A vérnyomás az a nyomás, amellyel a szív az érfalak ellenállását leküzdve a szervezet szövetei számára szükséges vérellátást biztosítja. A szív összehúzódása esetén a vérnyomás természetesen magasabb, ekkor ún. systolés vérnyomásról beszélünk (felső érték), a szív elernyedése esetén a mért érték alacsonyabb ún. diastolés vérnyomás (alsó érték).
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a normál vérnyomás felső határa 130/85 Hgmm. Ha a vérnyomás felső értéke 130 és 139 Hgmm között, alsó értéke pedig 85-89 Hgmm között van akkor ún. magas normális vérnyomásról beszélünk. Az értékek növekedésével enyhe, középsúlyos és súlyos hypertoniával állunk szemben.

Kategórizálás:
Systolés érték (Hgmm), a felső adat/diastolés érték (Hgmm), az alsó adat
Optimális
120/80 alatt
Normális
130/85 alatt
Magas normális
130/85 - 139/89
Enyhe hypertonia
140/90 - 159/99
Középsúlyos hypertonia
160/100 - 179/109
Súlyos hypertonia
180/110 felett

Abban az esetben, ha a két vérnyomásérték különböző tartományba esik, pl. 170/80 Hgmm esetén, akkor a magasabb kategóriába tartozó érték alapján kell a besorolást végeznünk, tehát a konkrét esetben középsúlyos hypertonia áll fenn.
Fizikai vagy lelki megterhelés hatására mindannyiunk vérnyomása megemelkedik és akár a középsúlyos hypertoniának megfelelő értékeket is mérhetünk. Az értékek ezenkívül napszaki ingadozást is mutatnak, az éjszaka mért értékek alacsonyabbak. A mért értékek alapján akkor beszélünk hypertoniáról, ha ezek az értékek többszöri mérés alapján, nyugalomban is magasnak bizonyulnak.
Az Ön kezelőorvosa a mért vérnyomásértékek alapján fogja eldönteni azt, hogy Ön melyik kategóriába (enyhe, középsúlyos, súlyos) tartozik, és a kezelést is alapvetően ez a besorolás határozza meg. Kb. 3-4 különböző alkalmakkor mért érték szükséges ahhoz, hogy a diagnózis felállítható legyen.
Ahhoz, hogy a méréskor korrekt eredményt kapjunk, ügyelni kell néhány dologra.
A mérés előtt 1 órával ne dohányozzon, ne fogyasszon alkoholt, vagy kávét!
A mérés előtt kb. 5 percig nyugodtan üljön le, és nagyobb testmozgást ne végezzen!
Néhány betegnek ún. fehérköpeny hypertoniája van, ami azt jelenti, hogy méréskor az orvos (fehér köpeny) láttán a vérnyomása megemelkedik, ugyanakkor otthoni körülmények között a vérnyomásértékek elfogadhatók. Erre az esetre szolgál az ún. ABPM vizsgálat, amely során a beteg felkarjára rögzített mandzsettával ill. egy az övén hordható kis szerkezettel a nap 24 órájában kb. félóránként mérhető a beteg vérnyomása. Így objektív eredményre számíthatunk.

Gyakorisága

A magas vérnyomás a hazai népesség 15-20 %-át érinti, ami közel 2-millió embert jelent, ezáltal népbetegségnek számít.

