Előfordulás

Nemzetközi statisztikák szerint a 60 év feletti népesség 2 %-a érintett. Jóval gyakoribb idős-, mint fiatalkorban és elsősorban nők betegednek meg.

Mi okozza a betegséget?

Veleszületett alulműködés esetén a hormonok képzése -vagy a pajzsmirigy teljes hiánya vagy csökkent működése miatt- károsodott. Mivel a jód a pajzsmirigyhormonok lényeges alkotóelemét képezi, annak hiánya évtizedekig a veleszületett hypothyreosis fő oka volt. Magyarországon a pajzsmirigy alulműködés szűrése minden újszülött esetén kötelező. A szűrés a vér laboratóriumi vizsgálatával történik. Az így igazolt betegség esetén haladéktalan hormonpótlás szükséges, mert ha az elmarad, akkor súlyos agyi fejlődési zavarokkal lehet számolni.
Leggyakrabban úgynevezett autoimmun kórkép van a háttérben, amikor a szervezet védekezőrendszere a saját szövetei, sejtjei ellen fordul, károsítva azokat. Ezt a betegséget az orvosi szaknyelv Hashimoto kórnak hívja.
Golyvaműtét után, izotóp- vagy gyógyszeres kezelés következményeként is felléphet.
Ritkán az agyalapi mirigy elégtelen működése okozza.

Tünetek

Tekintettel arra, hogy a pajzsmirigyhormonok a szervezet anyagcseréjét fokozzák, ezen hormonok hiányában a csökkent anyagcsere által okozott tünetek uralják a képet:
- fáradtság, meglassultság, az érdeklődés hiánya
- depresszió, rossz hangulat
- a fizikai és szellemi terhelhetőség csökkenése
- érdektelen arckifejezés
- akaratlan súlynövekedés /hízás/
- a hidegtűrés csökkenése
- száraz, hűvös, durva bőr
- vékony szálú, törékeny, száraz haj
- székrekedés
- feledékenység
- mély, rekedt hang
- a pulzusszám csökkenése
- férfiaknál: a hímivarsejtek csökkent képződése
- nőknél: meddőség, abortusz
Újszülöttkorban: lassú mozgások, székrekedés, renyhe reflexek, később a növekedés és az érés ütemének csökkenése, süketség, beszédkészség romlása, majd szellemi fogyatékosság léphet fel.

Diagnózis

A vér laboratóriumi vizsgálata alapvető fontosságú: a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje (T3, T4), illetve a következményes agyalapi mirigy hormonszint emelkedés (TSH) a diagnózist könnyen alátámasztja.
A vérben gyakori a koleszterinszint emelkedés, autoimmun kórkép esetén a pajzsmirigy ellenes ellenanyagok kimutathatók.
Az ultrahang- illetve az izotópvizsgálat szintén fontos vizsgálati eszköz lehet.

Kezelés

A pajzsmirigy tartósan csökkent működése esetén tartós hormonpótlás szükséges. A gyógyszer adagját csak lassan szokták emelni, mert ellenkező esetben szívritmuszavarral, alvászavarral stb. lehet számolni. Abban az esetben, ha a laboratóriumi eltérések ellenére csak kevés tünet jelentkezik, a hormonpótló kezelés nem feltétlenül szükséges.
Kielégítő kezelés mellett a betegek normális életvitelt folytathatnak és semmilyen megszorítás nem szükséges. (forrás: OAN)

Egészséges szem a különböző távolságban található tárgyakat alkalmazkodás útján élesen látja. Rövidlátás esetén a fénysugarak az ideghártya előtt (az üvegtestben), távollátás esetén az ideghártya mögött egyesülnek. Súlyos rövidlátás esetén csak az igen közeli tárgyak láthatók élesen, amíg súlyos távollátás esetén éppen fordítva, a távoli tárgyak láthatók.
A szemlencse lényeges tulajdonsága, hogy nagy víztartalmánál fogva rugalmas és mint törőközeg, a domborulatát változtatni képes (alkalmazkodás). Idősebb korban (45 éves kor felett) a szervezet víztartalmának csökkenésével a szemlencse rugalmassága csökken, ezért az alkalmazkodóképesség romlik. Ez az oka annak, hogy az egészséges szem idős korban távollátóvá válik, amíg a közellátó szem látásélessége javul.

