Előfordulás

A felnőtt lakosság kb. 4-5 %-a, a gyermekek 8-10 %-a érintett. Gyakran a gyermekkori asztma a fiatal felnőttkorban spontán gyógyul. A bőr és a nyálkahártyák allergiás megbetegedéseivel (szénanátha, csalánkiütés) való halmozott előfordulása nem ritka.

Tünetek

- nehézlégzés: jellemzően hirtelen alakul ki, éjszaka és kora reggel kifejezettebb, a hideg levegőben tartózkodás, illetve a testmozgás ront a helyzeten, spontán vagy hörgőtágító gyógyszerek hatására szűnik. A légvétel fokozott munkát ró a légzésben résztvevő izmokra (rekesz, bordaközi izmok), azok kifáradnak. Súlyos esetben légzési elégtelenség lép fel, amit a nyálkahártyák (pl. a szájnyálkahártya) lilás elszíneződéséről ismerhetünk fel. A kilégzési idő megnyúlik. A nehézlégzéses roham általában néhány percig tart, de órákig, akár napokig is eltarthat.
- köhögés: gyakran váladékképződés (köpet) nélkül.
- mellkasi nyomásérzés
- izzadás
- pulzusszámnövekedés

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Légúti asztma esetén a hörgőnyálkahártya gyulladása és a hörgők simaizmainak összehúzódása következtében a belégzés gond nélkül bekövetkezik, viszont a kilégzés nehezítetté válik. Ez a folyamat okozza az asztmás betegek jellegzetes sípoló-búgó légzését, amely alapján a betegség gyanúja egyértelműen felmerül. Az asztmában szenvedő beteg hörgőnyálkahártyája külső ingerekre sokkal érzékenyebben reagál, mint az egészségesé, ennek következtében a hörgő falában olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek a hörgő simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Melyek ezek az ingerek?
- Leggyakrabban a levegőben található anyagok: por, állatszor, dohányfüst, virágpor (pollen), illatszerek, illatosítók stb.
- Megfázás, hideg levegő.
- Fokozott testmozgás.
- Bizonyos ételek pl. tengeri élolények vagy gyógyszerek szintén asztmás rohamot produkálhatnak.
- A betegség genetikai hátterét támasztja alá az, hogy azokban a családokban, ahol asztmás beteg van, ott az asztma, illetve az allergiás megbetegedések halmozottan fordulnak elő.

Vizsgálatok

Asthmás roham idején a tüdő hallgatózása során jellemző az úgynevezett sípolás-búgás illetve a megnyúlt kilégzési idő. A mellkas kopogtatása során jellemző úgynevezett dobozos hang lehet hallható. A rohamok között ezek a jelek gyakran hiányoznak. A betegség súlyossága az úgynevezett légzésfunkciós teszttel pontosan megítélhető. A vizsgálat során többek között megmérhető a beteg vitálkapacitása, illetve a belégzett és az erőltetett kilégzés során távozó levegő mennyisége is. A mellkas röntgenfelvétele szintén hasznos vizsgálat. A kiváltó ok tisztázására -különösen, ha egyéb tünetek (szénanátha, bőrviszketés) is fennállnak- különböző allergénekkel bőrteszteket végeznek. Súlyos roham esetén vérgázvizsgálat szükséges, amellyel többek között a vér oxigén és széndioxid tartalmát mérik, ezzel becsülve meg a roham súlyosságát. Vérvizsgálattal a vér fehérvérsejtjeinek száma, illetve az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek száma nyújt az orvos számára hasznos tájékoztatást.

