Előfordulás

Nemzetközi statisztikák szerint a 60 év feletti népesség 2 %-a érintett. Jóval gyakoribb idős-, mint fiatalkorban és elsősorban nők betegednek meg.

Mi okozza a betegséget?

Veleszületett alulműködés esetén a hormonok képzése -vagy a pajzsmirigy teljes hiánya vagy csökkent működése miatt- károsodott. Mivel a jód a pajzsmirigyhormonok lényeges alkotóelemét képezi, annak hiánya évtizedekig a veleszületett hypothyreosis fő oka volt. Magyarországon a pajzsmirigy alulműködés szűrése minden újszülött esetén kötelező. A szűrés a vér laboratóriumi vizsgálatával történik. Az így igazolt betegség esetén haladéktalan hormonpótlás szükséges, mert ha az elmarad, akkor súlyos agyi fejlődési zavarokkal lehet számolni.
Leggyakrabban úgynevezett autoimmun kórkép van a háttérben, amikor a szervezet védekezőrendszere a saját szövetei, sejtjei ellen fordul, károsítva azokat. Ezt a betegséget az orvosi szaknyelv Hashimoto kórnak hívja.
Golyvaműtét után, izotóp- vagy gyógyszeres kezelés következményeként is felléphet.
Ritkán az agyalapi mirigy elégtelen működése okozza.

Tünetek

Tekintettel arra, hogy a pajzsmirigyhormonok a szervezet anyagcseréjét fokozzák, ezen hormonok hiányában a csökkent anyagcsere által okozott tünetek uralják a képet:
- fáradtság, meglassultság, az érdeklődés hiánya
- depresszió, rossz hangulat
- a fizikai és szellemi terhelhetőség csökkenése
- érdektelen arckifejezés
- akaratlan súlynövekedés /hízás/
- a hidegtűrés csökkenése
- száraz, hűvös, durva bőr
- vékony szálú, törékeny, száraz haj
- székrekedés
- feledékenység
- mély, rekedt hang
- a pulzusszám csökkenése
- férfiaknál: a hímivarsejtek csökkent képződése
- nőknél: meddőség, abortusz
Újszülöttkorban: lassú mozgások, székrekedés, renyhe reflexek, később a növekedés és az érés ütemének csökkenése, süketség, beszédkészség romlása, majd szellemi fogyatékosság léphet fel.

Diagnózis

A vér laboratóriumi vizsgálata alapvető fontosságú: a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje (T3, T4), illetve a következményes agyalapi mirigy hormonszint emelkedés (TSH) a diagnózist könnyen alátámasztja.
A vérben gyakori a koleszterinszint emelkedés, autoimmun kórkép esetén a pajzsmirigy ellenes ellenanyagok kimutathatók.
Az ultrahang- illetve az izotópvizsgálat szintén fontos vizsgálati eszköz lehet.

Kezelés

A pajzsmirigy tartósan csökkent működése esetén tartós hormonpótlás szükséges. A gyógyszer adagját csak lassan szokták emelni, mert ellenkező esetben szívritmuszavarral, alvászavarral stb. lehet számolni. Abban az esetben, ha a laboratóriumi eltérések ellenére csak kevés tünet jelentkezik, a hormonpótló kezelés nem feltétlenül szükséges.
Kielégítő kezelés mellett a betegek normális életvitelt folytathatnak és semmilyen megszorítás nem szükséges. (forrás: OAN)

Két fajtája különböztethető meg

1. típusú diabetes mellitus

Az 1. típusú diabetes mellitus más néven inzulindependens diabetes mellitus oka a hasnyálmirigy inzulint termelő szigetsejtjeinek (Langerhans szigetek) pusztulása. Általában 40 éves kor előtt jelentkezik, a betegek gyakrabban soványak, a tünetek igen gyorsan alakulnak ki és súlyos formában jelentkeznek. A kezelés inzulinpótlás formájában történik.

