Előfordulás

A felnőtt lakosság kb. 4-5 %-a, a gyermekek 8-10 %-a érintett. Gyakran a gyermekkori asztma a fiatal felnőttkorban spontán gyógyul. A bőr és a nyálkahártyák allergiás megbetegedéseivel (szénanátha, csalánkiütés) való halmozott előfordulása nem ritka.

Tünetek

- nehézlégzés: jellemzően hirtelen alakul ki, éjszaka és kora reggel kifejezettebb, a hideg levegőben tartózkodás, illetve a testmozgás ront a helyzeten, spontán vagy hörgőtágító gyógyszerek hatására szűnik. A légvétel fokozott munkát ró a légzésben résztvevő izmokra (rekesz, bordaközi izmok), azok kifáradnak. Súlyos esetben légzési elégtelenség lép fel, amit a nyálkahártyák (pl. a szájnyálkahártya) lilás elszíneződéséről ismerhetünk fel. A kilégzési idő megnyúlik. A nehézlégzéses roham általában néhány percig tart, de órákig, akár napokig is eltarthat.
- köhögés: gyakran váladékképződés (köpet) nélkül.
- mellkasi nyomásérzés
- izzadás
- pulzusszámnövekedés

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Légúti asztma esetén a hörgőnyálkahártya gyulladása és a hörgők simaizmainak összehúzódása következtében a belégzés gond nélkül bekövetkezik, viszont a kilégzés nehezítetté válik. Ez a folyamat okozza az asztmás betegek jellegzetes sípoló-búgó légzését, amely alapján a betegség gyanúja egyértelműen felmerül. Az asztmában szenvedő beteg hörgőnyálkahártyája külső ingerekre sokkal érzékenyebben reagál, mint az egészségesé, ennek következtében a hörgő falában olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek a hörgő simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Melyek ezek az ingerek?
- Leggyakrabban a levegőben található anyagok: por, állatszor, dohányfüst, virágpor (pollen), illatszerek, illatosítók stb.
- Megfázás, hideg levegő.
- Fokozott testmozgás.
- Bizonyos ételek pl. tengeri élolények vagy gyógyszerek szintén asztmás rohamot produkálhatnak.
- A betegség genetikai hátterét támasztja alá az, hogy azokban a családokban, ahol asztmás beteg van, ott az asztma, illetve az allergiás megbetegedések halmozottan fordulnak elő.

Vizsgálatok

Asthmás roham idején a tüdő hallgatózása során jellemző az úgynevezett sípolás-búgás illetve a megnyúlt kilégzési idő. A mellkas kopogtatása során jellemző úgynevezett dobozos hang lehet hallható. A rohamok között ezek a jelek gyakran hiányoznak. A betegség súlyossága az úgynevezett légzésfunkciós teszttel pontosan megítélhető. A vizsgálat során többek között megmérhető a beteg vitálkapacitása, illetve a belégzett és az erőltetett kilégzés során távozó levegő mennyisége is. A mellkas röntgenfelvétele szintén hasznos vizsgálat. A kiváltó ok tisztázására -különösen, ha egyéb tünetek (szénanátha, bőrviszketés) is fennállnak- különböző allergénekkel bőrteszteket végeznek. Súlyos roham esetén vérgázvizsgálat szükséges, amellyel többek között a vér oxigén és széndioxid tartalmát mérik, ezzel becsülve meg a roham súlyosságát. Vérvizsgálattal a vér fehérvérsejtjeinek száma, illetve az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek száma nyújt az orvos számára hasznos tájékoztatást.

