A betegség természetébõl fakad, hogy a diéta célja a kalcium- és a nitrogénegyensúly helyreállítása. Az elõbbit a fehérjék azzal mozdítják elõ, hogy fokozzák a kalciumnak a bélbõl való felszívódását és a vitaminokkal együtt elõsegítik a csontokba való beépülését. Ezért a kalóriaszükséglet mintegy 18-20 %-a fehérje legyen (ez testtömeg kilogrammonként 1,4-1,5 g fehérjének felel meg), s arról is gondoskodni kell, hogy az étrend kellõ mennyiségû A-, C- és D-vitamint tartalmazzon. Az A- és a C-vitamin ugyanis a csontok vastagságbeli növekedéséhez szükséges, míg a D-vitamin fokozza a kalcium beépülését Az ételek nagy zsírtartalma ugyanakkor rontja a kalcium felszívódását. A kalciumegyensúly megteremtésének természetesen az is feltétele, hogy az ételekkel és italokkal 800-1200 mg kalcium jusson naponta a szervezetbe.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a következõket ajánlja a csontritkulás megelõzésére:
- bõséges fehérjebevitel mellett növelni kell a kalciumban gazdag ételek (a csekély zsírtartalmú tejtermékek) fogyasztását;
- az étrend sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazzon;
- rendszeresen (naponta) mozogni és sportolni kell;
- mérsékelni kell az alkohol- és kávéfogyasztást, s fel kell hagyni a dohányzással;
- a beteg esetleges depresszióját és apátiáját kezelni kell.

Sok fehérjét tartalmazó ételek és élelmiszerek: húsok, húskészítmények, halak, tojás, tej és tejtermékek.
Vitaminforrások: tojássárgája, belsõségek (máj, vese), tej, tejtermékek, tengeri halak, zöld, sárga és vörös színû zöldségek meg gyümölcsök (sárgadinnye, kajszibarack, sütõtök, sárgarépa, kelkáposzta, paraj, paradicsom és zöldpaprika).
C-vitamin-források: nyers zöldségek és gyümölcsök.
Nagy D-vitamin tartalmúak: halmájolajok, máj, tojás, tej, tejtermékek és D-vitaminnal dúsított margarinok.

Klinikai tápszerek a csontritkulás diétájában

A Nutridrink teljes értékû, energiadús, ízesített, iható tápszer. Hétféle — eper, vanília, trópusi, banán, narancs, karamell, csokoládé és csirkeleves — ízben és ízesítés nélkül kapható. Önálló italként lehûtve, s ételkészítéshez is jól alkalmazhatóak. A beteg állapotától függõen napi két-három doboznyi ajánlott belõle.
A Nutrison powder könnyen oldódó, íztelen, teljes értékû tápszerpor. A hígítás mértékétõl függ az energiatartalma. Ízesítve önálló italként fogyasztható, s a kész ételek dúsítására is alkalmas. Deciliterenként egy-három adagolókanálnyit használjunk belõle.
 
Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: kakaó (két-három evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), margarin, kifli, paradicsom.
Tízórai: vaníliás Nutridrink + banánturmix.
Ebéd: birsalmaleves, rántott sajt, karottás rizs, tartármártás (egy evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva).
Uzsonna: mogyoró.
Vacsora: tejföl (két-három evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), kenyér, hagyma.

2. nap
Reggeli: lecsó tojással (két evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), kenyér, tej.
Tízórai: trópusi Nutridrink.
Ebéd: sóskaleves, juhtúróval töltött csirkemell, burgonyapüré (két-három evõkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), saláta.
Uzsonna: epres Nutridrinkbõl készült puding.

Előfordulás

Az USA-ban ez a férfiaknál fellépő leggyakoribb rosszindulatú daganat. Előfordulása a korral folyamatosan nő, 60 és 70 év között mintegy 30 %-ban, 80 és 90 év között 70%-ban mutatható ki. Egyes kutatások szerint a fokozott zsírfogyasztás a prosztatarák előfordulását növeli.

Tünetek

Gyakran tünetmentes, olyan tünetek, mint a fogyás, testi leromlás vagy csontfájdalom csupán az esetek 15-20%-ban lépnek fel. Előrehaladott esetben a daganat közeli, illetve távoli áttétet adhat, ekkor az áttét által kiváltó panaszok uralják a képet. Abban az esetben, ha a prosztatarák a gerinc csigolyáiba ad áttétet akkor intenzív csontfájdalom jellemző, gyakran a máj az áttétképzés helye. Akkor, ha a prosztatadaganat a húgycsövet nyomja vizelési panaszok jelentkeznek, figyelembe kell azonban venni, hogy ezt a panaszt az esetek nagy részében a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás okozza.

