A világ fejlett országaihoz hasonlóan Magyarországon is a szív- és érrendszeri betegségek okozzák a halálesetek legnagyobb hányadát: a statisztikai adatok szerint hazánkban közel kétszer akkora a szív- és érrendszeri betegségek előfordulásának aránya, mint az Európai Unió többi tagállamában (a legutóbbi adatokról lásd korábbi, részletes összefoglalónkat: Aggasztó jelentés az európai szívbetegek helyzetéről). Az említett érrendszeri problémák egyik leggyakoribb megjelenési formája a perifériás érbetegség (érszűkület, orvosi szóval arterioszklerózis), amely az esetek többségében a lábszár ereiben alakul ki, de a szervezet többi, agyon és szíven kívül elhelyezkedő ereit is érintheti. (Az agy és a szív ereiben természetesen szintén kialakulhat érszűkület, az előbbi esetben agyérbetegségről, az utóbbi esetben pedig szívkoszorúér-betegségről beszélünk.)

A hazánkban mintegy 400 ezer embert érintő kórkép sokáig semmilyen panaszt nem okoz, később azonban fájdalom jelentkezhet a vádliban, járáskor pedig fokozott fáradékonyság léphet fel; a betegség romlásával párhuzamosan a görcs egyre rövidebb távolságok megtétele után jelentkezik, végül nyugalomban is állandósulhat. A felsorolt tünetek már önmagukban is komoly panaszokat, valamint a hétköznapi feladatok ellátásának akadályát jelenthetik, a legsúlyosabb esetekben pedig akár amputáció is szükségessé válhat. Az érszűkület kockázati tényezői közül talán a cukorbetegség és a dohányzás a legfontosabbak, de a magasvérnyomás és a vérzsírok emelkedett szintje, továbbá az elhízás is jelentős szerepet játszanak a betegség megjelenésében (a legfontosabb kockázati tényezők részletes ismertetését cikkünk második oldalán olvashatják).

A lábszáron jelentkező érbetegség időben történő felfedezése azért nagyon fontos, mert a szív vagy az agy ereinek - tüneteket egyelőre még nem okozó - károsodását jelezheti előre: ismert, hogy a perifériás érbetegségben szenvedő betegeknél egészséges társaikhoz viszonyítva csaknem kétszeres valószínűséggel alakulhat ki szívinfarktus és/vagy szélütés (stroke). A perifériás keringés zavarának jelentkezése után öt évvel a betegek 70%-a, tíz évvel később pedig már csak az érintettek fele él: a legnagyobb halálozási kockázatot a már meglévő, de tünetmentessége miatt még fel nem ismert, ezért kezeletlen érbetegség jelenti.

A perifériás érbetegség kialakulásának okai és kockázati tényezői

A perifériás érbetegség gyakorisága 50 éves kor felett jelentősen nő: a betegség kialakulásának elsődleges oka az érelmeszesedés (atheroszklerózis), amelynek során az artériák falában fokozatosan zsírtartalmú anyagok rakódnak le. A lerakódásokba később kálcium, különféle hegekből származó szövetdarabok és más anyagok épülhetnek be, amelyek végül úgynevezett plakkokat alkotnak: a plakkok kezdetben csak szűkítik, később azonban teljesen el is zárhatják az adott artériát, gátolva ezzel a vér folyamatos áramlását. A fentieken kívül érszűkületre hajlamosíthatnak a következő tényezők:

