Heveny formájában a szemgolyót, illetve a szemhéjak nyálkahártyáját borító kötőhártya vörössé válik és váladékot termel. Kellemetlen szúró-égő fájdalommal jár együtt, amely állapotot gyakran idegentest-érzésként szoktak jellemezni, olyan érzés, mintha a szembe valamilyen idegen tárgy került volna. Reggel felkeléskor a termelt váladék miatt a szemhéjak összeragadhatnak, és gyakran a nyák meg is szilárdul, sűrű "csipa" keletkezik. Súlyos esetben a szemhéjak is megduzzadhatnak.
Az idült forma szintén csípő, égő, viszkető érzést okoz, azonban súlyos gyulladásos jelek nem láthatók.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek többségében az akut kötőhártya-gyulladást bakteriális, illetve vírusos fertőzés okozza. A szem kémiai (füst, por, gőz, vegyi anyagok) vagy mechanikus (kontaktlencse) irritációja, az allergia (szénanátha) szintén az ismert okok közé tartoznak.
A bakteriális fertőzések között néhány évtizeddel ezelőtt még igen gyakori volt az úgynevezett gonococcus okozta kötőhártya-gyulladás. A gonococcus nevű baktérium felelős a gonorrhea más néven a kankó kialakulásáért. Jellemzően nemi váladék útján terjed, a szem bőséges, sűrű, gennyes váladékozása lép fel. Szemészeti kezelés nélkül a fertőzés átterjedhet a szaruhártyára annak átfúródását okozva.
Az úgynevezett trachoma szintén bakteriális eredetű, a kötőhártya csomós gyulladását jelenti, a csomók a fertőzés során a kötőhártyán alakulnak ki. A fő kockázatot szintén a szaruhártyára való ráterjedés jelenti. Néhány évtizeddel ezelőtt a fenti két fertőzés a vakság fő okát képezte.
Szerencsére ez a két kórkép manapság már ritkán fordul elő, és az esetek döntő többségében a bakteriális kötőhártya-gyulladás kezelés nélkül kb. 8-10 nap alatt, antibiotikum mellett 2-3 nap alatt gyógyul.
A vírusos kötőhártya-gyulladás általában nem önmagában, hanem más szervek érintettségével együtt jelentkezik. Gyakran a garat gyulladásával, nyirokcsomó-duzzanattal, lázzal, rossz közérzettel és levertséggel jár együtt. Abban különbözik a bakteriális gyulladástól, hogy a váladék legtöbbször nem sűrű -gennyes, hanem vízszerű állagú (néha véres/) Gennyes váladékozás bakteriális felülfertőzésben alakul ki, melynek kialakulását szükség esetén antibiotikum-tartalmú szemcseppel lehet megelőzni. Gyermekekben jóval gyakrabban fordul elő. Jóval lassabban gyógyul, mint a bakteriális forma, a gyógyulás akár 15 napig is eltarthat.
A szem szárazsága a könnytermelés zavara esetén jön létre. Idős korban a könnytermelés csökkenése miatt a szemgolyót borító könny mennyisége csökken, gyakori panasz a szem fájdalmas viszketése és vörössége. Egyes úgynevezett autoimmun kórképekben szintén a könnytermelés zavara alakul ki (Sjögren szindróma).
Az allergiás kötőhártya-gyulladás fő tünetei a viszketés, a szem vörössége, fokozott könnyezéssel. Gyakran egyéb allergiás betegségekkel (pl. szénanátha) együtt jelentkezik.
Idült kötőhártya-gyulladást elhúzódó bakteriális fertőzés, valamint izgató gőzök-gázok, vegyi anyagok, füst hozhatnak létre.

