Az utóbbi két évtized pszichiátriai kutatásai által, az úgynevezett biológiai pszichiátria térhódításával vált elfogadottá, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban döntő szerepet játszanak biológiai tényezők is. A depresszió tehát nem a jellem vagy az akaraterő gyengesége, hanem ugyanolyan betegség mint a cukorbetegség vagy akár az allergia.

Előfordulás/gyakoriság

A depresszió egyes becslések szerint a hazai lakosság 8-10 %-át érinti.

A depresszió formái

Az unipoláris depresszió a betegség leggyakoribb formája. Gyakran testi panasz képében jelentkezik, pl. gyomorfájdalom vagy nehézlégzés a vezető tünet. A mániás vagy bipoláris depresszió hullámszerűen változó betegség, amely során a depresszív időszakokat hosszabb-rövidebb mániás szakaszok tarkítják. A mániás időszak alatt a beteg felhangolt, túl aktív, keveset alszik, tehát éppen a depresszió tüneteivel ellentétes magatartást tanúsít. Tartós hangulatzavar szintén a depresszió egy formája, amely szerényebb tüneteket produkál az unipoláris depressziónál ugyanakkor elhúzódó és gyakran félreismerik.

A depresszió tünetei

• állandó rosszkedv, egykedvűség, levertség
• gyakori sírás és elérzékenyülés
• pesszimizmus
• fokozott érzékenység, kisebbrendűségi komplexus
• csökkent érdeklodés a környezet iránt
• figyelem összpontosítás zavara
• csökkent döntési képesség
• a korábban örömöt okozó tevékenységek nem jelentenek a betegnek semmit
• fáradtság, alvászavar, gyakori álmosság
• reménytelenség érzése
• étvágytalanság vagy éppen a fokozott étvágy
• testsúlycsökkenés vagy ritkábban hízás
• fokozott érdeklodés a halál illetve a haldoklás iránt
• öngyilkosság, ilyen tartalmú gondolatok, illetve öngyilkossági kísérlet
• belgyógyászati kivizsgálás során nem objektivizálható fájdalom
• szexuális zavarok, a szexuális érdeklodés csökkenése
• a társadalmi kapcsolatoktól történő visszahúzódás
• szenvedélybetegség: alkoholizmus vagy kábítószer-függőség
• tartós munkaképtelenség
• idős korban a betegség gyakran feledékenység, zavartság formájában jelentkezik

A depresszió kialakulásában szerepet játszó tényezők

Nem: csaknem kétszer annyi nő érintett a betegségben, mint férfi
Kor: a 60 év feletti népesség fokozottan érintett a többi korcsoporthoz képest
Öröklés: a depresszió gyakoribb azoknál a személyeknél, akiknek a vérrokonságában a betegség már előfordult
Krónikus belgyógyászati betegségben szenvedőknél gyakoribb
Bizonyos gyógyszert szedőknél szintén gyakoribb
Pszichológiai tényezők: a pszichoanalitikai szemlélet szerint a gyermekkorban elszenvedett negatív események korán meghatározzák az ember személyiségszerkezetét. Az érzelmileg sivár családi környezet, a családban felmerült problémák helytelen kezelése hozzájárulhatnak a felnőttkori depresszió kialakulásához.
Negatív életesemények: munkahely elvesztése, közeli hozzátartozó halála, válás, megélhetési nehézségek
Hormonális zavarok: terhességi depresszió, amely amint a nevéből is kitűnik, a terhesség során lép fel, a menopausa idején fellépő depresszió hormonális okra vezethető vissza.
Neurotranszmitter elmélet: az utóbbi néhány évtizedben igazolódott, hogy a szorongásos megbetegedésekben szenvedők agyában bizonyos kémiai anyagok mennyisége csökkent. Ezek az anyagok a központi idegrendszerben úgynevezett neurotranszmitterek, felelősek az idegsejtek közötti kapcsolat fenntartásáért. Ezek közül az orvostudomány jelenlegi állása szerint a szerotonin tehető felelőssé azért, hogy éppen milyen a hangulati állapotunk. Depresszióban szenvedők esetében az agy szerotoninszintje lényegesen alacsonyabb, mint egészségeseknél.

