A fogamzásgátlás eszközei

A gumióvszer biztos védelmet nyújt mind a nem kívánatos terhesség mind a nemi úton terjedő betegségekkel szemben. Évtizedekkel ezelőtt állati membrán alapú anyagból (bél), napjainkban jó minőségű műanyagból (latex) készül. Spermiumölő (spermicid) anyaggal vagy zselével együtt alkalmazva a fogamzásgátló hatás közel 99%. Előnye egyértelműen az, hogy tablettás fogamzásgátlók szedése nem szükséges, így azok mellékhatásaival nem kell számolni, valamint egyúttal a nemi úton terjedő betegségek ellen is védelmet nyújt. Hátránya viszont, hogy a nemi öröm kissé tompul, néha szakadás, o¬ndókifolyás alakul ki, használata nehézkes, gyakran a vágy hevében a partnerek használatát elhanyagolják. Igen ritkán használatakor allergiás bőrreakció alakul ki.
A pesszárium egy bevált mechanikus módszer, az eszközt a közösülés előtt a hüvelybe kell helyezni. Hátránya, hogy a pereme a hüvelyfalhoz illeszkedik azt nyomhatja, ezáltal kellemetlen érzetet okozhat. Spermicid zselével alkalmazva igen jó hatásfokú. A pesszáriumot a fertőzés kockázata miatt a hüvelyből a felhelyezést követően max. 18 órával el kell távolítani. Menstruáció idején alkalmazni tilos.
Az ún. intrauterin (méhen belüli) eszközök a méhüregbe történt felhelyezés kapcsán akadályozzák meg az esetlegesen megtermékenyített pete beágyazódását. Többnyire műanyagból (rézzel, arannyal kombinálva, illetve sárgatest-hormonnal bevonva) készülnek, viselésük akár évekig is lehetséges. Mellékhatásuk lehet, hogy görcsös alhasi fájdalmakat és rendellenes vérzést, esetleg kismedencei gyulladást okozhatnak. Használatuk előnyös lehet többször szült nők esetén, azonban fiatal még gyermektelen nők esetében az előbb említett mellékhatások (különösen a kismedencei gyulladás) miatt egyértelműen nem ajánlottak. Felhelyezésük szakosított nőgyógyászati intézményben, szakorvos által lehetséges.
Sokkal kevésbé hatékony megoldás az ún. fogamzásgátló -spermicid- hatású krémek, zselék, illetve habok használata. Azon az elven működnek, hogy spermaölő anyagot tartalmaznak, azonban 2-30 %-ban használatuk ellenére terhesség következik be. Az előbbi módszerekkel kombinálva- azokat kiegészítve azonban igen jó hatásúak.
Régi, azonban kevéssé bevált módszernek számít az ún. naptáras, illetve a testhőmérséklet mérésén alapuló módszer. A naptáras módszer alapján kb. 6-8 hónapon keresztül kell figyelni a ciklus tartamát. Az első termékeny nap a legrövidebb megfigyelt ciklus (pl. 23 nap mínusz 18 nap, tehát 23-18=5), az utolsó termékeny nap kiszámítása úgy történik, hogy a leghosszabb megfigyelt ciklusból (pl. 29 nap levonnak 11 napot, tehát 29-11=18). Az előbbi két nap között van a teherbeesés legnagyobb valószínűsége ekkor /tehát a ciklus 5. és a 18. napja között/ a közösülést kerülik, illetve mechanikus védelmet választanak.
A testhõmérséklet mérésén alapuló módszer elve az, hogy a peteérés előtt 1-1,5 nappal a testhőmérséklet megemelkedik. A teherbeesés valószínűsége a peteérés előtt 4-5 nappal a legnagyobb, utána lényegesen csökken.
Fontos megjegyezni, hogy a megszakított közösülés megbízható fogamzásgátlásra nem alkalmas, mivel néhány spermium még az o¬ndó kilövellése előtt a péniszből távozhat.
A legelterjedtebb és egyben a leghatékonyabb megoldást az orális fogamzásgátlók jelentik. Korrekt gyógyszerszedés mellett a teherbeesés kockázata a 0,5 %-ot sem éri el. Az esetek többségében a peteleválás (ovuláció) gátlása útján hatnak. A tablettát a ciklus 1. vagy 5. napján kell először bevenni, majd 21 napig folyamatosan szedni, ezt követően egy 7 napos szünet következik. Ha a tablettát bármely okból egy adott napon nem vették be, akkor az azt követő napon 2 tablettát kell bevenni és a ciklus következő napjaiban kiegészítésképpen egyéb fogamzásgátló eszközöket kell alkalmazni. A tabletták általában kombinált készítmények vagyis ösztrogént és progeszteront (sárgatest-hormon) is tartalmaznak.
Az orális fogamzásgátlás egyértelmű előnyei közé tartozik az, hogy a vérzés, illetve a menstruáció idején érzett fájdalom enyhébb, ösztrogén-tartalmuknál fogva a csonttömeg képzésére kedvezően hatnak, az esetleg fennálló pattanásos bőrtünetek javulnak, emellett csökken a méh, valamint a petefészek rosszindulatú elfajulásának kockázata. A méhfal jóindulatú daganatainak (myoma) gyakorisága is csökkenő tendenciát mutat.
Hátrányai közé tartoznak a következők: orális fogamzásgátlókat szedő nők esetén gyakrabban fordulnak elő a vér fokozott alvadásával járó úgynevezett thromboemboliás kórképek, mint pl. mélyvénás trombózis, vagy agylágyulás. A vér fokozott alvadása esetén ilyenkor az adott érben vérrög alakul ki, az elhelyezkedéstől függően jellegzetes tüneteket okozva.
Döntően 40 év feletti nők esetén, együttesen előforduló elhízás, dohányzás, magas vérnyomás, cukorbetegség, illetve magasabb vérzsír-értékek esetén a szívkoszorúér-betegség nagyobb gyakorisággal fordul elő.
Mellékhatása lehet továbbá a fenti gyógyszereknek a szénhidrát-anyagcsere károsodása is, ami magasabb vércukorértékekkel jár együtt. A zsíranyagcsere szintén károsodhat, ami magasabb vérzsír-értéket okoz.
Fejfájás, migrén viszonylag gyakran észlelt mellékhatások.
Magas vérnyomás szintén kialakulhat a tabletta szedésének következményeként. (forrás: OAN)