A betegség okai

A rövidlátás leggyakoribb oka az, hogy a szem hosszabb a normálisnál, ezáltal az előbb leírtaknak megfelelően a fénysugarak találkozása, az éles kép kialakulása nem az ideghártyán, hanem az üvegtestben jön létre.
Felléphet rövidlátás akkor is, ha a szem törőközegei a normálisnál domborúbbak, ezáltal a fénysugarakat jobban megtörik.
A távollátás akkor jön létre, ha a szemtengely rövidnek bizonyul ahhoz, hogy az ideghártyán éles kép jöjjön létre. Létrejön akkor is, amikor a szem törőközegeinek a normálisnál kisebb domborulata miatt a fénysugarak kevésbé törnek meg. Távollátás esetén a szemlencse domborúságáért felelős izomrostok a lencse domborulatának növelésével próbálnak alkalmazkodni. Minél közelebb kell tekinteni, annál nagyobb alkalmazkodás szükséges.

Kezelés

Hagyományosan a rövidlátás konkáv lencsével, a távollátás kezelése konvex lencsével kezelhető. A szemüveg egy régóta bevált eszköz, azonban hátránya, hogy viselése gyakran kényelmetlen, sportoláskor, testmozgáskor zavaró, valamint a látótér a kontaktlencséhez képest lényegesen szűkebb.
Egyre elterjedtebb a kontaktlencsék viselése. A kontaktlencse egy olyan eszköz, amely közvetlenül a szemre helyezve, a szemet borító könnyfilmen mintegy úszva korrigálja a törési hibákat. Számos fajtájuk ismert, konzisztenciájuk szerint lehet lágy, félkemény, illetve kemény lencse. A kemény lencsék tartósabbak, karbantartásuk, tisztításuk könnyebb, azonban kevésbé kényelmes a viselésük, mint a lágy lencsékké. Forgalomban vannak olyan lencsék amelyek oxigén áteresztő képességüknél fogva akár napokon keresztül viselhetők. Egyszer használatos lencsék is hozzáférhetőek, azonban magas áruk miatt kevésbé elterjedtek. A kontaktlencsék gyakorlatilag tökéletes látást biztosítanak.
A kontaktlencse viselésének legsúlyosabb szövődménye a szaruhártya fekélyes elváltozása, amely súlyos esetben akár vakságot is okozhat. A szaruhártyafekély a rossz vérellátás következtében jön létre. Nem megfelelő sterilitási viszonyok esetén, akkor ha a lencsét éjszakára nem távolítják el a fertőzés kockázata is megnő. Abban az esetben, ha a kontaktlencse viselése közben a szem begyullad (kötőhártyagyulladás) a lencsét azonnal el kell távolítani!
A súlyos rövidlátás kezelésére számos műtéti eljárás is ismert. A műtét során az egyik módszer az, hogy orvosi laser-rel a szaruhártya görbületét megváltoztatják (excimer laser kezelés), így érik el azt, hogy a fénysugarak az ideghártyán találkozzanak.
Az utóbbi években igen jó eredményekről számolnak be. (forrás: OAN)

Előfordulás

Az USA-ban ez a férfiaknál fellépő leggyakoribb rosszindulatú daganat. Előfordulása a korral folyamatosan nő, 60 és 70 év között mintegy 30 %-ban, 80 és 90 év között 70%-ban mutatható ki. Egyes kutatások szerint a fokozott zsírfogyasztás a prosztatarák előfordulását növeli.

Tünetek

Gyakran tünetmentes, olyan tünetek, mint a fogyás, testi leromlás vagy csontfájdalom csupán az esetek 15-20%-ban lépnek fel. Előrehaladott esetben a daganat közeli, illetve távoli áttétet adhat, ekkor az áttét által kiváltó panaszok uralják a képet. Abban az esetben, ha a prosztatarák a gerinc csigolyáiba ad áttétet akkor intenzív csontfájdalom jellemző, gyakran a máj az áttétképzés helye. Akkor, ha a prosztatadaganat a húgycsövet nyomja vizelési panaszok jelentkeznek, figyelembe kell azonban venni, hogy ezt a panaszt az esetek nagy részében a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás okozza.