Kezelés

Bakteriális fertőzés esetén a szemorvos szemcsepp formájában megfelelő antibiotikus kúrát alkalmaz. Vírusos betegség esetén az antibiotikus kezelés az esetlegesen fellépő bakteriális felülfertőzés esetén, illetve annak megelőzése esetén lehet szükséges.
Csökkent könnytermelés esetén műkönny csepegtetése jön szóba.
Fontos a kötőhártyát károsító anyagok kerülése, a betegséget fenntartó helyzetek (pl. fénytörési hiba) megoldása. Napi több óra számítógép előtt végzett munka esetén megfelelő védőszemüveg viselése szükséges. Allergiás eredet esetén megfelelő antiallergiás kezelést lehet alkalmazni. (forrás: OAN)

A műtétet követő időszakban - amelynek hossza a műtéti beavatkozás jellegétől függően eltérő lehet - a beteg ne terhelje magát, ne cipeljen nehezet, nehogy a belső varratok szétnyíljanak. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a seb már szépen gyógyul, s nincsenek fájdalmak. A műtéti sebet egy darabig jó, ha nem éri szappan, víz, még akkor sem, ha a kötést már levették róla. Vigyázni kell, nehogy fertőződjön, a műtét helyét ne érje nyomás. A környezetét steril fertőtlenítővel kell tisztítani.

Hogyan mosdassuk a beteget?

Mosakodásnál, zuhanyozásnál – amennyiben beteg hozzátartozónk olyan állapotban van – segítsünk, lehetőleg szivaccsal mosdassunk. A fürdőszobában történő mosakodáskor segítsünk abban, hogy óvni tudja a megoperált testrészét, a műtét helyét. Fürdésnél, üljön be a kádba, vagy a kádülőkére, és ha tudja, megoperált lábát tegye a kád peremére, karját tegye a vállunkra. Ha szükségesnek látjuk, helyezzünk egy kis műanyag széket a kádba vagy helyezzünk kádülőkét a kád peremére.

Ha a beteg nem tud kimenni a fürdőszobába, akkor mosdassuk meg kiültetve vagy az ágyban lavórból. Ágyban történő mosdatásnál nejlon lepedővel védjük az ágyat. Fejtől a lábig haladva, szivaccsal mosdassuk, dörzsöljük végig a testét. A szivaccsal való masszírozásnál vérbőség keletkezik, ami üdítően hat a betegre. Hajmosáskor az ágyhoz kötött beteget úgy fektetjük átlósan az ágyon, hogy feje az ágy szélére kerüljön. Alá egy székre tegyünk egy mosdótálat, majd így mossuk meg, vagy használjunk hajmosó felszerelést.

Hogyan tartsuk rendben a beteg ágyát?

Mindig figyeljünk arra, hogy a beteg tiszta ágyban feküdjön. Sebváladék, vér, széklet, vizelet, izzadság, kiöntött étel, ital, bármi beszennyezheti az ágyat, ami kórokozók melegágyává válhat. Ajánlatos a vászonlepedő alá egy nejlon- vagy gumilepedőt tenni. Az ágyhuzatot olyan gyakran kell cserélni, amilyen gyakran elpiszkolódik. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget mindig csak annyira mozgassuk, amennyire szükséges, illetve amennyire a beteg állapota megengedi. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget helyezzük az ágy egyik felére és az ágy másik felén a piszkos lepedőt az ágy közepéig csavarjuk fel. Csavarjuk fel a tiszta lepedőt félig, majd helyezzük a piszkos lepedő helyére úgy, hogy a felcsavart része az ágy közepén húzódjon. Most fordítsuk át a beteget a tiszta lepedőfélre, s a másik oldalon a piszkos lepedőt csavarjuk fel teljesen, majd vegyük el, s helyére tekerjük ki a tiszta lepedőt. A beteg ekkor már visszahelyezhető az eredeti testhelyzetbe.

Hasi, mellkasi műtéteknél a tüsszentés, köhögés esetén támasszuk meg kezünkkel a sebet, hogy meggátoljuk a varrat kiszakadást.

Tartsuk be az orvos utasításait!

Nagyon figyeljünk oda arra, hogy műtéti sebek kapcsán kialakulhatnak szövődmények, mint például seb körül bőrpír jelenik meg, gyulladásos folyamat indul, fájdalmat érez a frissen műtött, hőemelkedés, esetleg láz. Ilyen esetekben azonnal érdemes orvoshoz fordulni, mert fennáll az elfertőződés kockázata. Fájdalomcsillapítót fájdalom esetén érdemes használni.