Meghatározó tényezők:
- örökletes tulajdonságok
- kor (előrehaladtával magasabb)
- nem (férfiaknál magasabb)
- egészségi állapot (máj-, pajzsmirigy- vese vagy cukorbetegség növeli a vérben a koleszterintartalmat)
- táplálkozás (sok állati zsiradék bevitele növeli a koleszterin tartalmat

Koleszterin normál értékek:
29 év alatt 5,2 mmol / l alatt
30-39 év 5,7 mmol / l alatt
40 év felett 6,2 mmol / l alatt

A koleszterin szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. A koleszterinnek két típusa van, az LDL és a HDL koleszterin.
LDL= alacsony sűrűségű lipoprotein. Ezt nevezik ártó koleszterinnek, ez rakódik le az érfalban.
HDL=nagy sűrűségű lipoprotein. Ez az úgynevezett védő koleszterin, mely megakadályozza a koleszterin lerakódását az érfal belső felületén, valamint képes a már lerakodott koleszterint felvenni és kiüríteni a szervezetből.
Ezt a védőhatást csökkenti és a szívinfarktus kockázatát emeli: a dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód, magas triglicerid szint.
Trigliceridek a “klasszikus” zsírok, melyeket táplálkozással veszünk fel. Normál érték a vérben: 2 mmol / l alatt.
Diéta alkalmazására van szükség, ha az LDL és HDL koleszterin értékarány megváltozik.
Normál érték: LDL 4 mmol / l alatt, HDL 1 mmol / l felett

