Definíció/diagnózis

Az elhízáson a szervezet zsírtartalmának kóros megnövekedését értjük. Annak a megállapítására, hogy az elhízás milyen mértékű, számos eljárás van használatban. Ezek közül a legfontosabb az úgynevezett testtömegindex (Body Mass Index: BMI; nemre korrigált kalkulátor elérhető a főlapról), amely egy egyszerű számításon alapszik. Ha elosztjuk a kilogramban mért testsúlyunkat a méterben mért testmagasságunk négyzetével, egy hányadost kapunk (kg/m2). Ha ez a szám 20 és 25 között van, akkor normális alkattal állunk szemben, ha 25 és 30 közé esik, akkor az egyén túlsúlyos, ha pedig 30 feletti eredményt kapunk akkor elhízottnak számít. A derékkörfogat a hasi zsírszövet megítélésére szolgál. Férfiaknál 102 cm, nőknél 88 cm az elfogadható felső határ. A derék-csípő hányadost megkapjuk, ha a derékkörfogatot elosztjuk a csípőkörfogattal. Férfiaknál 0,9 alatti, nőknél 0,8 alatti értékek elfogadhatóak. A bőrredővastagság szintén objektív vizsgálati módszer az elhízás megítélésére, azonban jellemzően kórházi körülmények között használatos. A túlsúly nem feltétlenül jelenti a szervezet zsírtartalmának megnövekedését, gyakran előfordul erősebb csontozat vagy tömegesebb izomzat mellett, hogy kóros BMI értéket találunk a test alacsony zsírtartalma ellenére. A zsírszövet eloszlásától függően beszélünk alma formájú illetve körte formájú elhízásról. áAz alma formájú elhízás leginkább férfiakra jellemző, ebben az esetben a zsírszövet a hason illetve a hasi zsigerek körül található. A körte formájú elhízás a nőknél gyakoribb, ekkor a zsírszövet döntően a csípőtájon, a combok területén helyezkedik el. kétfajta elhízástípus különböző betegségekre hajlamosít. Az alma típusú elhízás és a magas vérnyomás, a cukorbetegség, magas vérzsírszint, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések kapcsolata egyértelmű. A körte típusú elhízás elsősorban ízületi bántalmakat okoz.

A betegség kialakulását segítő tényezők

A túlsúly, illetve az elhízás kialakulásában számos tényező vesz részt. Az elhízott vagy túlsúlyos egyén vizsgálatát biológiai, környezeti, magatartási szempontból kell elkezdenünk. Az ember testsúlygyarapodását illetve csökkenését alapvetően az határozza meg, hogy a bevitt, illetve az elhasznált energia hogyan aránylik egymáshoz. Ez az úgynevezett energiamérleg, amely akkor pozitív, ha az egyensúly a bevitt energia javára tolódik el, ekkor zsírraktárak képződnek. A fokozott fizikai aktivitás növeli az elhasznált energia mennyiségét. A magas szénhidrát- és zsírtartalmú ételek túlzott fogyasztása a túlzott kalóriabevitel révén az elhízás vezető hátterét képezi. Tagadhatatlan, hogy bizonyos genetikai tényezők is szerepet játszanak az elhízás kialakulásában. Egyenesági rokonok között a hasonló alkatúak előfordulása gyakoribb, bár környezeti tényezők is szerepet játszanak. Bizonyos betegségek pl. Cushing kór vagy az ún. Stein-Leventhal szindróma szintén elhízással járnak.

Az elhízás szövődményei

A felsorolt betegségek lényegesen gyakrabban fordulnak elő elhízott egyénekben:

- magas vérnyomás

- magas koleszterin- és vérzsírszint

- cukorbetegség

- szívkoszorúérbetegség

- szívelégtelenség

- agyvérzés

- epekövesség

- ízületi megbetegedések

- visszérbetegségek

- alvászavar

- egyes rosszindulatú daganatok: méhrák, emlőrák, prosztatarák, vastagbélrák, epehólyagrák, veserák

- menstruációs zavarok, a peteérés zavara

- vesekő

- önértékelési zavarok, depresszió

Mindezek egyértelműen élettartamcsökkenéshez vezetnek.