2. típusú diabetes mellitus

A 2. típusú diabetes mellitus lényegesen gyakoribb, nem inzulin dependens diabetes mellitus-nak is nevezik. A betegségnek ebben a formájában van inzulin a szervezetben, azonban vagy nem elég, vagy nem hat megfelelően. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, a betegek többnyire elhízottak, és a tünetek is lassan, adott esetben évek alatt alakulnak ki. Gyakran rutin kivizsgálás során fedezik fel a betegséget. A kezelés alapja a diéta, a gyógyszeres kezelés, vagy a kívülről bevitt inzulin, valamint ezek kombinációja. Az inzulin egy létfontosságú hormon, amely a szervezet szénhidrát-anyagcseréjének normál fenntartásáért felelős, a vércukorszintet csökkenti. Az úgynevezett terhességi cukorbetegség a terhesség kései hónapjaiban alakulhat ki, az esetek nagy részében a szülés után megszűnik.

Előfordulás

Becslések szerint Magyarországon a cukorbetegségben szenvedők száma eléri a félmilliót. A betegek kb. 5-8 %-a 1. típusú cukorbetegségben szenved.

Tünetek

- fokozott szomjúság (különösen éjszaka)
- az elfogyasztott folyadék mennyisége nő
- a vizelet mennyisége nő
- kifejezett fáradtság
- bőrviszketés, gyakran a nemi szervek tájékán
- a bőr- vagy a nemi szervek (hüvely) gombásodása
- homályos látás

1. típus esetén a fokozott étvágy ellenére bekövetkező testsúlycsökkenés gyakori tünet.

Diagnózis

A tünetek alapján felmerült cukorbetegség diagnózisa laboratóriumi eszközökkel, vér- és vizeletvizsgálattal állítható fel. Abban az esetben, ha az éhgyomorra vett vércukor egy bizonyos értéket (6,7 mmol/l) ismételten meghaladja cukorbetegséggel állunk szemben. Ha a mért érték ennél kevesebb, de ennek ellenére az Ön kezelőorvosa cukorbetegségre gyanakszik, akkor úgynevezett terheléses vércukorvizsgálat szükséges. A vizsgálat során az éhgyomri vérvétel után egy cukortartalmú folyadékot kell inni, majd meghatározott rendszeres időközönként vérvétel történik. Ezzel a vizsgálattal a cukorbetegség diagnózisa kétség kívül kimondható. Abban az esetben, ha a vércukorszint a normál értéket tartósan meghaladja, akkor a glükózmolekula kapcsolódik a haemoglobinhoz (vérfehérje) így egy új anyag úgynevezett Haemoglobin A1C képződik, amely a vérből szintén laboratóriumi eszközökkel kimutatható. Ebből az értékbol az orvos következtet a cukorbetegség súlyosságára és fennállásának idejére. A vizeletvizsgálat szintén bevett laboratóriumi módszer. Magas vércukorszint esetén a cukor a vizeletben megjelenik, amely kimutatható. Egyszerű laboratóriumi módszerek ismertek, pl. tesztcsíkkal könnyen megállapítható a vizelet cukortartalma, a különböző színárnyalatok mutatják a vizelet cukormennyiségét. Érdekesség, hogy még 100 évvel ezelőtt az orvosok a vizelet cukortartalmát kóstolás útján állapították meg. Ezt a módszert természetesen már nem alkalmazzák.

A betegség kialakulásának tényezői

1. típusú diabetes mellitus esetén a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei valamilyen oknál fogva elpusztulnak., ezáltal a vérben keringő inzulin hiányzik. A betegség pontos oka a mai napig nem ismert, nem született még teljes mértékben elfogadható magyarázat arra, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei miért pusztulnak el. A legelterjedtebb magyarázat szerint a betegség az úgynevezett autoimmun kórképek csoportjába tartozik, amikor is a szervezet saját szövetei, sejtjei ellen fordul, megsemmisítve azokat. Bizonyos elképzelések szerint a betegség egy fiatalkorban elszenvedett vírusfertőzés, vagy toxikus (mérgező) ártalom következménye. A 2. típusú diabetes mellitus enyhébb lefolyású betegség, leggyakrabban 40 éves kor felett alakul ki. A betegek több, mint 90%-a ebbe a csoportba tartozik. A szervezetben van keringő inzulin, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a szükséges hatást kifejtse. Ezt a jelenséget nevezzük inzulinrezisztenciának. A túlsúlyos vagy elhízott egyének hajlamosabbak a betegség kialakulására, mint a soványak. Az örökletes tényezők szintén nagy jelentőségűek, egyenesági rokonok között a cukorbetegség 2. típusa gyakrabban fordul elő. Van néhány olyan ritka kórkép, amely cukorbetegséggel jár. Ismétlődő súlyos hasnyálmirigy-gyulladás esetén a hasnyálmirigy állománya hegesedik, az inzulintermelő sejtek elpusztulnak. Előfordul, hogy sérülés (pl. autóbaleset) következtében a hasnyálmirigy sérül, bevérzik és a hasnyálmirigy elpusztul. Ha a hasnyálmirigyben rosszindulatú daganat van, és az műtéti úton eltávolításra kerül, akkor értheto módon a vérben keringő inzulin hiányozni fog.