Ajánlatos minden felnőtt koleszterinszintjét 2 évenként ellenőrizni, mivel csak vérvizsgálat deríthet fényt a kóros értékekre. A helyes táplálkozással nagymértékben csökkenhet az erekben a lerakódás ill. lassítható az érelmeszesedés folyamata. Az étrend zsírszegény (0,5 g / testsúly kg), koleszterinszegény (napi max. 300 mg koleszterin fogyasztható), diétás rostokban gazdag.
A diétában a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérféleségek és péksütemények, az étkezési búzakorpával dúsított termékek, a zöldfőzelékek és gyümölcsök kapják a fő szerepet. Nem fogyasztható a sertészsír, szalonna, tepertő, liba-, kacsazsír, zsíros húsok, belsőségek, tojás, zsíros- tej és tejtermékek (tejszín, vaj, ömlesztett sajtok).
Ételkészítéshez étolajat és Ráma margarint használjunk. A táplálékkal felvett zsiradékok fajtája döntően befolyásolja a koleszterinszintet.
Zsírsavak fajtái
- telített zsírsavak
- telítetlen zsírsavak
- egyszeresen
- többszörösen
Az állati eredetű élelmiszerek főleg telített, a növényiek egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaznak. Az utóbbiak fogyasztása eredményesen csökkenti a koleszterinszintet.
Fontos, hogy gyakran együnk, de egyszerre mindig keveset.
Lényeges a testmozgás, mivel ezzel emelhető a vérben a HDL, azaz a védő koleszterin szintje.

Klinikai tápszerek a koleszterinszegény diétában

A Nutridrink, mint teljes értékű, ízesített, fogyasztásra kész tápszer nagyon jól beilleszthető a diétába, mivel zsiradék tartalma kizárólag növényi eredetű és optimális a zsírsav összetétele. Vitamin és ásványi anyag tartalma hozzájárul az immunrendszer erősítéséhez. Ugyanez mondható el a Nutrison powderről, mely kiválóan helyettesítheti az ételekben a tejfölt és a tejszínt. Deciliterenként 2-4 adagolókanállal, vízzel simára feloldva használjuk

A mellek átlagosnál kisebb mérete lehet „veleszületett” adottság, gyakran azonban a normális méretű emlők is az életkor előrehaladtával, a szülés után, a szoptatás miatt vagy akár nagyfokú fogyást követően petyhüdtté, lógóvá válnak. Kevés olyan nő van, aki teljes mértékben elégedett ezen testrészével, nem csoda, hogy az utóbbi évtizedekben megnövekedett „társadalmi” igény a plasztikai sebészeket a mell formájának megváltoztatására irányuló újabb és újabb megoldások keresésére ösztönözte.
Az emlő méretének megnövelése protézis-beültetéssel lehetséges. A protézis vagy más néven emlő-implantátum anyaga az utóbbi 2-3 évtizedben jól bevált úgynevezett szilikon, amely tapintata, rugalmassága által kiváló eredményt tesz lehetővé. Az implantátumokat az emlő mirigyállománya vagy az izomzat alá ültetik, egy néhány cm-es metszésen keresztül. A műtéti metszést úgy helyezik el (általában a mell alatti redőbe), hogy az esztétikailag ne legyen zavaró. Az implantátum az esetleges későbbi szoptatást nem akadályozza, rákkeltő vagy egyéb egészségre káros hatása nem bizonyított.
Hazánkban szilikonprotézist nem gyártanak, azonban külföldről bármely protézis biztonsággal beszerezhető.
Az emlőmegnagyobbító műtét nem tartozik az olcsó eljárások közé, már az implantátumok ára is igen borsos, áruk darabonként (minőségtől függően) kb. 100-200 ezer forintot tesz ki. A műtét díja (a protézis árát is beleértve) kb. 300-500 ezer forintig terjed.
A túlzottan nagyméretű mell méretének csökkentése, a lógó mell felvarrása, a mellbimbó alakjának korrekciója is a plasztikai sebészeti eljárások közé tartozik. Normálisan is elmondható, hogy a két mell mérete, formája nem egészen egyezik meg egymással, feltűnő aránytalanság esetén szintén plasztikai sebészeti korrekció jön szóba.

