Kiváltó tényezők: elhízás, bő táplálkozás, főleg nagy mennyiségű hús fogyasztása, szeszes ital, erős fizikai-, pszichés megterhelés.
A diéta célja: a purin anyagcserezavar befolyásolása, a magas szérum húgysavszint csökkentése a szervezetben, mely az étrenddel jelentősen befolyásolható.
A diéta lényege: az alacsony purin tartalmú étrend betartása. Ez azt jelenti, hogy a napi étrend purin tartalma 200 mg alatt kell, hogy legyen (hagyományos táplálkozás során 600 – 1000 mg-ot fogyasztunk).
Az étrend purin tartalmán túl ügyelni kell arra, hogy a diéta só- és fűszerszegény legyen. Túlsúlyos betegnél nagyon fontos az, hogy figyeljünk az elfogyasztott ételek energiatartalmára. A gyors fogyókúra azonban ellenjavallt.
Köszvényes rohamot válthat ki a bőséges fehérje gazdag étkezés, valamint a nagyobb mennyiségű alkohol illetve ezek egyidejű fogyasztása.
Az étrend napi 40- 60 g-nál több állati eredetű fehérjét ne tartalmazzon és a beteg ne fogyasszon alkoholt. Hasznos a bő folyadékfogyasztás és a gyengén alkalikus hatású gyógyvizekkel végzett ivókúra (pl.: Ferenc József ásványvíz, Hunyadi ásványvíz, Harmatvíz).
A szervezet tehermentesítése céljából beiktathatunk az étrendbe egy-egy gyümölcs-, zöldségnapot.
A diéta alapját a sovány tej, tejtermékek, burgonya, rizs, zöldség- és főzelékfélék (kivéve paraj, karfiol, zöldborsó, bab, lencse, sárgaborsó) valamint gyümölcsök képezik.
Az étrendben korlátozni kell azoknak az élelmi anyagoknak a felhasználását, melyek 100 grammjában a purin tartalom meghaladja a 40-50 mg-ot.
Purinban gazdag nyersanyagok a vadhúsok, belsőségek, szardínia, szárazhüvelyesek, csokoládé, kakaópor.
Kerülni kell a hal, sertés, marha és szárnyas húsfogyasztást. Egyes főzelékféléknek a purin tartalmát csökkenthetjük előfőzéssel. Ilyenkor a főzőlevet az ételkészítéséhez nem használjuk fel. Jól alkalmazhatjuk az ételsorban a különböző töltött, rakott főzelékeket, melyeket előfőzött élelmi anyagokból készíthetünk el.
Ételkészítésnél kerüljük el a bő zsiradékban sütést, mivel a keletkező pörzsanyagok purintesteket tartalmaznak.
Az ételkészítési eljárások közül a főzés, párolás, fóliában-, cserépedényben, sütőzacskóban sütés, habarással sűrítés ajánlható.

Élelmiszercsoportok purintartalma

Igen magas 150-1000 mg/100 g
Élesztô, húskivonatok, csirkemell, liba, szardínia, kagyló, pisztráng, hering, halikra, lazac, tonhal, makréla, garnéla, belsőségek, máj, füstölt húsok, halak
Magas 75-150 mg/100 g
Sertés-, marha-, borjú-, birkahús, pulyka, csirkecomb, kacsa, nyúl, őz, szarvas, szalonna, virsli, kolbászféle, szalámi, füstölt sonka, tőkehal, fogas, ponty, szárazbab, szárazborsó, lencse, szója (pl.kocka), mák, napraforgómag, földimogyoró, mazsola
Közepes 75 mg/100 g alatt
sonka, angolna, lepényhal, kakaópor, zöldborsó, karfiol, brokkoli, zöldbab, paraj, tofu
Nagyon kevés, illetve jelentéktelen 0-30 mg/100 g
tej, kefír, joghurt, sajt, tejföl, túró, vaj, olaj, margarin, méz, cukor, rizs, liszt, búzadara, gabonapehely, tészta, kenyér, burgonya, a többi zöldségféle az előző csoportban lévőkön kívül, minden gyümölcs, tojás, üdítő, gyümölcslé, lekvár, sör, bor, dió, kókusz, pisztácia, mandula