* Vérrögök kialakulása: a kóros véralvadékcsomók - orvosi szóval thrombusok - az adott érszakasz részleges vagy teljes elzáródását okozhatják; a trombózisok 80%-a a lábszár mélyvénáiban alakul ki, de az artériákban (vagy a szív üregeiben) is előfordulhat.
* Cukorbetegség: a hosszabb távon keresztül fennálló magas vércukorszint szintén érkárosító hatású. Az erek ilyenkor fokozatosan sérülékenyebbé válnak, továbbá ismert, hogy a cukorbetegség gyakran társul magasvérnyomással és magas vérzsírszintekkel, ami szintén elősegíti az érelmeszesedés kialakulását.
* Az artériák gyulladása: a gyulladásos folyamatok szintén fokozatosan szűkítik és gyengítik az ereket; érgyulladást - orvosi szóval arteritist - válthat ki többféle autoimmun betegség, amelyek nemcsak az artériákat, de a belső szervek működését is károsan befolyásolhatják.
* Fertőzések: a fertőzések által kiváltott gyulladásos és hegesedési folyamatok szintén elzárhatják az ereket. A Salmonella baktériummal történő fertőződés (Salmonellosis) és a szifilisz során egyaránt bekövetkezhet a vérerek károsodása.
* Az érszerkezet károsodása: az erek szerkezeti felépítésében tapasztalható elváltozások szintén szűkíthetik az ereket. Hasonló szerkezeti elváltozások jelen lehetnek már a születést követően is, de kialakulhatnak az orvostudomány előtt még fel nem tárt okokból is (példaként említhető az ún. Takayasu-betegség, amely főként az ázsiai származású nőket érinti, és a felsőtest ereinek károsodásával jár.)
* Sérülések: az erek számos okból kifolyólag sérülhetnek; ilyen lehet egy autóbaleset, vagy egyszerűen az, ha sportolás vagy séta közben rosszul esünk.

A perifériás érbetegség főbb kockázati tényezői:

* Ha a családban korábban már előfordult korai szívinfarktus vagy szélütés
* Ha ötven évnél idősebbek vagyunk
* Elhízás és túlsúlyosság (ennek megállapítására használja testtömegindex-kalkulátorunkat)
* Mozgásszegény és/vagy stresszes életmód
* Dohányzás
* Rendszeres, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás hosszabb távon
* Cukorbetegség
* Magasvérnyomás
* Magas LDL-koleszterinszint (az LDL-t, vagyis az alacsony sűrűségű lipoproteint "rossz" koleszterinnek is nevezik, mivel fokozott koncentrációban történő jelenléte elősegíti az érelmeszesedés kialakulását), továbbá a magas trigliceridszint és a HDL-koleszterin normálisnál alacsonyabb koncentrációja (a HDL-t, vagyis a magas sűrűségű lipoproteint érvédő hatásai miatt "jó" koleszterinként tartják számon).

A perifériás érbetegség tünetei, megelőzése és kezeléseA romló alsóvégtagi keringés leggyakoribb tünetei a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság, mely pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. Ez a tünetegyüttes az úgynevezett átmeneti sántítás (orvosi szóval claudicatio intermittens). Jellemzője, hogy a görcs vagy fájdalom szinte mindig ugyanolyan hosszúságú út vagy lépcső megtétele után lép fel. Súlyosabb esetben a fájdalom éjszaka, nyugalomban is jelentkezhet, illetve fekély is kialakulhat a lábon. A járáskor jelentkező fájdalom mellett érszűkületre utalhat a láb (és/vagy az egész érintett alsó végtag) fázékonysága, a láb (és/vagy a lábfej) hűvös tapintata is.
A megfelelő életmóddal és a kockázati állapotok megszüntetésével jelentősen csökkenthető az érintetteket elsősorban veszélyeztető szívinfarktus és szélütés kockázata:

