Rendkívül gyakori betegséggel állunk szemben tehát, amely a népesség 90%-át érintette vagy érinteni fogja élete folyamán.

Az aranyeres csomókat elhelyezkedésük alapján két csoportba soroljuk. Az ún. belső aranyeres csomók a végbél záróizma felett helyezkednek el. A külső aranyeres csomók esetén a végbélnyílás körül szabad szemmel látható és tapintható értágulatok, csomók jelennek meg.
A betegség kialakulását elősegítő tényezők
Minden olyan folyamat, amely a végbél körüli vénákban uralkodó nyomást növeli, kedvez az aranyerek kialakulásának. Az elhízás, a terhesség, a mozgásszegény-, ülo életmód, székrekedés, kemény széklet (az alacsony rosttartalmú diéta miatt is), erőltetett székelés, fokozott hasprés az aranyerességet mind elősegítik.

Tájékoztató film, kattintson ide!

Tünetek és panaszok

Az aranyerek nem feltétlenül okoznak panaszt, azonban amennyiben szövődmény lép fel, az alábbi tünetek jelentkeznek.
Székeléskor vagy attól függetlenül is a végbélből friss, piros vér ürül, amely a székleten vércsíkot hoz létre, és a toalettpapíron, valamint a fehérneműn is nyomot hagy. Ritkán az idült vérveszteség vashiányos vérszegénységbe is torkollhat.
A leggyakoribb panasz a fájdalom, amely székeléskor, valamint mozgásra és egyéb megterhelésre pl. köhögésre fokozódik. A fájdalom lehet égo-csípő jellegű, azonban igen kifejezett éles fájdalom is előfordulhat.
A végbélből nyákos tartalom is ürülhet, amely a fehérneműt piszkítja.
Mindezekkel egyidejűleg az aranyerek székeléskor elődomborodnak, a betegség kezdeti stádiumban az elődomborodott csomók a székelés után spontán visszahúzódnak, majd a folyamat előrehaladásával idővel végleg „előreesnek", ezáltal állandó kellemetlenséget okoznak.

Szövődmények

A leggyakoribb szövődmény a gyulladás és a vérzés. Az aranyeres csomókban a vér pangása kapcsán vérrög alakulhat ki. Fájdalmas szövődmény a csomók kizáródása. Ebben az esetben a csomó a végbélen kicsúszik és a csomó nyelét (amely a kicsúszás kapcsán alakult ki) a végbél záróizma leszorítja.

Diagnózis/vizsgálat

A külső aranyeres csomók az előbbiekben leírtaknak megfelelően szabad szemmel láthatók és tapinthatók is. A belső csomók szabad szemmel nem láthatók, azokat a vizsgáló orvos egy speciális endoszkópos vizsgálattal (anoszkópia) vizsgálhatja meg. Az aranyeres csomók vizsgálatára régóta bevált módszer az ún. rektális digitális vizsgálat (RDV). A vizsgálat során a beteg oldalt fekszik, alsó végtagjait a hasáig felhúzza, amíg az orvos mutatóujját -melyre előzőleg gumikesztyűt és gumiujjat húzott, valamint vazelinnel bekent- a végbélbe helyezi és azt alaposan áttapintja. Tekintettel arra, hogy a végbélen keresztül távozó friss, piros vér egyéb komolyabb betegségnek (rosszindulatú daganatok, fekélyes bélgyulladás stb.) is tünete lehet, ezért az alsó bélszakasz endoszkópos vizsgálatát (vastagbéltükrözés) ilyenkor általában elvégzik.