Hogyan történik a műtét?

A műtét általában 1-2 napos kórházi benntartózkodást igényel.
A műtét során a mell mirigyállományát sértetlenül hagyva, az implantátumot a mirigy vagy a mellizomzat mögött helyezik el. Jellemzően altatásban történik, a varratszedés, a hazamenetel után néhány nappal (kb. 2 hét) történik. A varrat hajszálvékony, alig látható, általában a mell alatti redőben helyezkedik el. A műtét után kb. egy hónapig 24 órán keresztül a melleket speciális módon szorító melltartót kell viselni, amely a mellek későbbi esztétikus alakjának kialakulásához szükséges.

A mellnagyobbító műtétnek milyen szövődményei vannak?
A műtét során elérhető kiváló eredmények ellenére érdemes hangsúlyozni, hogy az implantátum egy testidegen anyag, és az ellen a szervezet lehetőségeihez képest védekezik. A védekezés során a beültetett idegen anyag körül egy burok (tok) alakul ki azért, hogy a szervezet szöveteitől mintegy elhatárolja. Ezzel függ össze a műtét leggyakoribb szövődménye a kb. 5 %-ban előforduló úgynevezett kapszuláris kontraktúra (tokzsugorodás) amely azt jelenti, hogy az implantátumot, körülvevő szövet azt zsugorítja, ezáltal annak asszimetriáját okozza. Ez a folyamat egy újabb műtétet tehet szükségessé, melynek során az implantátumot körülvevő burkot felnyitják, (ezáltal helyet biztosítva annak), azonban akár újabb implantátum beültetése is szükséges lehet. A tok zsugorodásának kockázata a mell tornáztatásával, masszírozásával csökkenthető.
Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a szilikon-implantátum bármilyen rosszindulatú daganat kialakulásában szerepet játszana. Ezen kívül az implantátum mellett lehet szoptatni, a gyermek egészségére ez semmilyen káros hatással nincs.
Természetesen mint minden műtéti beavatkozásnál a műtéti terület elfertőződhet, gennyesedés alakulhat ki, azonban megfelelő steril körülmények között ez a kockázat reálisan elenyésző.

Hány év az emlőimplantátum élettartama?

A modern, jó minőségű implantátumok akár 15 évig is viselhetők. Ezt követően elöregednek, zsugorodnak, rugalmasságuk csökken, előbb-utóbb cserére szorulnak.

Lehet-e szeretkezni a műtét után?

A műtétet követő néhány hétig a melleket túlzottan igénybe vevő behatásokat kerülni kell. Ezt követően azonban nyugodtan vissza lehet térni a megszokott, zavartalan szexuális együttlétekhez. (forrás: OAN)

Előfordulás

A fekélybetegség népbetegségnek számít, a felnőtt lakosság közel 10%-a érintett élete során.

Tünetek

Nem minden esetben okoz panaszt, néha tünetmentesen alakul ki, előfordul, hogy vérhányás vagy vérszékelés képében jelentkezik.

