A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A hólyag rosszindulatú daganata férfiakban közel 3-szor gyakrabban fordul elő, mint nőkben.
Az iparban használatos festékek és oldószerek, valamint a dohányzás egyértelműen kockázati tényezők.

Diagnózis

A vizelet laboratóriumi vizsgálata vér jelenlétét bizonyítja. A vörösvérsejtek mellett genny is megjelenhet. Előrehaladott esetben a daganat elfolyási akadályt képez, ami a vese működését rontja. Ez a folyamat a vese működését jelző laborértékekkel szintén nyomon követhető. A vérvesztés miatt vérszegénység alakulhat ki.
A hólyagból a vizelettel távozó sejtek vizsgálata daganatos sejteket mutathat.
Helyi érzéstelenítésben végzett endoszkópos vizsgálattal (cystoscopia) a hólyag nyálkahártyája megtekinthető. A vizsgálat során a húgycsövön keresztül a hólyagba egy endoszkópot vezetnek fel. Cystoscopia során szövettani mintavételre is mód nyílik.
Képalkotó eljárásokkal (ultrahang, CT, MRI) megállapítható a hólyagban található daganat nagysága, kiterjedése, a hólyag falának vastagsága, valamint az, hogy a daganat a környező szervekre ráterjed-e.
A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálata (urographia) szintén alkalmas lehet a daganat diagnosztizálására.

Kezelés

A hólyagrák kezelése műtéttel, kemoterápiával vagy besugárzással történik.
A daganat nagyságától és kiterjedésétől valamint attól függően, hogy mennyire terjedt rá a környező szervekre a műtét lehet egy húgycsövön keresztül végzett beavatkozás, de súlyos esetben a hólyag és a környező szervek ( férfiaknál a prosztata, ondóhólyag, nőknél a petefészkek, a méh, a méhnyak, és a hüvely egy része) eltávolítása is szóba jön. A környező nyirokcsomók szintén eltávolításra kerülnek.
A kemoterápia során daganatképződést gátló anyagot juttatnak a szervezetbe. Katéter segítségével helyi kezelésre is lehetőség nyílik. Műtétet követően a kemoterápia a daganat visszatérésének kockázatát csökkenti.
A sugárterápia lényege, hogy kb. 2 hónapon keresztül a hólyagra időszakonként visszatérően sugárzást bocsátanak.
Az előbbi terápiás módok természetesen egymással kombinálva is használatosak. (forrás: OAN)

Az okok között természetesen a kórházi ellátás minősége, az intézményi ellátás finanszírozásának időbeni korlátozása és nem utolsósorban az otthoni kényelem állnak. Ma már a kórházi ellátások csupán életmentő, valamint a speciális beavatkozásokra, műtétekre és azt követő lábadozás időszakára korlátozódnak.

Mivel magyarázható az otthoni betegápolás szükségessége és mi áll a hátterében?

Az elmúlt évtizedek demográfiai változásai következtében az ország lakossága folyamatosan idősödik, jelentősen növelve az inaktív lakosság számát, míg az aktív népesség egyre szűkebbre zsugorodik. A népesség demográfiai arányainak eltolódásával együtt folyamatosan változnak az egészségügyi kiadások és bevételek is. A kiadások jelentősen megnövekedtek, míg a bevételek csökkentek, így szükségszerűvé vált a kórházak működését, az ellátások időtartamát más fejlett országok mintáit követve változtatnunk. Mivel a felépülés, rehabilitáció folyamata nem ér véget a kórházi ellátás végeztével, kénytelenek vagyunk hozzátartozóink ápolását, felépülését más módon biztosítani. Ebben a folyamatban kapott helyet az otthoni ellátás, otthoni betegápolás.

Mit nevezünk házi betegápolásnak?

A házi betegápolás lényegében otthoni segítségnyújtás, mely a szociális gondozáson, felügyeleten keresztül egészen a szakápolási, akár intenzív otthoni szakápolásig terjedő skálát foglalja magában. Minden olyan ellátást ide sorolunk, amelynél a beteg, idős otthonában többségében orvosi beavatkozás nélkül látunk el feladatokat.