Tünetei

A betegség kockázata abban áll, hogy a szövődmények kialakulásáig panaszok az esetek nagy részében nem lépnek fel. Gyakran a már kialakult szervkárosodás (agy, szem, szív, vese) hívja fel a figyelmet a régóta fennálló magas vérnyomásra. Bizonyos nem specifikus tünetek, mint alvászavar, látászavar, szájszárazság, émelygés, hányinger, fejfájás előfordulhatnak.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A hypertonia az esetek közel 95%-ban önállóan jelentkezik, vagyis anélkül, hogy valamilyen más betegség kísérőjelenségeként állna fenn. Ezt a formát nevezzük esszenciális hypertoniának. Bizonyos betegségek, mint pl. a vesebetegség vagy endokrin megbetegedések magas vérnyomással járhatnak. Ekkor az alapbetegség, vagyis a pl. a vesebetegség gyógyítása a hypertonia gyógyulását is jelenti.
Számos olyan tényező ismert, amely felelőssé tehető a magas vérnyomás kialakulásáért.
- túlsúly
- testmozgás hiánya
- alkoholfogyasztás
- dohányzás
- stressz
- magas vérzsírszint
- túlzott sófogyasztás
- túlzott kávéfogyasztás
- magas életkor
- érelmeszesedés
- bizonyos gyógyszerek (pl. orális fogamzásgátlók, fájdalomcsillapítók)
- kábítószer-fogyasztás (Amphetamine)
A genetika szerepe nehezen meghatározható, hiszen a felsorolt tényezők mint látjuk egyértelműen uralják a képet. A férfiak nagyobb valószínűséggel lesznek betegek, mint a nők.
A szívnek az ún. perifériás ellenállással szemben kell biztosítania a szövetek szükséges vérellátást. A perifériás ellenállást többek között az érfal rugalmassága határozza meg. Nagyfokú érelmeszesedés esetén értheto okból nagyobb ellenállást kell a szívnek leküzdenie, ezért magas vérnyomás betegség alakul ki. Magasabb a perifériás ellenállás akkor is, ha az érrendszerben a normálisnál nagyobb mennyiségű vér található pl. krónikus légzőszervi megbetegedések esetén.

Szövődményei

Agyvérzés (stroke)
Súlyos vérnyomásemelkedés esetén az agy törékeny ereire nehezedő nyomás miatt ezek az erek eltörhetnek, és agyállományi vérzés alakul ki. Az összes agyvérzés kb. 15%-át tesz ki ez a forma és gyakran végzetes következménnyel jár. Összefüggést mutattak ki ezen túl a hosszan tartó kezeletlen magas vérnyomás és az időskori elbutulás között.
Látásromlás/vakság
A látóideghártya verőereire nehezedő nyomás miatt ezek az erek megvastagodnak, esetleg megrepedhetnek, szintén vérzés kíséretében. Súlyos esetben vaksággal jár. A szemorvos, fájdalmatlan eljárással, az ún. szemfenék ereinek vizsgálatával egyértelműen következtetni tud a magas vérnyomás súlyosságára és várható szövődményeire.
Szívroham
A szívkoszorúerekre ható nagy nyomás következtében ezek az erek is megvastagodnak, a szívizom vérellátása romlik, koszorúérbetegség alakul ki, amely szívrohamhoz vezethet.
Szívelégtelenség
A szívizom vérellátásának romlásával a szív ereje ún. pumpafunkciója romlik és szívelégtelenség alakul ki. Ekkor a szív a test szöveteihez nem tud elég oxigént és tápanyagot juttatni.
Vesekárosodás
A vese kis verőereinek megvastagodásával a kiválasztó funkció romlik, a szervezet méreganyagai felszaporodnak, amely súlyos következményekkel jár. Végső esetben olyan súlyos veseelégtelenség alakul ki, hogy művese-kezelésre van szükség.

Kezelése

A kezelés célja a szövődmények megelőzése.
A magas vérnyomásban szenvedők tekintélyes része túlsúllyal küszködik, illetve elhízott.
A testsúly csökkentése alapvető jelentőségű a magas vérnyomás kezelésében.
Diétázzunk!
Végezzünk több testmozgást!
Szokjunk le a dohányzásról!
Kerüljük a túlzott alkoholfogyasztást!
Enyhe hypertonia esetén gyógyszeres kezelés nélkül is eredményt érhetünk el.