Kezelés

A legfontosabb az, hogy a beteg és a kezelőorvosa tisztában legyenek azzal, hogy mi az asztmás roham kiváltó oka. Ha a kiváltó ok -pl. pollen- azonosításra került, akkor egyértelmű, hogy annak elkerülésével a roham megelőzhető. Abban az esetben pl. ha a roham kiváltó oka a fokozott testmozgás, akkor az orvos a testgyakorlat előtt olyan gyógyszert fog javasolni, amely a rohamot kivédi. Léteznek azonban olyan kiváltó okok (pl. hideg levegő, házipor), amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kikerülni. A dohányfüst (mind az aktív, mind a passzív dohányzás) egyértelműen káros hatással van a hörgő nyálkahártyájára, kerülése feltétlenül szükséges. Az otthoni levegő páratartalmának növelésével a rohamok súlyossága gyakran csökkenthető. Az ágynemű és a szőnyegek portartalma igen magas lehet, gyakori tisztításuk és porolásuk igen fontos. Az esetek többségében gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyszerek szervezetbe juttatása történhet tabletta, vagy akár injekció formájában, még elterjedtebbek az olyan spray-k, amelyek a hatóanyagot közvetlenül a légutakba juttatják el, ezáltal helyben tudják hatásukat kifejteni. (forrás: OAN)

Előfordulás

A fekélybetegség népbetegségnek számít, a felnőtt lakosság közel 10%-a érintett élete során.

Tünetek

Nem minden esetben okoz panaszt, néha tünetmentesen alakul ki, előfordul, hogy vérhányás vagy vérszékelés képében jelentkezik.

A leggyakoribb tünetek:
- felhasi (gyomorszáji) fájdalom, amely gyakran étkezésre fokozódik, illetve tej fogyasztására enyhül
- korai teltségérzés
- étvágytalanság, fogyás
- hányinger, hányás
- vérhányás, vagy szurokfekete színű széklet (a vért a gyomorsav megemészti, ezért az fekete színű lesz)
- vérszegénység
Jellemző a hullámzó lefolyás, a tünetek néhány hétre megszűnnek, majd ismét fellángolnak. Az őszi és téli hónapokban gyakrabban lépnek fel panaszok A fekélybetegség bármely életkorban kialakulhat, de jellemzően a gyomorfekély 60-70 éves kor körül, a nyombélfekély 30-50 éves kor körül fordul elő. A férfiak veszélyeztetettebbek, mint a nők.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Nyálkahártya károsodás akkor jön létre, ha a nyálkahártyát védő és azt támadó tényezők közötti egyensúly az utóbbiak irányába tolódik el. A nyálkahártyát védő tényező csökkenéséhez vezethet bizonyos gyógyszerek túlzott alkalmazása. A fájdalomcsillapítók között elterjedt NSAID-k (non steroid gyulladáscsökkentők) orvosi körökben ismert mellékhatása a nyálkahártya védelmi funkcióját ellátó anyag képzésének gátlása. A gyomorsav fokozott termelődése fekély képződését elősegítő tényező. Az utóbbi évtizedek orvostudományi kutatásai derítettek fényt egy baktériumra, amely felelőssé tehető a fekély kialakulásáért. Ez a kórokozó az úgynevezett Helicobacter pylori, amely a fekélybetegek gyomornyálkahártyájában az esetek nagy részében kimutatható. A dohányzás, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás szintén fekélybetegséget elősegítő tényezők.

A fekélybetegség kialakulása

A legpontosabb diagnózis úgynevezett gasztroszkópiával (gyomortükrözéssel) állítható fel. Régebben röntgenvizsgálatot is végeztek, azonban ez utóbbi lényegesen kisebb diagnosztikus értékkel bír, ráadásul a szükséges szövettani mintavételt sem teszi lehetővé. A tükrözéses vizsgálat során a beteg száján keresztül egy vékony, hajlékony csövet vezetnek le a gyomorba, illetve a patkóbélbe. A vizsgálat kellemetlen, de komoly fájdalommal nem jár. A Helicobacter pylori kimutatása a gyomor nyálkahártyájából vett szövettani mintából történik. Néhány hazai intézményben is hozzáférhető egy vizsgálat, amely a kilélegzett levegőből állapítja meg a baktérium jelenlétét, a vizsgálat teljesen fájdalommentes.