Diagnózis

Tekintettel arra, hogy a prosztatarák gyakran tünetmentes, és a férfi lakosság igen nagy része veszélyeztetett, a szűrés kiemelt fontosságú.
A PSA /Prosztata-Specifikus Antigén/ egy úgynevezett tumormarker, egy olyan anyag, amely akkor, ha a mennyisége a vérben egy bizonyos szintet meghalad jelzi azt, hogy prosztatarák áll fenn. Egy egyszerű vérvétel alkalmas tehát arra, hogy tünetmentes férfiakban található prosztatarákot felfedezzük.
Mivel a prosztata a végbélen keresztül ujjal elérhető és a prosztatarák legtöbbször a szerv külső részét érinti, az orvos az ujjával végzett egyszerű tapintással meg tudja ítélni a prosztata állományát. Abban az esetben, ha a prosztata kemény, érdes felszínű további vizsgálatok szükségesek.
Abban az esetben, ha a PSA vizsgálat, illetve a tapintás alapján a rosszindulatú daganat alapos gyanúja áll fenn, biopsziára van szükség. A mintavétel gyors és egyszerű, UH /ultrahang/ segítségével történik, pontos diagnózist tesz lehetővé.
A végbélen keresztül végzett UH vizsgálat, illetve az MRI alkalmasak a prosztatarák megítélésére.
A csontok izotópvizsgálata az esetlegesen fennálló csontáttétekre deríthet fényt.

Kezelés

Alapvetően a sebészi megoldás, illetve a besugárzás képezi a betegség terápiáját. Műtét során eltávolításra kerül a teljes prosztata, az o¬ndóhólyaggal és az o¬ndóvezeték egy részével együtt. Abban az esetben, ha a műtét a betegség korai stádiumában történik, az esetek nagy részében teljes gyógyulás érheto el. A műtéti módszer besugárzással egészíthető ki, ekkor gyógyulás még biztosabb.
A besugárzás önállóan is alkalmazható terápiás módszer. Akkor, ha a daganat áttétet nem ad, jó eredményekről számoltak be.
Idős korban alacsony stádiumú, kisméretű prosztatarák esetén, illetve akkor ha a beteg általános állapota miatt bármilyen beavatkozás fokozott kockázattal járna nem szükséges kezelést bevezetni, azonban ekkor fokozott ellenőrzés szükséges.
A terápia részét képezheti az, hogy bizonyos hormontartalmú gyógyszerekkel a férfi nemi hormonok /androgének/ szintjét a vérben csökkentik, ez szintén javulást eredményezhet. (forrás: OAN)

Előfordulás

Az Egyesült Államokban több, mint 12 millió ember inkontinens, a 65 év feletti lakosság 15-25%-a szenved ebben a betegségben. Magyarországon kb. 600.000-1000.000 ember érintett. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy számtalan esetben a betegséget annak kínos, kellemetlen volta miatt- gyakran letagadják, ezért a betegek számának megbecsülése nem lehet pontos. Az inkontinencia nem kizárólag egészségügyi, hanem pszichoszociális probléma is egyben. A betegek nagy része a mindennapi tevékenységében is gátolt, érzelmileg sérülékenyebbé, visszahúzódóbbá válik.

A betegség formái

Az alapján, hogy a vizelet ürülése milyen körülmények között következik be, a betegség több formáját különböztetjük meg.
Stressz inkontinencia: a betegség leggyakoribb formájában a húgyhólyag záróizma nem elég erős ahhoz, hogy ellen tudjon állni annak a nyomásemelkedésnek, ami erős hasprésnél lép fel. Ez az állapot felléphet pl. tüsszentésnél, erős köhögésnél vagy pl. nagy súly felemelésénél. Terhesség idején, szülés után, illetve változókor (menopauza) utáni nők esetében gyakori. Egyes elméletek szerint az ösztrogén (női nemi hormon) hiánya, illetve a kismedence, a húgyhólyag, és a hüvely izomzatának gyengesége okozza.
Túlfolyásos inkontinencia: idős embereknél gyakori, ebben az esetben a húgyhólyag olyan méretűvé nő, hogy nem képes visszatartani a felgyülemlő vizeletmennyiséget és egyszerűen túlfolyik. Gyakran cukorbetegség, krónikus alkoholizmus, prosztata-megnagyobbodás vagy gerincvelő-sérülés következménye.
Sürgető (parancsoló) vizelési inger esetén a húgyhólyag akaratlan összehúzódása következtében ellenállhatatlan vizelési inger keletkezik. Húgyúti fertőzés (felfázás) gyakran sürgető vizelési ingert okoz.
Gyógyszer által okozott inkontinencia esetén gyakran a helytelen időben (lefekvés előtt) alkalmazott vízhajtók vagy akár a túl erős altatók éjszakai inkontinenciát okozhatnak.