Kezelés

A kezelés alapját a diéta és a testmozgás képezi. Számos jól bevált fogyókúrás módszert leírtak már, ennek ellenére szomorú tapasztalat, hogy a kezdeti fogyás után a fogyókúrázók kb. 80%-a visszanyeri a diéta előtti testsúlyát. A cél tehát nem a gyors fogyás, hanem ellenkezőleg a viszonylag lassan leadott kilók után a testsúly tartása. Általában azt mondhatjuk, hogy heti fél kilogrammnál nagyobb testsúlycsökkenés már káros. Ekkor már nemcsak a zsírok, hanem a szervezet saját fehérjéi, így az izomzat fehérjéi is bomlanak, ezáltal az izomtömeg csökken. A fogyókúra kezdetén a súlycsökkenés látványosabb, ekkor az első 2-3 hétben az 5 kg-os fogyás sem ritka a kezdeti folyadékvesztés miatt. Ez a tendencia később csökken, a fogyás ezután lassabbá válik. Fontos megértenünk, hogy ez nem azért van, mert nem tartjuk szigorúan a fogyókúrát, hanem ez egy természetes folyamat. A diéta eredményes módja az, ha a korábban fogyasztott táplálékhoz képest átlagban naponta 500-700 kcal-val kevesebbet viszünk be. A kalóriamegvonás történhet úgy, hogy kerüljük a szénhidrátban és zsírban gazdag élelmiszereket, több zöldséget, ill. alacsony cukortartalmú gyümölcsöt fogyasztunk.

- Térjünk át a mesterséges édesítőszerekre! Számos jó minőségű, a cukrot kiválóan helyettesítő készítmény van forgalomban.

- A legtöbb élelmiszer csomagolásán fel van tüntetve energiatartalma, nézzük azt meg és az alapján vásároljunk!

- Étkezzünk naponta legalább 5 alkalommal!

- Hozzá kell szoknunk, hogy a diéta az első 2 hétben azért nehéz, mert állandó éhségérzetet okoz. Ezt az érzést teljes őrlésű gabonatermékekkel ill. magas rosttartalmú élelmiszerekkel csökkenthetjük.

- Ügyeljünk a vitaminok bevitelére! Télen egészítsük ki étrendünket vitaminkészítményekkel!

- Sütéshez, főzéshez használjunk növényi alapanyagból készült olajat! Kerüljük a finomított szénhidrátokat! Ne nassoljunk!

- A táplálkozási szokásaink megváltoztatása mellett - ha egészségügyi ellenjavallat nincs - mozogjunk többet! A mozgásszegény életmód mellett a testsúlycsökkentés sokkal nehezebb, mint ha könnyű, úgynevezett aerob testmozgást végzünk. Melyek az aerob sportok? Pl. kocogás, futás, úszás, kerékpározás, aerobik stb. Napi 15-20 perc fizikai aktivitás elég ahhoz, hogy erőnlétünk javuljon, izmosabbak legyünk és a fogyás így eredményesebb lesz. Néhány héten belül észre fogjuk venni, hogy a mozgás az életünk részévé vált, szervezetünk már igényelni fogja és jobban fogjuk magunkat érezni bőrünkben! A fizikai aktivitás jótékony hatású a szénhidrátanyagcserére, a vérnyomásértékek javulnak, erősíti a csontokat, az izmokat és az ízületeket, segít megelőzni a csontritkulást. El kell ugyanakkor oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a fizikai aktivitás csak sport keretében képzelhető el. Akár napi fél óra séta elég lehet arra, hogy a korábbi ülő életmódon változtatva az állóképességünk javuljon. Ha emeletes házban lakunk ne használjunk liftet, inkább lépcsőzzünk! Minden egyes lépcsőfokkal közelebb kerülhetünk a kitűzött testsúlyunkhoz! Nézzünk kevesebb TV-t, ha feltétlenül le kell ülnünk a TV elé, a műsorok közti szünetben is elvégezhetünk néhány tornagyakorlatot!

Gyógyszeres kezelés

Ritka esetekben a diéta illetve a fokozott testmozgás ellenére a testsúlycsökkentés nem jár eredménnyel. Ekkor gyógyszeres kezelés jön szóba, amely az orvos által felírt készítményen alapszik. Két olyan gyógyszercsoport van, amelyik a testsúlycsökkentésben javasolt. Két gyógyszercsoport különböző hatásmechanizmussal. Ha szükséges, az Ön orvosa fogja kiválasztani azt, amelyikre Önnek szüksége van. Az egyik a hypothalamus éhségközpontjára hatva az éhségérzet csökkentésével ér el eredményt. A másik a bélcsatornában hatva megakadályozza a zsírok felszívódását. Akár a kétfajta gyógyszer együtt is alkalmazható. Még egy megoldás létezik, végső esetben a plasztikai sebészé a főszerep. Leggyakrabban akkor indokolt plasztikai sebészhez fordulni, ha egy adott testrészről a zsír az előbb felsorolt eszközök ellenére nem távozik. Figyelembe kell azonban venni, hogy a beavatkozás szövődményekkel járhat, fájdalmas valamint a tartósság nincs garantálva. (forrás: OAN)