Kezelés

A kezelés lehet ún. konzervatív (vagyis műtét nélküli), súlyos, visszatérő esetben azonban csak a műtéttől várható végleges gyógyulás. Nagyon fontos a széklet rendezése. Ennek megfelelően törekedni kell a rendszeres napi székürítésre, valamint arra, hogy a széklet lágy legyen, a kemény széklet ui. a nyálkahártyával bevont aranyereket felsértheti. Ennek érdekében lényeges a bő folyadékfogyasztás, a rostdús táplálkozás, szükség esetén székletlágyító gyógyszereket (hashajtó, kúp) kell alkalmazni. Nagyon fontos a megfelelő higiéné biztosítása. Székürítés után a végbélnyílást langyos vízzel alaposan meg kell tisztítani! Az ülőmunkát a lehetőségig csökkenteni kell, törekedni kell a testsúly csökkenésére, a fokozott testmozgás mindenképpen előnyös.
A gyulladt aranyerek kezelésére hatékony gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító kenőcsök, kúpok állnak rendelkezésre.
A műtét során az aranyeres csomók eltávolításra kerülnek. Az eltávolítás történhet sebészi kimetszéssel, folyékony nitrogén alkalmazásával vagy ún. gyűrűzéssel, amikor a csomóra egy speciális eszközzel egy gyűrűt helyeznek fel, ezáltal annak vérellátása romlik, majd elhal és magától leesik. Abban az esetben, ha az aranyeres csomókban vérrög keletkezett, a vérrög sebészi eltávolítása a gyógyulást elősegíti. (forrás: OAN)

Definíció, tünetek
A leggyakoribb bőrbetegség, amelyre a bőrfelszínbõl kiemelkedő, sárgás színű, gyulladt környezetben elhelyezkedő elváltozások jellemzők. Tipikusan az arcon és a törzsön fordul elõ. Mindmáig a betegségért felelős egyértelmű okot nem találtak, azonban a férfihormonok (androgének) bizonyára szerepet játszanak kialakulásában. Ezt alátámasztja az is, hogy általában a pubertáskorban lép fel, bár idősebb korban is kialakulhat. A férfiak gyakrabban betegednek meg, mint a nők. Nőkben a bőr fokozott zsírosodása, a faggyúmirigyek fokozott működése a férfihormonok fokozott termelésére hívhatja fel a figyelmet, ilyenkor részletes kivizsgálás jön szóba. Nem véletlen , hogy a pattanások leginkább a törzsön és az arcon alakulnak ki, ugyanis ezeken a helyeken fokozottabb a faggyúmirigyek működése, a mirigyek kivezetőcsöve eltömeszelődhet, ezáltal a váladék a mirigyben pang, felülfertőződik, ezen kívül a faggyú a szövetek közé jutva a bőrt károsíthatja. A bőr lehet fokozottan érzékeny, viszketés, fájdalom is előfordulhat. Súlyos esetben gennyes gyulladás alakul ki.
Kezelés
Nagyon fontos, hogy a pattanásokat nem szabad nyomkodni. Nem steril körülmények között ilyenkor a pattanások elfertőződésének kockázata a sokszorosára nő. Az arcon elhelyezkedő pattanások nyomkodása ezen kívül még súlyosabb betegséget is okozhat, akár agyhártyagyulladás is felléphet. A nyomkodással ugyanis, a fertőzött faggyú a nyirokerekbe kerülhet onnan pedig a fertőzés könnyen továbbterjedhet. Az előbbi kockázatokon kívül nyomkodás esetén a bőr hegesedhet és maradványtünetekkel gyógyul. Kezelés hatására a teljes gyógyulás maximum kb. 2 hónapot vesz igénybe. Bőrgyógyász szakorvos a tünetek súlyossága alapján választ a rendelkezésre álló kezelések közül. A kezelési módok igen sokrétűek, a külső (bőrre felvitt gyógyszerek) kezeléstől, a szájon át szedhető gyógyszerekig terjed. Antibiotikumok adása is szükséges lehet. A pattanások eltávolítására használatos speciális eszközzel azok kinyomhatók. A hegesedéssel járó esetben lézerrel végzett kozmetikai sebészeti beavatkozások igen jó eredménnyel járnak. (forrás: OAN)