Kezelés

A legfontosabb az, hogy a beteg és a kezelőorvosa tisztában legyenek azzal, hogy mi az asztmás roham kiváltó oka. Ha a kiváltó ok -pl. pollen- azonosításra került, akkor egyértelmű, hogy annak elkerülésével a roham megelőzhető. Abban az esetben pl. ha a roham kiváltó oka a fokozott testmozgás, akkor az orvos a testgyakorlat előtt olyan gyógyszert fog javasolni, amely a rohamot kivédi. Léteznek azonban olyan kiváltó okok (pl. hideg levegő, házipor), amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kikerülni. A dohányfüst (mind az aktív, mind a passzív dohányzás) egyértelműen káros hatással van a hörgő nyálkahártyájára, kerülése feltétlenül szükséges. Az otthoni levegő páratartalmának növelésével a rohamok súlyossága gyakran csökkenthető. Az ágynemű és a szőnyegek portartalma igen magas lehet, gyakori tisztításuk és porolásuk igen fontos. Az esetek többségében gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyszerek szervezetbe juttatása történhet tabletta, vagy akár injekció formájában, még elterjedtebbek az olyan spray-k, amelyek a hatóanyagot közvetlenül a légutakba juttatják el, ezáltal helyben tudják hatásukat kifejteni. (forrás: OAN)

Energiaszükséglet

A napi energia-felvételt az elválasztott anyatej mennyiségétől függően kell növelni. A szoptató anyáknak átlagosan 8,5 dl tejük van naponta, s ennyi anyatejnek az elválasztásához 750 kcal energiára van szükségük. Mégis azt javasoljuk, hogy a terhesség előttinél csak 500–600 kcal-val több energiát fogyasszanak, hiszen a terhesség alatti súlygyarapodás mértékét is figyelembe kell venni. Fontos tanács, hogy a kismamák ne az egyszerre elfogyasztott étel mennyiségét, hanem az étkezések számát növeljék.

Fehérjeszükséglet

A csecsemő naponta körülbelül 10 g hasznos fehérjéhez jut hozzá az anyatejjel. Minthogy 1 dl anyatej elválasztásához 2,4 g fehérjére van szükség, az anyának napi 15–20 g állati eredetű fehérjével kell többet fogyasztania, mint a terhessége előtt. A legfontosabb teljes értékű fehérjeforrások a tejtermékek, a húsok, a húskészítmények, a halak és a tojás.

Szénhidrátszükséglet

A szénhidrátokat (cukrokat és keményítőket) elsősorban vitaminokat is tartalmazó gyümölcsökkel és tejjel fedezze a szoptató anya. A tésztaféleségek, a cukor és a kenyér fogyasztása egymagában értelmetlen, hiszen nem vagy csak kismértékben tartalmaznak a szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokat és vitaminokat, s a túlzott fogyasztásuk elhízásra vezethet. A tésztafélék közül a durum, illetve a korpás készítményeket, míg a kenyérből és a péksüteményekből a teljes kiőrlésűeket kell előnyben részesíteni.

Zsírszükséglet

A szoptató anya étrendjének zsírtartalma csak kismértékben befolyásolja az anyatej összetételét, ezért az egy napra ajánlott energiának csak 30 %-a származzon zsiradékból. Előnyös, ha a táplálék fele-fele arányban tartalmaz növényi és állati eredetű zsírokat.
Vitamin- és ásványianyag-szükséglet
Az anyatej vitamintartalmát nagyban befolyásolja az étrend. Ez különösen az A- és a C-vitaminra vonatkozik. A vitamin- és ásványianyag-szükséglet a szokványos étkezéssel rendszerint kielégíthető, de az őszi-téli hónapokban ajánlatos ezeknek az anyagoknak a pótlása. Ennek egyik lehetséges formája a reggelire és/vagy uzsonnára fogyasztott ideális összetételű, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel dúsított Fortimel ital.

Klinikai tápszerek a szoptató anyák étrendjében

A szoptató anyának az első hat hónapban napi 20 g, míg a hetedik hónaptól napi 15 g többletfehérje ajánlható. A megnövekedett vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletet a Fortimellel is fedezhetjük.

Folyadékszükséglet

Ahhoz, hogy a szoptató anyának kellő mennyiségű anyateje legyen, a rendesnél több folyadékot kell innia. A folyadéktöbblet elsősorban zöldség- és gyümölcslevekből, cukrozatlan limonádéból, tejből és ásványvízből álljon. Már a szülést követő első órákban fontos a bőséges folyadékfelvétel, hogy az emlő belövellése zavartalan legyen.