A betegség természetébõl fakad, hogy a diéta célja a kalcium- és a nitrogénegyensúly helyreállítása. Az elõbbit a fehérjék azzal mozdítják elõ, hogy fokozzák a kalciumnak a bélbõl való felszívódását és a vitaminokkal együtt elõsegítik a csontokba való beépülését. Ezért a kalóriaszükséglet mintegy 18-20 %-a fehérje legyen (ez testtömeg kilogrammonként 1,4-1,5 g fehérjének felel meg), s arról is gondoskodni kell, hogy az étrend kellõ mennyiségû A-, C- és D-vitamint tartalmazzon. Az A- és a C-vitamin ugyanis a csontok vastagságbeli növekedéséhez szükséges, míg a D-vitamin fokozza a kalcium beépülését Az ételek nagy zsírtartalma ugyanakkor rontja a kalcium felszívódását. A kalciumegyensúly megteremtésének természetesen az is feltétele, hogy az ételekkel és italokkal 800-1200 mg kalcium jusson naponta a szervezetbe.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a következõket ajánlja a csontritkulás megelõzésére:
- bõséges fehérjebevitel mellett növelni kell a kalciumban gazdag ételek (a csekély zsírtartalmú tejtermékek) fogyasztását;
- az étrend sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazzon;
- rendszeresen (naponta) mozogni és sportolni kell;
- mérsékelni kell az alkohol- és kávéfogyasztást, s fel kell hagyni a dohányzással;
- a beteg esetleges depresszióját és apátiáját kezelni kell.

Sok fehérjét tartalmazó ételek és élelmiszerek: húsok, húskészítmények, halak, tojás, tej és tejtermékek.
Vitaminforrások: tojássárgája, belsõségek (máj, vese), tej, tejtermékek, tengeri halak, zöld, sárga és vörös színû zöldségek meg gyümölcsök (sárgadinnye, kajszibarack, sütõtök, sárgarépa, kelkáposzta, paraj, paradicsom és zöldpaprika).
C-vitamin-források: nyers zöldségek és gyümölcsök.
Nagy D-vitamin tartalmúak: halmájolajok, máj, tojás, tej, tejtermékek és D-vitaminnal dúsított margarinok.

Klinikai tápszerek a csontritkulás diétájában

A Nutridrink teljes értékû, energiadús, ízesített, iható tápszer. Hétféle — eper, vanília, trópusi, banán, narancs, karamell, csokoládé és csirkeleves — ízben és ízesítés nélkül kapható. Önálló italként lehûtve, s ételkészítéshez is jól alkalmazhatóak. A beteg állapotától függõen napi két-három doboznyi ajánlott belõle.
A Nutrison powder könnyen oldódó, íztelen, teljes értékû tápszerpor. A hígítás mértékétõl függ az energiatartalma. Ízesítve önálló italként fogyasztható, s a kész ételek dúsítására is alkalmas. Deciliterenként egy-három adagolókanálnyit használjunk belõle.
 
Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: kakaó (két-három evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), margarin, kifli, paradicsom.
Tízórai: vaníliás Nutridrink + banánturmix.
Ebéd: birsalmaleves, rántott sajt, karottás rizs, tartármártás (egy evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva).
Uzsonna: mogyoró.
Vacsora: tejföl (két-három evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), kenyér, hagyma.

2. nap
Reggeli: lecsó tojással (két evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), kenyér, tej.
Tízórai: trópusi Nutridrink.
Ebéd: sóskaleves, juhtúróval töltött csirkemell, burgonyapüré (két-három evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), saláta.
Uzsonna: epres Nutridrinkbõl készült puding.

A diétát alapvetően meghatározza, hogy a betegség a görcsökkel járó vagy a nyugalmi szakaszban van-e. Összességében zsírszegény, kímélő fűszerezésű, durvarost-mentes, elhízott beteg esetén ráadásul energiaszegény étrendre van szükség.