Gyógyszeres kezelés

Számos olyan gyógyszercsoport van forgalomban, amely a hypertonia kezelésében használatos.
A vízhajtók, a vesékre kifejtett hatásuknál fogva növelik a vizelet mennyiségét, így a keringő vérmennyiség csökkentésével hatnak.
A béta-blokkolók a szív, illetve az erek falában található ún. béta receptorokat blokkolva csökkentik a szív összehúzódásának erejét, csökkentik a szívfrekvenciát, és tágítják a verőereket.
Az alfa-blokkolók szintén az erek tágítása útján hatnak.
Az alfa-béta blokkolók egyesítik mindkét gyógyszercsoport hatását.
Az ACE inhibitorok az ún. angiotenzin konvertáz enzim gátlásával megakadályozzák azt, hogy egy a verőerekre közvetlenül ható, azok összehúzódását okozó hormon, az ún. angiotenzin II. létrejöjjön.
Egy nemrég forgalomba került gyógyszercsoport az angiotenzin receptor antagonisták csoportja. Ez a gyógyszercsoport közvetlenül az előbbi receptorához kapcsolódva megakadályozza az angiotenzin II. kapcsolódását, így tágítva a verőereket és csökkentve a vérnyomást.
A kalcium csatorna blokkolók megakadályozzák a kalcium bejutását a szív és az erek izomsejtjeibe, ezáltal gyengítik azok összehúzódását.
Bizonyos központi idegrendszerre ható gyógyszerek szintén csökkentik a vérnyomást.
Tartsuk szem előtt, hogy a hipertónia egy krónikus betegség, a már kialakult betegség csak nagyon ritkán és csak enyhe esetekben szűnik meg. A hipertóniás betegnek rendszeres vérnyomás-ellenőrzésre van szüksége. A mérés történhet hagyományos higanyos vérnyomásmérővel, melyhez fonendoszkópot kell használni, léteznek egyszerűbb, digitális kijelzővel ellátott vérnyomásmérők, melyet a beteg egyedül is használhat. (forrás: OAN)

Előfordulás

A felnőtt lakosság kb. 4-5 %-a, a gyermekek 8-10 %-a érintett. Gyakran a gyermekkori asztma a fiatal felnőttkorban spontán gyógyul. A bőr és a nyálkahártyák allergiás megbetegedéseivel (szénanátha, csalánkiütés) való halmozott előfordulása nem ritka.

Tünetek

- nehézlégzés: jellemzően hirtelen alakul ki, éjszaka és kora reggel kifejezettebb, a hideg levegőben tartózkodás, illetve a testmozgás ront a helyzeten, spontán vagy hörgőtágító gyógyszerek hatására szűnik. A légvétel fokozott munkát ró a légzésben résztvevő izmokra (rekesz, bordaközi izmok), azok kifáradnak. Súlyos esetben légzési elégtelenség lép fel, amit a nyálkahártyák (pl. a szájnyálkahártya) lilás elszíneződéséről ismerhetünk fel. A kilégzési idő megnyúlik. A nehézlégzéses roham általában néhány percig tart, de órákig, akár napokig is eltarthat.
- köhögés: gyakran váladékképződés (köpet) nélkül.
- mellkasi nyomásérzés
- izzadás
- pulzusszámnövekedés

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Légúti asztma esetén a hörgőnyálkahártya gyulladása és a hörgők simaizmainak összehúzódása következtében a belégzés gond nélkül bekövetkezik, viszont a kilégzés nehezítetté válik. Ez a folyamat okozza az asztmás betegek jellegzetes sípoló-búgó légzését, amely alapján a betegség gyanúja egyértelműen felmerül. Az asztmában szenvedő beteg hörgőnyálkahártyája külső ingerekre sokkal érzékenyebben reagál, mint az egészségesé, ennek következtében a hörgő falában olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek a hörgő simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Melyek ezek az ingerek?
- Leggyakrabban a levegőben található anyagok: por, állatszor, dohányfüst, virágpor (pollen), illatszerek, illatosítók stb.
- Megfázás, hideg levegő.
- Fokozott testmozgás.
- Bizonyos ételek pl. tengeri élolények vagy gyógyszerek szintén asztmás rohamot produkálhatnak.
- A betegség genetikai hátterét támasztja alá az, hogy azokban a családokban, ahol asztmás beteg van, ott az asztma, illetve az allergiás megbetegedések halmozottan fordulnak elő.