Diagnózis

Tekintettel arra, hogy a prosztatarák gyakran tünetmentes, és a férfi lakosság igen nagy része veszélyeztetett, a szűrés kiemelt fontosságú.
A PSA /Prosztata-Specifikus Antigén/ egy úgynevezett tumormarker, egy olyan anyag, amely akkor, ha a mennyisége a vérben egy bizonyos szintet meghalad jelzi azt, hogy prosztatarák áll fenn. Egy egyszerű vérvétel alkalmas tehát arra, hogy tünetmentes férfiakban található prosztatarákot felfedezzük.
Mivel a prosztata a végbélen keresztül ujjal elérhető és a prosztatarák legtöbbször a szerv külső részét érinti, az orvos az ujjával végzett egyszerű tapintással meg tudja ítélni a prosztata állományát. Abban az esetben, ha a prosztata kemény, érdes felszínű további vizsgálatok szükségesek.
Abban az esetben, ha a PSA vizsgálat, illetve a tapintás alapján a rosszindulatú daganat alapos gyanúja áll fenn, biopsziára van szükség. A mintavétel gyors és egyszerű, UH /ultrahang/ segítségével történik, pontos diagnózist tesz lehetővé.
A végbélen keresztül végzett UH vizsgálat, illetve az MRI alkalmasak a prosztatarák megítélésére.
A csontok izotópvizsgálata az esetlegesen fennálló csontáttétekre deríthet fényt.

Kezelés

Alapvetően a sebészi megoldás, illetve a besugárzás képezi a betegség terápiáját. Műtét során eltávolításra kerül a teljes prosztata, az o¬ndóhólyaggal és az o¬ndóvezeték egy részével együtt. Abban az esetben, ha a műtét a betegség korai stádiumában történik, az esetek nagy részében teljes gyógyulás érheto el. A műtéti módszer besugárzással egészíthető ki, ekkor gyógyulás még biztosabb.
A besugárzás önállóan is alkalmazható terápiás módszer. Akkor, ha a daganat áttétet nem ad, jó eredményekről számoltak be.
Idős korban alacsony stádiumú, kisméretű prosztatarák esetén, illetve akkor ha a beteg általános állapota miatt bármilyen beavatkozás fokozott kockázattal járna nem szükséges kezelést bevezetni, azonban ekkor fokozott ellenőrzés szükséges.
A terápia részét képezheti az, hogy bizonyos hormontartalmú gyógyszerekkel a férfi nemi hormonok /androgének/ szintjét a vérben csökkentik, ez szintén javulást eredményezhet. (forrás: OAN)

A veseköveknek különböző típusaik vannak. Gyakoriság szerint ezek a kövek a következők: kalcium-oxalát (85%), kalcium-foszfát, struvit, húgysav, és cisztinkő. A kövek állagukat tekintve különböznek, az oxalátkövek és húgysavkövek kemények, a foszfátkövek lágyak, az oxalátkövek tüskés, dudoros felszínűek. Lehetnek egészen kisméretűek (vizelethomok), de akár az egész vesemedencét is kitölthetik (korallkő).

Előfordulás

A népesség 5 %-a érintett, a férfiak, közel 3-szor gyakrabban betegednek meg, mint a nők. A vesekövesség leginkább a 40 és a 60 év közötti lakosságot érinti.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényező

Mivel a kőképződés a sók kicsapódása következtében jön létre, minden olyan folyamat, ami a vizeletben található kőképző anyagok (sók) sűrűségének növekedéséhez vezet, a vesekő kialakulásának valószínűségét növeli. Bizonyos anyagcsere-betegségek (pl. a köszvény) a sók felszaporodásával járnak (pl. húgysav) és ennek megfelelően kő (pl. urátkő) alakul ki.
Kalcium-oxalát tartalmú kövek kialakulásában a vér fokozott kalciumtartalma játszik szerepet.
A vesét érintő gyulladás következtében véralvadék, gyulladt és levált hámsejtek, baktériumok a kőképződést szintén elősegítik.
A vizelet pangása (pl. prosztata-megnagyobbodás következtében) szintén kőképződést elősegítő tényező. Húgyúti fertőzések is növelik a kőképződés kockázatát.
Étrendi tényezőknek lényeges szerepük lehet a kövek kialakulásában. Vonatkozik ez elsősorban a húgysavkövekre, azonban kalcium oxaláttartalmú kövek kialakulásának valószínűségét is csökkenti a kisebb kalcium, illetve oxalátbevitel.
Úgy tűnik, hogy az anyagi jólét kedvez a vesekövek kialakulásának, a fokozott fehérjebevitel, az ülő munka, mozgásszegény életmód növelik a kő kialakulásának kockázatát, fejlettebb államokban ezért a betegség gyakoribb, mint a fejlődő országokban. A nagy nedvességtartalmú és meleg levegő szintén szerepet játszanak.
Végül genetikai tényezők is lényegesek, egyenesági rokonok között a kőképződés halmozódhat.