Tünetei

- a mániás epizód idején: megnövekedett életenergia
- csökkent alvásigény
- ún. gondolatrohanás, mániás impulzivitás, fokozott mozgásigény
- fokozott szexuális aktivitás
- bizarr viselkedés a társadalmi szituációkban
- gátlások csökkenése
- nagyzásos hóbort
A depresszív időszak alatt a betegség tünetei megegyeznek a depresszióval.
A tartós hangulatzavar tünetei
- állandó, hónapokig-évekig tartó lehangoltság, amely a depresszió súlyosságát nem éri el, mégis életvezetési zavart okoz
- pesszimizmus, ún. negative thinking
- a korábban élvezetet, örömöt okozó tevékenységek már nem nyújtanak semmilyen pozitív tartalmat

A depresszió kezelése

Gyógyszeres terápia:
Le kell szögeznünk, hogy a depresszió kezelhető betegség, a betegek 85-90%-a a kezelés hatására meggyógyul. Ennek ellenére Magyarországon a betegek tekintélyes része depresszív panaszok esetén jellemzően nem fordul orvoshoz. Ahogy nyilvánvalóvá lett az, hogy a depresszió - hasonlóan a többi szorongásos megbetegedéshez - elsősorban biokémiai okra vezethető vissza, úgy a gyógyszeres kezelés a többi kezelési eljárást megelőzve elsődlegessé vált. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy nem minden depressziós beteget szükséges gyógyszerrel kezelni, átmeneti depresszív periódus esetén elsősorban pszichoterápia javasolt. A depresszió kezelésében alkalmazott gyógyszereket antidepresszánsoknak nevezzük. Sok fajta antidepresszáns van forgalomban, a kezelőorvos dönti el, hogy a rendelkezésre álló gyógyszerek közül melyiket választja. Lényeges, hogy ezek a gyógyszerek nem azonnal hatnak, hanem kb. 4-6 hét alatt feldúsulnak a beteg agyában, ekkor tehát a gyógyszer első beszedésétől számított kb. 1 hónap múlva érezhető lényeges javulás. Enyhe mellékhatások (szájszárazság, étvágytalanság, hányinger, székrekedés, alvászavarok, potenciazavarok stb.) a kezelés során-különösen az első néhány hétben- előfordulhatnak, de ezek legtöbbször átmenetiek és nem súlyosak. A panaszok csökkenése illetve megszűnése után még további egy évig szükséges a gyógyszert szedni a visszaesés megakadályozása céljából. Ritka esetekben a kezelés során gyógyszerkombinációt kell alkalmazni. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyszeres terápia pszichoterápiával való kiegészítése a gyógyulást az esetek nagy részében elősegíti.
Az alábbiakban felsorolt antidepresszánsok hozzászokást nem okoznak.
Az SSRI szerek (szelektív szerotonin felvétel gátlók) az idegsejtek közötti résben növelik a szerotonin mennyiségét. A depresszió kezelésében leggyakrabban használatos gyógyszerek tartoznak ebbe a csoportba.
Triciklikus antidepresszánsok: kb. Ötven éve vannak forgalomban, bevált készítmények, azonban súlyos mellékhatásaik (szívritmuszavar, hízás, székrekedés, vérnyomásingadozás stb.) miatt jelenleg kevéssé használatosak.
MAO (Monoamino Oxidáz) gátlók
Szintén bizonyos neurotranszmitterek szintjét növelve hatnak a depresszió ellen.
Az utóbbi években újabb gyógyszerek jelentek meg a piacon, amelyek az előbbi 3 gyógyszercsoport előnyös tulajdonságai egyesítik a mellékhatások csökkentése mellett.
Megismételjük, hogy gyors eredmény a modern antidepresszánsok alkalmazása esetén nem várható, legalább 4-6 hét szükséges a kezdeti javulás eléréséhez.
Pszichoterápia:
Az ún. kognitív terápia abból indul ki, hogy a depressziós személy korábban olyan hibás magatartási mintákat sajátított el, amelyek a depresszió kialakulásában lényeges szerepet játszanak. A negatív önértékelés, a pesszimizmus, bizonyos helyzetekre való negatív reakció, a túlérzékenység kezelésében hasznos módszer. A pszichoterapeuta a kezelt személy gondolkodási mintáit módosítva, illetve megváltoztatva ér el eredményt. A pszichoanalízis a beteg személyes, leggyakrabban gyermekkori múltjára összpontosít, a tudatalatti tartalmakat és élményeket a felszínre hozza, ezáltal próbálja a beteg reakcióit értelmezni. Az analízis hosszadalmas, a végső cél a kezelt személy viselkedésének megváltoztatása. A csoportterápia azon az elven alapszik, hogy a beteg gyógyulási esélyei lényegesen javulnak, ha megérti, hogy az ő betegsége nem elszigetelt, egyedi, hanem sokan hozzá hasonló panaszokkal küzdenek. Különösen hasznos ez a terápiás módszer akkor, ha a beteg szociálisan elszigetelődött vagy kóros viselkedésmintákkal rendelkezik a személyek közötti kapcsolataiban.

A kezeletlen depresszió

Fel nem ismert, illetve nem kezelt depresszió fokozott kockázatot jelent arra, hogy a beteg szenvedélybetegségek (alkohol, kábítószerek) rabjává váljon, illetve öngyilkosságot kövessen el. Különösen fontos ezt figyelembe vennünk egy olyan országban, ahol mind az alkoholizmus, mind az öngyilkosságok tekintetében a fejlett országok között Magyarország kiemelkedő helyet foglal el és a kábítószerélvezők száma napról-napra növekvő tendenciát mutat.