Diéta a görcsös szakaszban

Ilyenkor elsősorban koplalás és folyadékpótlás ajánlott, ám a görcsök megszűntével óvatosan jobbára szénhidrátot tartalmazó ételekkel (nyáklevesekkel, főtt rizzsel, darával, vizes burgonyapürével és -habbal, tejmentes sárgarépa-főzelékkel, burgonyával sűrített tökfőzelékkel, bébiételekkel, gabonapelyhekkel, csecsemőknek Mildipépekkel és Milupépekkel) bővíthető az étrend. Ha ezek nem okoznak panaszt, a beteg sovány főtt húsokat, valamint az egyéni tűrésnek megfelelően tejtermékeket is kaphat, de a zsírszegénységre ügyelni kell. A durva rostokat tartalmazó zöldségfélék, az apró magvas gyümölcsök, illetve a szárazhüvelyesek nem ajánlottak. A káposztafélék az egyéni tűréstől függően, a főzőlé leöntésével fogyaszthatók.

Diéta a nyugalmi szakaszban

Az étrend — mint említettük — zsírszegény legyen (testtömegkilogrammonként 0,3–0,8 g ajánlott), az összes zsiradék fele növényi forrásból származzon. A fűszerezés kímélő legyen. Általában nem okoz panaszt a másnapos kenyér, a kétszersült, a háztartási keksz, a rizs, a búzadara, a sovány hús, a sajt, a kefir és a zöldfőzelék (a zöldborsót és a zöldbabot azonban paszírozva kell adni az egyéni tűrésnek megfelelően). Kerülendők ugyanakkor a zsíros húsok, a füstölt készítmények, a tejfölös mártások, a tejszín, a túl érett sajtok, a vadhúsok, a friss kelt tészták, a vajas és leveles tészták, a szárazhüvelyesek és az éretlen gyümölcsök. Tej, tojás, olaj, vaj, margarin, gomba, kelvirág, paradicsom, paprika, hagyma, kapor, mustár, köménymag és különböző rostos gyümölcsök az egyéni tűréstől függően adhatók.

Hogyan készüljenek az ételek?

A sűrítésre száraz rántással, diétás rántással (zsiradék nélkül, pirított liszttel), hintéssel vagy habarással kerüljön sor. A főzés mellett ajánlott a sütőzacskóban, a római tálban, a són, az alufóliában és a roston való sütés, a grillezés és a párolás.

A klinikai tápszerek szerepe az epebetegségek diétájában

A főzelékek, a turmixok, a mártások és bizonyos levesek jól dúsíthatók Nutrison powderrel és Fantomalttal; az utóbbi a reggeli italokba is keverhető. A Fantomaltot három, míg a Nutrison powdert egy-három adagolókanállal érdemes adni deciliterenként.
Minthogy a betegséget általában műtéttel gyógyítják, a műtéti előkészítéshez megfontolandó a tápszeres kiegészítés, akár iható Nutridrink, akár az ételekhez keverhető Nutrison powder formájában. Fogyókúra esetén a Nutridrink önálló főétkezésként is beiktatható.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: másnapos kifli, pulykafelvágott, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: pászka, kefir.
Ebéd: burgonyaleves, natúr pulykamell, főtt rizs sárgarépával.
Uzsonna: túróval töltött sült alma (Nutrison powderrel).
Vacsora: tonhalsaláta, félbarna kenyér.

2. nap
Reggeli: félbarna kenyér, köményes sajt, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: gyümölcssaláta.
Ebéd: zöldségleves, burgonyahab, sült csirkemell, céklasaláta.
Uzsonna: Nutridrink.
Vacsora: szárnyas húskrém (Nutrison powderrel), félbarna kenyér.


3. nap
Reggeli: hamlett, gépsonka, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: gyümölcsjoghurt (Nutridrinkkel).
Ebéd: daragaluska-leves, kefires tökfőzelék (Nutrison powderrel), alufóliában sült karaj.
Uzsonna: abonett, körtekompót.
Vacsora: virslis tavaszi saláta (fejessaláta, alma, sárgarépa, metélőhagyma, virsli, kefir, félbarna kenyér.

Alapvetően két típusa létezik. A "rossz" koleszterin az ún. LDL felelős a szervezetben többek között az érelmeszesedés kialakulásáért, ezzel szemben a "jó" koleszterin az ún. HDL az érelmeszesedés védőfaktorának számít.