* A dohányzás felfüggesztése: a dohányzás azonnali abbahagyásával jelentősen mérsékelhetőek a tünetek, és csökkenthető annak a valószínűsége, hogy a perifériás érbetegség (továbbá a szervezet más artériáinak állapota) tovább súlyosbodjon.
* Megfelelő lábbeli viselése, lábápolás: minden esetben viseljünk kényelmes, puha anyagból készült és megfelelő sarokmagassággal ellátott cipőt, amely még a cukorbetegek lábát sem töri fel. Figyeljünk rá, hogy a lábujjak szabadon mozoghassanak a cipőben, ugyanakkor a cipő ne legyen túl bő sem.
* Mozogjunk minél többet: a rendszeres testmozgás - akár még a napi félórás séta is - segít a tünetek enyhítésében, egyúttal fokozatosan megnöveli azt a távot, amelyet a fentebb említett tünetek jelentkezése nélkül is könnyedén meg tudunk tenni.
* Megfelelő táplálkozási szokások kialakítása: együnk tápanyagokban és vitaminokban gazdag, alacsony zsírtartalmú ételeket, egyúttal kerüljük azokat az élelmiszereket, amelyek koleszterintartalma magas (a helyes táplálkozásról több korábbi anyagunkban is részletesen olvashatnak: Tippek az egészséges táplálkozáshoz).
* Testsúly: próbáljuk meg testsúlyunkat a legegészségesebb keretek között tartani, minél hosszabb távon (kapcsolódó anyagaink: Egészségesebb, ha többször eszünk kevesebbet, Mediterrán étrend és fizikai aktivitás: hosszabb élet, Az egészségesnek mondott gyorséttermi szendvics is hízlal, A magas zsírtartalmú étrend nehezítheti a fogyást).
* Koleszterinszint: mindig tartsuk be a magas koleszterinszint kezelésére vonatkozó háziorvosi ajánlásokat (a megfelelő koleszterinszinttel kapcsolatos legújabb ajánlásokról és a magas koleszterinszint csökkentéséről lásd korábbi cikkeinket: Új ajánlás a koleszterinszint méréséről, A koleszterinszint csökkentése táplálkozásunkkal).
* Vérnyomás: próbáljuk meg vérnyomásunkat is a megfelelő szinten tartani! Ehhez konzultáljunk háziorvosunkkal, illetve alakítsuk ki a megfelelő étrendet (a magasvérnyomás étrendi kezelésével kapcsolatos további információk: A magasvérnyomás étrendi kezelése).
* Cukorbetegség: ha cukorbetegek vagyunk, akkor még fokozottabban kell figyelnünk arra, hogy vérnyomásunkat a megfelelő értéken tartsuk. Ezen kívül ügyeljünk rá, hogy lábunkat ne érje komolyabb sérülés, hiszen ha ezt később elhanyagoljuk, az a véráramlás csökkenése miatt akár a végtag amputációjához is vezethet.

Bárki jelentkezhet az ingyenes érszűkület-vizsgálatra

A Magyar Hypertonia Társaság 2007-ben nagyszabású, öt évesre tervezett szűrési programot indított a kockázatok időben történő felismerésének érdekében.

Ezt szem előtt tartva a nőnek a terhessége folyamán tápanyagtöbbletre van szüksége a szervezetében bekövetkező változásokhoz, valamint magzatának a fejlődéséhez. A testtömeg gyarapodása legyen egyenletes, s a terhesség végére ne haladja meg az eredeti testtömeg 15–18 %-át (ez körülbelül 8–11kg-nak felel meg).

Járulékos súlynövekedés a terhesség alatt

Hét - Súlynövekedés (gramm)
1–12 Nincs
13 250
14 500
15 750
16 1050
17 1350
18 1650
19 2000
20 2350
21 2700
22 3050
23 3450
24 3850
25 4300
26 4750
27 5250
28 5750
29 6250
30 6750
31 7250
32 7750
33 8350
34 8750
35 9250
36 9750
37 10250
38 10750
39 11000
40 Nincs

Egyszerűbben szólva a teljes terhesség alatt 8-11 kg testsúlynövekedés a normális. Az első trimeszterben nincs számottevő testsúlynövekedés. A második trimeszterben a hónapok végére 1-2-4 kg testsúlynövekedés az átlagos. A legjelentősebb súlytöbblet a terhesség végén a magzat növekedésével jelentkezik. A hónapok végére 6-8-11 kg testsúlynövekedés az átlagos. Fentiektől természetesen egyéni eltérések előfordulnak, de érdemes ehhez tartani magát a kismamának, hogy megelőzzőn a túlzott testsúlynövekedés miatt jelentkező számos egészségügyi problémát.

Fontos szempont, hogy a terhes nő naponta ötször-hatszor (tehát az ételeket elosztva) étkezzen, ugyanis a hasüreg térfogata a magzat növekedésével egyre csökken. Ha egy-egy alkalommal nagyobb mennyiséget eszik, a gyomor annyira kitöltődik, hogy nyomja a mellüregi szerveket.