Pánikbetegség

A pánik szindróma a szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, amely ismétlődő, rohamokban fellépő, intenzív szorongással, halálfélelemmel, megsemmisülés-érzéssel járó tünetek képében jelentkezik. Mindezek mellett testi tünetek is jelentkeznek: nehézlégzés, heves szívdobogásérzés, szédülés, fejfájás jellemzik a kórképet. A roham ismétlődésétől való félelem újabb szorongást vált ki, emiatt a betegek a szorongást kiváltó helyzeteket kerülik, phobia alakulhat ki. Gyakran tapasztalható az, hogy pánikroham tömegközlekedési járművön lép fel. Ekkor a betegek már arra a gondolatra, hogy tömegközlekedési járműre kell felszállni, indokolatlanul intenzív szorongással reagálnak. Könnyen érthetővé válik, hogy ezek a betegek mindennapi életvitelükben is gátoltak, munkaképtelenek, többnyire fiatal koruk ellenére. A pánikbetegség döntően a 30 év alatti, női lakosságot érinti. A kórházi gyakorlatban gyakran fordulnak elő esetek, amikor a fenti panaszokkal a betegeket pl. szív- vagy tüdőspecialistákhoz irányítják. Ekkor a szükséges vizsgálatok után kiderül, hogy a panaszok hátterében nem szervi baj áll, hanem pánikbetegséggel állunk szemben. A pánikbetegség gyakran társul depresszióval, illetve phobiával. A pánikbetegség kezelésében a gyógyszereké a főszerep. Az SSRI-k, a tricyclikus antidepresszánsok, illetve a MAO- gátlók adásával látványos javulás érhető el. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hatás kb. 4-6 hét múlva jelentkezik, ezért átmenetileg nyugtatók (sedatívumok) adását kell elkezdeni. A gyógyszeres terápia kiegészítéseként pszichoterápiás kezelés jön szóba.

Kényszerbetegség

A kényszerbetegség a szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, melyet bizonyos cselekvések, illetve gondolatok kényszeres ismétlődése jellemez. A beteg úgy érzi, hogy ezeket a cselekvéseket, rituálékat rendszeresen el kell végeznie ahhoz, hogy valami rossz be ne következzék. Külső szemlélő számára ezek a cselekvések egyértelműen illogikusak és irracionálisak, jellemző cselekvés lehet pl. az, amikor egy beteg, mielőtt az ajtón belép, azt négyszer megérinti, vagy az esti lefekvés előtt a gáztűzhelyet háromszor is ellenőrzi stb.
Ha a beteg ezeket a cselekvéseket nem viszi véghez, szorongás lép fel, tehát azért, hogy a szorongásaitól szabaduljon a cselekvéseket mégis elvégzi.
Jellemző kényszeres gondolat pl. az, hogy valaki azért, hogy szeretett hozzátartozója egészséges maradjon, ismétlődően annak halálára gondol. A kényszeres gondolatok előbb-utóbb automatikusan a beteg tudatába törnek, őt normális életvitelében ezáltal gátolva.
A kényszerbetegségre jellemző, hogy gyakran társul depresszióval. Jellemzően gyermekkorban, vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik. A nemek arányában lényeges eltérés nincs.
A kényszerbetegség kezelés megegyezik a pánikbetegség kezelésével. (forrás: OAN)

Előfordulás

Statisztikák szerint a merevedési képtelenség aránya 45 éves kor alatt kb. 5 %-ra, 60 éves kor felett 15-25%-ra tehető. Ha elfogadjuk azt, hogy a nemi élet az életminoség meghatározó tényezője, akkor látjuk, hogy egy komoly problémával állunk szemben.

Hogyan lép fel merevedés?