Kezelés

A betegség az esetek döntő többségében gyógyszerrel gyógyítható, sebészeti beavatkozásra csak igen ritkán van szükség. Az úgynevezett H2 receptor blokkolók, illetve a protonpumpa-gátlók hatékony fekélyellenes gyógyszerek. H. pylori jelenléte esetén antibiotikus kúra is szükséges. Gyomorpanaszok esetén a fájdalomcsillapítók (NSAID-k) használatát abba kell hagyni. Sokszor ezeket a gyógyszereket a betegek egyébként orvosi ellenőrzés nélkül alkalmazzák. A dohányzás, a túlzott alkohol- és kávéfogyasztás abbahagyása elengedhetetlen feltételek fekélybetegség esetén. A rendszeres rostdús étkezés is meggyorsítja a gyógyulást. A stressz kerülése szintén ajánlott.

A kezeletlen fekélybetegség szövődményei

Kezeletlen esetben gyakori szövődmény a vérzés, amely megjelenhet vérhányás, illetve fekete székürítés formájában. Előfordulhat a gyomorfekély rosszindulatú elfajulása. Mély fekély esetén a gyomor kilyukadása (perforáció) sem ritka. (forrás: OAN)

Előfordulás

Nemzetközi statisztikák szerint a 60 év feletti népesség 2 %-a érintett. Jóval gyakoribb idős-, mint fiatalkorban és elsősorban nők betegednek meg.

Mi okozza a betegséget?

Veleszületett alulműködés esetén a hormonok képzése -vagy a pajzsmirigy teljes hiánya vagy csökkent működése miatt- károsodott. Mivel a jód a pajzsmirigyhormonok lényeges alkotóelemét képezi, annak hiánya évtizedekig a veleszületett hypothyreosis fő oka volt. Magyarországon a pajzsmirigy alulműködés szűrése minden újszülött esetén kötelező. A szűrés a vér laboratóriumi vizsgálatával történik. Az így igazolt betegség esetén haladéktalan hormonpótlás szükséges, mert ha az elmarad, akkor súlyos agyi fejlődési zavarokkal lehet számolni.
Leggyakrabban úgynevezett autoimmun kórkép van a háttérben, amikor a szervezet védekezőrendszere a saját szövetei, sejtjei ellen fordul, károsítva azokat. Ezt a betegséget az orvosi szaknyelv Hashimoto kórnak hívja.
Golyvaműtét után, izotóp- vagy gyógyszeres kezelés következményeként is felléphet.
Ritkán az agyalapi mirigy elégtelen működése okozza.

Tünetek

Tekintettel arra, hogy a pajzsmirigyhormonok a szervezet anyagcseréjét fokozzák, ezen hormonok hiányában a csökkent anyagcsere által okozott tünetek uralják a képet:
- fáradtság, meglassultság, az érdeklődés hiánya
- depresszió, rossz hangulat
- a fizikai és szellemi terhelhetőség csökkenése
- érdektelen arckifejezés
- akaratlan súlynövekedés /hízás/
- a hidegtűrés csökkenése
- száraz, hűvös, durva bőr
- vékony szálú, törékeny, száraz haj
- székrekedés
- feledékenység
- mély, rekedt hang
- a pulzusszám csökkenése
- férfiaknál: a hímivarsejtek csökkent képződése
- nőknél: meddőség, abortusz
Újszülöttkorban: lassú mozgások, székrekedés, renyhe reflexek, később a növekedés és az érés ütemének csökkenése, süketség, beszédkészség romlása, majd szellemi fogyatékosság léphet fel.

Diagnózis

A vér laboratóriumi vizsgálata alapvető fontosságú: a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje (T3, T4), illetve a következményes agyalapi mirigy hormonszint emelkedés (TSH) a diagnózist könnyen alátámasztja.
A vérben gyakori a koleszterinszint emelkedés, autoimmun kórkép esetén a pajzsmirigy ellenes ellenanyagok kimutathatók.
Az ultrahang- illetve az izotópvizsgálat szintén fontos vizsgálati eszköz lehet.