A gyógyszerek esetében lehetőség szerint ismerjük meg a gyógyszerek hatását, mellékhatását. Mindig világosítsuk föl a beteg családtagunkat arról, hogy mit miért szed az esetleges félelmek, félreértések elkerülése érdekében. Lehetőség szerint készítsük elő, adagoljuk ki a gyógyszereket.

Műtétek utáni lábadozásnál különösen figyeljünk oda az orvos által előírt gyógyszerelés pontos betartására, különösképpen a véralvadást gátló készítmények bevételére, hiszen ezek bevételének elmaradása súlyos trombózishoz vezethetnek.

(forrás: Nurse Háziápolási Szolgálat)

Az epekő az esetek döntő többségében az epehólyagban alakul ki, jóval ritkábban az epevezetékben képződik. A kövek különböző nagyságot érhetnek el, ritkán az epehólyagot csaknem ki is töltik. Gyakrabban több, kis kő van az epehólyagban, melyek különböző alakot és formát képeznek. Anyaguk szerint az epekövek 80%-a koleszterinkő, 20%-uk pigmentkő /bilirubin kő/

Előfordulás

A népesség kb. 13-15%-a érintett, a nők kétszer gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak. Kifejezetten gyakran fordul elő a világos bőrű, 40 év körüli, elhízott nők között.

Tünetek

Az epeköves betegek 3/4-e panaszmentes. A panaszok epeköves roham formájában jelentkeznek. A roham az epeutak görcsös összehúzódása miatt alakul ki. A görcsös panaszok gyakran zsíros étel fogyasztását követően lépnek fel, néhány perctől több órán keresztül eltarthatnak, a jobb bordaív alatti területen kifejezettek, azonban a hátba is, valamint a jobb karba is kisugározhatnak. Böfögés, hányinger, hányás a görcs idején előfordulhatnak. Abban az esetben, ha a kő az epe elfolyását akadályozza úgynevezett epepangás jön létre, amely sárgaságot hoz létre a széklet világos színével. Néha nem jelentkezik epegörcsös roham hanem puffadás, teltségérzés alakul ki.

Diagnózis

A tünetmentes epekő laboreltérésekkel nem jár. Epeköves roham esetén, abban az esetben, ha az epeutakban elzáródás van, akkor jellegzetes májenzim- valamint vérképeltérések alakulnak ki. A hasi UH (ultrahang) egy gyors és fájdalommentes eljárás az epekövek kimutatására. Nemcsak az epekövek kimutatására alkalmas, hanem az epehólyag falának vastagságát, a fő epevezeték tágasságát is meg lehet vele állapítani. Létezik néhány speciális röntgen vizsgálaton alapuló eljárás, amely során az epeutakat kontrasztanyaggal meg lehet festeni és ezáltal akár terápiás beavatkozásra is mód nyílik. /az epekő a fő epevezetékből eltávolítható ERCP/