Klinikai tápszerek a köszvényes beteg diétájában

A diétában reggeli tejes étkezésre valamint kis étkezésre jól beilleszthető a Nutridrink, mely teljes értékű, purin mentes, ízesített, iható tápszer. Önálló italként fogyasztható, de kiváló alapja különböző ízesítéssel a gyümölcsturmixoknak is.
A Nutrison powder könnyen oldódó, íztelen, teljes értékű tápszerpor. Ha tejszín vagy tejföl helyett használjuk a purin mentes Nutrison powdert, deciliterenként 1-3 adagolókanálnyi port adjunk az ételhez.
Ezeknek a tápszereknek a felhasználásával nem csak szervezetünk tápanyagigényét elégítjük ki, hanem nélkülözhetetlen vitamin, ásványi anyag és nyomelem tartalmánál fogva ellenállóbb lesz szervezetünk a különböző fertőzésekkel szemben.

Tünetek

Leggyakoribb tünetek a következők: csípő-maró fájdalmas vizelés, láz, kifejezett alhasi, illetve gáttáji fájdalom. A gyulladás következtében megnagyobbodott prosztata vizeletelfolyási akadályt okozhat. Végbélen keresztül, ujjal végzett vizsgálattal érzékeny prosztata tapintható.

Diagnózis

A vérkép laboratóriumi vizsgálata fehérvérsejt-szaporulatot mutat. Vizeletvizsgálattal
genny-, baktérium-, valamint vörösvérsejtürítés található. A kórokozó pontos kimutatására vizelettenyésztés szükséges. A prosztatamasszázzsal nyert váladék bakteriológiai tenyésztése szintén szükséges.

Kezelés

Enyhe esetben néhány napos antibiotikus kúra teljes gyógyulást eredményez.
Súlyos esetben kórházi kezelés szükséges, ekkor néhány napig vénásan adagolt antibiotikumok adása szükséges, majd szájon keresztüli adagolásra lehet áttérni. A vizelettenyésztés eredményének birtokában célzott antibiotikus kezelés lehetséges. (forrás: OAN)

Előfordulás

Az Egyesült Államokban több, mint 12 millió ember inkontinens, a 65 év feletti lakosság 15-25%-a szenved ebben a betegségben. Magyarországon kb. 600.000-1000.000 ember érintett. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy számtalan esetben a betegséget annak kínos, kellemetlen volta miatt- gyakran letagadják, ezért a betegek számának megbecsülése nem lehet pontos. Az inkontinencia nem kizárólag egészségügyi, hanem pszichoszociális probléma is egyben. A betegek nagy része a mindennapi tevékenységében is gátolt, érzelmileg sérülékenyebbé, visszahúzódóbbá válik.

A betegség formái

Az alapján, hogy a vizelet ürülése milyen körülmények között következik be, a betegség több formáját különböztetjük meg.
Stressz inkontinencia: a betegség leggyakoribb formájában a húgyhólyag záróizma nem elég erős ahhoz, hogy ellen tudjon állni annak a nyomásemelkedésnek, ami erős hasprésnél lép fel. Ez az állapot felléphet pl. tüsszentésnél, erős köhögésnél vagy pl. nagy súly felemelésénél. Terhesség idején, szülés után, illetve változókor (menopauza) utáni nők esetében gyakori. Egyes elméletek szerint az ösztrogén (női nemi hormon) hiánya, illetve a kismedence, a húgyhólyag, és a hüvely izomzatának gyengesége okozza.
Túlfolyásos inkontinencia: idős embereknél gyakori, ebben az esetben a húgyhólyag olyan méretűvé nő, hogy nem képes visszatartani a felgyülemlő vizeletmennyiséget és egyszerűen túlfolyik. Gyakran cukorbetegség, krónikus alkoholizmus, prosztata-megnagyobbodás vagy gerincvelő-sérülés következménye.
Sürgető (parancsoló) vizelési inger esetén a húgyhólyag akaratlan összehúzódása következtében ellenállhatatlan vizelési inger keletkezik. Húgyúti fertőzés (felfázás) gyakran sürgető vizelési ingert okoz.
Gyógyszer által okozott inkontinencia esetén gyakran a helytelen időben (lefekvés előtt) alkalmazott vízhajtók vagy akár a túl erős altatók éjszakai inkontinenciát okozhatnak.