A betegség hátterében álló tényezők

- húgyúti vagy nőgyógyászati fertőzések
- székrekedés
- gyógyszerek
- a kismedencei izmok gyengesége
- prosztatamegnagyobbodás - következményes vizelet elfolyási akadályt képezve
- bizonyos urológiai, illetve nőgyógyászati műtétek utáni állapot
- terhesség
- menopauza (változókor)
- hormonális eltérések (pl. ösztrogénhiány)
- gerincvelő sérülések, illetve a gerincvelő gyulladásos vagy egyéb megbetegedései

Diagnózis

Vizelettartási nehézség esetén az esetek döntő többségében nőgyógyász, illetve urológus szakorvoshoz kell fordulni. A panaszok részletes megismerése után fizikális vizsgálattal (tapintással) megállapítható a kismedencei szervek elhelyezkedése. A fizikális vizsgálat vaginális illetve végbélen keresztüli vizsgálatot foglal magába. Fontos a vizelet laboratóriumi (tenyésztéses) vizsgálata, amellyel megállapítható az, hogy van-e genny vagy baktérium a vizeletben. Ebben az esetben antibiotikum adása válik szükségessé.
Az úgynevezett urodinámiás vizsgálattal egy a húgyutakba vezetett katéter segítségével mérhető a vizeletelvezető rendszer különböző részein levő nyomásérték.
Kismedencei UH vizsgálat és húgyhólyag-, illetve veseröntgen meg tudja ítélni a hólyag a vesevezeték, illetve a vesék nagyságát, elfolyási akadály detektálására is alkalmas.
A húgyhólyag tükrözéses vizsgálata (cystoscopia) során a húgycsövön keresztül egy vékony endoszkópot juttatnak be a húgyhólyagba, azt belülről megtekintve. Ezt a beavatkozást érzéstelenítésben végzik.
Lehetőség van arra is, hogy megmérjék a vizelés után húgyhólyagban maradt vizelet mennyiségét is.

Kezelés

Számos betegség esetén a vizelettartási nehézség az alapbetegség következménye, annak gyógyításával a következményes inkontinencia is gyógyul.
Gyógyszer által okozott inkontinencia esetén csökkenteni kell a vízhajtók adagját, illetve ügyelni kell arra, hogy azt a beteg lehetőleg ne lefekvés előtt vegye be. Bizonyos nyugtatók túlfolyásos inkontinenciát okozó hatása ismert.
Húgyúti fertőzés (felfázás) esetén antibiotikumkezelésre van szükség.
Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén hatékony gyógyszerek (alfa-blokkolók) vannak forgalomban, végleges javulást egyértelműen a műtéti megoldástól várhatunk. Hasznos lehet a gyakori vizeletürítés akkor is, ha aktuálisan a beteg nem is érzi azt szükségesnek.
Stressz inkontinencia esetén változókor utáni nőkben hasznos lehet a hormonpótló (ösztrogén) terápia. A húgyhólyag, illetve a kismedence izomzatának kórosan elernyedt állapota műtétet tehet szükségessé.
Igen hasznos lehet a kismedencei izmok tornáztatása (intim torna). Mind a már kialakult betegség kezelésében, még inkább a betegség megelőzésében kifejezett hatékonyságról számoltak be az utóbbi években. (forrás: OAN)

A műtétet követő időszakban - amelynek hossza a műtéti beavatkozás jellegétől függően eltérő lehet - a beteg ne terhelje magát, ne cipeljen nehezet, nehogy a belső varratok szétnyíljanak. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a seb már szépen gyógyul, s nincsenek fájdalmak. A műtéti sebet egy darabig jó, ha nem éri szappan, víz, még akkor sem, ha a kötést már levették róla. Vigyázni kell, nehogy fertőződjön, a műtét helyét ne érje nyomás. A környezetét steril fertőtlenítővel kell tisztítani.

