Leggyakrabban úgynevezett fajidegen fehérjék, vegyi anyagok (kozmetikumok, mosószerek) váltják ki, azonban nem elhanyagolható a gyógyszerek szerepe sem. Heveny és idült formája ismert, heveny formájában jelentkeznek az előbb leírt tünetek. Idült formában a bőr megvastagodik, száraz, hámló, durva tapintatú. A heveny forma idültté válhat. Belgyógyászati betegségekben (krónikus gyulladásos góc, gombás vagy bakteriális fertőzés) szintén előfordulhat. A bőrelváltozások leggyakrabban a felső testfélen, az arcon, a nyakon, a csuklón, a kézfejen és ujjakon, a könyökhajlatban, illetve a térd tájékán alakulnak ki.

Előfordulás

Az utóbbi években tapasztalható allergiás megbetegedések (szénanátha, asthma) terjedésével az atópiás bőrgyulladás is növekvő gyakoriságot mutat. Ennek egyértelmű oka az, hogy az ipari fejlődés előrehaladásával egyre több olyan vegyi anyaggal kerülünk kapcsolatba, amely allergén hatású lehet.

Diagnózis

Szakember számára a jellegzetes bőrelváltozások alapján a diagnózis egyértelmű. Laboratóriumi eszközöket kell igénybe venni annak meghatározására, hogy konkrétan milyen allergén okozza a betegséget. Az úgynevezett scarifikációs próbák során a beteg alkarjába egyes allergéneket „belekarcolnak”, pozitivitás esetén típusos bőrreakció alakul ki. A provokációs tesztek során az egyént a feltételezett allergénnel közvetlen kontaktusba hozzák. Néha vérképeltérések (az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek szaporulata, Immunglobulin E szintnövekedés) tapasztalhatók.

Kezelés

A kezelés alapja a bőrelváltozást kiváltó allergén kimutatása és lehetőség szerinti elkerülése. Abban az esetben ha a bőrtüneteket pl. tej fogyasztása okozza, a tejtermékeket ki kell iktatni az étrendből. A betegek bőre az átlagnál szárazabb, kevésbé ellenálló a külső ingereknek. Száraz levegő könnyen a bőr berepedését okozhatja, télen az alacsony páratartalom miatt a tünetek gyakran súlyosbodnak. Fontos a megfelelő tisztálkodószer (szappan) használata, a bőrt szárító szappanok alkalmazása káros. Különböző bőrápolók, hidratáló krémek szintén hasznosak. A bőrelváltozások kezelése alapvetően helyi, illetve szájon keresztül vagy injekcióban alkalmazott gyógyszereken alapszik. Enyhe panaszok esetén a bőrbe dörzsölhető kortikoszteroidtartalmú krémek vannak forgalomban. Súlyos esetben, kortikoszteroidtartalmú tablettát vagy injekciót alkalmaznak. (forrás: OAN)

A veseköveknek különböző típusaik vannak. Gyakoriság szerint ezek a kövek a következők: kalcium-oxalát (85%), kalcium-foszfát, struvit, húgysav, és cisztinkő. A kövek állagukat tekintve különböznek, az oxalátkövek és húgysavkövek kemények, a foszfátkövek lágyak, az oxalátkövek tüskés, dudoros felszínűek. Lehetnek egészen kisméretűek (vizelethomok), de akár az egész vesemedencét is kitölthetik (korallkő).

Előfordulás

A népesség 5 %-a érintett, a férfiak, közel 3-szor gyakrabban betegednek meg, mint a nők. A vesekövesség leginkább a 40 és a 60 év közötti lakosságot érinti.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényező

Mivel a kőképződés a sók kicsapódása következtében jön létre, minden olyan folyamat, ami a vizeletben található kőképző anyagok (sók) sűrűségének növekedéséhez vezet, a vesekő kialakulásának valószínűségét növeli. Bizonyos anyagcsere-betegségek (pl. a köszvény) a sók felszaporodásával járnak (pl. húgysav) és ennek megfelelően kő (pl. urátkő) alakul ki.
Kalcium-oxalát tartalmú kövek kialakulásában a vér fokozott kalciumtartalma játszik szerepet.
A vesét érintő gyulladás következtében véralvadék, gyulladt és levált hámsejtek, baktériumok a kőképződést szintén elősegítik.
A vizelet pangása (pl. prosztata-megnagyobbodás következtében) szintén kőképződést elősegítő tényező. Húgyúti fertőzések is növelik a kőképződés kockázatát.
Étrendi tényezőknek lényeges szerepük lehet a kövek kialakulásában. Vonatkozik ez elsősorban a húgysavkövekre, azonban kalcium oxaláttartalmú kövek kialakulásának valószínűségét is csökkenti a kisebb kalcium, illetve oxalátbevitel.
Úgy tűnik, hogy az anyagi jólét kedvez a vesekövek kialakulásának, a fokozott fehérjebevitel, az ülő munka, mozgásszegény életmód növelik a kő kialakulásának kockázatát, fejlettebb államokban ezért a betegség gyakoribb, mint a fejlődő országokban. A nagy nedvességtartalmú és meleg levegő szintén szerepet játszanak.
Végül genetikai tényezők is lényegesek, egyenesági rokonok között a kőképződés halmozódhat.