A kezeletlen cukorbetegség szövődményei

A magas vércukorszint egy olyan zavart idéz elő, amely rövidtávon hasonló az éhezéshez. A sejtek számára szükséges cukor ott van a vérben, azonban inzulin hiányában, illetve nem megfelelő inzulinhatás esetén a sejtek-szövetek mégsem jutnak elég tápanyaghoz. A szervezetben úgynevezett ketonok szaporodnak fel, ez a beteg leheletének jellegzetes gyümölcsszagot kölcsönöz. Súlyos esetben kóma is kialakulhat, ekkor csak sürgős orvosi beavatkozás menti meg a beteg életét. A késői szövődmények érintik az idegeket, a kis- és nagyereket, -ezáltal gyakorlatilag minden szervet, a szemlencsét, a látóideghártyát, a bőrt, a vesét, a szívet, az agyat és így tovább. A cukorbetegség szemészeti szövődménye a szürkehályog (cataracta), a zöldhályog (glaucoma), a látóideghártya (retina) betegsége, végül gyakran súlyos látásromlás, vagy vakság lép fel. A veseelégtelenség gyakori okát a cukorbetegség szövődményekét kialakult vesebetegség képezi. A vesebetegség mutatója a fokozott vizelet fehérjeürítés, amely laboratóriumi eszközökkel könnyen megállapítható. A magas vércukorszint erekre kifejtett hatása az, hogy mind a nagy-, mind a kiserek fala megvastagszik, az ér átméroje szűkül, ezáltal az adott szerv vérellátása romlik. A vérellátási zavar gyakori példája a lábszárfekély, vagy a láb üszkösödése, az utóbbi az alsó végtagi amputációk vezető oka. Az idegekre kifejtett hatás következtében gyakori a zokni-kesztyűszerűen elhelyezkedő zsibbadás, majd később csökkent fájdalomérzékelés különösen a lábakon. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy a beteg nem veszi észre -hiszen fájdalomérzékelése romlott-, hogy a lábán (diabeteses láb) sérülés, vagy körömbenövés van és így súlyos szövődmények alakulnak ki. A magas vércukorszint által károsított idegek nemcsak az úgynevezett perifériás- (pl. vázizmok, bőr), hanem az autonóm (belső szervek) idegrendszer működését is károsítják. A gyomor-bélrendszer lassult működése, vagy az impotencia az autonóm idegrendszer zavart működésének következménye. Cukorbetegeken gyakoribb és súlyosabb a bőr és a nemi szervek, illetve a nyálkahártyák gombásodása is.

A cukorbetegség kezelése

A kezelés célja a normális vércukorszint elérése, ezáltal a korai és a késői szövődmények kiküszöbölése. Tekintettel arra, hogy a diabetes egy krónikus betegség, a kezelés az orvos és a beteg hosszantartó kapcsolatán alapszik. Az 1. típusú cukorbetegség kezelése a diétán és az inzulinkezelésen alapszik. A diéta lényege a szénhidrátmennyiség csökkentése. Elhízott 2. Típusú cukorbeteg esetén fontos ezenkívül a testsúlycsökkentés, csökkent kalóriabevitel mellett. Általában 160 gramm-ban határozzák meg a napi bevihető maximális szénhidrátmennyiséget.

Táplálék szénhidráttartalma (100 grammra vonatkoztatva)

1 db körte 12, cseresznye 14, alma 7, paradicsom 4, kukorica 24, őszibarack 9, málna 5, szilva 13, zsemle 30, 1 adag tészta 70 gramm szénhidrátot tartalmaz.