Fontos tudnivalók

A szoptató anya ne igyon alkoholt, s ne dohányozzon!
Csökkentenie kell a feketekávé fogyasztását, mert a koffein ugyanúgy megjelenik az anyatejben, mint az alkohol és a gyógyszerek egy része.
Gyógyszert csak akkor szabad szednie, ha azt az orvos ajánlja.
Fűszereket csak mértékkel, inkább ízkombinációban fogyasszon a szoptatás befejezéséig.
Kerülje a szénsavval dúsított italokat!
Ne fogyasszon túl forró vagy túl hideg ételeket és italokat!

Szoptató anyák étrendje (mintaétlap)

1. nap
Reggeli: 2dl rostos gyümölcslé, körözött, zöldpaprika, barnakenyér
Tízórai: Gyümölcs (egyéni toleranciától függően: alma, egres, szilva, barack, stb), Fortimel 1 doboz
Ebéd: Palócleves, diós tészta (durumtésztából), kompót
Uzsonna: kefir, “7 magos” kenyér
Vacsora: párolt csirke, ½ adag párolt rizs, vegyes zöldsaláta, Fortimel 1 doboz

2. nap
Reggeli: Fortimel 1doboz, gyümölcskenyér
Tízórai: óvári sajt, kenyér, vaj, paradicsom, ásványvíz
Ebéd: burgonyaleves, vagdalt, spenót, körte
Uzsonna: Fortimel müzlivel
Vacsora: orosz hússaláta, barna kenyér, szőlő

3. nap
Reggeli: tejeskávé, vajas-lekváros kenyér
Tízórai: párizsi, vaj, kenyér, póréhagyma
Ebéd: paradicsomleves, francia rakottburgonya, gyümölcs
Uzsonna: szardínia, barna kenyér, paradicsom
Vacsora: zöldségkrém, kenyér, Fortimel 1 doboz, alma

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A koszorúérbetegség talaján kialakult szívizombetegség, súlyosabb esetben a szívinfarktus által érintett izomterület pusztulása a betegség gyakori oka. A túlzott alkoholfogyasztás következtében a szívizom gyengévé válik, az összehúzódás ereje csökken, szívelégtelenség alakul ki. Bizonyos vírusos fertőzések megtámadják a szív izomzatát, szintén működészavart eredményezve. A magas vérnyomás a szívre illetve az erekre gyakorolt káros hatása folytán szintén a keringési elégtelenség hátterében áll. Elhízás esetén a betegség súlyosabb formában jelentkezik.

A betegség tünetei

A tünetek alapja az, hogy a szív a vért nem képes az erek felé kielégítő mértékben továbbítani. Ennek következtében az erekben lévő folyadék pang, ezért a betegséget pangásos szívelégtelenségnek is nevezik.
Jellemző panasz a kezdetben csak fizikai terhelésre, majd a betegség késői szakaszában már nyugalomban is fellépő nehézlégzés. A légszomj olyan súlyos fokú lehet, hogy a beteget éjszaka álmából is felriasztja. Gyakran az első tünet, hogy pl. a lépcsőjárás nehezített. A gyengeség, fáradékonyság, alacsony terhelhetőség, a száraz köhögés szintén jellemző panasz. Az alsó végtagok vizenyője (lábdagadás), az éjszaka során többszöri vizelés szintén jellemző tünetek. A zsigerekben (máj, belek, gyomor) jelentkező pangás miatt májtáji feszítő fájdalom, étvágytalanság, hányinger tapasztalható. Szapora szívműködés is gyakran előfordul.