Energiaszükséglet

Az átlagos testtömegű, könnyű testi munkát végző nő napi energiaszükséglete 1800-2000 kcal. Ez a terhesség alatt 15–20 %-kal növekszik, de az egymást követő terhességi időszakokban különbözőképpen.
Az első harmadban: + 150 kcal (egy pohár gyümölcsjoghurt vagy 1dl Nutridrink).
A második harmadban: + 350 kcal (15 dkg hal roston vagy 2 dl Nutridrink +1dl kefír).
A harmadik harmadban: + 350 kcal (15 dkg sajtsaláta vagy 2 dl Nutridrink +1dl sovány tej).
A terhesség egész időtartama alatt nagyon hasznosan kiegészíti az étrendet a vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel dúsított Nutridrink. Kis térfogata alkalmassá teszi, hogy az első harmadban megjelenő panaszok (émelygés, étvágytalanság, hányinger, hányás és puffadás) miatti tápanyagvesztést az emésztőrendszer kímélésével pótoljuk.

Szénhidrátszükséglet

A napi kalória legalább 50–55 %-át szénhidrátok adják, ugyanis ezek a tápanyagok mozgósíthatók legkönnyebben energiatermelés céljára. A különböző szénhidrátok arányára azonban figyelmet kell fordítani. Háttérbe kell szorítani az egyszerű szénhidrátokat (cukrokat), s növelni kell a rostokban gazdag összetett szénhidrátok mennyiségét. Ilyenek a teljes kiőrlésű gabonából készült kenyerek és péksütemények, valamint a nyers zöldségek, a főzelékfélék és a gyümölcsök.

Zsírszükséglet

A terhesség alatti étrend fehérjében gazdag és viszonylag szénhidrátdús, tehát relatíve zsírszegény legyen. A szervezet ugyanis ilyenkor fokozottabban érzékeny a zsíranyagcsere-zavarokra, ezért a kismama a megnövekedett energiaigénye ellenére se fogyasszon több zsírt, mint amennyi az összes energiaszükséglet 20–25 %-a. Az állati és a növényi zsiradék aránya lehetőleg 50–50 % legyen. A várandós anya kerülje a túlhevített zsírokat tartalmazó ételeket, valamint a füstölt és a túl zsíros húsokat. Az ételkészítés során zsírszegény eljárásokat (főzést, párolást, fóliában sütést) alkalmazzon, s cserépedényt, kuktát vagy mikrohullámú sütőt használjon.

Vitamin- és ásványianyag-szükséglet

Változatos, vegyes táplálkozás esetén a szervezet hozzájut a nélkülözhetetlen adagjukhoz. Hányás, étvágytalanság és egyéb táplálék-felvételi problémák esetén a pótlásukról gondoskodni kell. Fontos vitamin- és ásványianyag-források a húsok, a belsőségek, a halak, a tej, a tejtermék, a tojás, a zöldség- és salátafélék, a gyümölcsök, az olajos magvak, a korpás készítmények és a barna rizs.

Klinikai tápszerek a várandós anya étrendjében

A Nutridrink ízesített, iható tápszer. Teljes értékű fehérjét, valamint az ajánlásoknak megfelelő mennyiségű vitamint, nyomelemet és ásványi anyagot tartalmaz jól felszívódó és hasznosuló formában. Glutén-, purin-, salakanyag- és laktózmentes. Az alkalmazása azért is indokolt, mert az ételek készítésekor vitaminveszteség következik be.
A Nutridrink ivásának javallatai a terhesség idején
- A terhes nők csaknem 70 %-át hányinger és hányás kínozza. Ezek esetenként hipoglikémiás tünetek. A megelőzésüket a felkelés előtt elfogyasztott keksz, kétszersült, tea vagy hideg Nutridrink segítheti.
- Terhességi vészes hányásban (hyperemesis gravidarumban) az acetonémia kivédésére és táplálás céljára egyaránt alkalmas a Nutridrink hidegen (a csokoládés, a narancsos és az ízesítés nélküli).
- Gyomorégés esetén (ebben a várandós anyák felének van része a terhesség első harmadában) kis étkezések ajánlottak, s jó hatású a felkelés előtt ivott hideg Nutridrink.
- Étvágytalanság, fogyás, averzió, és depresszió esetén kis mennyiségben is komplett energia- és tápanyagforrás a Nutridrink.
- Alternatív táplálkozási módokban a hiánytünetek napi egy–három doboznyi Nutridrinkkel kivédhetők.
- Az elhízás megelőzésére beválik, ha egy étkezés helyett egy doboznyi Nutridrinket iszik a kismama.