A pénisz egy speciális szerv, amelyben úgynevezett barlangos testek találhatók, erekció vagyis a pénisz merevedése akkor lép fel, ha ezek a barlangos testek vérrel megtelődnek. A barlangos testeket egy szivacsos állományként képzelhetjük el, a szivacs falát kötőszövet, valamint simaizom képezi. A húgycső a barlangos testek között fut. Értheto okból a pénisz ideg- és vérellátása igen jelentős.
Szexuális inger hatására a pénisz barlangos testeinek falát alkotó simaizmok elernyednek, ezáltal vér tódul azokba és merevedés lép fel.
A péniszt borító szívós kötőszövetes lemez részben meggátolja a vér visszaáramlását a barlangos testekből, így a merevedés tartós lesz. Előbb-utóbb a fenti simaizmok összehúzódnak és a vér a péniszből távozik, majd az elernyed.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Mivel a merevedés egy összetett folyamat, melyben ideg- és érrendszeri tényezők egyaránt részt vesznek, ezért a merevedés zavarát számos eltérés okozhatja. Zavart okozhatnak az agy, a gerincvelő betegségei, a péniszt alkotó kötőszövetek és simaizmok betegségei, valamint a pénisz vérellátásáért felelős erek betegségei is.
Bizonyos krónikus betegségek (cukorbetegség, vesebetegség, krónikus alkoholizmus, érelmeszesedés) a merevedési zavarok több, mint 50%-ért felelőssé tehetők.
A pénisz vérellátását biztosító erek betegségei leggyakrabban kezeletlen, vagy nem jól kezelt cukorbetegség, magas koleszterinszint, kiterjedt érelmeszesedés következtében jönnek létre.
A pénisz beidegzésének károsodása szintén leggyakrabban a a cukorbetegség következménye, azonban gyakran súlyos vesebetegség, vagy valamilyen központi idegrendszeri betegség a kiváltó ok. Baleset következtében fellépő gerincvelősérülés esetén az esetek nagy részében merevedési képtelenség lép fel. Bizonyos műtétek során ér- és idegsérülés lép fel, merevedési képtelenséget okozva. A pénisz sérülése szintén a betegség hátterét képezheti. Ismert néhány olyan gyógyszer, melynek gyakori mellékhatása a merevedési zavar. Ilyenek bizonyos szívritmus-szabályozók (Béta-blokkolók), egyes antidepresszánsok (SSRI-k), vagy pl. fekélyellenes gyógyszerek (H2 receptor blokkolók egy fajtája)
Gyakran merevedési zavar hátterében pszichés ok áll.

Mi a teendő merevedési zavar esetén?

Abban az esetben, ha merevedési zavar lép fel, feltétlenül forduljon orvosához!
Az orvos mérlegelni fogja a merevedési zavar súlyosságát, megállapítja azt, hogy milyen esetleg fennálló más betegség állhat a baj hátterében, és szükség esetén szakorvoshoz (urológus, andrológus) irányítja. Különbséget kell tenni merevedési zavar, a szexuális vágy csökkenése, illetve a magömlés zavara között.
A külső nemi szervek vizsgálata során megállapítható, hogy a pénisz beidegzése zavartalan vagy sem, felvilágosítást nyújt arra nézve, hogy valamilyen hormonális ok van a háttérben, és így tovább. A reggeli, ébredéskori merevedés egy normális állapot, ha ez fellép akkor az impotencia szervi oka nem valószínű.

Kezelés

Le kell szögeznünk, hogy a merevedési zavar az esetek többségében kezelhető. A merevedési zavar nem feltétlenül az idős kor velejárója.
Gyógyszerek, bizonyos segédeszközök, valamint műtéti eljárások választhatók a zavar eredetétől, illetve súlyosságától függően.
A merevedést elősegítő gyógyszereket lehet alkalmazni szájon keresztül, vagy a péniszbe juttatva injekciós tűn keresztül. Néhány évvel ezelőtt került forgalomba az úgynevezett sildenafil hatóanyag tartalmú kék tabletta, amelyet a tervezett szexuális aktust megelőzően 1 órával bevéve kielégítő erekció érhető el. Azóta számos más hatóanyag tartalmú készítmény is firgalomba került. Fontos, hogy ezek a hatóanyagok nem spontán merevedést okoznak, hanem a szexuális inger következtében fellépő merevedést erősítik. A gyógyszer alkalmazása csak részletes belgyógyászati kivizsgálás után ajánlott. Súlyos szívbetegség esetén a gyógyszer alkalmazása végzetes következménnyel járhat.
Férfihormon (tesztoszteron) hiánya esetén ennek pótlása következtében a merevedési készség gyakran javulást mutat. A gyógyszerkutatás következtében újabb és újabb hatóanyagok kerülnek forgalomba.
A merevedés készség úgynevezett vákuumos módszerrel is javítható. A módszer azon alapszik, hogy a pénisz körül vákuumot hoznak létre, amely a barlangos testekbe történő véráramot fokozza.
Műtéti eljárással a péniszt ellátó verőereket meg lehet tágítani, a péniszből elvezető gyűjtőereket pedig szűkíteni lehet. Protézis-beültetésre is lehetőség van, azonban ez a fellépő szövődmények (fertőzés), illetve technikai problémák miatt egyre kevésbé elterjedt beavatkozásnak számít.
Ha az orvos a merevedési zavar hátterében szervi okot nem talált, akkor az eltérés hátterében lelki okot kell keresni. Ekkor pszichológus, szexológus vagy egyéb pszichoterápiában jártas szakember segítségét kell igénybe venni. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

