akaraterő gyengesége, hanem ugyanolyan betegség mint a cukorbetegség vagy akár az allergia.

Előfordulás/gyakoriság

A depresszió egyes becslések szerint a hazai lakosság 8-10 %-át érinti.

A depresszió formái

Az unipoláris depresszió a betegség leggyakoribb formája. Gyakran testi panasz képében jelentkezik, pl. gyomorfájdalom vagy nehézlégzés a vezető tünet. A mániás vagy bipoláris depresszió hullámszerűen változó betegség, amely során a depresszív időszakokat hosszabb-rövidebb mániás szakaszok tarkítják. A mániás időszak alatt a beteg felhangolt, túl aktív, keveset alszik, tehát éppen a depresszió tüneteivel ellentétes magatartást tanúsít. Tartós hangulatzavar szintén a depresszió egy formája, amely szerényebb tüneteket produkál az unipoláris depressziónál ugyanakkor elhúzódó és gyakran félreismerik.

A depresszió tünetei

• állandó rosszkedv, egykedvűség, levertség
• gyakori sírás és elérzékenyülés
• pesszimizmus
• fokozott érzékenység, kisebbrendűségi komplexus
• csökkent érdeklodés a környezet iránt
• figyelem összpontosítás zavara
• csökkent döntési képesség
• a korábban örömöt okozó tevékenységek nem jelentenek a betegnek semmit
• fáradtság, alvászavar, gyakori álmosság
• reménytelenség érzése
• étvágytalanság vagy éppen a fokozott étvágy
• testsúlycsökkenés vagy ritkábban hízás
• fokozott érdeklodés a halál illetve a haldoklás iránt
• öngyilkosság, ilyen tartalmú gondolatok, illetve öngyilkossági kísérlet
• belgyógyászati kivizsgálás során nem objektivizálható fájdalom
• szexuális zavarok, a szexuális érdeklodés csökkenése
• a társadalmi kapcsolatoktól történő visszahúzódás
• szenvedélybetegség: alkoholizmus vagy kábítószer-függőség
• tartós munkaképtelenség
• idős korban a betegség gyakran feledékenység, zavartság formájában jelentkezik

A depresszió kialakulásában szerepet játszó tényezők

Nem: csaknem kétszer annyi nő érintett a betegségben, mint férfi
Kor: a 60 év feletti népesség fokozottan érintett a többi korcsoporthoz képest
Öröklés: a depresszió gyakoribb azoknál a személyeknél, akiknek a vérrokonságában a betegség már előfordult
Krónikus belgyógyászati betegségben szenvedőknél gyakoribb
Bizonyos gyógyszert szedőknél szintén gyakoribb
Pszichológiai tényezők: a pszichoanalitikai szemlélet szerint a gyermekkorban elszenvedett negatív események korán meghatározzák az ember személyiségszerkezetét. Az érzelmileg sivár családi környezet, a családban felmerült problémák helytelen kezelése hozzájárulhatnak a felnőttkori depresszió kialakulásához.
Negatív életesemények: munkahely elvesztése, közeli hozzátartozó halála, válás, megélhetési nehézségek
Hormonális zavarok: terhességi depresszió, amely amint a nevéből is kitűnik, a terhesség során lép fel, a menopausa idején fellépő depresszió hormonális okra vezethető vissza.
Neurotranszmitter elmélet: az utóbbi néhány évtizedben igazolódott, hogy a szorongásos megbetegedésekben szenvedők agyában bizonyos kémiai anyagok mennyisége csökkent. Ezek az anyagok a központi idegrendszerben úgynevezett neurotranszmitterek, felelősek az idegsejtek közötti kapcsolat fenntartásáért. Ezek közül az orvostudomány jelenlegi állása szerint a szerotonin tehető felelőssé azért, hogy éppen milyen a hangulati állapotunk. Depresszióban szenvedők esetében az agy szerotoninszintje lényegesen alacsonyabb, mint egészségeseknél.