Mindezek alapján beláthatjuk, hogy komoly erőfeszítést igényel a diéta betartása. Javasolt az úgynevezett élelmi rostok fogyasztása nemcsak azért, mert az emésztésre kedvezően hatnak, hanem azért is, mert csökkentik a vékonybélből a cukor és a zsírok felszívódását. A mesterséges édesítoszerek használata, a cukormentes üdítoitalok fogyasztása lényegesen csökkenti a szénhidrátbevitelt. A 2. típusú cukorbetegség kezelésében számos tablettás készítmény van forgalomban. Ideális esetben a diéta önmagában is elegendőnek bizonyul, gyakran azonban szükség van ezekre a gyógyszerekre. Akkor, ha a diéta és az alkalmazott tabletták ellenére továbbra is magas a vércukorszint, akkor inzulin adására kell áttérni, akár önmagában, akár valamelyik tablettás készítménnyel együtt, természetesen a diéta folytatása mellett. Az inzulinnak is több formája létezik, rövid ultrarövid vagy tartós hatású formában állnak rendelkezésre. Az inzulint akár tűvel és fecskendővel, akár inzulinadagoló tollal lehet adagolni. Az injekció helye a has, a deréktáj, a felkar vagy a comb bőre. Ajánlatos az injekció helyét váltogatni. A cukorbetegség esetén fontos a beteg fokozott együttműködése, önellenorzése. Olyan vércukormérő készülékek vannak forgalomban, melyekkel a beteg úgynevezett ujjbegyes vérből a saját vércukorszintjét meg képes határozni. (forrás: OAN)

A gyógyulási folyamatnak rohanó világunkban is fontos része a megfelelő időtartamú, nyugodt lábadozás. A teljes felépülést késleltetheti, ha valaki túl hamar kezd dolgozni, ha — például műtét után — túl korán terheli meg emésztőrendszerét nem megfelelő ételekkel. A lábadozás időszaka teljesen egyéni: mindenki érzi, hogy mennyi pihenésre van szüksége.

A lábadozóknak szánt étrend alapvető követelményei:
a könnyű emészthetőség,
a jó tápanyagellátás,
a változatos ételek,
az étvágygerjesztő, szép tálalás.

Az étrend sok gyümölcsöt, zöldséget, keményítőben gazdag élelmet, szárnyast, halat és tejterméket tartalmazzon. Pontos összetétele a betegségtől függ. Aki hasi műtéten esett át, annak kerülnie kell a puffasztó, nagy rosttartalmú élelmiszereket. A nem megfelelő mennyiségű és minőségű étel a kétszeresére növelheti a lábadozás időtartamát.
Minthogy a betegek étvágya általában csökken, hasznos, ha többször, de egy-egy alkalommal keveset esznek. Nem előnyös, ha a diétában nagy rosttartalmú ételek vannak, mert azok idő előtti jóllakottságra vezetnek, emiatt a beteg nem jut elegendő tápanyaghoz. A szervezetnek ilyenkor nagy tápértékű, gyógyulást segítő ételekre van szüksége.

Klinikai tápszerek szerepe a lábadozó betegek diétájában

Kiegészítő táplálékként két-három (a beteg állapotától függően esetleg több) doboz Nutridrink iható naponta. A semleges íz kedvelői Nutrison Energy Plust fogyaszthatnak. Ez tejhelyettesítőnek is beválik. A készételek jól dúsíthatók a semleges ízű Nutrison powderrel. A többféle klinikai tápszer tartós fogyasztás esetén harmonikusan kiegészíti egymást.

Mintaétrend három napra

1. nap:
Reggeli: tejes zabkása, kifli, buggyantott tojás.
Tízórai: vaníliás Nutridrink, őszibarack.
Ebéd: csirke becsinált leves, sajtos makaróni (Nutrison powderrel dúsítva).
Uzsonna: epres Nutridrink.
Vacsora: héjában sült burgonya, tejfölös túró, snidling, kifli.

2. nap:
Reggeli: kefir, méz, pirított zsemle, margarin.
Tízórai: trópusi ízesítésű Nutridrink, ropi.
Ebéd: Brokkolikrém-leves (Nutrison powderrel), párolt, citromos tengeri halfilé, főtt burgonya, párolt sárgarépa.
Uzsonna: madártej (vaníliás Nutridrinkkel).
Vacsora: tökfőzelék (Nutrison porral), natúr pulykamell, alma.