• Örökletes tényezők: egyenes ági rokonok között a betegség gyakran halmozódik.
• Környezeti tényezők: A fejlett országokban található magasabb arány egyértelműen a környezeti tényezőkkel magyarázható. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly szerepe egyértelműnek látszik. Az állati zsírokról számos tanulmány született, azonban mind ez idáig nem egyértelmű, hogy lényeges szerepük lenne a betegség kialakulásában.
• Életkor: a kor előrehaladtával a betegség előfordulása egyre nő, a változókor után viszont ez a növekvő tendencia megszűnik. Hormonális tényezők: azokban a nőkben, akiknél a menstruáció fiatalabb életkorban (11-12 év) következett be, a vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség gyakrabban fordult elő. A fokozott gyakoriság késői menopausára is vonatkozik.
• Bizonyos gyógyszerek: az orális fogamzásgátlók alkalmazása szintén fokozott kockázatot rejt. A menopauza (változókor) kezelésében használatos ún. hormonpótló terápia, amely arra szolgál, hogy a menopauza jól ismert tüneteit (verítékezés, gyengeség, érzelmi labilitás stb.) csökkentse, az emlőrák kialakulását elősegíti. Ha az első gyermek születése 30 éves kor fölött történik az emlőrák kockázata közel kétszeresére nő.

Tünetek

Jellemzően az emlőrák korai stádiumában panaszt nem okoz. Önvizsgálattal, ill. rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával első tünet lehet az emlőben, vagy a hónaljárokban tapintható csomó. Csomó tapintása, az emlő bőrének megváltozása, az emlőbimbó behúzódása, nedvedzése ill. alakváltozása esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Súlyos, kezeletlen esetekben a rosszindulatú daganat a bőrre ráterjedhet, ún. kifekélyesedő emlőrák jön létre. Tekintettel a viszonylagos tünetmentességre, a szűrés kiemelkedő jelentőségű.

Diagnózis

A nőgyógyászati szűrővizsgálat során az orvos áttapintja az emlőket és a hónaljárkot, majd gyanú esetén egy speciális vizsgálatot végez, melyet mammográfiának nevezünk. A mammográfia során röntgensugárral az emlőt átvilágítják, ezáltal a kóros eltérések láthatóvá válnak. Ezzel a vizsgálattal tapintással fel nem ismerhető eltérésekre is fény derülhet.
Az emlő ultrahangvizsgálata elsősorban fiatalabb korosztályokban jön szóba.
Abban az esetben, ha a fent említett vizsgálatokkal emlődaganat gyanúja merül föl, el kell dönteni azt, hogy az eltérés jó- vagy rosszindulatú. Ehhez nélkülözhetetlen egy szövettani mintavétel, melynek során egy vékony tűvel általában ultrahangvezérelten az elváltozásból mintát vesznek.

Kezelés

Az emlőrák kezelése elsősorban a daganat kiterjedésétől és attól függ, hogy a környező szövetekre ráterjedt, ill. áttétet adott vagy sem. Ebből a szempontból alapvetően három stádiumot különböztetünk meg.
1. Korai stádiumban az emlőrák kis kiterjedésű, a bőrre nem terjed, áttétet nem ad, vagy áttétképzés esetén az azonos oldali hónaljárok érintett.
2. Előrehaladott stádiumban a daganat érintheti a hónalji nyirokcsomókat és a mellkasfalra és a bőrre is átterjedhet.
3. Súlyosan előrehaladott esetben távoli áttétek is jelentkeznek, tehát az azonos oldali hónaljárok érintettsége mellett a szervezet legkülönbözőbb szerveiben (tüdő, csont, máj, agy) áttéteket találunk.
Korai stádiumban az elváltozás sebészi megoldása javasolt. Az operáció során a daganat teljes egészében kimetszésre kerül, adott esetben a teljes emlőt eltávolítják. A hónaljárki nyirokcsomók teljes eltávolítása is szóba jön. Előrehaladottabb stádiumban elsősorban gyógyszeres és sugárterápia mellett kell dönteni. A gyógyszerek egyik csoportját az ún. kemoterápiás szerek képezik. A kemoterápia a gyorsan osztódó rákos sejteket pusztítja el. Ismert mellékhatásai a hányinger, hányás, étvágytalanság, hajhullás, rossz közérzet. Egy másik gyógyszercsoport hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a rákos daganatot alkotó sejtek egy része ösztrogénreceptort tartalmaz. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák azt, hogy az ösztrogén a rákos sejthez kapcsolódjon, ezáltal a növekedését, anyagcseréjét gátolják.
A sugárterápia nemcsak előrehaladott stádiumban, hanem az emlő megtartásával járó műtétek után is javasolt. Az eljárás során a hét öt napján kb. egy hónapon keresztül az emlőre sugarat bocsátanak, amely a rákos sejtek osztódását megakadályozza és elősegíti azok pusztulását.
Abban az esetben, ha a teljes emlő eltávolításra kerül, annak műtéti rekonstrukciójáról is dönteni kell, néhány sebészeti központban – természetesen a beteg életkorától, általános állapotától, és kívánságától függően – a rekonstrukciót az emlő eltávolításával egyidejűleg elvégzik.
Korai stádiumban felismerve, megfelelő kezelés hatására a betegség igen jó arányban gyógyul. (forrás: OAN)