Vizsgálatok

Asthmás roham idején a tüdő hallgatózása során jellemző az úgynevezett sípolás-búgás illetve a megnyúlt kilégzési idő. A mellkas kopogtatása során jellemző úgynevezett dobozos hang lehet hallható. A rohamok között ezek a jelek gyakran hiányoznak. A betegség súlyossága az úgynevezett légzésfunkciós teszttel pontosan megítélhető. A vizsgálat során többek között megmérhető a beteg vitálkapacitása, illetve a belégzett és az erőltetett kilégzés során távozó levegő mennyisége is. A mellkas röntgenfelvétele szintén hasznos vizsgálat. A kiváltó ok tisztázására -különösen, ha egyéb tünetek (szénanátha, bőrviszketés) is fennállnak- különböző allergénekkel bőrteszteket végeznek. Súlyos roham esetén vérgázvizsgálat szükséges, amellyel többek között a vér oxigén és széndioxid tartalmát mérik, ezzel becsülve meg a roham súlyosságát. Vérvizsgálattal a vér fehérvérsejtjeinek száma, illetve az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek száma nyújt az orvos számára hasznos tájékoztatást.

Kezelés

A legfontosabb az, hogy a beteg és a kezelőorvosa tisztában legyenek azzal, hogy mi az asztmás roham kiváltó oka. Ha a kiváltó ok -pl. pollen- azonosításra került, akkor egyértelmű, hogy annak elkerülésével a roham megelőzhető. Abban az esetben pl. ha a roham kiváltó oka a fokozott testmozgás, akkor az orvos a testgyakorlat előtt olyan gyógyszert fog javasolni, amely a rohamot kivédi. Léteznek azonban olyan kiváltó okok (pl. hideg levegő, házipor), amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kikerülni. A dohányfüst (mind az aktív, mind a passzív dohányzás) egyértelműen káros hatással van a hörgő nyálkahártyájára, kerülése feltétlenül szükséges. Az otthoni levegő páratartalmának növelésével a rohamok súlyossága gyakran csökkenthető. Az ágynemű és a szőnyegek portartalma igen magas lehet, gyakori tisztításuk és porolásuk igen fontos. Az esetek többségében gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyszerek szervezetbe juttatása történhet tabletta, vagy akár injekció formájában, még elterjedtebbek az olyan spray-k, amelyek a hatóanyagot közvetlenül a légutakba juttatják el, ezáltal helyben tudják hatásukat kifejteni. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek több, mint 40%-ában a heveny hasnyálmirigy-gyulladást epeúti kövek okozzák. Ekkor a panaszok kialakulását az esetek többségében zsíros, fűszeres, bőséges étel fogyasztása előzi meg. Szintén gyakori ok a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, ritkábban bizonyos gyógyszerek (béta-blokkolók, vízhajtók, ACE-gátlók, egyes antibiotikumok, nem szteroid gyulladásgátlók stb.) okozhatják a betegséget. Egyes orvosi beavatkozások után (hasi műtét, ERCP) szintén előfordulhat. Vírusfertőzések (pl. mumpsz), tompa hasi sérülések szintén állhatnak a folyamat hátterében.

Tünetek

Gyorsan kialakuló gyomorszáji fájdalom, amely övszerűen a hátba sugárzik. Émelygés, hányinger, hányás, puffadás, láz. Súlyos, szövődményes esetben légzési elégtelenség, keringési elégtelenség (ájulás, eszméletvesztés), veseelégtelenség hasnyálmirigytályog alakulhat ki.

Diagnózis

A heveny hasnyálmirigy-gyulladás esetén a jellegzetes tünetek mellett laborvizsgálatokat kell végezni. A vérből kimutatható a hasnyálmirigy lipáz, illetve amiláz szintje, amely a betegség idején megemelkedik. A vizeletben szintén megjelenik az amiláz, ami szintén kimutatható. Abban az esetben, ha a betegség epeútkő, illetve epeúti elzáródás következménye, a vérben megemelkedik a bilirubin, valamint az úgynevezett ALP szint.
A hasi UH vizsgálat alkalmas arra, hogy a hasnyálmirigy állományát megítélje, a hasnyálmirigy megnagyobbodik, valamint az esetleg fennálló epeúti kövek is felismerhetők. Hasi röntgenvizsgálattal epekőárnyékok detektálhatók.