3. nap:
Reggeli: vaníliás Nutridrink kávéval, kalács pirítva, margarin, kockasajt.
Tízórai: sajtos rúd, alma.
Ebéd: paradicsomleves, csőben sült spárga (Nutrison powderrel), kenyér.
Uzsonna: epres Nutridrink, eper.
Vacsora: párolt csirkemáj, burgonyapüré (Nutrison powderrel), fejes saláta.

Az utóbbi két évtized pszichiátriai kutatásai által, az úgynevezett biológiai pszichiátria térhódításával vált elfogadottá, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban döntő szerepet játszanak biológiai tényezők is. A depresszió tehát nem a jellem vagy az akaraterő gyengesége, hanem ugyanolyan betegség mint a cukorbetegség vagy akár az allergia.

Előfordulás/gyakoriság

A depresszió egyes becslések szerint a hazai lakosság 8-10 %-át érinti.

A depresszió formái

Az unipoláris depresszió a betegség leggyakoribb formája. Gyakran testi panasz képében jelentkezik, pl. gyomorfájdalom vagy nehézlégzés a vezető tünet. A mániás vagy bipoláris depresszió hullámszerűen változó betegség, amely során a depresszív időszakokat hosszabb-rövidebb mániás szakaszok tarkítják. A mániás időszak alatt a beteg felhangolt, túl aktív, keveset alszik, tehát éppen a depresszió tüneteivel ellentétes magatartást tanúsít. Tartós hangulatzavar szintén a depresszió egy formája, amely szerényebb tüneteket produkál az unipoláris depressziónál ugyanakkor elhúzódó és gyakran félreismerik.

A depresszió tünetei

• állandó rosszkedv, egykedvűség, levertség
• gyakori sírás és elérzékenyülés
• pesszimizmus
• fokozott érzékenység, kisebbrendűségi komplexus
• csökkent érdeklodés a környezet iránt
• figyelem összpontosítás zavara
• csökkent döntési képesség
• a korábban örömöt okozó tevékenységek nem jelentenek a betegnek semmit
• fáradtság, alvászavar, gyakori álmosság
• reménytelenség érzése
• étvágytalanság vagy éppen a fokozott étvágy
• testsúlycsökkenés vagy ritkábban hízás
• fokozott érdeklodés a halál illetve a haldoklás iránt
• öngyilkosság, ilyen tartalmú gondolatok, illetve öngyilkossági kísérlet
• belgyógyászati kivizsgálás során nem objektivizálható fájdalom
• szexuális zavarok, a szexuális érdeklodés csökkenése
• a társadalmi kapcsolatoktól történő visszahúzódás
• szenvedélybetegség: alkoholizmus vagy kábítószer-függőség
• tartós munkaképtelenség
• idős korban a betegség gyakran feledékenység, zavartság formájában jelentkezik

A depresszió kialakulásában szerepet játszó tényezők

Nem: csaknem kétszer annyi nő érintett a betegségben, mint férfi
Kor: a 60 év feletti népesség fokozottan érintett a többi korcsoporthoz képest
Öröklés: a depresszió gyakoribb azoknál a személyeknél, akiknek a vérrokonságában a betegség már előfordult
Krónikus belgyógyászati betegségben szenvedőknél gyakoribb
Bizonyos gyógyszert szedőknél szintén gyakoribb
Pszichológiai tényezők: a pszichoanalitikai szemlélet szerint a gyermekkorban elszenvedett negatív események korán meghatározzák az ember személyiségszerkezetét. Az érzelmileg sivár családi környezet, a családban felmerült problémák helytelen kezelése hozzájárulhatnak a felnőttkori depresszió kialakulásához.
Negatív életesemények: munkahely elvesztése, közeli hozzátartozó halála, válás, megélhetési nehézségek
Hormonális zavarok: terhességi depresszió, amely amint a nevéből is kitűnik, a terhesség során lép fel, a menopausa idején fellépő depresszió hormonális okra vezethető vissza.
Neurotranszmitter elmélet: az utóbbi néhány évtizedben igazolódott, hogy a szorongásos megbetegedésekben szenvedők agyában bizonyos kémiai anyagok mennyisége csökkent. Ezek az anyagok a központi idegrendszerben úgynevezett neurotranszmitterek, felelősek az idegsejtek közötti kapcsolat fenntartásáért. Ezek közül az orvostudomány jelenlegi állása szerint a szerotonin tehető felelőssé azért, hogy éppen milyen a hangulati állapotunk. Depresszióban szenvedők esetében az agy szerotoninszintje lényegesen alacsonyabb, mint egészségeseknél.