Ebből következően savtúltengéses gyomorhurutban a diéta célja a savelválasztás csökkentése. Evégett kerülni kell a savelválasztást fokozó élelmianyagokat és élelmiszereket: alkoholt, koffeint (kávét, teát, tonikot, kólát), szénsavas italokat, csípős paprikát, tormát, mustárt, zacskós leveseket, a gyorsbüfék meleg ételeit, a bő zsiradékban sülteket, a panírozott ételeket és a rágógumit.
Számos más tényező is fokozza a savelválasztást (pl. dohányzás, lelki kiegyensúlyozatlanság, feszültség), s a gyomornyálkahártya rossz védekezése, következésképp a Helicobacter pylori okozta fertőzés is közrejátszik a fekélybetegség kialakulásában.
A gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedők a tápanyagszükségletüket gyakori kis étkezésekkel biztosítsák. A táplálék kiválasztásakor és a diéta összeállításakor vegyék figyelembe, hogy a folyadékok 10-20 perc alatt elhagyják a gyomrot, míg a szilárd anyagok közül legtovább a zsiradékok maradnak a gyomorban, s csökkentik a gyomornedv termelését is.
A zsiradékok közül a növényi eredetűek az egészségesebbek. Ilyen a Rama, a Delma és a Hera margarin, a Floriol étolaj és az olívaolaj.
A fehérjék (tej, túró, tojás, hús, húskészítmények, valamint a növényi eredetűek) rövidebb ideig maradnak a gyomorban, de ezalatt erőteljesen lekötik a gyomorsavat, ugyanakkor fokozzák a gyomornedv elválasztását. A fehérjék nélkülözhetetlenek a szervezet számára, ezért minden étkezéskor kell inni vagy enni valamilyen fehérjetartalmú táplálékot (Nutridrinket, Nutrison powdert).
A szénhidrátok közül a keményítőt tartalmazók (kenyér és péksütemény, rizs, tésztafélék, burgonya, kukoricapehely) rövid ideig maradnak a gyomorban, ugyanakkor jó a savkötő képességük, s nem serkentik a savelválasztást.
A zöldség- és főzelékfélék, valamint a gyümölcsök nagy rosttartalma elősegíti a székletürítés rendeződését. Sok fekélybeteg úgy véli, hogy rostszegény étrenden kell élnie, holott ennek éppen az ellenkezője igaz. A rostszegény, pépes étrendre csak a fájdalmas időszakban van szükség. A fájdalommentes időszakban az étrend közelítsen a betegség előtt megszokotthoz.
Az erős fűszerezés, a túlzott sózás, valamint az édességek (a cukor) túlzott használata fokozhatja a beteg panaszait, ezért csak enyhe fűszereket (édes-nemes paprikát, koriandert, babérlevelet, köményt, citromhéjat, zellert, zöldségzöldet, majoránnát, ánizst, kaprot, kakukkfüvet, fahéjt, bazslikomot, zöldpetrezselymet, szegfűszeget) használjon az ételkészítéshez. Az élvezeti cikkek közül az alkohol legártalmasabb, hiszen a fekélyes nyálkahártyát nagyon irritálja. A legrosszabb hatásúak a tömény italok (ezek idéznek elő a leggyakrabban gyomorvérzést). A feketekávé koffeintartalma fokozza a savképződést, ha azonban tejport vagy tejszínt adunk a kávéhoz, az megköti a csersavat. Minthogy az étvágycsökkentő dohányzás szintén fokozza a gyomornedv elválasztását, s csökkenti az étvágyat, a fekélybetegnek fel kell hagynia vele.

Klinikai tápszerek szerepe a fekélybetegek diétájában

A fekélybetegek étrendjében a Nutridrink és a Nutrison powder egyaránt kiválónak bizonyul.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: Nutridrink (egy doboz), margarin, briós (1 db).
Tízórai: gyümölcsjoghurt (2 dl), korpás kifli (1 db).
Ebéd: csirkeaprólék-leves daragaluskával, töltött csirkemell, burgonyapüré (kilenc kanálnyi Nutrison powderral dúsítva), őszibarackbefőtt.
Uzsonna: vaníliapuding (két doboz vaníliás Nutridrinkkel)
Vacsora: parajpuding, sajtmártás (hat kanál Nutrison powderral dúsítva).

2. nap
Reggeli: Nutridrink (1 doboz), baromfisonka (5 dkg), margarin, sajt, barna zsemle.
Tízórai: kefir (2 dl), korpás kifli (1 db).
Ebéd: zellerkrémleves, túróval töltött zsemle, vaníliaöntet (egy doboz Nutridrinkkel).
Uzsonna: almapüré, babapiskóta.
Vacsora: májrizottó, fejes saláta.

3. nap
Reggeli: Nutridrink (egy doboz), margarin, sonkakrém, pirított kifli.
Tízórai: kefires tehéntúró (10 dkg), szezámos zsemle (1 db), paradicsom.
Ebéd: erőleves, főtt marhahús, gyümölcsmártás (egy doboz Nutridrinkkel).
Uzsonna: banán.
Vacsora: hússal rakott burgonya, körtekompót.