A betegség hátterében álló tényezők

- húgyúti vagy nőgyógyászati fertőzések
- székrekedés
- gyógyszerek
- a kismedencei izmok gyengesége
- prosztatamegnagyobbodás - következményes vizelet elfolyási akadályt képezve
- bizonyos urológiai, illetve nőgyógyászati műtétek utáni állapot
- terhesség
- menopauza (változókor)
- hormonális eltérések (pl. ösztrogénhiány)
- gerincvelő sérülések, illetve a gerincvelő gyulladásos vagy egyéb megbetegedései

Diagnózis

Vizelettartási nehézség esetén az esetek döntő többségében nőgyógyász, illetve urológus szakorvoshoz kell fordulni. A panaszok részletes megismerése után fizikális vizsgálattal (tapintással) megállapítható a kismedencei szervek elhelyezkedése. A fizikális vizsgálat vaginális illetve végbélen keresztüli vizsgálatot foglal magába. Fontos a vizelet laboratóriumi (tenyésztéses) vizsgálata, amellyel megállapítható az, hogy van-e genny vagy baktérium a vizeletben. Ebben az esetben antibiotikum adása válik szükségessé.
Az úgynevezett urodinámiás vizsgálattal egy a húgyutakba vezetett katéter segítségével mérhető a vizeletelvezető rendszer különböző részein levő nyomásérték.
Kismedencei UH vizsgálat és húgyhólyag-, illetve veseröntgen meg tudja ítélni a hólyag a vesevezeték, illetve a vesék nagyságát, elfolyási akadály detektálására is alkalmas.
A húgyhólyag tükrözéses vizsgálata (cystoscopia) során a húgycsövön keresztül egy vékony endoszkópot juttatnak be a húgyhólyagba, azt belülről megtekintve. Ezt a beavatkozást érzéstelenítésben végzik.
Lehetőség van arra is, hogy megmérjék a vizelés után húgyhólyagban maradt vizelet mennyiségét is.

Kezelés

Számos betegség esetén a vizelettartási nehézség az alapbetegség következménye, annak gyógyításával a következményes inkontinencia is gyógyul.
Gyógyszer által okozott inkontinencia esetén csökkenteni kell a vízhajtók adagját, illetve ügyelni kell arra, hogy azt a beteg lehetőleg ne lefekvés előtt vegye be. Bizonyos nyugtatók túlfolyásos inkontinenciát okozó hatása ismert.
Húgyúti fertőzés (felfázás) esetén antibiotikumkezelésre van szükség.
Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén hatékony gyógyszerek (alfa-blokkolók) vannak forgalomban, végleges javulást egyértelműen a műtéti megoldástól várhatunk. Hasznos lehet a gyakori vizeletürítés akkor is, ha aktuálisan a beteg nem is érzi azt szükségesnek.
Stressz inkontinencia esetén változókor utáni nőkben hasznos lehet a hormonpótló (ösztrogén) terápia. A húgyhólyag, illetve a kismedence izomzatának kórosan elernyedt állapota műtétet tehet szükségessé.
Igen hasznos lehet a kismedencei izmok tornáztatása (intim torna). Mind a már kialakult betegség kezelésében, még inkább a betegség megelőzésében kifejezett hatékonyságról számoltak be az utóbbi években. (forrás: OAN)

Előfordulás

Az USA-ban ez a férfiaknál fellépő leggyakoribb rosszindulatú daganat. Előfordulása a korral folyamatosan nő, 60 és 70 év között mintegy 30 %-ban, 80 és 90 év között 70%-ban mutatható ki. Egyes kutatások szerint a fokozott zsírfogyasztás a prosztatarák előfordulását növeli.