Tünetei

- a mániás epizód idején: megnövekedett életenergia
- csökkent alvásigény
- ún. gondolatrohanás, mániás impulzivitás, fokozott mozgásigény
- fokozott szexuális aktivitás
- bizarr viselkedés a társadalmi szituációkban
- gátlások csökkenése
- nagyzásos hóbort
A depresszív időszak alatt a betegség tünetei megegyeznek a depresszióval.
A tartós hangulatzavar tünetei
- állandó, hónapokig-évekig tartó lehangoltság, amely a depresszió súlyosságát nem éri el, mégis életvezetési zavart okoz
- pesszimizmus, ún. negative thinking
- a korábban élvezetet, örömöt okozó tevékenységek már nem nyújtanak semmilyen pozitív tartalmat

A depresszió kezelése

Gyógyszeres terápia:
Le kell szögeznünk, hogy a depresszió kezelhető betegség, a betegek 85-90%-a a kezelés hatására meggyógyul. Ennek ellenére Magyarországon a betegek tekintélyes része depresszív panaszok esetén jellemzően nem fordul orvoshoz. Ahogy nyilvánvalóvá lett az, hogy a depresszió - hasonlóan a többi szorongásos megbetegedéshez - elsősorban biokémiai okra vezethető vissza, úgy a gyógyszeres kezelés a többi kezelési eljárást megelőzve elsődlegessé vált. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy nem minden depressziós beteget szükséges gyógyszerrel kezelni, átmeneti depresszív periódus esetén elsősorban pszichoterápia javasolt. A depresszió kezelésében alkalmazott gyógyszereket antidepresszánsoknak nevezzük. Sok fajta antidepresszáns van forgalomban, a kezelőorvos dönti el, hogy a rendelkezésre álló gyógyszerek közül melyiket választja. Lényeges, hogy ezek a gyógyszerek nem azonnal hatnak, hanem kb. 4-6 hét alatt feldúsulnak a beteg agyában, ekkor tehát a gyógyszer első beszedésétől számított kb. 1 hónap múlva érezhető lényeges javulás. Enyhe mellékhatások (szájszárazság, étvágytalanság, hányinger, székrekedés, alvászavarok, potenciazavarok stb.) a kezelés során-különösen az első néhány hétben- előfordulhatnak, de ezek legtöbbször átmenetiek és nem súlyosak. A panaszok csökkenése illetve megszűnése után még további egy évig szükséges a gyógyszert szedni a visszaesés megakadályozása céljából. Ritka esetekben a kezelés során gyógyszerkombinációt kell alkalmazni. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyszeres terápia pszichoterápiával való kiegészítése a gyógyulást az esetek nagy részében elősegíti.
Az alábbiakban felsorolt antidepresszánsok hozzászokást nem okoznak.
Az SSRI szerek (szelektív szerotonin felvétel gátlók) az idegsejtek közötti résben növelik a szerotonin mennyiségét. A depresszió kezelésében leggyakrabban használatos gyógyszerek tartoznak ebbe a csoportba.
Triciklikus antidepresszánsok: kb. Ötven éve vannak forgalomban, bevált készítmények, azonban súlyos mellékhatásaik (szívritmuszavar, hízás, székrekedés, vérnyomásingadozás stb.) miatt jelenleg kevéssé használatosak.
MAO (Monoamino Oxidáz) gátlók
Szintén bizonyos neurotranszmitterek szintjét növelve hatnak a depresszió ellen.
Az utóbbi években újabb gyógyszerek jelentek meg a piacon, amelyek az előbbi 3 gyógyszercsoport előnyös tulajdonságai egyesítik a mellékhatások csökkentése mellett.
Megismételjük, hogy gyors eredmény a modern antidepresszánsok alkalmazása esetén nem várható, legalább 4-6 hét szükséges a kezdeti javulás eléréséhez.
Pszichoterápia:
Az ún. kognitív terápia abból indul ki, hogy a depressziós személy korábban olyan hibás magatartási mintákat sajátított el, amelyek a depresszió kialakulásában lényeges szerepet játszanak. A negatív önértékelés, a pesszimizmus, bizonyos helyzetekre való negatív reakció, a túlérzékenység kezelésében hasznos módszer. A pszichoterapeuta a kezelt személy gondolkodási mintáit módosítva, illetve megváltoztatva ér el eredményt. A pszichoanalízis a beteg személyes, leggyakrabban gyermekkori múltjára összpontosít, a tudatalatti tartalmakat és élményeket a felszínre hozza, ezáltal próbálja a beteg reakcióit értelmezni. Az analízis hosszadalmas, a végső cél a kezelt személy viselkedésének megváltoztatása. A csoportterápia azon az elven alapszik, hogy a beteg gyógyulási esélyei lényegesen javulnak, ha megérti, hogy az ő betegsége nem elszigetelt, egyedi, hanem sokan hozzá hasonló panaszokkal küzdenek. Különösen hasznos ez a terápiás módszer akkor, ha a beteg szociálisan elszigetelődött vagy kóros viselkedésmintákkal rendelkezik a személyek közötti kapcsolataiban.