Hogyan valósítjuk meg mindezt a gyakorlatban?

Általában a hozzátartozó felkérését követően egy személyes találkozó során ápolási dokumentációban felvesszük a beteg állapotát, egyeztetjük a beszerzendő gyógyászati segédeszközök kérdését, egyéb részleteket, majd megszervezzük néhány napon belül az ellátást. Az ellátásokat megelőzően és az ellátások során – amennyiben az ellátás módja, súlyossága megköveteli - folyamatosan kapcsolatot tartunk a házi- vagy szakorvosokkal.

Miért hasznos az otthoni ápolás a betegnek?

Tapasztalataink szerint a beteg, idős emberek nehezen válnak meg az otthoni, megszokott környezettől és számos okból kifolyólag lehetőség szerint minél rövidebb idejűre igyekszenek nyújtani az esetleges kórházi tartózkodások idejét. Lényegében a házi betegápolás során munkatársaink feladatának a középpontjában az ellátott személy áll, és természetesen az ő környezetében, az ő és hozzátartozói igényei szerint valósítjuk meg az ellátást.

(forrás: Nurse Háziápolási Szolgálat)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

• Örökletes tényezők: egyenes ági rokonok között a betegség gyakran halmozódik.
• Környezeti tényezők: A fejlett országokban található magasabb arány egyértelműen a környezeti tényezőkkel magyarázható. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly szerepe egyértelműnek látszik. Az állati zsírokról számos tanulmány született, azonban mind ez idáig nem egyértelmű, hogy lényeges szerepük lenne a betegség kialakulásában.
• Életkor: a kor előrehaladtával a betegség előfordulása egyre nő, a változókor után viszont ez a növekvő tendencia megszűnik. Hormonális tényezők: azokban a nőkben, akiknél a menstruáció fiatalabb életkorban (11-12 év) következett be, a vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség gyakrabban fordult elő. A fokozott gyakoriság késői menopausára is vonatkozik.
• Bizonyos gyógyszerek: az orális fogamzásgátlók alkalmazása szintén fokozott kockázatot rejt. A menopauza (változókor) kezelésében használatos ún. hormonpótló terápia, amely arra szolgál, hogy a menopauza jól ismert tüneteit (verítékezés, gyengeség, érzelmi labilitás stb.) csökkentse, az emlőrák kialakulását elősegíti. Ha az első gyermek születése 30 éves kor fölött történik az emlőrák kockázata közel kétszeresére nő.

Tünetek

Jellemzően az emlőrák korai stádiumában panaszt nem okoz. Önvizsgálattal, ill. rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával első tünet lehet az emlőben, vagy a hónaljárokban tapintható csomó. Csomó tapintása, az emlő bőrének megváltozása, az emlőbimbó behúzódása, nedvedzése ill. alakváltozása esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Súlyos, kezeletlen esetekben a rosszindulatú daganat a bőrre ráterjedhet, ún. kifekélyesedő emlőrák jön létre. Tekintettel a viszonylagos tünetmentességre, a szűrés kiemelkedő jelentőségű.

Diagnózis

A nőgyógyászati szűrővizsgálat során az orvos áttapintja az emlőket és a hónaljárkot, majd gyanú esetén egy speciális vizsgálatot végez, melyet mammográfiának nevezünk. A mammográfia során röntgensugárral az emlőt átvilágítják, ezáltal a kóros eltérések láthatóvá válnak. Ezzel a vizsgálattal tapintással fel nem ismerhető eltérésekre is fény derülhet.
Az emlő ultrahangvizsgálata elsősorban fiatalabb korosztályokban jön szóba.
Abban az esetben, ha a fent említett vizsgálatokkal emlődaganat gyanúja merül föl, el kell dönteni azt, hogy az eltérés jó- vagy rosszindulatú. Ehhez nélkülözhetetlen egy szövettani mintavétel, melynek során egy vékony tűvel általában ultrahangvezérelten az elváltozásból mintát vesznek.

