Lényeges tehát az, hogy megkülönböztessük az egyszerû pigmentált anyajegyeket a rosszindulatúságot hordozó elváltozásoktól. Elhelyezkedés szerint leggyakrabban a fénynek kitett testrészeken (arcon, kezeken) alakul ki, de akár a körömágyakon, vagy a tenyéren és a talpon is kialakulhatnak.

Tünetek

Az elváltozás lehet a bõrfelszínnel egy síkban lapos, vagy abból kiemelkedõ durva tapintatú. A színe is változó, lehet barna, fekete, kékes, fehér stb. Az esetek egy részében ártatlannak vélt festékes anyajegybõl indulnak ki, ekkor az eredetileg évek óta meglevõ anyajegy növekedésnek indul, szélei szabálytalanná válnak. Az anyajegy szélei már nem élesek, mint a normális festékes anyajegy esetén, hanem elmosódottak. Vérzés esetén a rosszindulatú elfajulás alapos gyanúja áll fenn. Minden esetben tehát, amikor egy anyajegy megváltozik, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.

Diagnózis/kezelés

Rosszindulatú elfajulás gyanúja esetén szövettani vizsgálat szükséges. A vizsgálat során mintát vesznek a gyanús elváltozásból (biopszia), majd abban az esetben, ha az eredmény rosszindulatúságot állapít meg, sebészi kezelés szükséges. A mûtét során az elváltozás kimetszésre kerül. A sebészi kezelés kiegészítéseként a tumor újabb kialakulásának meggátlására kemoterápia, illetve gyógyszeres kezelés (interferon) jön szóba. A korai diagnózisnak köszönhetõen az utóbbi években a melanomás betegek túlélési aránya nagymértékben nõtt. (forrás: OAN)

Tünetek

Jellemző tünetek: borzongás, hidegrázás, láz, vesetáji fájdalom, fájdalmas, égo-csípő vizelés, elesett általános állapot /étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás/.

Diagnózis

A diagnózis az előbbi tünetek alapján biztonsággal felállítható. Laboratóriumi vizsgálattal a vérképben fehérvérsejt-szaporulat, a vizeletben genny- és baktériumürítés, esetleg vérvizelés található, vizelettenyésztéssel a kórokozó baktérium fajtája meghatározható. Súlyos esetben a baktériumok a vérben is megjelennek, ekkor a vér bakteriológiai tenyésztésével a baktérium szintén kimutatható.
Hasi ultrahang vizsgálattal kimutatható a vesében vagy a húgyvezetékben elfolyási akadályt okozó kő, a vizsgálat alkalmas lehet a vese daganatainak diagnosztizálására is. A vese röntgenvizsgálata szintén hasznos vizsgálat a húgyúti kő diagnózisában.

Kezelés

Enyhe fertőzés esetén 10 napig tartó antibiotikus kezelés után a beteg meggyógyul.
Súlyos esetben kórházi felügyelet mellett vénás antibiotikus terápia szükséges. A kórokozó kimutatására végzett bakteriológiai vizsgálatok után célzott kezelésre kell átváltani. A vénás adagolást a tünetek súlyosságától függően, de általában 3-4 napig kell alkalmazni, majd szájon keresztül történő alkalmazásra lehet áttérni. A lázat lázcsillapítókkal kell csillapítani. Abban az esetben, ha a vizelet nem távozik, katéter felhelyezésére lehet szükség.

Szövődmények

A kezelés hatására a betegek döntő többsége maradványtünet nélkül gyógyul, ritkán a gyulladás következtében hegesedés vagy idült vesemedence-gyulladás alakul ki.
Súlyos fertőzés esetén kezeletlen esetben akár életet veszélyeztető szepszis is felléphet. A vesetályog szintén igen súlyos szövődmény. (forrás: OAN)

Szénhidrátgazdagság

A máj egyik alapvető feladata a táplálék szénhidrátjainak átalakítása, raktározása, valamint a kívánatos vércukorszint fenntartása. Ha romlik e szerv állapota, az említett működései károsodnak, ezért raktárnak a feltöltéséhez többletszénhidrát felvételére van szükség. Ehhez testtömegkilogrammonként átlagosan napi 6-8 g szénhidrát kell; ez egy 70 kg-os ember esetében 400-500 g-nak felel meg. Naponta négyszer-ötször érdemes gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztani gyümölcsök, gyümölcslevek, limonádé, tea, tejes italok, tészták formájában. Fontos szénhidrátforrás a burgonya, a rizs és a zöldségek is.
A gyakori emésztési problémák, puffadás és teltségérzés miatt durva rostokat, illetve illóolajokat tartalmazó hüvelyeseket és káposztaféléket nem ajánlatos enni, de ez az egyéni tűrőképességtől is függ.

Fehérjegazdagság

A májnak — mint említettük — a fehérje-anyagcserében is fontos szerepe van. A fehérjék nélkülözhetetlenek a szervezet egészséges működéséhez. Testtömegkilogrammra számítva átlagosan napi 0,8-1,5 g fehérjére van szükségünk (ez egy 70 kg-os ember esetében 60-100 g-nak felel meg), ám ezt nagyban befolyásolja a máj állapota. Ajánlott fehérjeforrások a sovány húsok, a tej, a tejtermékek és a tojásfehérje.
Idült májbetegségek esetén az esetlegesen kialakuló idegrendszeri tünetek észlelése esetén azonnal meg kell szorítani a fehérjebevitelt (max. 40 g/nap). Ilyenkor a húsok kiszorulnak a fehérjeforrások közül, s a hangsúly a tejre, a tejtermékekre és a növényi fehérjeforrásokra kerül. A tej és a tejtermékek különösen előnyösek májvédő aminosav-tartalmuk miatt (metionin és cisztein). A viszonylag nagy fehérjeigény kielégítéséhez kiegészítésként csak fehérjét tartalmazó készítmények is felhasználhatók. Az ételekhez kevert Protifar 90 mellékíz nélkül fedezi a megnövekedett szükségletet.