A várandós anyák tápanyagszükségletének növekedése

Tápanyag + %-ban a normál igényhez viszonyítva
Energia kcal 15 %
Fehérje g 20 %
A-vitamin mcg 25 %
B2-vitamin mg 25 %
B6-vitamin mg 25 %
E-vitamin mg 25 %
Jód mcg 25 %
B1-vitamin mg 30 %
C-vitamin mg 30 %
Cink mg 30 %
B12-vitamin mcg 30 %
Kalcium mg 50 %
Foszfor mg 50 %
Magnézium mg 50 %
Folsav mcg 100 %
(Barna M.: Táplálkozás, diéta. 96-99. o. Medicina, 1996)

Folyadékszükséglet

A terhesség alatt, főleg az utolsó hónapokban, fokozott a vízvisszatartás, ezért a terhesgondozás során figyelemmel kísérik a kismamák vízháztartásának változásait. Annak a terhes nőnek, aki jól feldolgozza az igénye szerint megivott folyadékot, s nincsenek ödémás tünetei, nem kell a folyadékfogyasztást korlátoznia. A vízháztartást nagymértékben befolyásolja, hogy mennyi konyhasó jut naponta a szervezetbe. A konyhasó ugyanis vízkötő, ezáltal vízvisszatartó hatású. Túlzott fogyasztása vizenyő kialakulásához vezethet, ezen kívül nehezíti a mésznek a csontokba épülését, ezért ajánlatos a sófogyasztást csökkenteni.

Várandós kismamák étrendje (mintaétlap)

1. nap
Reggeli: korpás kenyér, márvány sajt-alma, gyümölcslé (natúr) /sorrend!/
Tízórai: Nutridrink 1 doboz
Ebéd: lebbencsleves, tökfőzelék, párolt vagdalt, gyümölcs
Uzsonna: baromfisonka, kenyér, delma, paradicsom
Vacsora: lágytojás, pirítós, grapefruit

2. nap
Reggeli: kétszersült, Nutridrink 1 doboz
Tízórai: szardinia, barnakenyér, zöldhagyma
Ebéd: májgaluska leves, sajtos spagetti (durumtésztából), gyümölcs
Uzsonna: juhtúró, zöldpaprika, kenyér
Vacsora: 2dl tej, vajaskenyér, párizsi

3. nap
Reggeli: ”7 magos” kenyér, joghurt, gyümölcs
Tízórai: 2dl tej, zsemle, vaj, szilvalekvár
Ebéd: Gyümölcsleves, párolt csirkemell, csőbensült brokkoli
Uzsonna: Főtt virsli-mustár, kenyér, ásványvíz
Vacsora: Müzli Nutridrinkkel

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Egészséges állapotában a lencse áttetsző. Legnagyobb a víztartalma és rugalmassága születéskor, attól fogva mindkettő az életkor előrehaladásával csökken.
A szürkehályog kialakulásának alapja az, hogy a lencsében a vízben oldhatatlan fehérjék mennyisége kórosan megnő, a fehérjék kicsapódnak, ami a lencse átlátszóságát csökkenti.
A betegség lehet veleszületett - valamilyen a terhesség első hónapjaiban elszenvedett méhen belüli vírusfertőzés pl. rubeola következménye -, lehet genetikailag meghatározott, vagy valamilyen anyagcserezavar /cukorbetegség/, illetve belső elválasztású mirigy betegségének következménye. Ritkán gyógyszermellékhatás okozza. A szem tompa vagy éles sérülése következtében is kialakulhat. A dohányzás egyértelműen növeli a szürkehályog kockázatát.
Leggyakoribb formája az időskori szürkehályog, amely az időskori látáscsökkenés és vakság vezető okát képezi.

Diagnózis

A szürkehályog könnyen felismerhető szembetegség. Minél előrehaladott stádiumban van - ezt nevezik a szürkehályog érésének - annál jobban látható, akár szabad szemmel is.