Kezelés

A pajzsmirigy tartósan csökkent működése esetén tartós hormonpótlás szükséges. A gyógyszer adagját csak lassan szokták emelni, mert ellenkező esetben szívritmuszavarral, alvászavarral stb. lehet számolni. Abban az esetben, ha a laboratóriumi eltérések ellenére csak kevés tünet jelentkezik, a hormonpótló kezelés nem feltétlenül szükséges.
Kielégítő kezelés mellett a betegek normális életvitelt folytathatnak és semmilyen megszorítás nem szükséges. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A fertőzés leggyakrabban úgynevezett felszálló fertőzés, ami azt jelenti, hogy a húgycsövön keresztül kórokozók kerülnek a hólyagba ahol megtelepednek és gyulladást hoznak létre. A betegség sokkal gyakoribb nőkben, melynek valószínű oka az, hogy a nők húgycsöve sokkalta rövidebb, mint a férfiaké, ezért a kórokozók könnyebben feljutnak a hólyagba. A hüvelynyálkahártyán egyébként egészséges nőkben jellegzetes baktériumflóra található, melynek a megváltozása -akár spermicid vagy egyéb krémek miatt- fokozza a hólyaghurut kockázatát. Fiatal nőkben a fertőzés gyakran közösülés után lép fel.
A fertőzés leggyakrabban bakteriális, de vírusfertőzések is előfordulhatnak.
A baktériumok között a leggyakoribbak a bélbaktériumok, amely a szövődménymentes fertőzések kb. 90%-ért felelősek.

Tünetek

Leggyakoribb a vizeléskor jelentkező csípő-maró fájdalom, hólyagtáji fájdalom, majd állandó, kínzó vizelési inger, az inger hatására alig néhány csepp ürül. A vizelet gyakran zavaros vagy véres. Láz az esetek döntő többségében nincs.

Vizsgálatok

Laboratóriumi vizsgálattal genny, baktériumok, vagy vér mutatható ki. A vizeletben található baktériumok tenyésztésével megállapítható a baktérium fajtája, valamint az is, hogy milyen antibiotikum hatásos a baktérium elpusztítására. Képalkotó eljárások /ultrahang, röntgen, hólyagtükrözés/ szövődmények esetén jönnek szóba.

Kezelés

Nőknél az enyhe panaszokkal járó, szövődménymentes hólyaghurut 2-3 napos antibiotikus kúrával meggyógyítható.
Férfiaknál enyhe hólyaghurut ritkán fordul elő, ezért részletes urológiai vizsgálat szükséges az esetlegesen fennálló, a gyulladást elősegítő tényezők /prosztatabetegségek, hólyagkő, hólyagrák stb./ tisztázására.
Fájdalomcsillapítók, meleg ülőfürdők, a hólyagtáj meleg borogatása a gyógyszeres kezelést hasznosan kiegészítik. Sok folyadék fogyasztása szükséges, kerülendők azonban azok az élelmiszerek, amelyek a hólyag nyálkahártyáját irritálhatják /alkohol, fűszerek/.
Súlyos, szövődményes esetekben hosszas, 3-4 hetes antibiotikus kezelés jön szóba. Gyakran visszatérő szövődménymentes esetekben megelőző antibiotikus terápia lehet szükséges. Nőknél abban az esetben, ha egy évben több, mint 3 alkalommal lép fel hólyaghurut, közösülés előtt egyetlen tabletta bevételét javasolják. Természetesen ebben az esetben is részletes urológiai vizsgálat szükséges a gyulladást elősegítő tényezők felderítésére.

Szövődmények

A hólyagot érintő bakteriális fertőzés a húgyvezetéken keresztül felszállva, vesemedence-gyulladást okozhat.
A fertőzés a környező kismedencei szervekre is ráterjedhet, prosztatagyulladás alakulhat ki. (forrás: OAN)