A kezeletlen depresszió

Fel nem ismert, illetve nem kezelt depresszió fokozott kockázatot jelent arra, hogy a beteg szenvedélybetegségek (alkohol, kábítószerek) rabjává váljon, illetve öngyilkosságot kövessen el. Különösen fontos ezt figyelembe vennünk egy olyan országban, ahol mind az alkoholizmus, mind az öngyilkosságok tekintetében a fejlett országok között Magyarország kiemelkedő helyet foglal el és a kábítószerélvezők száma napról-napra növekvő tendenciát mutat.

Pánikbetegség

A pánik szindróma a szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, amely ismétlődő, rohamokban fellépő, intenzív szorongással, halálfélelemmel, megsemmisülés-érzéssel járó tünetek képében jelentkezik. Mindezek mellett testi tünetek is jelentkeznek: nehézlégzés, heves szívdobogásérzés, szédülés, fejfájás jellemzik a kórképet. A roham ismétlődésétől való félelem újabb szorongást vált ki, emiatt a betegek a szorongást kiváltó helyzeteket kerülik, phobia alakulhat ki. Gyakran tapasztalható az, hogy pánikroham tömegközlekedési járművön lép fel. Ekkor a betegek már arra a gondolatra, hogy tömegközlekedési járműre kell felszállni, indokolatlanul intenzív szorongással reagálnak. Könnyen érthetővé válik, hogy ezek a betegek mindennapi életvitelükben is gátoltak, munkaképtelenek, többnyire fiatal koruk ellenére. A pánikbetegség döntően a 30 év alatti, női lakosságot érinti. A kórházi gyakorlatban gyakran fordulnak elő esetek, amikor a fenti panaszokkal a betegeket pl. szív- vagy tüdőspecialistákhoz irányítják. Ekkor a szükséges vizsgálatok után kiderül, hogy a panaszok hátterében nem szervi baj áll, hanem pánikbetegséggel állunk szemben. A pánikbetegség gyakran társul depresszióval, illetve phobiával. A pánikbetegség kezelésében a gyógyszereké a főszerep. Az SSRI-k, a tricyclikus antidepresszánsok, illetve a MAO- gátlók adásával látványos javulás érhető el. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hatás kb. 4-6 hét múlva jelentkezik, ezért átmenetileg nyugtatók (sedatívumok) adását kell elkezdeni. A gyógyszeres terápia kiegészítéseként pszichoterápiás kezelés jön szóba.

Kényszerbetegség

A kényszerbetegség a szorongásos megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, melyet bizonyos cselekvések, illetve gondolatok kényszeres ismétlődése jellemez. A beteg úgy érzi, hogy ezeket a cselekvéseket, rituálékat rendszeresen el kell végeznie ahhoz, hogy valami rossz be ne következzék. Külső szemlélő számára ezek a cselekvések egyértelműen illogikusak és irracionálisak, jellemző cselekvés lehet pl. az, amikor egy beteg, mielőtt az ajtón belép, azt négyszer megérinti, vagy az esti lefekvés előtt a gáztűzhelyet háromszor is ellenőrzi stb.
Ha a beteg ezeket a cselekvéseket nem viszi véghez, szorongás lép fel, tehát azért, hogy a szorongásaitól szabaduljon a cselekvéseket mégis elvégzi.
Jellemző kényszeres gondolat pl. az, hogy valaki azért, hogy szeretett hozzátartozója egészséges maradjon, ismétlődően annak halálára gondol. A kényszeres gondolatok előbb-utóbb automatikusan a beteg tudatába törnek, őt normális életvitelében ezáltal gátolva.
A kényszerbetegségre jellemző, hogy gyakran társul depresszióval. Jellemzően gyermekkorban, vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik. A nemek arányában lényeges eltérés nincs.
A kényszerbetegség kezelés megegyezik a pánikbetegség kezelésével. (forrás: OAN)