Kezelés

Kezelés látásromlás esetén szükséges. A szürkehályog eltávolítható a lencse tokjával együtt, eltávolítható úgy is, hogy a lencse hátsó tokrészét a műtét során nem távolítják el. A lencsemag ultrahanggal darabjaira törhető, ezáltal lézeres műtéti technikával igen kis bemetszés történik. A lencse eltávolításával egyidejűleg műlencse beültetés történik.
Gyakorlott szemész esetén a műtét nem több, mint fél órát vesz igénybe és az esetek döntő többségében kiváló eredménnyel jár. (forrás: OAN

Tünetek

Jellemző tünetek: borzongás, hidegrázás, láz, vesetáji fájdalom, fájdalmas, égo-csípő vizelés, elesett általános állapot /étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás/.

Diagnózis

A diagnózis az előbbi tünetek alapján biztonsággal felállítható. Laboratóriumi vizsgálattal a vérképben fehérvérsejt-szaporulat, a vizeletben genny- és baktériumürítés, esetleg vérvizelés található, vizelettenyésztéssel a kórokozó baktérium fajtája meghatározható. Súlyos esetben a baktériumok a vérben is megjelennek, ekkor a vér bakteriológiai tenyésztésével a baktérium szintén kimutatható.
Hasi ultrahang vizsgálattal kimutatható a vesében vagy a húgyvezetékben elfolyási akadályt okozó kő, a vizsgálat alkalmas lehet a vese daganatainak diagnosztizálására is. A vese röntgenvizsgálata szintén hasznos vizsgálat a húgyúti kő diagnózisában.

Kezelés

Enyhe fertőzés esetén 10 napig tartó antibiotikus kezelés után a beteg meggyógyul.
Súlyos esetben kórházi felügyelet mellett vénás antibiotikus terápia szükséges. A kórokozó kimutatására végzett bakteriológiai vizsgálatok után célzott kezelésre kell átváltani. A vénás adagolást a tünetek súlyosságától függően, de általában 3-4 napig kell alkalmazni, majd szájon keresztül történő alkalmazásra lehet áttérni. A lázat lázcsillapítókkal kell csillapítani. Abban az esetben, ha a vizelet nem távozik, katéter felhelyezésére lehet szükség.

Szövődmények

A kezelés hatására a betegek döntő többsége maradványtünet nélkül gyógyul, ritkán a gyulladás következtében hegesedés vagy idült vesemedence-gyulladás alakul ki.
Súlyos fertőzés esetén kezeletlen esetben akár életet veszélyeztető szepszis is felléphet. A vesetályog szintén igen súlyos szövődmény. (forrás: OAN)

Lényeges tehát az, hogy megkülönböztessük az egyszerû pigmentált anyajegyeket a rosszindulatúságot hordozó elváltozásoktól. Elhelyezkedés szerint leggyakrabban a fénynek kitett testrészeken (arcon, kezeken) alakul ki, de akár a körömágyakon, vagy a tenyéren és a talpon is kialakulhatnak.

Tünetek

Az elváltozás lehet a bõrfelszínnel egy síkban lapos, vagy abból kiemelkedõ durva tapintatú. A színe is változó, lehet barna, fekete, kékes, fehér stb. Az esetek egy részében ártatlannak vélt festékes anyajegybõl indulnak ki, ekkor az eredetileg évek óta meglevõ anyajegy növekedésnek indul, szélei szabálytalanná válnak. Az anyajegy szélei már nem élesek, mint a normális festékes anyajegy esetén, hanem elmosódottak. Vérzés esetén a rosszindulatú elfajulás alapos gyanúja áll fenn. Minden esetben tehát, amikor egy anyajegy megváltozik, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.

Diagnózis/kezelés

Rosszindulatú elfajulás gyanúja esetén szövettani vizsgálat szükséges. A vizsgálat során mintát vesznek a gyanús elváltozásból (biopszia), majd abban az esetben, ha az eredmény rosszindulatúságot állapít meg, sebészi kezelés szükséges. A mûtét során az elváltozás kimetszésre kerül. A sebészi kezelés kiegészítéseként a tumor újabb kialakulásának meggátlására kemoterápia, illetve gyógyszeres kezelés (interferon) jön szóba. A korai diagnózisnak köszönhetõen az utóbbi években a melanomás betegek túlélési aránya nagymértékben nõtt. (forrás: OAN)