Tünetek

A panaszok oka leggyakrabban az, hogy a kő vesemedence, illetve a húgyvezeték nyálkahártyáját felsérti, károsítja, másrészt pangás léphet fel, és a pangó vizelet miatt fertőzés alakulhat ki. A panaszok függenek a kövek nagyságától, a kisebb kövekre jellemző. hogy a vesemedencéből a húgyvezetékbe lejuthatnak és veseköves rohamot válthatnak ki.
A fájdalom hirtelen lép fel és a húgyvezeték mentén a hólyagba a combok belső felszíne, illetve a nemi szervek (nőknél a szeméremajkak, férfiaknál a herék) irányába sugározhat, hidegrázás, émelygés, hányás, gyakori, fájdalmas vizelési inger alakulhat ki. A tünetekkel egyidejűleg a bél mozgása reflektorikus úton leállhat, amely a panaszok csökkenésével megszűnik. Vérvizelés akkor alakul ki, amikor a kő a húgyutak nyálkahártyáját sérti, ez az esetek nagy részében megtörténik, és a vér a vizeletből laboratóriumi eszközökkel kimutatható, az esetek 30 %-ban szabad szemmel is látható.
Szerencsés esetben a kövek spontán távoznak, ekkor azokat laboratóriumi elemzésnek kell alávetni, ugyanis a kő anyaga alapján a megelőzés célzottan alkalmazható.

Diagnózis

A panaszok alapján a diagnózis legtöbbször nem okoz gondot. A vizelet laboratóriumi vizsgálata során megállapítható annak fehérje-, vörösvérsejt-, és fehérvérsejt-tartalma, vegyhatása, valamint fajsúlya. Megállapítható ezenkívül a vizelettel ürített húgysav-, kalcium-, oxalát-, és foszfátmennyiség is.
A vér laboratóriumi vizsgálatával meg lehet határozni a vérben található kalcium-, és húgysav mennyiségét, valamint a vese működése is megállapítható. Fertőzés esetén fehérvérsejt-szaporulat tapasztalható.
Képalkotó eljárásokkal (veseröntgen, hasi ultrahang) megállapítható a vese nagysága, kő jelenléte és az esetleges pangás. A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálatával (urographia) azok megfesthetők, így az elváltozások pontosan megállapíthatók.

Kezelés

A veseköves rohamot görcsoldókkal, valamint erős fájdalomcsillapítókkal kell kezelni. Erős fájdalom esetén kábító fájdalomcsillapító alkalmazása is szóba jön.
Húgysavkövek esetén a vizelet vegyhatásának lúgos irányba történő eltolásával, fehérjeszegény diétával, valamint bő folyadékfogyasztással a kövek feloldódására lehet számítani.
Néhány évvel-évtizeddel ezelőtt a kövek eltávolítására kizárólag műtéti úton volt lehetőség. Napjainkban első ízben meg kell próbálkozni a kövek szétaprításával. Az eljárás lökéshullám elvén alapszik, a kő helyzetének pontos meghatározását követően azok szétzúzhatók. Ezt az eljárást nevezik extracorporális lökéshullám lithotripsia-nak (ESWL). A kezelés az esetek kb. 85%-ban sikerrel jár.
Ha a vesekő a húgyvezetékbe jutott, meg kell próbálkozni a kő kihajtásával. Ebben az esetben bő folyadékfogyasztás, sok mozgás (lépcsőn ugrálás), görcsoldók alkalmazása javasolt. A korábban tárgyalt ESWL a vesemedence közelében fekvő kövek zúzására lehet alkalmas.
Endoszkópos úton a kő hurokkal vagy egy speciális fogóval lehúzható lehet. Ha a felsorolt lehetőségek ellenére a követ nem sikerül eltávolítani, nyílt műtét szükséges. A húgyvezetékben elhelyezkedő kövek több, mint fele spontán távozik.
A vesekövesség krónikus betegség. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek veseköve van vagy volt, újabb kő kialakulására lehet számítani. A megelőzés alapja az, hogy kő képződését meg kell gátolni. Függetlenül attól, hogy a követ milyen anyag alkotja, a bő folyadékfogyasztás kimagasló jelentőségű. Az állati fehérjék fogyasztását csökkenteni kell, kerülni kell az ételek túlzott sózását is. Abban az esetben, ha a kő spontán vagy mesterséges távozását követően az anyagát kielemezték, a kezelést módosítani kell. Oxaláttartalmú kövek esetén az oxalátban gazdag táplálékok bevitelét (sóska, spenót, zöld növények) csökkenteni kell.
Kalcium- és foszfátkövek esetén ki kell zárni azt, hogy az elváltozás hátterében belső elválasztású mirigy zavara (mellékpajzsmirigy fokozott működése) áll-e. A legújabb kutatások szerint kalciumtartalmú kövek esetén a kalciumbevitel csökkentése nem ajánlott. A kalciumtartalmú táplálékok pl. a tejtermékek.
Abban az esetben, ha a kövek visszatérő húgyúti fertőzések következtében jöttek létre, a fertőzés antibiotikus kezelése szükséges. (forrás: OAN)