Tünetek

A panaszok oka leggyakrabban az, hogy a kő vesemedence, illetve a húgyvezeték nyálkahártyáját felsérti, károsítja, másrészt pangás léphet fel, és a pangó vizelet miatt fertőzés alakulhat ki. A panaszok függenek a kövek nagyságától, a kisebb kövekre jellemző. hogy a vesemedencéből a húgyvezetékbe lejuthatnak és veseköves rohamot válthatnak ki.
A fájdalom hirtelen lép fel és a húgyvezeték mentén a hólyagba a combok belső felszíne, illetve a nemi szervek (nőknél a szeméremajkak, férfiaknál a herék) irányába sugározhat, hidegrázás, émelygés, hányás, gyakori, fájdalmas vizelési inger alakulhat ki. A tünetekkel egyidejűleg a bél mozgása reflektorikus úton leállhat, amely a panaszok csökkenésével megszűnik. Vérvizelés akkor alakul ki, amikor a kő a húgyutak nyálkahártyáját sérti, ez az esetek nagy részében megtörténik, és a vér a vizeletből laboratóriumi eszközökkel kimutatható, az esetek 30 %-ban szabad szemmel is látható.
Szerencsés esetben a kövek spontán távoznak, ekkor azokat laboratóriumi elemzésnek kell alávetni, ugyanis a kő anyaga alapján a megelőzés célzottan alkalmazható.

Diagnózis

A panaszok alapján a diagnózis legtöbbször nem okoz gondot. A vizelet laboratóriumi vizsgálata során megállapítható annak fehérje-, vörösvérsejt-, és fehérvérsejt-tartalma, vegyhatása, valamint fajsúlya. Megállapítható ezenkívül a vizelettel ürített húgysav-, kalcium-, oxalát-, és foszfátmennyiség is.
A vér laboratóriumi vizsgálatával meg lehet határozni a vérben található kalcium-, és húgysav mennyiségét, valamint a vese működése is megállapítható. Fertőzés esetén fehérvérsejt-szaporulat tapasztalható.
Képalkotó eljárásokkal (veseröntgen, hasi ultrahang) megállapítható a vese nagysága, kő jelenléte és az esetleges pangás. A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálatával (urographia) azok megfesthetők, így az elváltozások pontosan megállapíthatók.

Kezelés

A veseköves rohamot görcsoldókkal, valamint erős fájdalomcsillapítókkal kell kezelni. Erős fájdalom esetén kábító fájdalomcsillapító alkalmazása is szóba jön.
Húgysavkövek esetén a vizelet vegyhatásának lúgos irányba történő eltolásával, fehérjeszegény diétával, valamint bő folyadékfogyasztással a kövek feloldódására lehet számítani.
Néhány évvel-évtizeddel ezelőtt a kövek eltávolítására kizárólag műtéti úton volt lehetőség. Napjainkban első ízben meg kell próbálkozni a kövek szétaprításával. Az eljárás lökéshullám elvén alapszik, a kő helyzetének pontos meghatározását követően azok szétzúzhatók. Ezt az eljárást nevezik extracorporális lökéshullám lithotripsia-nak (ESWL). A kezelés az esetek kb. 85%-ban sikerrel jár.
Ha a vesekő a húgyvezetékbe jutott, meg kell próbálkozni a kő kihajtásával. Ebben az esetben bő folyadékfogyasztás, sok mozgás (lépcsőn ugrálás), görcsoldók alkalmazása javasolt. A korábban tárgyalt ESWL a vesemedence közelében fekvő kövek zúzására lehet alkalmas.
Endoszkópos úton a kő hurokkal vagy egy speciális fogóval lehúzható lehet. Ha a felsorolt lehetőségek ellenére a követ nem sikerül eltávolítani, nyílt műtét szükséges. A húgyvezetékben elhelyezkedő kövek több, mint fele spontán távozik.
A vesekövesség krónikus betegség. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek veseköve van vagy volt, újabb kő kialakulására lehet számítani. A megelőzés alapja az, hogy kő képződését meg kell gátolni. Függetlenül attól, hogy a követ milyen anyag alkotja, a bő folyadékfogyasztás kimagasló jelentőségű. Az állati fehérjék fogyasztását csökkenteni kell, kerülni kell az ételek túlzott sózását is. Abban az esetben, ha a kő spontán vagy mesterséges távozását követően az anyagát kielemezték, a kezelést módosítani kell. Oxaláttartalmú kövek esetén az oxalátban gazdag táplálékok bevitelét (sóska, spenót, zöld növények) csökkenteni kell.
Kalcium- és foszfátkövek esetén ki kell zárni azt, hogy az elváltozás hátterében belső elválasztású mirigy zavara (mellékpajzsmirigy fokozott működése) áll-e. A legújabb kutatások szerint kalciumtartalmú kövek esetén a kalciumbevitel csökkentése nem ajánlott. A kalciumtartalmú táplálékok pl. a tejtermékek.
Abban az esetben, ha a kövek visszatérő húgyúti fertőzések következtében jöttek létre, a fertőzés antibiotikus kezelése szükséges. (forrás: OAN)