A hajszál nem folyamatosan termelődik, hanem szakaszosan, az elpusztult hajszál leválik a fejbőrről és onnan távozik. Ez egy természetes folyamat. Kórossá akkor válik, amikor a hajszálak képződése nem tud lépést tartani a hajhullás mértékével. Ekkor kopaszodásról beszélünk. Általában a haj növekedésének üteme havonta kb. 1 cm. A hajszálak nyáron, meleg időben intenzívebben növekednek, melynek valószínű oka a fejbőr jobb vérkeringése.
A napi hajhullás mértéke normális esetben napi 70-90 szál. A hajhullás érintheti egyenletesen az egész hajas fejbőrt, lehet azonban foltos, illetve a fejbőr egy területén kifejezettebb. Normálisan a hajhullás a fejtetőn, illetve a halántéktájon kifejezettebb, a tarkótájon kevésbé jelentkezik.

A kóros hajhullás okai

A fejbőr sérülését, fertőzését /bakteriális, vagy gombás/ követő hegesedés kopaszságot okozhat. A heges kopaszság maradandó.
Egyenletes, nem heges kopaszodást számos kiváltó tényező okozhat. Lázas, fertőző betegségek után, terhesség idején a fokozott hajhullás átmeneti jelenség lehet és az egész hajas fejbőrt érinti. Gyakoriak a hormonális betegségek (pajzsmirigy túl-, illetve alulműködés, a nemi hormonok termelésének zavara, a mellékvesekéreg hormontermelésének zavara), a vashiányos vérszegénység, egyes gyógyszermellékhatások (orális fogamzásgátlók, kemoterápiás szerek) stb. Az úgynevezett androgén vagy más néven férfias típusú kopaszodás a hajas fejbőrön a fejtetőn, illetve halántéktájon jelentkezik.
Ez a kopaszodás leggyakoribb formája a felnőtt férfiak közel 25 %-át érinti.
Genetikailag meghatározott, egyenesági férfirokonok között a kopaszodás ezen formája halmozódik. Az, hogy milyen életkorban jelentkezik szintén genetikailag van meghatározva, azonban általában 30 éves kor felett kell rá számítani.
Nők esetében a hajhullás szintén leggyakoribb okát a hormonális elváltozások képezik.
Foltos hajhullás hátterében gyakran valamilyen góc /pl. idült torokmandula-gyulladás/ áll, amely a szervezetben egy állandó gyulladásos állapotot tart fenn és többek között a hajszálak kihullását is okozza.
A hajas fejbőrt érintő gombás megbetegedések foltos kopaszodást okoznak.

Kezelés

Abban az esetben, ha a hajhullás valamilyen alapbetegség (pl. hormonzavar, vashiányos vérszegénység, bőrgombásodás) következménye első lépésben az alapbetegség kezelése szükséges. A kezelés hatására a hajhagymák megerősödnek, ismét működésnek indulnak és a hajnövekedés megindul. Gyógyszer által okozott hajhullás esetén a gyógyszer elhagyása és egy másik készítménnyel való helyettesítése szükséges. A rosszindulatú daganatok kezelésében használatos kemoterápiás szerek ismert mellékhatása a kopaszodás, de ebben az esetben a várható előny vagyis a daganatos betegség gyógyulása egyértelműen fontosabb, mint ez a kellemetlen mellékhatás. A kezelés abbahagyásakor a hajnövekedés újraindul.
A hazai gyógyszertárakban is kapható egy úgynevezett minoxidil tartalmú készítmény, amely egy a fejbőr vérkeringését serkentő anyagot tartalmaz. A készítmény folyadék formájában áll rendelkezésre és a megfelelő hatás eléréséhez napi két alkalommal gyengéden a hajas fejbőrbe kell masszírozni. Nem mindegy azonban, hogy a kezelést a kopaszodás milyen fázisában kezdik el. Legjobb eredmény akkor várható, ha a kopaszodás kevesebb, mint 5 éve kezdődött.
Gyakran a kopaszodás gyógyszeres kezelés ellenére nem javul kielégítően. Ekkor plasztikai sebészeti megoldás jön szóba. Abban az esetben, ha a kopaszodó személynek vannak ép hajhagymái (leggyakrabban a tarkótájon), akkor azokat egyenként a kopasz területre lehet ültetni. Ez az eljárás az úgynevezett hajhagyma-implantáció igen költséges és hosszadalmas, ugyanakkor tartós és esztétikailag kiváló eredménnyel jár. Egy másik lehetőség, amikor speciális műhajat ültetnek be a kopasz fejbőrbe. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A koszorúérbetegség talaján kialakult szívizombetegség, súlyosabb esetben a szívinfarktus által érintett izomterület pusztulása a betegség gyakori oka. A túlzott alkoholfogyasztás következtében a szívizom gyengévé válik, az összehúzódás ereje csökken, szívelégtelenség alakul ki. Bizonyos vírusos fertőzések megtámadják a szív izomzatát, szintén működészavart eredményezve. A magas vérnyomás a szívre illetve az erekre gyakorolt káros hatása folytán szintén a keringési elégtelenség hátterében áll. Elhízás esetén a betegség súlyosabb formában jelentkezik.