Tünetek

A heveny mellékhere-gyulladás a szerv fájdalmas megnagyobbodásával, csípő-fájdalmas vizeléssel és lázzal jár.
Az esetek többségében valamilyen baktérium okozza, a fertőzés útja a húgycsövön keresztül a prosztata, az o¬ndóvezeték, majd a mellékhere, az esetek egy részében a gyulladás a környező szervekről terjed rá a mellékherére.
35 év alatti férfiaknál döntőn nemi úton (gonorrhoea, chlamydia) terjed. A tüdőbaj (tuberculosis, TBC) kórokozója (mycobacterium tuberculosis) a mellékhere állományának teljes pusztulását okozza.
A tünetek rendszerint fizikai megerőltetést, tompa sérülést (pl. rúgás), illetve közösülést követően alakulnak ki.

Diagnózis

A vér laboratóriumi vizsgálata fehérvérsejt-szaporulatot mutat. A húgycső váladékából a nemi úton terjedő baktériumok az esetek nagy részében mikroszkópos vizsgálattal kimutathatók. Egyéb - nem nemi úton terjedő baktérium esetén- a vizelettenyésztést kell végezni.
A here ultrahangos vizsgálata a mellékhere és a here nagyságáról és állományáról ad felvilágosítást.

Kezelés

A gyulladásért felelős kórokozó fajtájának megállapítása után célzott antibiotikus kezelést kell bevezetni. A nemi úton terjedő formák esetén a szexuális partnert is kezelni kell, a kezelés 2-3 hétig tart. Időben elkezdett kezelés esetén teljes gyógyulásra lehet számítani. Későn bevezetett kezelés esetén a herére átterjedt gyulladás miatt meddőség is kialakulhat. (forrás: OAN)

Trombózis esetén a vénákban található vérrög a vér áramlását akadályozza, azok kitágulhatnak, a visszerek billentyűi elégtelenül működnek. Idővel a korábban rugalmas vénafal merevvé változik, és már nem lesz képes a vér megfelelő továbbítására, az alsó végtagban pangás jön létre, az megduzzad, -vizenyős, feszes, fénylő lesz. Később a pangás miatt a lábszár bőre barnásan elszíneződik. A vékony, érzékeny bőr a legkisebb sérülésre is megreped, seb keletkezik, amely nehezen gyógyul, kifekélyesedik. A lábszárfekély esetek többségében a lábszár alsó harmadában, a belboka felett alakul ki.
Idült betegség, a gyógyult fekélyek gyakran kiújulnak, ill. máshol újak alakulnak ki.

Panaszok

A vénás pangás következtében a bőr begyulladhat, viszketés, fájdalom léphet fel. A lábszárfekély gyakran fájdalom- és panaszmentesen alakul ki.

Kezelés

Igen fontos hangsúlyt kap a megelőzés. Az ún. kompressziós pólya egy egyszerű gumiharisnya, ami segít megakadályozni azt, hogy a visszerekben pangás jöjjön létre. Fontos azonban, hogy artériás (verőeres) keringési zavar esetén a pólya használata kifejezetten káros lehet, ezért mielőtt az orvos pólyát rendelne, megvizsgálja az alsó végtagi ütoerek állapotát is. Ehhez az ún. Doppler áramlásméro készülék áll rendelkezésére. A vizsgálat néhány percig tart és nem fájdalmas.
A már kialakult fekély esetén alapvető az ágynyugalom, ill. az alsó végtag felpolcolása. A felpolcolás során a végtag a törzs szintjénél magasabban van, ezáltal a vér mintegy visszaáramlik az alacsonyabb nyomású területekre (a végtagból, a törzsbe).
A seb alapját és környékét rendszeresen meg kell tisztítani, és steril fedőkötéssel borítani. Sebhintőporok, különböző hámosító kenőcsök a gyógyulást elősegíthetik. A fekélyek többsége néhány hónapon belül meggyógyul, végső esetben bőrátültetést lehet mérlegelni. (forrás: OAN)