A diétás étrend elsődleges célja, hogy a beteg elegendő energiához jusson, amely a hasonló korú, egészséges ember energiaszükségletének akár a 150 %-a is lehet. Ezen kívül fontos a fehérjegazdagság is, ezért az étrendben naponta legyen hús (baromfi és hal is), tej, tejtermék és/vagy tojás. A napi étrend ötszöri-hatszori kisétkezésből álljon. Az ételek legyenek ízletesek és változatosak. A vitaminokat és az ásványi anyagokat zöldfőzelékek és gyümölcsök szolgáltassák. Az energia 35–45 %-a növényi eredetű olajokból, margarinokból, vajból, tejszínből és tejfölből származzon (ne a sovány termékeket válasszuk). Kerülendők a gyomor-bél rendszert megterhelő fűszerek (bors, torma, csípős paprika), valamint a haspuffadást okozó élelmiszerek (szárazbab, borsó, lencse, brokkoli, káposztafélék). A glükózintolerancia miatt mérsékelni kell a krisztalloid szénhidrátok — egyszerű cukrok — fogyasztását. Kekszek, pudingok, mignonok, tejszínes gyümölcsturmixok és sütemények naponta lehetnek az étrendben. A felszívódás javítása végett minden étkezéskor pótolni kell az enzimet. A rendszeres sportolás és a fizioterápia nemcsak az erőnlétet tartja karban, hanem javítja az étvágyat is.

Klinikai tápszerek a mukoviszcidózis kezelésében

A Nutridrink teljes értékű, energiadús, fogyasztásra kész, iható tápszer hétféle — eper, vanília, trópusi, narancs, banán, karamell, csokoládé — ízben, valamint ízesítés nélkül. Önálló italként lehűtve fogyasztható (kivéve a csirkeleves ízűt, amelyet melegen kell inni). Ételkészítés során dúsításra is alkalmasak. Napi egy-három doboznyi javasolt. A Nutrison powder könnyen oldódó, ízetlen, teljes értékű tápszerpor. Ízesítve önálló italként vagy az ételek dúsítására alkalmas. Dúsításhoz deciliterenként egy-három adagolókanálnyit adjunk.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: melegszendvics (darált sonka, Nutrison powder, margarin, sajt), tej (2 dl).
Tízórai: banánturmix (2 dl vaníliás Nutridrink + 20 dkg banán).
Ebéd: zöldséges karfiolleves, majoránnás csirkemell, párolt rizs, saláta.
Uzsonna: epres Nutridrink (egy doboz), kalács.
Vacsora: virsli (mustárral), kenyér, tea, csokoládépuding (Nutridrinkkel).

2. nap
Reggeli: körözött paprikával (hat evőkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva).
Tízórai: málnaturmix (vaníliás Nutridrink + 20 dkg málna).
Ebéd: húsgaluskaleves, töltött paprika (a húsgombócba Nutrison powder keverve), túrós piskóta.
Uzsonna: tejbedara (170 ml tej, búzadara, nyolc-tíz kanálnyi Nutrison powder, cukor, Rama, ízesítés).
Vacsora: kenőmájas (három-hat evőkanálnyi Nutrison powder, majonéz, magarin), karamellás Nutridrink.

3. nap
Reggeli: krinolin (mustárral), kenyér, tejszínhabos kakaó.
Tízórai: narancsos Nutridrink, kifli.
Ebéd: gyümölcsleves (hat evőkanálnyi Nutrison powderrel), rántott hal, petrezselymes burgonya, saláta, kapros-tejfölös öntettel (Nutrison powderrel dúsítva).
Uzsonna: gyümölcssaláta (Fantomalttal), vaníliapuding (Nutridrinkkel készítve).
Vacsora: kockasajt, Rama, kenyér, tea, palacsinta.