Diagnózis

A bõrtünetek alapján a diagnózis felállítása nem okoz nehézséget. A hólyagok kialakulását a bõr fokozott érzékenysége, illetve fájdalma elõzheti meg. A fájdalom és a bõrtünetek kialakulása között akár 2 nap is eltelhet. A bõrjelenségek általában féloldaliak, a hólyagocskák a környéki idegek lefutása mentén csoportokban helyezkednek el, jellemzõen a törzsön és az arcon. A környéki nyirokcsomók fájdalmas megduzzadása is kialakulhat.

Kezelés

Enyhe tünetek esetén, illetve fiatal korban kezelés nem feltétlenül szükséges. Nagyfokú fájdalom esetén, illetve idõs korban szájon át szedhetõ vírusellenes szereket alkalmaznak. A hólyagok leszárítására alkalmas rázókeverékek hatásosak lehetnek. 2-3 hét alatt a betegség általában maradványtünet nélkül gyógyul.

Szövődmények

Az arcideg érintettsége esetén a fertõzés ráterjedhet a szem szaruhártyájára, azon súlyos gyulladást, fekélyt okozva, igen súlyos esetben a szaruhártya ki is lukadhat (perforáció). Ebben az esetben a szembe vírusellenes szert tartalmazó szemcseppet csepegtetnek. Ismert kórkép az úgynevezett postherpeszes neuralgia, amely a vírusfertõzést követõen általában az arcideg területén alakul ki és komoly fájdalommal jár. Néha a gyógyulás nem teljes és a bõrön hegesedés, érzéskiesés maradhat vissza. A mozgató idegrostok érintettsége esetén átmeneti bénulás is elõfordulhat. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Egészséges állapotában a lencse áttetsző. Legnagyobb a víztartalma és rugalmassága születéskor, attól fogva mindkettő az életkor előrehaladásával csökken.
A szürkehályog kialakulásának alapja az, hogy a lencsében a vízben oldhatatlan fehérjék mennyisége kórosan megnő, a fehérjék kicsapódnak, ami a lencse átlátszóságát csökkenti.
A betegség lehet veleszületett - valamilyen a terhesség első hónapjaiban elszenvedett méhen belüli vírusfertőzés pl. rubeola következménye -, lehet genetikailag meghatározott, vagy valamilyen anyagcserezavar /cukorbetegség/, illetve belső elválasztású mirigy betegségének következménye. Ritkán gyógyszermellékhatás okozza. A szem tompa vagy éles sérülése következtében is kialakulhat. A dohányzás egyértelműen növeli a szürkehályog kockázatát.
Leggyakoribb formája az időskori szürkehályog, amely az időskori látáscsökkenés és vakság vezető okát képezi.

Diagnózis

A szürkehályog könnyen felismerhető szembetegség. Minél előrehaladott stádiumban van - ezt nevezik a szürkehályog érésének - annál jobban látható, akár szabad szemmel is.

Kezelés

Kezelés látásromlás esetén szükséges. A szürkehályog eltávolítható a lencse tokjával együtt, eltávolítható úgy is, hogy a lencse hátsó tokrészét a műtét során nem távolítják el. A lencsemag ultrahanggal darabjaira törhető, ezáltal lézeres műtéti technikával igen kis bemetszés történik. A lencse eltávolításával egyidejűleg műlencse beültetés történik.
Gyakorlott szemész esetén a műtét nem több, mint fél órát vesz igénybe és az esetek döntő többségében kiváló eredménnyel jár. (forrás: OAN