Tünetei

- a mániás epizód idején: megnövekedett életenergia
- csökkent alvásigény
- ún. gondolatrohanás, mániás impulzivitás, fokozott mozgásigény
- fokozott szexuális aktivitás
- bizarr viselkedés a társadalmi szituációkban
- gátlások csökkenése
- nagyzásos hóbort
A depresszív időszak alatt a betegség tünetei megegyeznek a depresszióval.
A tartós hangulatzavar tünetei
- állandó, hónapokig-évekig tartó lehangoltság, amely a depresszió súlyosságát nem éri el, mégis életvezetési zavart okoz
- pesszimizmus, ún. negative thinking
- a korábban élvezetet, örömöt okozó tevékenységek már nem nyújtanak semmilyen pozitív tartalmat

A depresszió kezelése

Gyógyszeres terápia:
Le kell szögeznünk, hogy a depresszió kezelhető betegség, a betegek 85-90%-a a kezelés hatására meggyógyul. Ennek ellenére Magyarországon a betegek tekintélyes része depresszív panaszok esetén jellemzően nem fordul orvoshoz. Ahogy nyilvánvalóvá lett az, hogy a depresszió - hasonlóan a többi szorongásos megbetegedéshez - elsősorban biokémiai okra vezethető vissza, úgy a gyógyszeres kezelés a többi kezelési eljárást megelőzve elsődlegessé vált. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy nem minden depressziós beteget szükséges gyógyszerrel kezelni, átmeneti depresszív periódus esetén elsősorban pszichoterápia javasolt. A depresszió kezelésében alkalmazott gyógyszereket antidepresszánsoknak nevezzük. Sok fajta antidepresszáns van forgalomban, a kezelőorvos dönti el, hogy a rendelkezésre álló gyógyszerek közül melyiket választja. Lényeges, hogy ezek a gyógyszerek nem azonnal hatnak, hanem kb. 4-6 hét alatt feldúsulnak a beteg agyában, ekkor tehát a gyógyszer első beszedésétől számított kb. 1 hónap múlva érezhető lényeges javulás. Enyhe mellékhatások (szájszárazság, étvágytalanság, hányinger, székrekedés, alvászavarok, potenciazavarok stb.) a kezelés során-különösen az első néhány hétben- előfordulhatnak, de ezek legtöbbször átmenetiek és nem súlyosak. A panaszok csökkenése illetve megszűnése után még további egy évig szükséges a gyógyszert szedni a visszaesés megakadályozása céljából. Ritka esetekben a kezelés során gyógyszerkombinációt kell alkalmazni. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyszeres terápia pszichoterápiával való kiegészítése a gyógyulást az esetek nagy részében elősegíti.
Az alábbiakban felsorolt antidepresszánsok hozzászokást nem okoznak.
Az SSRI szerek (szelektív szerotonin felvétel gátlók) az idegsejtek közötti résben növelik a szerotonin mennyiségét. A depresszió kezelésében leggyakrabban használatos gyógyszerek tartoznak ebbe a csoportba.
Triciklikus antidepresszánsok: kb. Ötven éve vannak forgalomban, bevált készítmények, azonban súlyos mellékhatásaik (szívritmuszavar, hízás, székrekedés, vérnyomásingadozás stb.) miatt jelenleg kevéssé használatosak.
MAO (Monoamino Oxidáz) gátlók
Szintén bizonyos neurotranszmitterek szintjét növelve hatnak a depresszió ellen.
Az utóbbi években újabb gyógyszerek jelentek meg a piacon, amelyek az előbbi 3 gyógyszercsoport előnyös tulajdonságai egyesítik a mellékhatások csökkentése mellett.
Megismételjük, hogy gyors eredmény a modern antidepresszánsok alkalmazása esetén nem várható, legalább 4-6 hét szükséges a kezdeti javulás eléréséhez.
Pszichoterápia:
Az ún. kognitív terápia abból indul ki, hogy a depressziós személy korábban olyan hibás magatartási mintákat sajátított el, amelyek a depresszió kialakulásában lényeges szerepet játszanak. A negatív önértékelés, a pesszimizmus, bizonyos helyzetekre való negatív reakció, a túlérzékenység kezelésében hasznos módszer. A pszichoterapeuta a kezelt személy gondolkodási mintáit módosítva, illetve megváltoztatva ér el eredményt. A pszichoanalízis a beteg személyes, leggyakrabban gyermekkori múltjára összpontosít, a tudatalatti tartalmakat és élményeket a felszínre hozza, ezáltal próbálja a beteg reakcióit értelmezni. Az analízis hosszadalmas, a végső cél a kezelt személy viselkedésének megváltoztatása. A csoportterápia azon az elven alapszik, hogy a beteg gyógyulási esélyei lényegesen javulnak, ha megérti, hogy az ő betegsége nem elszigetelt, egyedi, hanem sokan hozzá hasonló panaszokkal küzdenek. Különösen hasznos ez a terápiás módszer akkor, ha a beteg szociálisan elszigetelődött vagy kóros viselkedésmintákkal rendelkezik a személyek közötti kapcsolataiban.

