A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Leggyakrabban idült alkoholizmus talaján alakul ki. Az esetek 15%-ában az ok ismeretlen. Ritkán gyógyszerek, illetve a zsír és a kalcium anyagcsere zavara talaján is felléphet.

Tünetek

Gyakran igen kevés tünet tapasztalható.
Görcsös, hasi-gyomorszáji fájdalom, émelygés, hányinger, hányás, puffadás fogyás, hasmenés gyakoriak. A széklet emésztetlen zsírtartalma miatt úgynevezett zsírszékelés jön létre, /a széklet ilyenkor világos, bűzös és folyékony állagú/.
A felszívódási zavar miatt alultápláltság jön létre. A zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) a zsírfelszívódás zavara miatt nem jól szívódnak fel, ezért vitaminhiányos állapotok jönnek létre.

Diagnózis

Hasi UH, illetve hasi röntgen alkalmasak az úgynevezett hasnyálmirigy-meszesedések felismerésére. Hasi CT-vel kimutathatók többek között a hasnyálmirigy folyadékkal telt üregei, az úgynevezett pszeudociszták is.

Kezelés

Gyulladás esetén a heveny szakasznál ismertetett kezelés alkalmazott. A külső elválasztású funkció hiánya miatt fellépő emésztőenzim-hiány esetén kívülről bevitt emésztőenzimek szükségesek, napi sokszor, kis mennyiségű étkezés ajánlott. A zsíroldékony vitaminok pótlása szükséges. Cukorbetegség esetén inzulinpótlást alkalmaznak.
Fájdalom esetén a kivezetőrendszer szűkületének megszüntetésével az esetek egy részében sikeres fájdalomcsillapítás érheto el. Néha fájdalomcsillapító gyógyszerek adagolása jön szóba. Abban az esetben, ha a hasnyálmirigy vezetékében kő van, ennek endoszkópos eltávolítása szükséges.
A fenti kezelések ellenére fennálló fájdalom esetén sebészi kezelés lehet a megoldás a hasnyálmirigy egy részének eltávolításával. Mindezeken kívül az alkoholtilalom igen fontos. (forrás: OAN)

Tünetek

Jellemző tünetek: borzongás, hidegrázás, láz, vesetáji fájdalom, fájdalmas, égo-csípő vizelés, elesett általános állapot /étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás/.

Diagnózis

A diagnózis az előbbi tünetek alapján biztonsággal felállítható. Laboratóriumi vizsgálattal a vérképben fehérvérsejt-szaporulat, a vizeletben genny- és baktériumürítés, esetleg vérvizelés található, vizelettenyésztéssel a kórokozó baktérium fajtája meghatározható. Súlyos esetben a baktériumok a vérben is megjelennek, ekkor a vér bakteriológiai tenyésztésével a baktérium szintén kimutatható.
Hasi ultrahang vizsgálattal kimutatható a vesében vagy a húgyvezetékben elfolyási akadályt okozó kő, a vizsgálat alkalmas lehet a vese daganatainak diagnosztizálására is. A vese röntgenvizsgálata szintén hasznos vizsgálat a húgyúti kő diagnózisában.

Kezelés

Enyhe fertőzés esetén 10 napig tartó antibiotikus kezelés után a beteg meggyógyul.
Súlyos esetben kórházi felügyelet mellett vénás antibiotikus terápia szükséges. A kórokozó kimutatására végzett bakteriológiai vizsgálatok után célzott kezelésre kell átváltani. A vénás adagolást a tünetek súlyosságától függően, de általában 3-4 napig kell alkalmazni, majd szájon keresztül történő alkalmazásra lehet áttérni. A lázat lázcsillapítókkal kell csillapítani. Abban az esetben, ha a vizelet nem távozik, katéter felhelyezésére lehet szükség.