Kezelés

Elsősorban a betegség kialakulásáért felelős betegségeket kell kezelni. A magas vérnyomás a pajzsmirigy túl- vagy alulműködés, a különböző szívritmuszavarok kezelése csökkenti a szívelégtelenség súlyosságát. A szigorú alkoholtilalom, elhízás esetén a testsúlycsökkentés szintén a terápia része.
A konyhasóbevitelt csökkenteni kell. A fizikai terhelés mérséklése szintén javulást eredményez.
A gyógyszeres kezelés alapját a vízhajtók képezik. Emellett bevált gyógyszerkészítmények az úgynevezett digitáliszok, nitrátok és ACE-gátlók. A béta receptor blokkolók a szívritmus szabályozása révén eredményesen kiegészítik az előbbi terápiát. (forrás: OAN)

A fertőzés különösen a nedves és fénynek kevésbé kitett helyeken fordul elő, leggyakoribb a lábujjak között, a kezeken is sokszor találkozhatunk vele. Kezdetben lényeges panasz nincs, később a lábujjak közötti bőrterület berepedezik, „felázik", viszketés, égo-csípő érzés alakul ki. Kezeletlen esetben a fertőzés a lábujjak közti bőrterületről átterjed a láb más részeire és a körmökre is. Ekkor a körmök megvastagodnak, a körömágyról elemelkednek majd sárgásan elszíneződnek. A fertőzés jellemzően közös fürdők útján terjed, de adott esetben más által viselt lábbelik is a fertőzés forrásaként szerepelnek. A szervezet védekező rendszerének (immunrendszer) legyengülése a gombás fertőzés kialakulásának valószínűségét és annak súlyosságát fokozza. Közismert, hogy a cukorbetegek a gombás fertőzésekre hajlamosabbak. A fertőzés a hajas fejbőrön és a szőrzeten is megjelenhet. Ekkor a fejbőrön kopasz, kerek foltok alakulnak ki és a hajszálak letöredeznek. A bőrön egyébként bárhol előfordulhat gombásodás, a bőrön ekkor éles szélű, kerek, viszkető elváltozások jelennek meg. A fertőzés érintheti a nyelvet és a száj nyálkahártyáját is, ezt a betegséget szájpenésznek nevezik.

Diagnózis

A betegség felismerése szakember számára általában nem okoz gondot. A kezelés megválasztásához azonban az esetek egy részében szükséges a gomba fajtájának pontos meghatározása. Ehhez laboratóriumi eszközök állnak rendelkezésre.

Kezelés

A gombás fertőzéssel kapcsolatban a megelőzésnek kiemelkedő jelentősége van. A közös fürdők használata során papucsot kell használni, a fürdés (tisztálkodás) után a bőrt mindenhol (a lábujjak között is!) szárazra kell törölni, gombásodásra való hajlam esetén ajánlatos a lábakat gombaellenes hintőporral beszórni. Kerülni kell azt, hogy mások által használt cipőt hordjunk, ha valamilyen okból ez mégis szükséges, akkor azt a viselés előtt formalinnal fertőtleníteni kell. Ajánlatos laza, kényelmes alsóneműt viselni. A zokni anyaga legyen pamut, ami a nedvességet fel tudja szívni. A láb fokozott izzadása esetén akár naponta többször zoknit kell váltani, lehetőség szerint jó minőségű bőrcipőt ajánlatos viselni. Fokozott verítékezés esetén hintőporokat kell alkalmazni, mind a láb, mind az összefekvo bőrterületek esetében. A bőrgombásodás egyébként külsőleg (krémek, oldatok, habok, samponok) és belsőleg (tabletták, injekció) is kezelhető. Néhány hetes kezelést követően a fertőzés gyógyul, azonban gyakran visszatér, idültté válik. (forrás: OAN)