Kezelés

Az emlőrák kezelése elsősorban a daganat kiterjedésétől és attól függ, hogy a környező szövetekre ráterjedt, ill. áttétet adott vagy sem. Ebből a szempontból alapvetően három stádiumot különböztetünk meg.
1. Korai stádiumban az emlőrák kis kiterjedésű, a bőrre nem terjed, áttétet nem ad, vagy áttétképzés esetén az azonos oldali hónaljárok érintett.
2. Előrehaladott stádiumban a daganat érintheti a hónalji nyirokcsomókat és a mellkasfalra és a bőrre is átterjedhet.
3. Súlyosan előrehaladott esetben távoli áttétek is jelentkeznek, tehát az azonos oldali hónaljárok érintettsége mellett a szervezet legkülönbözőbb szerveiben (tüdő, csont, máj, agy) áttéteket találunk.
Korai stádiumban az elváltozás sebészi megoldása javasolt. Az operáció során a daganat teljes egészében kimetszésre kerül, adott esetben a teljes emlőt eltávolítják. A hónaljárki nyirokcsomók teljes eltávolítása is szóba jön. Előrehaladottabb stádiumban elsősorban gyógyszeres és sugárterápia mellett kell dönteni. A gyógyszerek egyik csoportját az ún. kemoterápiás szerek képezik. A kemoterápia a gyorsan osztódó rákos sejteket pusztítja el. Ismert mellékhatásai a hányinger, hányás, étvágytalanság, hajhullás, rossz közérzet. Egy másik gyógyszercsoport hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a rákos daganatot alkotó sejtek egy része ösztrogénreceptort tartalmaz. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák azt, hogy az ösztrogén a rákos sejthez kapcsolódjon, ezáltal a növekedését, anyagcseréjét gátolják.
A sugárterápia nemcsak előrehaladott stádiumban, hanem az emlő megtartásával járó műtétek után is javasolt. Az eljárás során a hét öt napján kb. egy hónapon keresztül az emlőre sugarat bocsátanak, amely a rákos sejtek osztódását megakadályozza és elősegíti azok pusztulását.
Abban az esetben, ha a teljes emlő eltávolításra kerül, annak műtéti rekonstrukciójáról is dönteni kell, néhány sebészeti központban – természetesen a beteg életkorától, általános állapotától, és kívánságától függően – a rekonstrukciót az emlő eltávolításával egyidejűleg elvégzik.
Korai stádiumban felismerve, megfelelő kezelés hatására a betegség igen jó arányban gyógyul. (forrás: OAN)

A mellek átlagosnál kisebb mérete lehet „veleszületett” adottság, gyakran azonban a normális méretű emlők is az életkor előrehaladtával, a szülés után, a szoptatás miatt vagy akár nagyfokú fogyást követően petyhüdtté, lógóvá válnak. Kevés olyan nő van, aki teljes mértékben elégedett ezen testrészével, nem csoda, hogy az utóbbi évtizedekben megnövekedett „társadalmi” igény a plasztikai sebészeket a mell formájának megváltoztatására irányuló újabb és újabb megoldások keresésére ösztönözte.
Az emlő méretének megnövelése protézis-beültetéssel lehetséges. A protézis vagy más néven emlő-implantátum anyaga az utóbbi 2-3 évtizedben jól bevált úgynevezett szilikon, amely tapintata, rugalmassága által kiváló eredményt tesz lehetővé. Az implantátumokat az emlő mirigyállománya vagy az izomzat alá ültetik, egy néhány cm-es metszésen keresztül. A műtéti metszést úgy helyezik el (általában a mell alatti redőbe), hogy az esztétikailag ne legyen zavaró. Az implantátum az esetleges későbbi szoptatást nem akadályozza, rákkeltő vagy egyéb egészségre káros hatása nem bizonyított.
Hazánkban szilikonprotézist nem gyártanak, azonban külföldről bármely protézis biztonsággal beszerezhető.
Az emlőmegnagyobbító műtét nem tartozik az olcsó eljárások közé, már az implantátumok ára is igen borsos, áruk darabonként (minőségtől függően) kb. 100-200 ezer forintot tesz ki. A műtét díja (a protézis árát is beleértve) kb. 300-500 ezer forintig terjed.
A túlzottan nagyméretű mell méretének csökkentése, a lógó mell felvarrása, a mellbimbó alakjának korrekciója is a plasztikai sebészeti eljárások közé tartozik. Normálisan is elmondható, hogy a két mell mérete, formája nem egészen egyezik meg egymással, feltűnő aránytalanság esetén szintén plasztikai sebészeti korrekció jön szóba.