A kezeletlen depresszió

Fel nem ismert, illetve nem kezelt depresszió fokozott kockázatot jelent arra, hogy a beteg szenvedélybetegségek (alkohol, kábítószerek) rabjává váljon, illetve öngyilkosságot kövessen el. Különösen fontos ezt figyelembe vennünk egy olyan országban, ahol mind az alkoholizmus, mind az öngyilkosságok tekintetében a fejlett országok között Magyarország kiemelkedő helyet foglal el és a kábítószerélvezők száma napról-napra növekvő tendenciát mutat.

Pánikbetegség

A pánik szindróma a szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, amely ismétlődő, rohamokban fellépő, intenzív szorongással, halálfélelemmel, megsemmisülés-érzéssel járó tünetek képében jelentkezik. Mindezek mellett testi tünetek is jelentkeznek: nehézlégzés, heves szívdobogásérzés, szédülés, fejfájás jellemzik a kórképet. A roham ismétlődésétől való félelem újabb szorongást vált ki, emiatt a betegek a szorongást kiváltó helyzeteket kerülik, phobia alakulhat ki. Gyakran tapasztalható az, hogy pánikroham tömegközlekedési járművön lép fel. Ekkor a betegek már arra a gondolatra, hogy tömegközlekedési járműre kell felszállni, indokolatlanul intenzív szorongással reagálnak. Könnyen érthetővé válik, hogy ezek a betegek mindennapi életvitelükben is gátoltak, munkaképtelenek, többnyire fiatal koruk ellenére. A pánikbetegség döntően a 30 év alatti, női lakosságot érinti. A kórházi gyakorlatban gyakran fordulnak elő esetek, amikor a fenti panaszokkal a betegeket pl. szív- vagy tüdőspecialistákhoz irányítják. Ekkor a szükséges vizsgálatok után kiderül, hogy a panaszok hátterében nem szervi baj áll, hanem pánikbetegséggel állunk szemben. A pánikbetegség gyakran társul depresszióval, illetve phobiával. A pánikbetegség kezelésében a gyógyszereké a főszerep. Az SSRI-k, a tricyclikus antidepresszánsok, illetve a MAO- gátlók adásával látványos javulás érhető el. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hatás kb. 4-6 hét múlva jelentkezik, ezért átmenetileg nyugtatók (sedatívumok) adását kell elkezdeni. A gyógyszeres terápia kiegészítéseként pszichoterápiás kezelés jön szóba.

Kényszerbetegség

A kényszerbetegség a szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, melyet bizonyos cselekvések, illetve gondolatok kényszeres ismétlődése jellemez. A beteg úgy érzi, hogy ezeket a cselekvéseket, rituálékat rendszeresen el kell végeznie ahhoz, hogy valami rossz be ne következzék. Külső szemlélő számára ezek a cselekvések egyértelműen illogikusak és irracionálisak, jellemző cselekvés lehet pl. az, amikor egy beteg, mielőtt az ajtón belép, azt négyszer megérinti, vagy az esti lefekvés előtt a gáztűzhelyet háromszor is ellenőrzi stb.
Ha a beteg ezeket a cselekvéseket nem viszi véghez, szorongás lép fel, tehát azért, hogy a szorongásaitól szabaduljon a cselekvéseket mégis elvégzi.
Jellemző kényszeres gondolat pl. az, hogy valaki azért, hogy szeretett hozzátartozója egészséges maradjon, ismétlődően annak halálára gondol. A kényszeres gondolatok előbb-utóbb automatikusan a beteg tudatába törnek, őt normális életvitelében ezáltal gátolva.
A kényszerbetegségre jellemző, hogy gyakran társul depresszióval. Jellemzően gyermekkorban, vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik. A nemek arányában lényeges eltérés nincs.
A kényszerbetegség kezelés megegyezik a pánikbetegség kezelésével. (forrás: OAN)