A vérnyomás az a nyomás, amellyel a szív az érfalak ellenállását leküzdve a szervezet szövetei számára szükséges vérellátást biztosítja. A szív összehúzódása esetén a vérnyomás természetesen magasabb, ekkor ún. systolés vérnyomásról beszélünk (felső érték), a szív elernyedése esetén a mért érték alacsonyabb ún. diastolés vérnyomás (alsó érték).
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a normál vérnyomás felső határa 130/85 Hgmm. Ha a vérnyomás felső értéke 130 és 139 Hgmm között, alsó értéke pedig 85-89 Hgmm között van akkor ún. magas normális vérnyomásról beszélünk. Az értékek növekedésével enyhe, középsúlyos és súlyos hypertoniával állunk szemben.

Kategórizálás:
Systolés érték (Hgmm), a felső adat/diastolés érték (Hgmm), az alsó adat
Optimális
120/80 alatt
Normális
130/85 alatt
Magas normális
130/85 - 139/89
Enyhe hypertonia
140/90 - 159/99
Középsúlyos hypertonia
160/100 - 179/109
Súlyos hypertonia
180/110 felett

Abban az esetben, ha a két vérnyomásérték különböző tartományba esik, pl. 170/80 Hgmm esetén, akkor a magasabb kategóriába tartozó érték alapján kell a besorolást végeznünk, tehát a konkrét esetben középsúlyos hypertonia áll fenn.
Fizikai vagy lelki megterhelés hatására mindannyiunk vérnyomása megemelkedik és akár a középsúlyos hypertoniának megfelelő értékeket is mérhetünk. Az értékek ezenkívül napszaki ingadozást is mutatnak, az éjszaka mért értékek alacsonyabbak. A mért értékek alapján akkor beszélünk hypertoniáról, ha ezek az értékek többszöri mérés alapján, nyugalomban is magasnak bizonyulnak.
Az Ön kezelőorvosa a mért vérnyomásértékek alapján fogja eldönteni azt, hogy Ön melyik kategóriába (enyhe, középsúlyos, súlyos) tartozik, és a kezelést is alapvetően ez a besorolás határozza meg. Kb. 3-4 különböző alkalmakkor mért érték szükséges ahhoz, hogy a diagnózis felállítható legyen.
Ahhoz, hogy a méréskor korrekt eredményt kapjunk, ügyelni kell néhány dologra.
A mérés előtt 1 órával ne dohányozzon, ne fogyasszon alkoholt, vagy kávét!
A mérés előtt kb. 5 percig nyugodtan üljön le, és nagyobb testmozgást ne végezzen!
Néhány betegnek ún. fehérköpeny hypertoniája van, ami azt jelenti, hogy méréskor az orvos (fehér köpeny) láttán a vérnyomása megemelkedik, ugyanakkor otthoni körülmények között a vérnyomásértékek elfogadhatók. Erre az esetre szolgál az ún. ABPM vizsgálat, amely során a beteg felkarjára rögzített mandzsettával ill. egy az övén hordható kis szerkezettel a nap 24 órájában kb. félóránként mérhető a beteg vérnyomása. Így objektív eredményre számíthatunk.

Gyakorisága

A magas vérnyomás a hazai népesség 15-20 %-át érinti, ami közel 2-millió embert jelent, ezáltal népbetegségnek számít.

Tünetei

A betegség kockázata abban áll, hogy a szövődmények kialakulásáig panaszok az esetek nagy részében nem lépnek fel. Gyakran a már kialakult szervkárosodás (agy, szem, szív, vese) hívja fel a figyelmet a régóta fennálló magas vérnyomásra. Bizonyos nem specifikus tünetek, mint alvászavar, látászavar, szájszárazság, émelygés, hányinger, fejfájás előfordulhatnak.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A hypertonia az esetek közel 95%-ban önállóan jelentkezik, vagyis anélkül, hogy valamilyen más betegség kísérőjelenségeként állna fenn. Ezt a formát nevezzük esszenciális hypertoniának. Bizonyos betegségek, mint pl. a vesebetegség vagy endokrin megbetegedések magas vérnyomással járhatnak. Ekkor az alapbetegség, vagyis a pl. a vesebetegség gyógyítása a hypertonia gyógyulását is jelenti.
Számos olyan tényező ismert, amely felelőssé tehető a magas vérnyomás kialakulásáért.
- túlsúly
- testmozgás hiánya
- alkoholfogyasztás
- dohányzás
- stressz
- magas vérzsírszint
- túlzott sófogyasztás
- túlzott kávéfogyasztás
- magas életkor
- érelmeszesedés
- bizonyos gyógyszerek (pl. orális fogamzásgátlók, fájdalomcsillapítók)
- kábítószer-fogyasztás (Amphetamine)
A genetika szerepe nehezen meghatározható, hiszen a felsorolt tényezők mint látjuk egyértelműen uralják a képet. A férfiak nagyobb valószínűséggel lesznek betegek, mint a nők.
A szívnek az ún. perifériás ellenállással szemben kell biztosítania a szövetek szükséges vérellátást. A perifériás ellenállást többek között az érfal rugalmassága határozza meg. Nagyfokú érelmeszesedés esetén értheto okból nagyobb ellenállást kell a szívnek leküzdenie, ezért magas vérnyomás betegség alakul ki. Magasabb a perifériás ellenállás akkor is, ha az érrendszerben a normálisnál nagyobb mennyiségű vér található pl. krónikus légzőszervi megbetegedések esetén.