Akkor, ha a pajzsmirigyhormonok szintézise valamilyen okból (pl. jódhiány) gátolt, akkor gyermekkorban úgynevezett kreténizmus jön létre, a növekedés és a szexuális érés zavarával, valamint csökkent szellemi képességekkel. A múlt században azokon a területeken, ahol nem volt az ivóvízben elég jód, a kreténizmus nem volt ritka. Manapság az ivóvíz és a konyhasó jódozásával a kretének száma Európában és az Egyesült Államokban elhanyagolható.
Pajzsmirigy túlműködésről (hyperthyreosis) beszélünk akkor, ha a vérben keringő pajzsmirigyhormonok mennyisége nő. Leggyakoribb formája az úgynevezett Basedow-Graves kór, amely döntően 20 és 40 éves kor közötti nők esetében lép fel (a nemek aránya 8:1) és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva) jár együtt. A betegség kísérője lehet a szem kidülledésével járó rendellenesség kettőslátással, illetve a szem záródásának elégtelenségével, ezt a szemizmok duzzadása, illetve a szem mögötti kötőszövet felszaporodása hozza létre.

Előfordulás

Nemzetközi statisztikák alapján a nők 1%-a, férfiak 0,1 %-a érintett.

Tünetek

- gyengeség, fáradékonyság
- izgatottság, ingerlékenység, idegesség, kézremegés
- heves szívdobogásérzés, szapora, szabálytalan szívműködés (nyugalomban is)
- fokozott verítékezés, a meleg-intolerancia, magasabb testhőmérséklet
- izomfájdalom
- jó étvágy ellenére bekövetkező fogyás
- nőknél: menstruációs zavarok
- hasmenés
- látászavar (kettős látás), merev tekintet, csillogó szemek
- nyakkörfogat-növekedés
- émelygés, hányás
- tudatzavar
- ujjbenyomatot nem tartó lábszárvizenyő.

Diagnózis

A pajzsmirigyhormonok szintje a vérben laboratóriumi eszközökkel kimutatható. A fokozott anyagcsere miatt gyakori az alacsony koleszterinszint. Basedow-Graves kór esetén a vérből gyakran autoimmun antitestek mutathatók ki. A pajzsmirigy ultrahangvizsgálatával megállapítható annak mérete, izotópvizsgálattal meghatározható, hogy a pajzsmirigy egyes területei több hormon termelnek-e, mint a többi terület, röntgenvizsgálattal (trachea légsáv) kimutatható az, hogy a megnagyobbodott pajzsmirigy összenyomja-e a légcsövet vagy sem. A szem kidülledése esetén a szem ultrahangos vizsgálata jön szóba, az utóbbi célra CT , illetve MRI vizsgálat is használatos. EKG során a szív ritmuszavarai ismerhetők fel.

Kezelés

A kezelés gyógyszeres, műtéti vagy izotópos. Mindig az adott eset dönti azt el, hogy a három lehetőség közül a kezelőorvos melyiket választja. Korábban a műtéti megoldás volt a leggyakoribb, napjainkban a gyógyszeres, illetve az izotópos kezelés a legelterjedtebb.
A gyógyszeres kezelés alapja a pajzsmirigyhormonok képzésének gátlása.
Ekkor több hónapig tartó gyógyszerszedés szükséges, figyelembe kell azonban vennünk, hogy a gyógyszeres kezelésnek komoly szövődményei léphetnek fel, ezért a vérkép gyakori ellenőrzése szükséges. A heves szívdobogásérzés Béta-blokkolóval csökkenthető.
Abban az esetben, ha a gyógyszeres kezelés nem hatásos vagy a pajzsmirigy kórosan megnagyobbodott és nyomási tüneteket okoz, sebészi megoldás mellett kell dönteni. A műtét során a pajzsmirigy nagy része eltávolításra kerül.
A radioaktív jódkezelés elsősorban azoknál jön szóba, akik tartós gyógyszerszedésre a koruknál fogva vagy más okból alkalmatlanok. A kezelés során a páciens a rádioaktív jódoldatot megissza, a radioaktív jód beépül a pajzsmirigy hormontermelő sejtjeibe és azokat elpusztítja. Fiatal, gyermeket még vállalni akaró nőknek egyértelműen nem ajánlott. Európában az izotópkezelés általában csak 40 éves kor felett alkalmazott.
A hyperthyreosis szemészeti szövődményei szteroiddal gyógyíthatók, illetve műtéti megoldás is szóba jön. (forrás: OAN)