Kezelés

Alapvető fontosságú a nulldiéta, valamint az infúziók formájában történő folyadékpótlás. Szükség esetén fájdalomcsillapítók adása jön szóba, akár kábító fájdalomcsillapítók formájában. Megfelelő kezelés mellett a betegség néhány nap alatt gyógyul. Súlyos-szövődményes gyulladás esetén antibiotikumot kell alkalmazni. Epeútkő esetén annak endoszkópos eltávolítása jön szóba. Hasnyálmirigytályog esetén annak a leszívása szükséges.
Súlyos esetben Intenzív Osztályos elhelyezés elengedhetetlen a beteg keringésének, légzésének monitorozása miatt.
Ha a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt és a hasnyálmirigy állományában elhalt területek képződnek, sebészeti kezelés válik szükségessé az elhalt szövetek eltávolítása céljából.
A heveny szakasz lezajlása után a szigorú alkoholtilalom, az epebetegségek kezelése, illetve az egyéb kiváltó tényezők kerülése kiemelten fontos. (forrás: OAN)

Energiaszükséglet

A napi energia-felvételt az elválasztott anyatej mennyiségétől függően kell növelni. A szoptató anyáknak átlagosan 8,5 dl tejük van naponta, s ennyi anyatejnek az elválasztásához 750 kcal energiára van szükségük. Mégis azt javasoljuk, hogy a terhesség előttinél csak 500–600 kcal-val több energiát fogyasszanak, hiszen a terhesség alatti súlygyarapodás mértékét is figyelembe kell venni. Fontos tanács, hogy a kismamák ne az egyszerre elfogyasztott étel mennyiségét, hanem az étkezések számát növeljék.

Fehérjeszükséglet

A csecsemő naponta körülbelül 10 g hasznos fehérjéhez jut hozzá az anyatejjel. Minthogy 1 dl anyatej elválasztásához 2,4 g fehérjére van szükség, az anyának napi 15–20 g állati eredetű fehérjével kell többet fogyasztania, mint a terhessége előtt. A legfontosabb teljes értékű fehérjeforrások a tejtermékek, a húsok, a húskészítmények, a halak és a tojás.

Szénhidrátszükséglet

A szénhidrátokat (cukrokat és keményítőket) elsősorban vitaminokat is tartalmazó gyümölcsökkel és tejjel fedezze a szoptató anya. A tésztaféleségek, a cukor és a kenyér fogyasztása egymagában értelmetlen, hiszen nem vagy csak kismértékben tartalmaznak a szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokat és vitaminokat, s a túlzott fogyasztásuk elhízásra vezethet. A tésztafélék közül a durum, illetve a korpás készítményeket, míg a kenyérből és a péksüteményekből a teljes kiőrlésűeket kell előnyben részesíteni.

Zsírszükséglet

A szoptató anya étrendjének zsírtartalma csak kismértékben befolyásolja az anyatej összetételét, ezért az egy napra ajánlott energiának csak 30 %-a származzon zsiradékból. Előnyös, ha a táplálék fele-fele arányban tartalmaz növényi és állati eredetű zsírokat.
Vitamin- és ásványianyag-szükséglet
Az anyatej vitamintartalmát nagyban befolyásolja az étrend. Ez különösen az A- és a C-vitaminra vonatkozik. A vitamin- és ásványianyag-szükséglet a szokványos étkezéssel rendszerint kielégíthető, de az őszi-téli hónapokban ajánlatos ezeknek az anyagoknak a pótlása. Ennek egyik lehetséges formája a reggelire és/vagy uzsonnára fogyasztott ideális összetételű, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel dúsított Fortimel ital.

Klinikai tápszerek a szoptató anyák étrendjében

A szoptató anyának az első hat hónapban napi 20 g, míg a hetedik hónaptól napi 15 g többletfehérje ajánlható. A megnövekedett vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletet a Fortimellel is fedezhetjük.