Hogyan történik a műtét?

A műtét általában 1-2 napos kórházi benntartózkodást igényel.
A műtét során a mell mirigyállományát sértetlenül hagyva, az implantátumot a mirigy vagy a mellizomzat mögött helyezik el. Jellemzően altatásban történik, a varratszedés, a hazamenetel után néhány nappal (kb. 2 hét) történik. A varrat hajszálvékony, alig látható, általában a mell alatti redőben helyezkedik el. A műtét után kb. egy hónapig 24 órán keresztül a melleket speciális módon szorító melltartót kell viselni, amely a mellek későbbi esztétikus alakjának kialakulásához szükséges.

A mellnagyobbító műtétnek milyen szövődményei vannak?
A műtét során elérhető kiváló eredmények ellenére érdemes hangsúlyozni, hogy az implantátum egy testidegen anyag, és az ellen a szervezet lehetőségeihez képest védekezik. A védekezés során a beültetett idegen anyag körül egy burok (tok) alakul ki azért, hogy a szervezet szöveteitől mintegy elhatárolja. Ezzel függ össze a műtét leggyakoribb szövődménye a kb. 5 %-ban előforduló úgynevezett kapszuláris kontraktúra (tokzsugorodás) amely azt jelenti, hogy az implantátumot, körülvevő szövet azt zsugorítja, ezáltal annak asszimetriáját okozza. Ez a folyamat egy újabb műtétet tehet szükségessé, melynek során az implantátumot körülvevő burkot felnyitják, (ezáltal helyet biztosítva annak), azonban akár újabb implantátum beültetése is szükséges lehet. A tok zsugorodásának kockázata a mell tornáztatásával, masszírozásával csökkenthető.
Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a szilikon-implantátum bármilyen rosszindulatú daganat kialakulásában szerepet játszana. Ezen kívül az implantátum mellett lehet szoptatni, a gyermek egészségére ez semmilyen káros hatással nincs.
Természetesen mint minden műtéti beavatkozásnál a műtéti terület elfertőződhet, gennyesedés alakulhat ki, azonban megfelelő steril körülmények között ez a kockázat reálisan elenyésző.

Hány év az emlőimplantátum élettartama?

A modern, jó minőségű implantátumok akár 15 évig is viselhetők. Ezt követően elöregednek, zsugorodnak, rugalmasságuk csökken, előbb-utóbb cserére szorulnak.

Lehet-e szeretkezni a műtét után?

A műtétet követő néhány hétig a melleket túlzottan igénybe vevő behatásokat kerülni kell. Ezt követően azonban nyugodtan vissza lehet térni a megszokott, zavartalan szexuális együttlétekhez. (forrás: OAN)