A mellek átlagosnál kisebb mérete lehet „veleszületett” adottság, gyakran azonban a normális méretű emlők is az életkor előrehaladtával, a szülés után, a szoptatás miatt vagy akár nagyfokú fogyást követően petyhüdtté, lógóvá válnak. Kevés olyan nő van, aki teljes mértékben elégedett ezen testrészével, nem csoda, hogy az utóbbi évtizedekben megnövekedett „társadalmi” igény a plasztikai sebészeket a mell formájának megváltoztatására irányuló újabb és újabb megoldások keresésére ösztönözte.
Az emlő méretének megnövelése protézis-beültetéssel lehetséges. A protézis vagy más néven emlő-implantátum anyaga az utóbbi 2-3 évtizedben jól bevált úgynevezett szilikon, amely tapintata, rugalmassága által kiváló eredményt tesz lehetővé. Az implantátumokat az emlő mirigyállománya vagy az izomzat alá ültetik, egy néhány cm-es metszésen keresztül. A műtéti metszést úgy helyezik el (általában a mell alatti redőbe), hogy az esztétikailag ne legyen zavaró. Az implantátum az esetleges későbbi szoptatást nem akadályozza, rákkeltő vagy egyéb egészségre káros hatása nem bizonyított.
Hazánkban szilikonprotézist nem gyártanak, azonban külföldről bármely protézis biztonsággal beszerezhető.
Az emlőmegnagyobbító műtét nem tartozik az olcsó eljárások közé, már az implantátumok ára is igen borsos, áruk darabonként (minőségtől függően) kb. 100-200 ezer forintot tesz ki. A műtét díja (a protézis árát is beleértve) kb. 300-500 ezer forintig terjed.
A túlzottan nagyméretű mell méretének csökkentése, a lógó mell felvarrása, a mellbimbó alakjának korrekciója is a plasztikai sebészeti eljárások közé tartozik. Normálisan is elmondható, hogy a két mell mérete, formája nem egészen egyezik meg egymással, feltűnő aránytalanság esetén szintén plasztikai sebészeti korrekció jön szóba.

Hogyan történik a műtét?

A műtét általában 1-2 napos kórházi benntartózkodást igényel.
A műtét során a mell mirigyállományát sértetlenül hagyva, az implantátumot a mirigy vagy a mellizomzat mögött helyezik el. Jellemzően altatásban történik, a varratszedés, a hazamenetel után néhány nappal (kb. 2 hét) történik. A varrat hajszálvékony, alig látható, általában a mell alatti redőben helyezkedik el. A műtét után kb. egy hónapig 24 órán keresztül a melleket speciális módon szorító melltartót kell viselni, amely a mellek későbbi esztétikus alakjának kialakulásához szükséges.

A mellnagyobbító műtétnek milyen szövődményei vannak?
A műtét során elérhető kiváló eredmények ellenére érdemes hangsúlyozni, hogy az implantátum egy testidegen anyag, és az ellen a szervezet lehetőségeihez képest védekezik. A védekezés során a beültetett idegen anyag körül egy burok (tok) alakul ki azért, hogy a szervezet szöveteitől mintegy elhatárolja. Ezzel függ össze a műtét leggyakoribb szövődménye a kb. 5 %-ban előforduló úgynevezett kapszuláris kontraktúra (tokzsugorodás) amely azt jelenti, hogy az implantátumot, körülvevő szövet azt zsugorítja, ezáltal annak asszimetriáját okozza. Ez a folyamat egy újabb műtétet tehet szükségessé, melynek során az implantátumot körülvevő burkot felnyitják, (ezáltal helyet biztosítva annak), azonban akár újabb implantátum beültetése is szükséges lehet. A tok zsugorodásának kockázata a mell tornáztatásával, masszírozásával csökkenthető.
Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a szilikon-implantátum bármilyen rosszindulatú daganat kialakulásában szerepet játszana. Ezen kívül az implantátum mellett lehet szoptatni, a gyermek egészségére ez semmilyen káros hatással nincs.
Természetesen mint minden műtéti beavatkozásnál a műtéti terület elfertőződhet, gennyesedés alakulhat ki, azonban megfelelő steril körülmények között ez a kockázat reálisan elenyésző.

Hány év az emlőimplantátum élettartama?

A modern, jó minőségű implantátumok akár 15 évig is viselhetők. Ezt követően elöregednek, zsugorodnak, rugalmasságuk csökken, előbb-utóbb cserére szorulnak.

Lehet-e szeretkezni a műtét után?

A műtétet követő néhány hétig a melleket túlzottan igénybe vevő behatásokat kerülni kell. Ezt követően azonban nyugodtan vissza lehet térni a megszokott, zavartalan szexuális együttlétekhez. (forrás: OAN)