Szövődmények

A kezelés hatására a betegek döntő többsége maradványtünet nélkül gyógyul, ritkán a gyulladás következtében hegesedés vagy idült vesemedence-gyulladás alakul ki.
Súlyos fertőzés esetén kezeletlen esetben akár életet veszélyeztető szepszis is felléphet. A vesetályog szintén igen súlyos szövődmény. (forrás: OAN)

A fertőzés különösen a nedves és fénynek kevésbé kitett helyeken fordul elő, leggyakoribb a lábujjak között, a kezeken is sokszor találkozhatunk vele. Kezdetben lényeges panasz nincs, később a lábujjak közötti bőrterület berepedezik, „felázik", viszketés, égo-csípő érzés alakul ki. Kezeletlen esetben a fertőzés a lábujjak közti bőrterületről átterjed a láb más részeire és a körmökre is. Ekkor a körmök megvastagodnak, a körömágyról elemelkednek majd sárgásan elszíneződnek. A fertőzés jellemzően közös fürdők útján terjed, de adott esetben más által viselt lábbelik is a fertőzés forrásaként szerepelnek. A szervezet védekező rendszerének (immunrendszer) legyengülése a gombás fertőzés kialakulásának valószínűségét és annak súlyosságát fokozza. Közismert, hogy a cukorbetegek a gombás fertőzésekre hajlamosabbak. A fertőzés a hajas fejbőrön és a szőrzeten is megjelenhet. Ekkor a fejbőrön kopasz, kerek foltok alakulnak ki és a hajszálak letöredeznek. A bőrön egyébként bárhol előfordulhat gombásodás, a bőrön ekkor éles szélű, kerek, viszkető elváltozások jelennek meg. A fertőzés érintheti a nyelvet és a száj nyálkahártyáját is, ezt a betegséget szájpenésznek nevezik.

Diagnózis

A betegség felismerése szakember számára általában nem okoz gondot. A kezelés megválasztásához azonban az esetek egy részében szükséges a gomba fajtájának pontos meghatározása. Ehhez laboratóriumi eszközök állnak rendelkezésre.

Kezelés

A gombás fertőzéssel kapcsolatban a megelőzésnek kiemelkedő jelentősége van. A közös fürdők használata során papucsot kell használni, a fürdés (tisztálkodás) után a bőrt mindenhol (a lábujjak között is!) szárazra kell törölni, gombásodásra való hajlam esetén ajánlatos a lábakat gombaellenes hintőporral beszórni. Kerülni kell azt, hogy mások által használt cipőt hordjunk, ha valamilyen okból ez mégis szükséges, akkor azt a viselés előtt formalinnal fertőtleníteni kell. Ajánlatos laza, kényelmes alsóneműt viselni. A zokni anyaga legyen pamut, ami a nedvességet fel tudja szívni. A láb fokozott izzadása esetén akár naponta többször zoknit kell váltani, lehetőség szerint jó minőségű bőrcipőt ajánlatos viselni. Fokozott verítékezés esetén hintőporokat kell alkalmazni, mind a láb, mind az összefekvo bőrterületek esetében. A bőrgombásodás egyébként külsőleg (krémek, oldatok, habok, samponok) és belsőleg (tabletták, injekció) is kezelhető. Néhány hetes kezelést követően a fertőzés gyógyul, azonban gyakran visszatér, idültté válik. (forrás: OAN)

Alapvetően két típusa létezik. A "rossz" koleszterin az ún. LDL felelős a szervezetben többek között az érelmeszesedés kialakulásáért, ezzel szemben a "jó" koleszterin az ún. HDL az érelmeszesedés védőfaktorának számít.