Terápia

Néma epekövek esetén kezelés nem szükséges. Epegörcs megszüntetésére görcsoldót kell alkalmazni. Súlyos epegörcs esetén azonban a hagyományos görcsoldó már gyakran nem elég, ekkor a beteg kábító fájdalomcsillapító adására szorulhat. A gyógyszerek mellett legalább 24 órás koplalás, majd szigorú zsírszegény diéta szükséges. Fertőzésgyanú esetén antibiotikum adása szükséges. Visszatérő epegörcsök esetén a választandó kezelés sebészeti, amely az epehólyag eltávolítását jelenti. Az utóbbi években teret nyert az úgynevezett laparoszkópos eljárás, melynek során néhány kis metszésből, endoszkópos módszerrel eltávolítható a köves epehólyag. A módszer egyértelmű előnye, hogy nem történik nagy metszés, a betegek gyorsan felépülnek, rövid a kórházi tartózkodás, szövődmény igen ritkán alakul ki. Ritkán a laparoszkópos epehólyag-eltávolítás nem sikeres. Ekkor hagyományos nyílt hasi műtétre kerül sor. Kis koleszterinkövek eltávolítására alkalmas módszer lehet az úgynevezett orális epesavterápia, amikor olyan gyógyszert kell a betegeknek huzamosabb ideig szedni, amely az epeköveket feloldja. A módszer nem kifejezetten hatékony, 5 év alatt a kövek 40-50%-a visszatér. Az úgynevezett extrakorporális lökéshullámterápia során a kövek széttörésére kerül sor. A sikeres kezelés aránya megegyezik az előbb említett gyógyszeres kezeléssel. Abban az esetben, ha az epekő a fő epevezetékben található, akkor vagy endoszkópos kivétel, vagy műtét szükséges. Az endoszkópos módszer egyértelmű előnye, hogy nincs műtéti metszés. Ekkor egy szájon keresztül bevezetett eszközzel jutnak el egészen az epevezetékig és így távolítják el a követ. Az eljárást nagy kő esetén az előbb említett extrakorporális lökéshullámterápiával lehet kiegészíteni.

A kezeletlen epekövesség szövődményei

• Heveny epehólyaggyulladás: az epehólyag és az epeutak leggyakrabban bakteriális fertőzése esetén. Tünetei: jobb bordaív alatti görcsös fájdalom, láz, hányinger, hányás.
• Perforáció: az epehólyag kilukadása, leggyakrabban a belek irányában.
• Idült epehólyaggyulladás az epehólyag falának megvastagodásával, annak rosszindulatú elfajulása következhet be.
• Elzáródásos sárgaság az epekőnek az epevezetékbe kerülése esetén.

(forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Tekintettel arra, hogy a koszorúérbetegség az érelmeszesedés részjelensége, a két betegség hátterét képező állapotok megegyeznek. Magas vér koleszterinszint, kezeletlen vagy nem jól kezelt cukorbetegség, dohányzás, magas vérnyomás esetén jóval gyakrabban fordul elő. Örökletes tényezők is szerepet játszanak. Férfiak -talán a környezeti tényezők miatt- veszélyeztetettebbek mint a nők. Az elhízás szintén kockázati tényező.

Tünetek

A panaszok leggyakrabban terhelésre jelentkező görcsös, szorító mellkasi fájdalomban jelentkeznek (szívgörcs, angina pectoris). A fájdalom helye típusosan a szegycsont mögött található, kisugárzó fájdalom is jellemző a bal karba, a hát bal oldalába, illetve a bal állba. A fájdalom fizikai vagy lelki megterhelésre jelentkezik, nyugalomban vagy az ilyenkor használt nyelv alatt szétolvadó nitrát hatására percek alatt megszűnik.
Súlyos esetben a betegség heveny szívizomelhalás (infarktus) formájában jelentkezik. Ekkor igen intenzív, megsemmisítő, mellkasi fájdalom jelentkezik, gyakran vérnyomáseséssel, halálfélelemmel. Ez az állapot orvosi beavatkozás nélkül halálhoz vezet.

Diagnózis

Először jelentkező panasz esetén a részletes orvosi (belgyógyászati) kivizsgálás elengedhetetlen. A diagnózis alapja az EKG. A vér laborvizsgálata szintén lényeges diagnosztikus elem. Infarktus esetén jellegzetes laboreltérések tapasztalhatók, angina esetén az érelmeszesedés rizikófaktorai (magas koleszterinszint, magas vérzsír- és vércukorszint) lelhetők fel. A szív UH (ultrahang) a szív falának mozgását mutatja, valamint az úgynevezett pumpafunkciónak a megítélésére szolgál. Gyakran tapasztalható, hogy a jellegzetes fájdalom ellenére EKG eltérések nem láthatók. Ekkor úgynevezett terheléses EKG vizsgálatot kell végezni, amely során a vizsgált személy leggyakrabban egy futószalagon fut, vagy kerékpározik közben EKG készül. Gyakori vizsgálóeljárás az úgynevezett holter EKG vizsgálat, amely 24 órán keresztül rögzíti a vizsgált személy EKG görbéjét.
Abban az esetben, ha a koszorúérbetegség diagnózisa áll fenn, koszorúérfestés jön szóba. Ezzel a vizsgálattal pontosan meg lehet állapítani azt, hogy a szűkület a koszorúérrendszer melyik szakaszán van.
A szívizom esetleges károsodásának megállapítására ismertek izotópos eljárások is.