Hogyan mosdassuk a beteget?

Mosakodásnál, zuhanyozásnál – amennyiben beteg hozzátartozónk olyan állapotban van – segítsünk, lehetőleg szivaccsal mosdassunk. A fürdőszobában történő mosakodáskor segítsünk abban, hogy óvni tudja a megoperált testrészét, a műtét helyét. Fürdésnél, üljön be a kádba, vagy a kádülőkére, és ha tudja, megoperált lábát tegye a kád peremére, karját tegye a vállunkra. Ha szükségesnek látjuk, helyezzünk egy kis műanyag széket a kádba vagy helyezzünk kádülőkét a kád peremére.

Ha a beteg nem tud kimenni a fürdőszobába, akkor mosdassuk meg kiültetve vagy az ágyban lavórból. Ágyban történő mosdatásnál nejlon lepedővel védjük az ágyat. Fejtől a lábig haladva, szivaccsal mosdassuk, dörzsöljük végig a testét. A szivaccsal való masszírozásnál vérbőség keletkezik, ami üdítően hat a betegre. Hajmosáskor az ágyhoz kötött beteget úgy fektetjük átlósan az ágyon, hogy feje az ágy szélére kerüljön. Alá egy székre tegyünk egy mosdótálat, majd így mossuk meg, vagy használjunk hajmosó felszerelést.

Hogyan tartsuk rendben a beteg ágyát?

Mindig figyeljünk arra, hogy a beteg tiszta ágyban feküdjön. Sebváladék, vér, széklet, vizelet, izzadság, kiöntött étel, ital, bármi beszennyezheti az ágyat, ami kórokozók melegágyává válhat. Ajánlatos a vászonlepedő alá egy nejlon- vagy gumilepedőt tenni. Az ágyhuzatot olyan gyakran kell cserélni, amilyen gyakran elpiszkolódik. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget mindig csak annyira mozgassuk, amennyire szükséges, illetve amennyire a beteg állapota megengedi. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget helyezzük az ágy egyik felére és az ágy másik felén a piszkos lepedőt az ágy közepéig csavarjuk fel. Csavarjuk fel a tiszta lepedőt félig, majd helyezzük a piszkos lepedő helyére úgy, hogy a felcsavart része az ágy közepén húzódjon. Most fordítsuk át a beteget a tiszta lepedőfélre, s a másik oldalon a piszkos lepedőt csavarjuk fel teljesen, majd vegyük el, s helyére tekerjük ki a tiszta lepedőt. A beteg ekkor már visszahelyezhető az eredeti testhelyzetbe.

Hasi, mellkasi műtéteknél a tüsszentés, köhögés esetén támasszuk meg kezünkkel a sebet, hogy meggátoljuk a varrat kiszakadást.

Tartsuk be az orvos utasításait!

Nagyon figyeljünk oda arra, hogy műtéti sebek kapcsán kialakulhatnak szövődmények, mint például seb körül bőrpír jelenik meg, gyulladásos folyamat indul, fájdalmat érez a frissen műtött, hőemelkedés, esetleg láz. Ilyen esetekben azonnal érdemes orvoshoz fordulni, mert fennáll az elfertőződés kockázata. Fájdalomcsillapítót fájdalom esetén érdemes használni.

A gyógyszerek esetében lehetőség szerint ismerjük meg a gyógyszerek hatását, mellékhatását. Mindig világosítsuk föl a beteg családtagunkat arról, hogy mit miért szed az esetleges félelmek, félreértések elkerülése érdekében. Lehetőség szerint készítsük elő, adagoljuk ki a gyógyszereket.

Műtétek utáni lábadozásnál különösen figyeljünk oda az orvos által előírt gyógyszerelés pontos betartására, különösképpen a véralvadást gátló készítmények bevételére, hiszen ezek bevételének elmaradása súlyos trombózishoz vezethetnek.

(forrás: Nurse Háziápolási Szolgálat)