A táplálkozási szokásoknak a magas koleszterinszint kialakulásában kiemelkedő szerepük van.
Magas zsírtartalmú táplálék fogyasztása az LDL koleszterinszintet növeli, a HDL koleszterin mennyisége pedig többek között fokozott testmozgással növelhető.
A koleszterinszint az életkorral folyamatosan nő.
Elsősorban az erekre kifejtett hatása az, ami miatt a magas koleszterinszint ellen védekeznünk kell.
A szív ereinek érintettsége az ún. koszorúér-elmeszesedés esetén a szívinfarktus kockázata megnő. Az agy ereinek érintettsége esetén fokozott agyérelmeszesedés, időkori elbutulás lép fel, ill. fokozott a kockázat arra, hogy az erekben vérrög alakul ki, ezáltal agylágyulás, agyvérzés, szélütés következik be. A nyaki ütőér meszesedése szintén szélütést okozhat. Az alsó végtag érelmeszesedése miatt az erek átmérője csökken, ezáltal romlik a láb izmainak vérellátása, alsó végtagi fájdalom alakul ki. A vese ereinek szűkülete a magas vérnyomás kialakulásában játszik szerepet.
A magas koleszterinszint kialakulásában bizonyos örökletes hajlam mellett, elsősorban étrendi tényezőknek van szerepe. Magas koleszterintartalmú ételek fogyasztása (vaj, tojás, állati zsírok) a koleszterinszintet egyértelműen emelik. A dohányzás lényegesen emeli az érelmeszesedés kockázatát. Mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti az LDL-szintet, ugyanakkor növeli az érfal védelmében szerepet játszó HDL-szintet. Bizonyos alkoholok, pl. a vörösbor védő szerepe egyértelműen bizonyított. A fokozott testmozgás, a növényi rostokban gazdag táplálkozás csökkentik az érelmeszesedés kockázatát.
A terápia alapját az alacsony koleszterintartalmú diéta képezi. Abban az esetben, ha a diéta, ill. a fokozott testmozgás a vér koleszterinszintjét számottevően nem csökkenti, gyógyszeres kezelésre van szükség. Cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség esetén már alacsonyabb LDL-szint esetén is gyógyszeres kezelés szükséges. (forrás: OAN)

Trombózis esetén a vénákban található vérrög a vér áramlását akadályozza, azok kitágulhatnak, a visszerek billentyűi elégtelenül működnek. Idővel a korábban rugalmas vénafal merevvé változik, és már nem lesz képes a vér megfelelő továbbítására, az alsó végtagban pangás jön létre, az megduzzad, -vizenyős, feszes, fénylő lesz. Később a pangás miatt a lábszár bőre barnásan elszíneződik. A vékony, érzékeny bőr a legkisebb sérülésre is megreped, seb keletkezik, amely nehezen gyógyul, kifekélyesedik. A lábszárfekély esetek többségében a lábszár alsó harmadában, a belboka felett alakul ki.
Idült betegség, a gyógyult fekélyek gyakran kiújulnak, ill. máshol újak alakulnak ki.

Panaszok

A vénás pangás következtében a bőr begyulladhat, viszketés, fájdalom léphet fel. A lábszárfekély gyakran fájdalom- és panaszmentesen alakul ki.

Kezelés

Igen fontos hangsúlyt kap a megelőzés. Az ún. kompressziós pólya egy egyszerű gumiharisnya, ami segít megakadályozni azt, hogy a visszerekben pangás jöjjön létre. Fontos azonban, hogy artériás (verőeres) keringési zavar esetén a pólya használata kifejezetten káros lehet, ezért mielőtt az orvos pólyát rendelne, megvizsgálja az alsó végtagi ütoerek állapotát is. Ehhez az ún. Doppler áramlásméro készülék áll rendelkezésére. A vizsgálat néhány percig tart és nem fájdalmas.
A már kialakult fekély esetén alapvető az ágynyugalom, ill. az alsó végtag felpolcolása. A felpolcolás során a végtag a törzs szintjénél magasabban van, ezáltal a vér mintegy visszaáramlik az alacsonyabb nyomású területekre (a végtagból, a törzsbe).
A seb alapját és környékét rendszeresen meg kell tisztítani, és steril fedőkötéssel borítani. Sebhintőporok, különböző hámosító kenőcsök a gyógyulást elősegíthetik. A fekélyek többsége néhány hónapon belül meggyógyul, végső esetben bőrátültetést lehet mérlegelni. (forrás: OAN)