Ami az utóbbit illeti, már 1936-ban, vagyis a mesterséges táplálás időszaka előtt megjelent néhány ezt tanúsító tudományos közlemény. Gyomorműtéteket követően nőtt a szövődmények gyakorisága olyan esetekben, amikor 20 %-nál nagyobb volt a testtömegcsökkenés.
A vér csökkent fehérjeszintje és a fertőzések gyakorisága közötti kapcsolatot először 1944-ben írták le. A testtömegváltozás azonban nemcsak a tápláltság mutatója, hanem a nátrium és a sejten kívüli víz mennyiségét is jelzi. Azt is klinikai tanulmányok igazolják, hogy a műtét előtti testtömegből és albuminszintből következtetni lehet az operáció utáni komplikációkra.
A tápláltsági állapot megítélésére leggyakrabban a BMR-t (alapanyagcsere rátát) használják. A Kórházi alultápláltság című tanulmány szerint a betegek 40 %-a alultáplált a felvétel idején, s ez az arány a kórházi ápolás időtartamával nő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sebészeti beavatkozás késleltetésével és a tápláltsági állapot javításával gyakran megelőzhetők a súlyos szövődmények. Műtét előtti feljavításra akkor ajánlatos sort keríteni, ha a beteg elvesztette rendes testtömegének 10 %-át. Nem megbízható az eredmény, ha a beteg testtömegét az ideális testtömeget mutató táblázat adataihoz viszonyítják. Előfordul ugyanis, hogy a kövér beteg jócskán fogy, ugyanakkor a zsírszövete mégis sok, s végül is a testtömege az ideális szint felett van. Arra mindenképpen tekintettel kell lenni, hogy a 20 %-os testtömegvesztés nagyon súlyos állapot, s ha ez eléri a 30 %-ot, a beteg életveszélyes helyzetbe kerül.

A műtét előtti alultápláltság kezelése

A műtéttel járó halálozási arány számottevően javul, ha az alultáplált betegek a beavatkozás előtt legalább egy hétig vagy még tovább erősítő (roboráló) ételeket kapnak. Szükség lehet az enterális táplálásukra is. A szondatápszerekkel (Nutrison standarddal, Nutrison Energy Plusszal, Nutrison Multi Fibre-ral, Peptisorbbal, Nutrinivel) a szervezetbe jutó táplálék energia-, ion- és nyomelem-összetétele hasonlít az ételekéhez. A táplálás során előfordulhat, hogy a vese, a máj és a hasnyálmirigy elégtelenül működik, ezért ennek figyelembevétele nélkül nem valósítható meg a biztonságos étkeztetés. De a túltáplálást is el kell kerülni, mivel a túlzott kalória-bevitel fokozza az anyagcserét, s ez a stresszreakció fokozódására vezet.
A roboráló étrend fehérje- és energiadús legyen, hogy a beteg testtömege ne csökkenjen, vagy az elvesztett kilókat mielőbb visszaszerezze. Az étrend akkor fehérjedús, ha a szervezetbe jutó napi fehérjemennyiség meghaladja a testtömegkilogrammonkénti 1–1,2 g-ot. Ezt a fehérjemennyiséget könnyen felszívódó formában kell adni, hogy a fehérje maximálisan be tudjon épülni a testbe. A fehérjebőség mellett elegendő kalóriára is szüksége van a betegnek, mert egyébként a többletfehérje nem hasznosul kellőképpen, hanem energiaforrásként lebomlik. Azt, hogy az energiát elsősorban szénhidrátokból vagy könnyen emészthető zsiradékokból fedezzük-e, a betegség tünetei határozzák meg.
A roboráló étrend napi energiatartalma 2400–3000 kcal (10–12,6 MJ), fehérjetartalma testtömegkilogrammonként 1,5–2 g, szénhidráttartalma 350–500 g (a cukor maximálisan 10 %), zsírtartalma 100 g, míg rosttartalma 20-30 g legyen. A beteg naponta 2,5–3 liter folyadékot igyon.