Definíció, tünetek
A leggyakoribb bőrbetegség, amelyre a bőrfelszínbõl kiemelkedő, sárgás színű, gyulladt környezetben elhelyezkedő elváltozások jellemzők. Tipikusan az arcon és a törzsön fordul elõ. Mindmáig a betegségért felelős egyértelmű okot nem találtak, azonban a férfihormonok (androgének) bizonyára szerepet játszanak kialakulásában. Ezt alátámasztja az is, hogy általában a pubertáskorban lép fel, bár idősebb korban is kialakulhat. A férfiak gyakrabban betegednek meg, mint a nők. Nőkben a bőr fokozott zsírosodása, a faggyúmirigyek fokozott működése a férfihormonok fokozott termelésére hívhatja fel a figyelmet, ilyenkor részletes kivizsgálás jön szóba. Nem véletlen , hogy a pattanások leginkább a törzsön és az arcon alakulnak ki, ugyanis ezeken a helyeken fokozottabb a faggyúmirigyek működése, a mirigyek kivezetőcsöve eltömeszelődhet, ezáltal a váladék a mirigyben pang, felülfertőződik, ezen kívül a faggyú a szövetek közé jutva a bőrt károsíthatja. A bőr lehet fokozottan érzékeny, viszketés, fájdalom is előfordulhat. Súlyos esetben gennyes gyulladás alakul ki.
Kezelés
Nagyon fontos, hogy a pattanásokat nem szabad nyomkodni. Nem steril körülmények között ilyenkor a pattanások elfertőződésének kockázata a sokszorosára nő. Az arcon elhelyezkedő pattanások nyomkodása ezen kívül még súlyosabb betegséget is okozhat, akár agyhártyagyulladás is felléphet. A nyomkodással ugyanis, a fertőzött faggyú a nyirokerekbe kerülhet onnan pedig a fertőzés könnyen továbbterjedhet. Az előbbi kockázatokon kívül nyomkodás esetén a bőr hegesedhet és maradványtünetekkel gyógyul. Kezelés hatására a teljes gyógyulás maximum kb. 2 hónapot vesz igénybe. Bőrgyógyász szakorvos a tünetek súlyossága alapján választ a rendelkezésre álló kezelések közül. A kezelési módok igen sokrétűek, a külső (bőrre felvitt gyógyszerek) kezeléstől, a szájon át szedhető gyógyszerekig terjed. Antibiotikumok adása is szükséges lehet. A pattanások eltávolítására használatos speciális eszközzel azok kinyomhatók. A hegesedéssel járó esetben lézerrel végzett kozmetikai sebészeti beavatkozások igen jó eredménnyel járnak. (forrás: OAN)

Előfordulás

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás a 40 éves kor feletti férfiak egyik leggyakoribb betegsége. A 60 éves férfiak csaknem 50%-a érintett.

Panaszok és tünetek

Ahogy a prosztata nagysága növekszik, kívülről nyomhatja a húgycsövet, ezáltal vizelési panaszt okoz. Jellemző tünet az, hogy a vizelet megindulása hosszabb időt vesz igénybe, valamint az, hogy a vizeletsugár lassabban áramlik. A beteg érzi, hogy vizelet maradt a hólyagjában, amit azonban nem tud kiüríteni. A sürgős vizelési inger is a gyakori panaszok közétartozik. A vizeletürítés zavara miatt a vizelet a húgyhólyagban pang, a ami bakteriális fertőzések forrása lehet. A fertőzés érintheti a hólyagot, azonban a húgyvezeték mentén felfelé haladva a vesét is elérheti, heveny vesemedence-gyulladást okozva. A vizeléskor, illetve a vizelés végén maró-égo érzés léphet fel.

Diagnózis

Végbélen keresztül végzett tapintással a prosztata nagysága megítélhető. Figyelemreméltó azonban, hogy a prosztata mérete és a panaszok között a legtöbb esetben nincs összefüggés, tehát relatíve kisebb prosztata mellett is komoly tünetek lehetnek. Az ultrahangvizsgálat szintén alkalmas a prosztata méretének megállapítására. A vizelet laboratóriumi vizsgálata rutin eljárásnak számít, segítségével megállapítható, hogy húgyúti fertőzés áll-e fenn.