Tünetek

Gyakran tünetmentes, olyan tünetek, mint a fogyás, testi leromlás vagy csontfájdalom csupán az esetek 15-20%-ban lépnek fel. Előrehaladott esetben a daganat közeli, illetve távoli áttétet adhat, ekkor az áttét által kiváltó panaszok uralják a képet. Abban az esetben, ha a prosztatarák a gerinc csigolyáiba ad áttétet akkor intenzív csontfájdalom jellemző, gyakran a máj az áttétképzés helye. Akkor, ha a prosztatadaganat a húgycsövet nyomja vizelési panaszok jelentkeznek, figyelembe kell azonban venni, hogy ezt a panaszt az esetek nagy részében a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás okozza.

Diagnózis

Tekintettel arra, hogy a prosztatarák gyakran tünetmentes, és a férfi lakosság igen nagy része veszélyeztetett, a szűrés kiemelt fontosságú.
A PSA /Prosztata-Specifikus Antigén/ egy úgynevezett tumormarker, egy olyan anyag, amely akkor, ha a mennyisége a vérben egy bizonyos szintet meghalad jelzi azt, hogy prosztatarák áll fenn. Egy egyszerű vérvétel alkalmas tehát arra, hogy tünetmentes férfiakban található prosztatarákot felfedezzük.
Mivel a prosztata a végbélen keresztül ujjal elérhető és a prosztatarák legtöbbször a szerv külső részét érinti, az orvos az ujjával végzett egyszerű tapintással meg tudja ítélni a prosztata állományát. Abban az esetben, ha a prosztata kemény, érdes felszínű további vizsgálatok szükségesek.
Abban az esetben, ha a PSA vizsgálat, illetve a tapintás alapján a rosszindulatú daganat alapos gyanúja áll fenn, biopsziára van szükség. A mintavétel gyors és egyszerű, UH /ultrahang/ segítségével történik, pontos diagnózist tesz lehetővé.
A végbélen keresztül végzett UH vizsgálat, illetve az MRI alkalmasak a prosztatarák megítélésére.
A csontok izotópvizsgálata az esetlegesen fennálló csontáttétekre deríthet fényt.

Kezelés

Alapvetően a sebészi megoldás, illetve a besugárzás képezi a betegség terápiáját. Műtét során eltávolításra kerül a teljes prosztata, az o¬ndóhólyaggal és az o¬ndóvezeték egy részével együtt. Abban az esetben, ha a műtét a betegség korai stádiumában történik, az esetek nagy részében teljes gyógyulás érheto el. A műtéti módszer besugárzással egészíthető ki, ekkor gyógyulás még biztosabb.
A besugárzás önállóan is alkalmazható terápiás módszer. Akkor, ha a daganat áttétet nem ad, jó eredményekről számoltak be.
Idős korban alacsony stádiumú, kisméretű prosztatarák esetén, illetve akkor ha a beteg általános állapota miatt bármilyen beavatkozás fokozott kockázattal járna nem szükséges kezelést bevezetni, azonban ekkor fokozott ellenőrzés szükséges.
A terápia részét képezheti az, hogy bizonyos hormontartalmú gyógyszerekkel a férfi nemi hormonok /androgének/ szintjét a vérben csökkentik, ez szintén javulást eredményezhet. (forrás: OAN)