Folyadékszükséglet

Ahhoz, hogy a szoptató anyának kellő mennyiségű anyateje legyen, a rendesnél több folyadékot kell innia. A folyadéktöbblet elsősorban zöldség- és gyümölcslevekből, cukrozatlan limonádéból, tejből és ásványvízből álljon. Már a szülést követő első órákban fontos a bőséges folyadékfelvétel, hogy az emlő belövellése zavartalan legyen.

Fontos tudnivalók

A szoptató anya ne igyon alkoholt, s ne dohányozzon!
Csökkentenie kell a feketekávé fogyasztását, mert a koffein ugyanúgy megjelenik az anyatejben, mint az alkohol és a gyógyszerek egy része.
Gyógyszert csak akkor szabad szednie, ha azt az orvos ajánlja.
Fűszereket csak mértékkel, inkább ízkombinációban fogyasszon a szoptatás befejezéséig.
Kerülje a szénsavval dúsított italokat!
Ne fogyasszon túl forró vagy túl hideg ételeket és italokat!

Szoptató anyák étrendje (mintaétlap)

1. nap
Reggeli: 2dl rostos gyümölcslé, körözött, zöldpaprika, barnakenyér
Tízórai: Gyümölcs (egyéni toleranciától függően: alma, egres, szilva, barack, stb), Fortimel 1 doboz
Ebéd: Palócleves, diós tészta (durumtésztából), kompót
Uzsonna: kefir, “7 magos” kenyér
Vacsora: párolt csirke, ½ adag párolt rizs, vegyes zöldsaláta, Fortimel 1 doboz

2. nap
Reggeli: Fortimel 1doboz, gyümölcskenyér
Tízórai: óvári sajt, kenyér, vaj, paradicsom, ásványvíz
Ebéd: burgonyaleves, vagdalt, spenót, körte
Uzsonna: Fortimel müzlivel
Vacsora: orosz hússaláta, barna kenyér, szőlő

3. nap
Reggeli: tejeskávé, vajas-lekváros kenyér
Tízórai: párizsi, vaj, kenyér, póréhagyma
Ebéd: paradicsomleves, francia rakottburgonya, gyümölcs
Uzsonna: szardínia, barna kenyér, paradicsom
Vacsora: zöldségkrém, kenyér, Fortimel 1 doboz, alma

Diagnózis

A bõrtünetek alapján a diagnózis felállítása nem okoz nehézséget. A hólyagok kialakulását a bõr fokozott érzékenysége, illetve fájdalma elõzheti meg. A fájdalom és a bõrtünetek kialakulása között akár 2 nap is eltelhet. A bõrjelenségek általában féloldaliak, a hólyagocskák a környéki idegek lefutása mentén csoportokban helyezkednek el, jellemzõen a törzsön és az arcon. A környéki nyirokcsomók fájdalmas megduzzadása is kialakulhat.

Kezelés

Enyhe tünetek esetén, illetve fiatal korban kezelés nem feltétlenül szükséges. Nagyfokú fájdalom esetén, illetve idõs korban szájon át szedhetõ vírusellenes szereket alkalmaznak. A hólyagok leszárítására alkalmas rázókeverékek hatásosak lehetnek. 2-3 hét alatt a betegség általában maradványtünet nélkül gyógyul.

Szövődmények

Az arcideg érintettsége esetén a fertõzés ráterjedhet a szem szaruhártyájára, azon súlyos gyulladást, fekélyt okozva, igen súlyos esetben a szaruhártya ki is lukadhat (perforáció). Ebben az esetben a szembe vírusellenes szert tartalmazó szemcseppet csepegtetnek. Ismert kórkép az úgynevezett postherpeszes neuralgia, amely a vírusfertõzést követõen általában az arcideg területén alakul ki és komoly fájdalommal jár. Néha a gyógyulás nem teljes és a bõrön hegesedés, érzéskiesés maradhat vissza. A mozgató idegrostok érintettsége esetén átmeneti bénulás is elõfordulhat. (forrás: OAN)