Kezelés

A terápia gyógyszeres vagy műtéti.
Enyhe panaszok és tünetek esetén kezelés nem feltétlenül szükséges.
Súlyosabb panaszok esetén első lépésben meg lehet próbálkozni gyógyszerek alkalmazásával. Az úgynevezett alfa-receptor blokkolók a prosztata simaizmának elernyesztésével a vizelési panaszokat enyhítik. Forgalomban vannak olyan gyógyszerek, amelyek hormonális úton hatva eredményeznek javulást.
A műtéti megoldás jellemző módja a húgycsövön keresztül végzett endoszkópos műtét az úgynevezett transzuretrális rezekció /TUR/. TUR esetén a gyógyulás rövid és 1-2 napnál hosszabb kórházi tartózkodásra sincs szükség. Abban az esetben, ha a prosztata túl nagy mérete vagy egyéb ok miatt az endoszkópos műtét nem végezhető el, nyitott műtétre van szükség, amely típusos esetben hólyag felőli megközelítésből történik. Az utóbbi években számos egyéb eljárást fejlesztettek ki, úgy mint a lézeres műtéti megoldást, vagy a magas hőfokon végzett eljárást melynek segítségével a prosztata állományát mintegy „elpárologtatják”. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Egészséges állapotában a lencse áttetsző. Legnagyobb a víztartalma és rugalmassága születéskor, attól fogva mindkettő az életkor előrehaladásával csökken.
A szürkehályog kialakulásának alapja az, hogy a lencsében a vízben oldhatatlan fehérjék mennyisége kórosan megnő, a fehérjék kicsapódnak, ami a lencse átlátszóságát csökkenti.
A betegség lehet veleszületett - valamilyen a terhesség első hónapjaiban elszenvedett méhen belüli vírusfertőzés pl. rubeola következménye -, lehet genetikailag meghatározott, vagy valamilyen anyagcserezavar /cukorbetegség/, illetve belső elválasztású mirigy betegségének következménye. Ritkán gyógyszermellékhatás okozza. A szem tompa vagy éles sérülése következtében is kialakulhat. A dohányzás egyértelműen növeli a szürkehályog kockázatát.
Leggyakoribb formája az időskori szürkehályog, amely az időskori látáscsökkenés és vakság vezető okát képezi.

Diagnózis

A szürkehályog könnyen felismerhető szembetegség. Minél előrehaladott stádiumban van - ezt nevezik a szürkehályog érésének - annál jobban látható, akár szabad szemmel is.

Kezelés

Kezelés látásromlás esetén szükséges. A szürkehályog eltávolítható a lencse tokjával együtt, eltávolítható úgy is, hogy a lencse hátsó tokrészét a műtét során nem távolítják el. A lencsemag ultrahanggal darabjaira törhető, ezáltal lézeres műtéti technikával igen kis bemetszés történik. A lencse eltávolításával egyidejűleg műlencse beültetés történik.
Gyakorlott szemész esetén a műtét nem több, mint fél órát vesz igénybe és az esetek döntő többségében kiváló eredménnyel jár. (forrás: OAN