A táplálkozási szokásoknak a magas koleszterinszint kialakulásában kiemelkedő szerepük van.
Magas zsírtartalmú táplálék fogyasztása az LDL koleszterinszintet növeli, a HDL koleszterin mennyisége pedig többek között fokozott testmozgással növelhető.
A koleszterinszint az életkorral folyamatosan nő.
Elsősorban az erekre kifejtett hatása az, ami miatt a magas koleszterinszint ellen védekeznünk kell.
A szív ereinek érintettsége az ún. koszorúér-elmeszesedés esetén a szívinfarktus kockázata megnő. Az agy ereinek érintettsége esetén fokozott agyérelmeszesedés, időkori elbutulás lép fel, ill. fokozott a kockázat arra, hogy az erekben vérrög alakul ki, ezáltal agylágyulás, agyvérzés, szélütés következik be. A nyaki ütőér meszesedése szintén szélütést okozhat. Az alsó végtag érelmeszesedése miatt az erek átmérője csökken, ezáltal romlik a láb izmainak vérellátása, alsó végtagi fájdalom alakul ki. A vese ereinek szűkülete a magas vérnyomás kialakulásában játszik szerepet.
A magas koleszterinszint kialakulásában bizonyos örökletes hajlam mellett, elsősorban étrendi tényezőknek van szerepe. Magas koleszterintartalmú ételek fogyasztása (vaj, tojás, állati zsírok) a koleszterinszintet egyértelműen emelik. A dohányzás lényegesen emeli az érelmeszesedés kockázatát. Mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti az LDL-szintet, ugyanakkor növeli az érfal védelmében szerepet játszó HDL-szintet. Bizonyos alkoholok, pl. a vörösbor védő szerepe egyértelműen bizonyított. A fokozott testmozgás, a növényi rostokban gazdag táplálkozás csökkentik az érelmeszesedés kockázatát.
A terápia alapját az alacsony koleszterintartalmú diéta képezi. Abban az esetben, ha a diéta, ill. a fokozott testmozgás a vér koleszterinszintjét számottevően nem csökkenti, gyógyszeres kezelésre van szükség. Cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség esetén már alacsonyabb LDL-szint esetén is gyógyszeres kezelés szükséges. (forrás: OAN)

Trombózis esetén a vénákban található vérrög a vér áramlását akadályozza, azok kitágulhatnak, a visszerek billentyűi elégtelenül működnek. Idővel a korábban rugalmas vénafal merevvé változik, és már nem lesz képes a vér megfelelő továbbítására, az alsó végtagban pangás jön létre, az megduzzad, -vizenyős, feszes, fénylő lesz. Később a pangás miatt a lábszár bőre barnásan elszíneződik. A vékony, érzékeny bőr a legkisebb sérülésre is megreped, seb keletkezik, amely nehezen gyógyul, kifekélyesedik. A lábszárfekély esetek többségében a lábszár alsó harmadában, a belboka felett alakul ki.
Idült betegség, a gyógyult fekélyek gyakran kiújulnak, ill. máshol újak alakulnak ki.

Panaszok

A vénás pangás következtében a bőr begyulladhat, viszketés, fájdalom léphet fel. A lábszárfekély gyakran fájdalom- és panaszmentesen alakul ki.

Kezelés

Igen fontos hangsúlyt kap a megelőzés. Az ún. kompressziós pólya egy egyszerű gumiharisnya, ami segít megakadályozni azt, hogy a visszerekben pangás jöjjön létre. Fontos azonban, hogy artériás (verőeres) keringési zavar esetén a pólya használata kifejezetten káros lehet, ezért mielőtt az orvos pólyát rendelne, megvizsgálja az alsó végtagi ütoerek állapotát is. Ehhez az ún. Doppler áramlásméro készülék áll rendelkezésére. A vizsgálat néhány percig tart és nem fájdalmas.
A már kialakult fekély esetén alapvető az ágynyugalom, ill. az alsó végtag felpolcolása. A felpolcolás során a végtag a törzs szintjénél magasabban van, ezáltal a vér mintegy visszaáramlik az alacsonyabb nyomású területekre (a végtagból, a törzsbe).
A seb alapját és környékét rendszeresen meg kell tisztítani, és steril fedőkötéssel borítani. Sebhintőporok, különböző hámosító kenőcsök a gyógyulást elősegíthetik. A fekélyek többsége néhány hónapon belül meggyógyul, végső esetben bőrátültetést lehet mérlegelni. (forrás: OAN)