A leggyakoribb tünetek:
- felhasi (gyomorszáji) fájdalom, amely gyakran étkezésre fokozódik, illetve tej fogyasztására enyhül
- korai teltségérzés
- étvágytalanság, fogyás
- hányinger, hányás
- vérhányás, vagy szurokfekete színű széklet (a vért a gyomorsav megemészti, ezért az fekete színű lesz)
- vérszegénység
Jellemző a hullámzó lefolyás, a tünetek néhány hétre megszűnnek, majd ismét fellángolnak. Az őszi és téli hónapokban gyakrabban lépnek fel panaszok A fekélybetegség bármely életkorban kialakulhat, de jellemzően a gyomorfekély 60-70 éves kor körül, a nyombélfekély 30-50 éves kor körül fordul elő. A férfiak veszélyeztetettebbek, mint a nők.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Nyálkahártya károsodás akkor jön létre, ha a nyálkahártyát védő és azt támadó tényezők közötti egyensúly az utóbbiak irányába tolódik el. A nyálkahártyát védő tényező csökkenéséhez vezethet bizonyos gyógyszerek túlzott alkalmazása. A fájdalomcsillapítók között elterjedt NSAID-k (non steroid gyulladáscsökkentők) orvosi körökben ismert mellékhatása a nyálkahártya védelmi funkcióját ellátó anyag képzésének gátlása. A gyomorsav fokozott termelődése fekély képződését elősegítő tényező. Az utóbbi évtizedek orvostudományi kutatásai derítettek fényt egy baktériumra, amely felelőssé tehető a fekély kialakulásáért. Ez a kórokozó az úgynevezett Helicobacter pylori, amely a fekélybetegek gyomornyálkahártyájában az esetek nagy részében kimutatható. A dohányzás, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás szintén fekélybetegséget elősegítő tényezők.

A fekélybetegség kialakulása

A legpontosabb diagnózis úgynevezett gasztroszkópiával (gyomortükrözéssel) állítható fel. Régebben röntgenvizsgálatot is végeztek, azonban ez utóbbi lényegesen kisebb diagnosztikus értékkel bír, ráadásul a szükséges szövettani mintavételt sem teszi lehetővé. A tükrözéses vizsgálat során a beteg száján keresztül egy vékony, hajlékony csövet vezetnek le a gyomorba, illetve a patkóbélbe. A vizsgálat kellemetlen, de komoly fájdalommal nem jár. A Helicobacter pylori kimutatása a gyomor nyálkahártyájából vett szövettani mintából történik. Néhány hazai intézményben is hozzáférhető egy vizsgálat, amely a kilélegzett levegőből állapítja meg a baktérium jelenlétét, a vizsgálat teljesen fájdalommentes.

Kezelés

A betegség az esetek döntő többségében gyógyszerrel gyógyítható, sebészeti beavatkozásra csak igen ritkán van szükség. Az úgynevezett H2 receptor blokkolók, illetve a protonpumpa-gátlók hatékony fekélyellenes gyógyszerek. H. pylori jelenléte esetén antibiotikus kúra is szükséges. Gyomorpanaszok esetén a fájdalomcsillapítók (NSAID-k) használatát abba kell hagyni. Sokszor ezeket a gyógyszereket a betegek egyébként orvosi ellenőrzés nélkül alkalmazzák. A dohányzás, a túlzott alkohol- és kávéfogyasztás abbahagyása elengedhetetlen feltételek fekélybetegség esetén. A rendszeres rostdús étkezés is meggyorsítja a gyógyulást. A stressz kerülése szintén ajánlott.

A kezeletlen fekélybetegség szövődményei

Kezeletlen esetben gyakori szövődmény a vérzés, amely megjelenhet vérhányás, illetve fekete székürítés formájában. Előfordulhat a gyomorfekély rosszindulatú elfajulása. Mély fekély esetén a gyomor kilyukadása (perforáció) sem ritka. (forrás: OAN)

Előfordulás

A felnőtt lakosság kb. 4-5 %-a, a gyermekek 8-10 %-a érintett. Gyakran a gyermekkori asztma a fiatal felnőttkorban spontán gyógyul. A bőr és a nyálkahártyák allergiás megbetegedéseivel (szénanátha, csalánkiütés) való halmozott előfordulása nem ritka.