A diéta célja az ingerlékeny bélszakasz megnyugtatása, a meglevő energia- és tápanyaghiány megszüntetése, a kóros anyagcserezavarok kivédése, az étvágytalan beteg erőnlétének javítása, valamint jóízű, étvágygerjesztő ételek adása.
Az étrendet a tápláltsági állapottól és a betegség erejétől függően, az egyéni tűrőképesség figyelembevételével kell összeállítani. A kólitisz ulceróza heveny szakaszában előnytelen lehet a tej, a nyers gyümölcs, a zöldség, valamint az erősen fűszeres, zsíros és panírozott étel. Leromlott állapot, fogyás és étvágytalanság esetén, valamint lábadozás idején jól alkalmazhatók a klinikai tápszerek.
A Crohn-betegség diétája gazdag legyen energiában, fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben. A beteg teljes értékű fehérjéket fogyasszon: sovány húsokat, szárnyasokat, tojást, halakat, tejtermékeket és tejet az egyéni tűrőképessége szerint.
Ügyeljünk az étel elkészítésének módjára! Ez lehet főzés, párolás, fóliában sütés, mikrohullámú sütőben sütés, kuktában főzés és grillezés. Kerülni kell a zsemlemorzsába panírozott sülteket és a gyorséttermi ételeket. Nyugodtan fogyaszthat növényi zsiradékokat (napraforgó-, kukorica- és olívaolajat, margarinokat), valamint zöldség-, főzelék- és gyümölcsféléket (hámozva, főzve, paszírozva).
Kerülni kell a durva növényi rostokat (a kukoricát, a lencsét, a babot, a káposztaféléket, a zöldpaprikát); a vesekőhajlam miatt a nagy oxaláttartalmú élelmiszereket és nyersanyagokat (a kakaót, a csokoládét, a sóskát, a spenótot, az egrest, a rebarbarát, a narancsot, a ribizlit és a belőlük készült lekvárokat, dzsemeket és szörpöket); a gyomorsav termelését fokozó paradicsomos és bő zsiradékban sült ételeket, ketchupöt, mustárt, erős fűszereket, zacskós leveseket, savanyúságokat, savanykás gyümölcsöket, szénsavas italokat, citromsavban dús üdítőket; a hasmenésre való hajlam miatt a szőlőt, a szilvát, a fügét és mindazokat az ételeket, amelyek panaszt okoznak.
A Crohn-betegségben szenvedők általában kívánják az édességet. Nekik elsősorban kekszeket, otthon készült pitéket, felfújtakat és piskótákat, teflonedényben sült palacsintát, valamint pudingokat ajánljunk.
Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy az energiát elsősorban szénhidráttartalmú nyersanyagokkal (zöldfőzelékekkel, burgonyával, rizzsel, gabonaneműekkel) juttassuk be a szervezetbe, s mellőzzük a bél motilitását fokozó egyszerű cukrokat és a panaszt okozó anyagokat. A tejet és a savanyított tejtermékeket a betegek egy része panasz nélkül fogyasztja. Székrekedés esetén finom rostokban gazdag étrend adható. Ügyeljünk a vitaminok és az ásványi anyagok pótlására.
A leromlott szervezetet roborálni kell. Ha ez a megszokott napi étkezésekkel nem oldható meg, a kiegészítő klinikai tápszereket vegyük számításba.

Klinikai tápszerek szerepe a Crohn- és a kólitiszes betegek étrendjében

Hasi fájdalom, láz, gyengeség, étvágytalanság és leromlott állapot esetén sikerrel alkalmazhatók a klinikai tápszerek, mert kis mennyiségben is nagy kalória-, tápanyag-, vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmúak. A Crohn-betegség heveny szakában is alkalmazható a Peptisorb powder szemielementáris (előemésztett), por alakú, italnak elkészíthető, ételekbe keverhető tápszer. A Nutridrink teljes értékű, energiadús, fogyasztásra kész, ízesített, iható tápszer. Hétféle ízben — eper, vanília, trópusi, banán, narancs, karamell, csokoládé — és ízesítés nélkül kapható. Önálló italként lehűtve fogyasztható (csirkeleves ízű természetesen melegen), de az ételkészítés során is jól felhasználhatóak. A beteg állapotától függően napi két-háromdoboznyi adható.
A Nutrison powder könnyen oldódó, íztelen, teljes értékű tápszerpor. Hígításának mértékétől függ az energiatartalma. Ízesítve önálló italként fogyasztható, s az ételek dúsítására is alkalmas. Deciliterenként egy-három evőkanálnyi port számítsunk.
 
Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: sonka, kenyér, tea.
Tízórai: karamellás Nutridrink.
Ebéd: zöldségleves, párolt csirkemell, párolt rizs, befőtt.
Uzsonna: vaníliás Nutridrinkkel puding (Aranka vagy Gála hidegen kikeverhető pudingpor egy zacskó + egy doboz Nutridrink).
Vacsora: lágy tojás, kenyér, tea.

2. nap
Reggeli: virsli, zsemle, tea.
Tízórai: almaturmix Nutridrinkkel (egy doboz Nutridrink + 20 dkg alma).
Ebéd: daragaluska-leves, tökfőzelék (hat evőkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), sertéssült.
Uzsonna: Nutrigríz (170 ml víz + búzadara + nyolc-tíz kanálnyi Nutrison powder + cukor (Fantomalt) + Delma margarin + ízesítés — szórással).
Vacsora: fóliában sült pulykacomb, kenyér, tea.

3. nap
Reggeli: sonkaszalámi, kenyér, kakaó Nutrison powderrel (170 ml víz + nyolc-tíz kanálnyi Nutrison powder, kakaó, cukor).
Tízórai: epres Nutridrink egy doboz.
Ebéd: almaleves, natúrszelet, párolt sárgarépa, Delmás burgonyapüré Nutrison powderrel (három-hat kanállal), banán.
Uzsonna: őszibarackbefőtt, háztartási keksz.
Vacsora: krinolin, kenyér, tea.