Kezelés

A gyógyszeres terápia alapját a nitrátok képezik. A nitrátok a szív koszorúsereit tágítják. Az anginás roham azonnali elhárítására, illetve a roham megelőzésére is használatosak. Tabletta, spray, illetve tapasz formájában ismertek. A Béta-blokkolók szintén használatosak, a szívfrekvencia csökkenésével a szívizom oxigénellátását javítják. A kalciumcsatorna blokkolók a koszorúerek tágulását okozzák, szintén a terápia részét képezik.
A véralvadásgátlók meggátolják azt, hogy a szűk érben vérrög alakuljon ki illetve azt, hogy a vérrög növekedjen.
Abban az esetben, ha az infarktus a kórházba érkezést megelőzően nem több, mint 2 órával korábban alakult ki, a vérrög feloldására is van lehetőség, ez teljes gyógyulást eredményez.
A magas koleszterinszint gyógyszeres csökkentése, a cukorbetegség és a magas vérnyomás kezelése, a dohányzásról való leszokás fontosak.
Sebészeti kezelésre akkor van szükség, ha a gyógyszeres kezelés hatástalan, illetve akkor, ha a koszorúérfestés során olyan eredményt kapunk, amely azt lehetővé teszi. Koronáriatágítással a rövid szűkületet egy ballonkatéterrel tágítják, egy másik műtéti eljárással a károsodott falú eret egy a test másik területéről származó másik érrel pótolják. (forrás: OAN)

Előfordulás

Statisztikák szerint a merevedési képtelenség aránya 45 éves kor alatt kb. 5 %-ra, 60 éves kor felett 15-25%-ra tehető. Ha elfogadjuk azt, hogy a nemi élet az életminoség meghatározó tényezője, akkor látjuk, hogy egy komoly problémával állunk szemben.

Hogyan lép fel merevedés?

A pénisz egy speciális szerv, amelyben úgynevezett barlangos testek találhatók, erekció vagyis a pénisz merevedése akkor lép fel, ha ezek a barlangos testek vérrel megtelődnek. A barlangos testeket egy szivacsos állományként képzelhetjük el, a szivacs falát kötőszövet, valamint simaizom képezi. A húgycső a barlangos testek között fut. Értheto okból a pénisz ideg- és vérellátása igen jelentős.
Szexuális inger hatására a pénisz barlangos testeinek falát alkotó simaizmok elernyednek, ezáltal vér tódul azokba és merevedés lép fel.
A péniszt borító szívós kötőszövetes lemez részben meggátolja a vér visszaáramlását a barlangos testekből, így a merevedés tartós lesz. Előbb-utóbb a fenti simaizmok összehúzódnak és a vér a péniszből távozik, majd az elernyed.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Mivel a merevedés egy összetett folyamat, melyben ideg- és érrendszeri tényezők egyaránt részt vesznek, ezért a merevedés zavarát számos eltérés okozhatja. Zavart okozhatnak az agy, a gerincvelő betegségei, a péniszt alkotó kötőszövetek és simaizmok betegségei, valamint a pénisz vérellátásáért felelős erek betegségei is.
Bizonyos krónikus betegségek (cukorbetegség, vesebetegség, krónikus alkoholizmus, érelmeszesedés) a merevedési zavarok több, mint 50%-ért felelőssé tehetők.
A pénisz vérellátását biztosító erek betegségei leggyakrabban kezeletlen, vagy nem jól kezelt cukorbetegség, magas koleszterinszint, kiterjedt érelmeszesedés következtében jönnek létre.
A pénisz beidegzésének károsodása szintén leggyakrabban a a cukorbetegség következménye, azonban gyakran súlyos vesebetegség, vagy valamilyen központi idegrendszeri betegség a kiváltó ok. Baleset következtében fellépő gerincvelősérülés esetén az esetek nagy részében merevedési képtelenség lép fel. Bizonyos műtétek során ér- és idegsérülés lép fel, merevedési képtelenséget okozva. A pénisz sérülése szintén a betegség hátterét képezheti. Ismert néhány olyan gyógyszer, melynek gyakori mellékhatása a merevedési zavar. Ilyenek bizonyos szívritmus-szabályozók (Béta-blokkolók), egyes antidepresszánsok (SSRI-k), vagy pl. fekélyellenes gyógyszerek (H2 receptor blokkolók egy fajtája)
Gyakran merevedési zavar hátterében pszichés ok áll.