Akkor, ha a pajzsmirigyhormonok szintézise valamilyen okból (pl. jódhiány) gátolt, akkor gyermekkorban úgynevezett kreténizmus jön létre, a növekedés és a szexuális érés zavarával, valamint csökkent szellemi képességekkel. A múlt században azokon a területeken, ahol nem volt az ivóvízben elég jód, a kreténizmus nem volt ritka. Manapság az ivóvíz és a konyhasó jódozásával a kretének száma Európában és az Egyesült Államokban elhanyagolható.
Pajzsmirigy túlműködésről (hyperthyreosis) beszélünk akkor, ha a vérben keringő pajzsmirigyhormonok mennyisége nő. Leggyakoribb formája az úgynevezett Basedow-Graves kór, amely döntően 20 és 40 éves kor közötti nők esetében lép fel (a nemek aránya 8:1) és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva) jár együtt. A betegség kísérője lehet a szem kidülledésével járó rendellenesség kettőslátással, illetve a szem záródásának elégtelenségével, ezt a szemizmok duzzadása, illetve a szem mögötti kötőszövet felszaporodása hozza létre.

Előfordulás

Nemzetközi statisztikák alapján a nők 1%-a, férfiak 0,1 %-a érintett.

Tünetek

- gyengeség, fáradékonyság
- izgatottság, ingerlékenység, idegesség, kézremegés
- heves szívdobogásérzés, szapora, szabálytalan szívműködés (nyugalomban is)
- fokozott verítékezés, a meleg-intolerancia, magasabb testhőmérséklet
- izomfájdalom
- jó étvágy ellenére bekövetkező fogyás
- nőknél: menstruációs zavarok
- hasmenés
- látászavar (kettős látás), merev tekintet, csillogó szemek
- nyakkörfogat-növekedés
- émelygés, hányás
- tudatzavar
- ujjbenyomatot nem tartó lábszárvizenyő.

Diagnózis

A pajzsmirigyhormonok szintje a vérben laboratóriumi eszközökkel kimutatható. A fokozott anyagcsere miatt gyakori az alacsony koleszterinszint. Basedow-Graves kór esetén a vérből gyakran autoimmun antitestek mutathatók ki. A pajzsmirigy ultrahangvizsgálatával megállapítható annak mérete, izotópvizsgálattal meghatározható, hogy a pajzsmirigy egyes területei több hormon termelnek-e, mint a többi terület, röntgenvizsgálattal (trachea légsáv) kimutatható az, hogy a megnagyobbodott pajzsmirigy összenyomja-e a légcsövet vagy sem. A szem kidülledése esetén a szem ultrahangos vizsgálata jön szóba, az utóbbi célra CT , illetve MRI vizsgálat is használatos. EKG során a szív ritmuszavarai ismerhetők fel.

Kezelés

A kezelés gyógyszeres, műtéti vagy izotópos. Mindig az adott eset dönti azt el, hogy a három lehetőség közül a kezelőorvos melyiket választja. Korábban a műtéti megoldás volt a leggyakoribb, napjainkban a gyógyszeres, illetve az izotópos kezelés a legelterjedtebb.
A gyógyszeres kezelés alapja a pajzsmirigyhormonok képzésének gátlása.
Ekkor több hónapig tartó gyógyszerszedés szükséges, figyelembe kell azonban vennünk, hogy a gyógyszeres kezelésnek komoly szövődményei léphetnek fel, ezért a vérkép gyakori ellenőrzése szükséges. A heves szívdobogásérzés Béta-blokkolóval csökkenthető.
Abban az esetben, ha a gyógyszeres kezelés nem hatásos vagy a pajzsmirigy kórosan megnagyobbodott és nyomási tüneteket okoz, sebészi megoldás mellett kell dönteni. A műtét során a pajzsmirigy nagy része eltávolításra kerül.
A radioaktív jódkezelés elsősorban azoknál jön szóba, akik tartós gyógyszerszedésre a koruknál fogva vagy más okból alkalmatlanok. A kezelés során a páciens a rádioaktív jódoldatot megissza, a radioaktív jód beépül a pajzsmirigy hormontermelő sejtjeibe és azokat elpusztítja. Fiatal, gyermeket még vállalni akaró nőknek egyértelműen nem ajánlott. Európában az izotópkezelés általában csak 40 éves kor felett alkalmazott.
A hyperthyreosis szemészeti szövődményei szteroiddal gyógyíthatók, illetve műtéti megoldás is szóba jön. (forrás: OAN)