Zsírszegénység

A túlzott zsírfogyasztás hátrányosan befolyásolja a betegség lefolyását és a gyógyulást. Az ajánlott bevitel 0,8-1 g legyen testtömegkilogrammonként (ez egy 70 kg-os ember esetében 60-80 g-nak felel meg), javarészt növényi olaj formájában.

Vitamingazdagság

A szénhidrátbevitellel együtt a B1-vitaminfogyasztást is növelni kell (gabonafélék, húsok stb. formájában). Ezen kívül szükség lehet az A-, a K- és az E-vitamin pótlására is. Legmegfelelőbb a multivitaminnal való kiegészítés. 1 doboz Nutridrinkkel a napi vitaminszükséglet 25% - a fedezhető.

Hogyan készüljenek az ételek?
Kerüljenek előtérbe a zsírszegény és pörzsanyagmentes ételkészítési eljárások: a párolás, a főzés, valamint a sütőzacskóban, a római tálban és az alufóliában való sütés. Lehetőleg ne egyen a beteg zsírban vagy olajban, pirított hagymával és fűszerpaprikával készülő ételeket (pörköltöket). Sűrítésnek a habarás, száraz rántás, a hintés és a diétás rántás ajánlott.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A koszorúérbetegség talaján kialakult szívizombetegség, súlyosabb esetben a szívinfarktus által érintett izomterület pusztulása a betegség gyakori oka. A túlzott alkoholfogyasztás következtében a szívizom gyengévé válik, az összehúzódás ereje csökken, szívelégtelenség alakul ki. Bizonyos vírusos fertőzések megtámadják a szív izomzatát, szintén működészavart eredményezve. A magas vérnyomás a szívre illetve az erekre gyakorolt káros hatása folytán szintén a keringési elégtelenség hátterében áll. Elhízás esetén a betegség súlyosabb formában jelentkezik.

A betegség tünetei

A tünetek alapja az, hogy a szív a vért nem képes az erek felé kielégítő mértékben továbbítani. Ennek következtében az erekben lévő folyadék pang, ezért a betegséget pangásos szívelégtelenségnek is nevezik.
Jellemző panasz a kezdetben csak fizikai terhelésre, majd a betegség késői szakaszában már nyugalomban is fellépő nehézlégzés. A légszomj olyan súlyos fokú lehet, hogy a beteget éjszaka álmából is felriasztja. Gyakran az első tünet, hogy pl. a lépcsőjárás nehezített. A gyengeség, fáradékonyság, alacsony terhelhetőség, a száraz köhögés szintén jellemző panasz. Az alsó végtagok vizenyője (lábdagadás), az éjszaka során többszöri vizelés szintén jellemző tünetek. A zsigerekben (máj, belek, gyomor) jelentkező pangás miatt májtáji feszítő fájdalom, étvágytalanság, hányinger tapasztalható. Szapora szívműködés is gyakran előfordul.

Kezelés

Elsősorban a betegség kialakulásáért felelős betegségeket kell kezelni. A magas vérnyomás a pajzsmirigy túl- vagy alulműködés, a különböző szívritmuszavarok kezelése csökkenti a szívelégtelenség súlyosságát. A szigorú alkoholtilalom, elhízás esetén a testsúlycsökkentés szintén a terápia része.
A konyhasóbevitelt csökkenteni kell. A fizikai terhelés mérséklése szintén javulást eredményez.
A gyógyszeres kezelés alapját a vízhajtók képezik. Emellett bevált gyógyszerkészítmények az úgynevezett digitáliszok, nitrátok és ACE-gátlók. A béta receptor blokkolók a szívritmus szabályozása révén eredményesen kiegészítik az előbbi terápiát. (forrás: OAN)

Diagnózis

A jellemzõ képen kívül vérvizsgálattal fehérvérsejt-szaporulat, illetve magasabb vérsüllyedés lehet jellemzõ. A vér tenyésztésével a kórokozó baktériumot gyakran ki lehet mutatni, ekkor úgynevezett célzott gyógyszeres (antibiotikumos) kezelést kell alkalmazni.

Kezelés

Évtizedekkel ezelõtt még az antibiotikumok felfedezése elõtt az orbánc veszedelmes megbetegedésnek számított, halálos kimenetel sem volt ritka. Manapság a modern antibiotikumok birtokában a betegség sikeres gyógyítása már nem jelent gondot. Szövõdmények (a gyulladás továbbterjedése, vérmérgezés) csökkent védekezõrendszerrel rendelkezõ betegek esetén fordulhatnak elõ. Cukorbetegség, idõs kor esetén a gyógyulás hosszabb idõt vesz igénybe. Az antibiotikus terápiát láz- és fájdalomcsillapítókkal kell kiegészíteni. Az alkalmazott korszerû gyógyszerek birtokában az esetek többségében a betegség 7-10 nap alatt nyom nélkül gyógyul. (forrás: OAN)