Mi a teendő merevedési zavar esetén?

Abban az esetben, ha merevedési zavar lép fel, feltétlenül forduljon orvosához!
Az orvos mérlegelni fogja a merevedési zavar súlyosságát, megállapítja azt, hogy milyen esetleg fennálló más betegség állhat a baj hátterében, és szükség esetén szakorvoshoz (urológus, andrológus) irányítja. Különbséget kell tenni merevedési zavar, a szexuális vágy csökkenése, illetve a magömlés zavara között.
A külső nemi szervek vizsgálata során megállapítható, hogy a pénisz beidegzése zavartalan vagy sem, felvilágosítást nyújt arra nézve, hogy valamilyen hormonális ok van a háttérben, és így tovább. A reggeli, ébredéskori merevedés egy normális állapot, ha ez fellép akkor az impotencia szervi oka nem valószínű.

Kezelés

Le kell szögeznünk, hogy a merevedési zavar az esetek többségében kezelhető. A merevedési zavar nem feltétlenül az idős kor velejárója.
Gyógyszerek, bizonyos segédeszközök, valamint műtéti eljárások választhatók a zavar eredetétől, illetve súlyosságától függően.
A merevedést elősegítő gyógyszereket lehet alkalmazni szájon keresztül, vagy a péniszbe juttatva injekciós tűn keresztül. Néhány évvel ezelőtt került forgalomba az úgynevezett sildenafil hatóanyag tartalmú kék tabletta, amelyet a tervezett szexuális aktust megelőzően 1 órával bevéve kielégítő erekció érhető el. Azóta számos más hatóanyag tartalmú készítmény is firgalomba került. Fontos, hogy ezek a hatóanyagok nem spontán merevedést okoznak, hanem a szexuális inger következtében fellépő merevedést erősítik. A gyógyszer alkalmazása csak részletes belgyógyászati kivizsgálás után ajánlott. Súlyos szívbetegség esetén a gyógyszer alkalmazása végzetes következménnyel járhat.
Férfihormon (tesztoszteron) hiánya esetén ennek pótlása következtében a merevedési készség gyakran javulást mutat. A gyógyszerkutatás következtében újabb és újabb hatóanyagok kerülnek forgalomba.
A merevedés készség úgynevezett vákuumos módszerrel is javítható. A módszer azon alapszik, hogy a pénisz körül vákuumot hoznak létre, amely a barlangos testekbe történő véráramot fokozza.
Műtéti eljárással a péniszt ellátó verőereket meg lehet tágítani, a péniszből elvezető gyűjtőereket pedig szűkíteni lehet. Protézis-beültetésre is lehetőség van, azonban ez a fellépő szövődmények (fertőzés), illetve technikai problémák miatt egyre kevésbé elterjedt beavatkozásnak számít.
Ha az orvos a merevedési zavar hátterében szervi okot nem talált, akkor az eltérés hátterében lelki okot kell keresni. Ekkor pszichológus, szexológus vagy egyéb pszichoterápiában jártas szakember segítségét kell igénybe venni. (forrás: OAN)