Klinikai tápszerek a műtét előtti étrendben

A konyhatechnológiai műveletek közül alkalmazni kell a dúsítást. Az étel ízének és jellegének megfelelően tojással, tojásfehérjével, fehérjekoncentrátummal Protifar 90-nel, Nutrison powderrel és Nutridrinkkel dúsíthatunk.
Reggelire és kisétkezésre javasolt italok: tej, kakaó, csokoládés tej, tejes gyümölcsturmixok, joghurtok, Nutridrink.
Reggelire és kisétkezésre javasolt ételek: tehéntúró, túróhab, krémtúró, sovány sajtok, májpástétom, tojásételek, petrezselymes túrókrém.
Levesek: erőleves tojással, szárnyasaprólék-, májgaluska-, krém és püré levesek pl.: parajkrém-, sárgarépakrém-, paradicsom- és csurgatott-tojás-leves. Javasolt dúsítás: Nutrison powder.
Köretek, főzelékek: burgonya-, karalábé-, zöldborsó-, tök- és finomfőzelék, csőben sült főzelékek: karfiol, burgonya, tök, zöldborsó, spárga. Burgonyából készült köretek: püré, püré sonkával, rakott burgonya. Cereáliákból készült köretek: rizibizi, galuska, milánói makaróni, sajtos spagetti. Javasolt dúsítás: Protifar 90, Nutrison powder.
Mártások: besamel-, sajt-, kapor-, hollandi, gombakrém-, zellerkrém-, gyümölcs-, sóska- és uborkakrémmártás. Javasolt dúsítás: egy–három kanálnyi Nutrison powder dl-ként, Protifar 90. Gyermeknek a napi maximális adag 17,5 g (hét adagolókanálnyi), felnőtteknek 17,5–30 g (hét–tizenöt adagolókanálnyi).
Húsételek: a beteg étvágyának megfelelően adhatók marha-, baromfi- és sertéshúsból, valamint halakból készült ételek sütve, főzve, párolva (fóliában, kuktában), valamint felfújtak és pürék formájában.
Saláták: tojás-, hús-, paradicsom-, uborka- és halsaláta, joghurtos almasaláta, zelleres almasaláta kefirrel, kefires paprika. Az öntetek Nutrison powderral dúsítva.
Tészták, édességek: túrós tészta, gombóc és rétes, sajtos tészta, túrós piskótatekercs, sonkával töltött kifli, galuskák. Javasolt dúsítás: három-kilenc evőkanálnyi Nutrison powder adagonként.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: tej (3 dl), kalács (150 g), margarin (20 g).
Tízórai: lágy tojás (2 db), császárzsemle (1 db), alma (100 g, vagy egy doboznyi Nutridrink).
Ebéd: húsgombócleves, töltött csirke, csőben sült brokkoli, gyümölcsrizs.
Uzsonna: őszibarackturmix (és/vagy egy doboznyi Nutridrink).
Vacsora: gombás sertésszelet, burgonyapüré (három–öt adagolókanálnyi Protifar 90), uborkasaláta, tea.

2. nap
Reggeli: kakaó (2 dl), zsemle (1,5 db), margarin (20 g), gépsonka (8 dkg).
Tízórai: almakompót (és/vagy egy doboznyi Nutridrink).
Ebéd: májpüréleves, grillcsirke, petrezselymes burgonya, tejszínes vaníliakrém (három–hat evőkanálnyi Nutrison powderrel).
Uzsonna: gyümölcsjoghurt (vagy egy doboznyi Nutridrink + gyümölcs).
Vacsora: hideg sertéssült, zöldbabfőzelék, ízes piskóta (Nutrison energy plusszal és hidegen kikeverhető pudingporral készült töltelékkel).

3. nap
Reggeli: főtt virsli, zsemle (1,5 db), tejeskávé (vaníliás Nutridrinkkel).
Tízórai: sonkakrém, kifli (2 db), reszelt alma (vagy egy doboznyi Nutridrink).
Ebéd: tyúkhúsleves, sajtos sertésszelet, tejszínes tökfőzelék (három–hat evőkanálnyi Nutrison powderrel).
Uzsonna: gyümölcskrémes piskóta (vagy egy doboznyi Nutridrink).
Vacsora: vagdalt szelet, sült burgonyapüré, reszelt sárgarépa, saláta.