A betegség tünetei

A tünetek alapja az, hogy a szív a vért nem képes az erek felé kielégítő mértékben továbbítani. Ennek következtében az erekben lévő folyadék pang, ezért a betegséget pangásos szívelégtelenségnek is nevezik.
Jellemző panasz a kezdetben csak fizikai terhelésre, majd a betegség késői szakaszában már nyugalomban is fellépő nehézlégzés. A légszomj olyan súlyos fokú lehet, hogy a beteget éjszaka álmából is felriasztja. Gyakran az első tünet, hogy pl. a lépcsőjárás nehezített. A gyengeség, fáradékonyság, alacsony terhelhetőség, a száraz köhögés szintén jellemző panasz. Az alsó végtagok vizenyője (lábdagadás), az éjszaka során többszöri vizelés szintén jellemző tünetek. A zsigerekben (máj, belek, gyomor) jelentkező pangás miatt májtáji feszítő fájdalom, étvágytalanság, hányinger tapasztalható. Szapora szívműködés is gyakran előfordul.

Kezelés

Elsősorban a betegség kialakulásáért felelős betegségeket kell kezelni. A magas vérnyomás a pajzsmirigy túl- vagy alulműködés, a különböző szívritmuszavarok kezelése csökkenti a szívelégtelenség súlyosságát. A szigorú alkoholtilalom, elhízás esetén a testsúlycsökkentés szintén a terápia része.
A konyhasóbevitelt csökkenteni kell. A fizikai terhelés mérséklése szintén javulást eredményez.
A gyógyszeres kezelés alapját a vízhajtók képezik. Emellett bevált gyógyszerkészítmények az úgynevezett digitáliszok, nitrátok és ACE-gátlók. A béta receptor blokkolók a szívritmus szabályozása révén eredményesen kiegészítik az előbbi terápiát. (forrás: OAN)

Here rosszindulatú daganata


A betegség leggyakrabban úgy kerül felismerésre, hogy a beteg saját heréjének fájdalmatlan megnagyobbodását tapasztalja. Fájdalom az esetek többségében nem jelentkezik, kivéve ha a daganattal érintett here bevérzik. Ha a daganat áttétet képez (leggyakrabban a tüdőbe és a csigolyákba) az áttét által okozott panaszok (köhögés, háti fájdalom) dominálnak.
Gyanú esetén részletes laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni. A here ultrahangos vizsgálatával a daganat kiterjedése pontosan megállapítható. A hasi és kismedencei CT szintén eredményesen alkalmazhatók.
A kezelés megválasztása a daganat szövettani típusának és előrehaladottságának függvénye. Kezdeti stádiumban a here radikális eltávolítása után a besugárzás a választott kezelési mód. Előrehaladott folyamat esetén a műtét előtt kemoterápiát lehet végezni. A műtétet, a besugárzást, illetve a kemoterápiát megfelelően alkalmazva az utóbbi években a betegség túlélése az utóbbi években forradalmian javult.