Tünetek

- nehézlégzés: jellemzően hirtelen alakul ki, éjszaka és kora reggel kifejezettebb, a hideg levegőben tartózkodás, illetve a testmozgás ront a helyzeten, spontán vagy hörgőtágító gyógyszerek hatására szűnik. A légvétel fokozott munkát ró a légzésben résztvevő izmokra (rekesz, bordaközi izmok), azok kifáradnak. Súlyos esetben légzési elégtelenség lép fel, amit a nyálkahártyák (pl. a szájnyálkahártya) lilás elszíneződéséről ismerhetünk fel. A kilégzési idő megnyúlik. A nehézlégzéses roham általában néhány percig tart, de órákig, akár napokig is eltarthat.
- köhögés: gyakran váladékképződés (köpet) nélkül.
- mellkasi nyomásérzés
- izzadás
- pulzusszámnövekedés

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Légúti asztma esetén a hörgőnyálkahártya gyulladása és a hörgők simaizmainak összehúzódása következtében a belégzés gond nélkül bekövetkezik, viszont a kilégzés nehezítetté válik. Ez a folyamat okozza az asztmás betegek jellegzetes sípoló-búgó légzését, amely alapján a betegség gyanúja egyértelműen felmerül. Az asztmában szenvedő beteg hörgőnyálkahártyája külső ingerekre sokkal érzékenyebben reagál, mint az egészségesé, ennek következtében a hörgő falában olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek a hörgő simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Melyek ezek az ingerek?
- Leggyakrabban a levegőben található anyagok: por, állatszor, dohányfüst, virágpor (pollen), illatszerek, illatosítók stb.
- Megfázás, hideg levegő.
- Fokozott testmozgás.
- Bizonyos ételek pl. tengeri élolények vagy gyógyszerek szintén asztmás rohamot produkálhatnak.
- A betegség genetikai hátterét támasztja alá az, hogy azokban a családokban, ahol asztmás beteg van, ott az asztma, illetve az allergiás megbetegedések halmozottan fordulnak elő.

Vizsgálatok

Asthmás roham idején a tüdő hallgatózása során jellemző az úgynevezett sípolás-búgás illetve a megnyúlt kilégzési idő. A mellkas kopogtatása során jellemző úgynevezett dobozos hang lehet hallható. A rohamok között ezek a jelek gyakran hiányoznak. A betegség súlyossága az úgynevezett légzésfunkciós teszttel pontosan megítélhető. A vizsgálat során többek között megmérhető a beteg vitálkapacitása, illetve a belégzett és az erőltetett kilégzés során távozó levegő mennyisége is. A mellkas röntgenfelvétele szintén hasznos vizsgálat. A kiváltó ok tisztázására -különösen, ha egyéb tünetek (szénanátha, bőrviszketés) is fennállnak- különböző allergénekkel bőrteszteket végeznek. Súlyos roham esetén vérgázvizsgálat szükséges, amellyel többek között a vér oxigén és széndioxid tartalmát mérik, ezzel becsülve meg a roham súlyosságát. Vérvizsgálattal a vér fehérvérsejtjeinek száma, illetve az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek száma nyújt az orvos számára hasznos tájékoztatást.

Kezelés

A legfontosabb az, hogy a beteg és a kezelőorvosa tisztában legyenek azzal, hogy mi az asztmás roham kiváltó oka. Ha a kiváltó ok -pl. pollen- azonosításra került, akkor egyértelmű, hogy annak elkerülésével a roham megelőzhető. Abban az esetben pl. ha a roham kiváltó oka a fokozott testmozgás, akkor az orvos a testgyakorlat előtt olyan gyógyszert fog javasolni, amely a rohamot kivédi. Léteznek azonban olyan kiváltó okok (pl. hideg levegő, házipor), amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kikerülni. A dohányfüst (mind az aktív, mind a passzív dohányzás) egyértelműen káros hatással van a hörgő nyálkahártyájára, kerülése feltétlenül szükséges. Az otthoni levegő páratartalmának növelésével a rohamok súlyossága gyakran csökkenthető. Az ágynemű és a szőnyegek portartalma igen magas lehet, gyakori tisztításuk és porolásuk igen fontos. Az esetek többségében gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyszerek szervezetbe juttatása történhet tabletta, vagy akár injekció formájában, még elterjedtebbek az olyan spray-k, amelyek a hatóanyagot közvetlenül a légutakba juttatják el, ezáltal helyben tudják hatásukat kifejteni. (forrás: OAN)