Szövődményei

Agyvérzés (stroke)
Súlyos vérnyomásemelkedés esetén az agy törékeny ereire nehezedő nyomás miatt ezek az erek eltörhetnek, és agyállományi vérzés alakul ki. Az összes agyvérzés kb. 15%-át tesz ki ez a forma és gyakran végzetes következménnyel jár. Összefüggést mutattak ki ezen túl a hosszan tartó kezeletlen magas vérnyomás és az időskori elbutulás között.
Látásromlás/vakság
A látóideghártya verőereire nehezedő nyomás miatt ezek az erek megvastagodnak, esetleg megrepedhetnek, szintén vérzés kíséretében. Súlyos esetben vaksággal jár. A szemorvos, fájdalmatlan eljárással, az ún. szemfenék ereinek vizsgálatával egyértelműen következtetni tud a magas vérnyomás súlyosságára és várható szövődményeire.
Szívroham
A szívkoszorúerekre ható nagy nyomás következtében ezek az erek is megvastagodnak, a szívizom vérellátása romlik, koszorúérbetegség alakul ki, amely szívrohamhoz vezethet.
Szívelégtelenség
A szívizom vérellátásának romlásával a szív ereje ún. pumpafunkciója romlik és szívelégtelenség alakul ki. Ekkor a szív a test szöveteihez nem tud elég oxigént és tápanyagot juttatni.
Vesekárosodás
A vese kis verőereinek megvastagodásával a kiválasztó funkció romlik, a szervezet méreganyagai felszaporodnak, amely súlyos következményekkel jár. Végső esetben olyan súlyos veseelégtelenség alakul ki, hogy művese-kezelésre van szükség.

Kezelése

A kezelés célja a szövődmények megelőzése.
A magas vérnyomásban szenvedők tekintélyes része túlsúllyal küszködik, illetve elhízott.
A testsúly csökkentése alapvető jelentőségű a magas vérnyomás kezelésében.
Diétázzunk!
Végezzünk több testmozgást!
Szokjunk le a dohányzásról!
Kerüljük a túlzott alkoholfogyasztást!
Enyhe hypertonia esetén gyógyszeres kezelés nélkül is eredményt érhetünk el.

Gyógyszeres kezelés

Számos olyan gyógyszercsoport van forgalomban, amely a hypertonia kezelésében használatos.
A vízhajtók, a vesékre kifejtett hatásuknál fogva növelik a vizelet mennyiségét, így a keringő vérmennyiség csökkentésével hatnak.
A béta-blokkolók a szív, illetve az erek falában található ún. béta receptorokat blokkolva csökkentik a szív összehúzódásának erejét, csökkentik a szívfrekvenciát, és tágítják a verőereket.
Az alfa-blokkolók szintén az erek tágítása útján hatnak.
Az alfa-béta blokkolók egyesítik mindkét gyógyszercsoport hatását.
Az ACE inhibitorok az ún. angiotenzin konvertáz enzim gátlásával megakadályozzák azt, hogy egy a verőerekre közvetlenül ható, azok összehúzódását okozó hormon, az ún. angiotenzin II. létrejöjjön.
Egy nemrég forgalomba került gyógyszercsoport az angiotenzin receptor antagonisták csoportja. Ez a gyógyszercsoport közvetlenül az előbbi receptorához kapcsolódva megakadályozza az angiotenzin II. kapcsolódását, így tágítva a verőereket és csökkentve a vérnyomást.
A kalcium csatorna blokkolók megakadályozzák a kalcium bejutását a szív és az erek izomsejtjeibe, ezáltal gyengítik azok összehúzódását.
Bizonyos központi idegrendszerre ható gyógyszerek szintén csökkentik a vérnyomást.
Tartsuk szem előtt, hogy a hipertónia egy krónikus betegség, a már kialakult betegség csak nagyon ritkán és csak enyhe esetekben szűnik meg. A hipertóniás betegnek rendszeres vérnyomás-ellenőrzésre van szüksége. A mérés történhet hagyományos higanyos vérnyomásmérővel, melyhez fonendoszkópot kell használni, léteznek egyszerűbb, digitális kijelzővel ellátott vérnyomásmérők, melyet a beteg egyedül is használhat. (forrás: OAN)