Heveny formájában a szemgolyót, illetve a szemhéjak nyálkahártyáját borító kötőhártya vörössé válik és váladékot termel. Kellemetlen szúró-égő fájdalommal jár együtt, amely állapotot gyakran idegentest-érzésként szoktak jellemezni, olyan érzés, mintha a szembe valamilyen idegen tárgy került volna. Reggel felkeléskor a termelt váladék miatt a szemhéjak összeragadhatnak, és gyakran a nyák meg is szilárdul, sűrű "csipa" keletkezik. Súlyos esetben a szemhéjak is megduzzadhatnak.
Az idült forma szintén csípő, égő, viszkető érzést okoz, azonban súlyos gyulladásos jelek nem láthatók.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek többségében az akut kötőhártya-gyulladást bakteriális, illetve vírusos fertőzés okozza. A szem kémiai (füst, por, gőz, vegyi anyagok) vagy mechanikus (kontaktlencse) irritációja, az allergia (szénanátha) szintén az ismert okok közé tartoznak.
A bakteriális fertőzések között néhány évtizeddel ezelőtt még igen gyakori volt az úgynevezett gonococcus okozta kötőhártya-gyulladás. A gonococcus nevű baktérium felelős a gonorrhea más néven a kankó kialakulásáért. Jellemzően nemi váladék útján terjed, a szem bőséges, sűrű, gennyes váladékozása lép fel. Szemészeti kezelés nélkül a fertőzés átterjedhet a szaruhártyára annak átfúródását okozva.
Az úgynevezett trachoma szintén bakteriális eredetű, a kötőhártya csomós gyulladását jelenti, a csomók a fertőzés során a kötőhártyán alakulnak ki. A fő kockázatot szintén a szaruhártyára való ráterjedés jelenti. Néhány évtizeddel ezelőtt a fenti két fertőzés a vakság fő okát képezte.
Szerencsére ez a két kórkép manapság már ritkán fordul elő, és az esetek döntő többségében a bakteriális kötőhártya-gyulladás kezelés nélkül kb. 8-10 nap alatt, antibiotikum mellett 2-3 nap alatt gyógyul.
A vírusos kötőhártya-gyulladás általában nem önmagában, hanem más szervek érintettségével együtt jelentkezik. Gyakran a garat gyulladásával, nyirokcsomó-duzzanattal, lázzal, rossz közérzettel és levertséggel jár együtt. Abban különbözik a bakteriális gyulladástól, hogy a váladék legtöbbször nem sűrű -gennyes, hanem vízszerű állagú (néha véres/) Gennyes váladékozás bakteriális felülfertőzésben alakul ki, melynek kialakulását szükség esetén antibiotikum-tartalmú szemcseppel lehet megelőzni. Gyermekekben jóval gyakrabban fordul elő. Jóval lassabban gyógyul, mint a bakteriális forma, a gyógyulás akár 15 napig is eltarthat.
A szem szárazsága a könnytermelés zavara esetén jön létre. Idős korban a könnytermelés csökkenése miatt a szemgolyót borító könny mennyisége csökken, gyakori panasz a szem fájdalmas viszketése és vörössége. Egyes úgynevezett autoimmun kórképekben szintén a könnytermelés zavara alakul ki (Sjögren szindróma).
Az allergiás kötőhártya-gyulladás fő tünetei a viszketés, a szem vörössége, fokozott könnyezéssel. Gyakran egyéb allergiás betegségekkel (pl. szénanátha) együtt jelentkezik.
Idült kötőhártya-gyulladást elhúzódó bakteriális fertőzés, valamint izgató gőzök-gázok, vegyi anyagok, füst hozhatnak létre.

Kezelés

Bakteriális fertőzés esetén a szemorvos szemcsepp formájában megfelelő antibiotikus kúrát alkalmaz. Vírusos betegség esetén az antibiotikus kezelés az esetlegesen fellépő bakteriális felülfertőzés esetén, illetve annak megelőzése esetén lehet szükséges.
Csökkent könnytermelés esetén műkönny csepegtetése jön szóba.
Fontos a kötőhártyát károsító anyagok kerülése, a betegséget fenntartó helyzetek (pl. fénytörési hiba) megoldása. Napi több óra számítógép előtt végzett munka esetén megfelelő védőszemüveg viselése szükséges. Allergiás eredet esetén megfelelő antiallergiás kezelést lehet alkalmazni. (forrás: OAN)