A bőrön és a nyálkahártyán bárhol előfordulhatnak, de leggyakoribbak a kézen, a tenyéren, illetve az ujjakon. A hajas fejbőrt is gyakran érintik. Nem ritkák a nemi szervek területén elhelyezkedő szemölcsök sem, melyek nemi betegségnek számítanak. Jellemző a szemölcsökre, hogy az esetek nagy részében spontán eltűnnek, majd visszatérnek.
A vírusok, amelyek a szemölcsök kialakulásáért felelősek az úgynevezett humán papilloma vírusok (HPV) csoportjába tartoznak. Több vírus is tartozik ebbe a csoportba, melyek különböző jellegű megbetegedéseket okoznak.

Tünetek

Nem jellemző, hogy a szemölcsök fájnának, esetleg a lábon lévők a cipő dörzsölése miatt érzékenyek lehetnek. A végbél és a hüvely területén elhelyezkedő szemölcsök viszketést okozhatnak. A kézen található szemölcsök súlyos kozmetikai panaszt okozhatnak.

Szövődmények

Abban az esetben, ha a szemölcs nem kerül eltávolításra továbbterjedhet, illetve -mivel vírusos okozza- a fertőzés át is vihető. Különösen jellemző ez a nemi szervek szemölcseit okozó vírusokra , amelyek a legsúlyosabb esetben méhnyakrákot okozhatnak. Ezért van kimagasló jelentősége a megelőzésnek, gumióvszer használata esetén ugyanis a vírusok átvitelének valószínűsége jelentősen csökken. A hüvelyben található nagyméretű szemölcsök akár szülési akadályt is okozhatnak.

Kezelés

A szemölcsök eltávolíthatók sebészeti úton (szikével, lézerrel), folyékony nitrogén felhasználásával (fagyasztás). Az eltávolítás további módja az, hogy egy hám- és szaruréteget feloldó vegyszerrel (szalicilsav) a szemölcsöt naponta be kell kenni, mire az onnan hetek- hónapok alatt eltűnik. Az utóbbi módszer hátránya egyértelműen az, hogy a kezelés hosszú időt vesz igénybe. A nemi szemölcsök eltávolítása ezeken kívül történhet egy speciális sejtméreg segítségével. A sejtméreg folyadék formájában van forgalomban és a szemölcsre ecsetelve, az bizonyos idő elteltével onnan eltűnik. A sejtméreg azonban erősen mérgező, a szükségesnél hosszabb ideig vagy nagyobb mennyiségben történő alkalmazása a májra káros hatással van. Léteznek ezen kívül még egyéb kezelési módok is, azonban Magyarországon döntően az előbb felsorolt megoldások terjedtek el. (forrás: OAN)

Definíció, tünetek
A leggyakoribb bőrbetegség, amelyre a bőrfelszínbõl kiemelkedő, sárgás színű, gyulladt környezetben elhelyezkedő elváltozások jellemzők. Tipikusan az arcon és a törzsön fordul elõ. Mindmáig a betegségért felelős egyértelmű okot nem találtak, azonban a férfihormonok (androgének) bizonyára szerepet játszanak kialakulásában. Ezt alátámasztja az is, hogy általában a pubertáskorban lép fel, bár idősebb korban is kialakulhat. A férfiak gyakrabban betegednek meg, mint a nők. Nőkben a bőr fokozott zsírosodása, a faggyúmirigyek fokozott működése a férfihormonok fokozott termelésére hívhatja fel a figyelmet, ilyenkor részletes kivizsgálás jön szóba. Nem véletlen , hogy a pattanások leginkább a törzsön és az arcon alakulnak ki, ugyanis ezeken a helyeken fokozottabb a faggyúmirigyek működése, a mirigyek kivezetőcsöve eltömeszelődhet, ezáltal a váladék a mirigyben pang, felülfertőződik, ezen kívül a faggyú a szövetek közé jutva a bőrt károsíthatja. A bőr lehet fokozottan érzékeny, viszketés, fájdalom is előfordulhat. Súlyos esetben gennyes gyulladás alakul ki.
Kezelés
Nagyon fontos, hogy a pattanásokat nem szabad nyomkodni. Nem steril körülmények között ilyenkor a pattanások elfertőződésének kockázata a sokszorosára nő. Az arcon elhelyezkedő pattanások nyomkodása ezen kívül még súlyosabb betegséget is okozhat, akár agyhártyagyulladás is felléphet. A nyomkodással ugyanis, a fertőzött faggyú a nyirokerekbe kerülhet onnan pedig a fertőzés könnyen továbbterjedhet. Az előbbi kockázatokon kívül nyomkodás esetén a bőr hegesedhet és maradványtünetekkel gyógyul. Kezelés hatására a teljes gyógyulás maximum kb. 2 hónapot vesz igénybe. Bőrgyógyász szakorvos a tünetek súlyossága alapján választ a rendelkezésre álló kezelések közül. A kezelési módok igen sokrétűek, a külső (bőrre felvitt gyógyszerek) kezeléstől, a szájon át szedhető gyógyszerekig terjed. Antibiotikumok adása is szükséges lehet. A pattanások eltávolítására használatos speciális eszközzel azok kinyomhatók. A hegesedéssel járó esetben lézerrel végzett kozmetikai sebészeti beavatkozások igen jó eredménnyel járnak. (forrás: OAN)

Alapvetően két típusa létezik. A "rossz" koleszterin az ún. LDL felelős a szervezetben többek között az érelmeszesedés kialakulásáért, ezzel szemben a "jó" koleszterin az ún. HDL az érelmeszesedés védőfaktorának számít.

A táplálkozási szokásoknak a magas koleszterinszint kialakulásában kiemelkedő szerepük van.
Magas zsírtartalmú táplálék fogyasztása az LDL koleszterinszintet növeli, a HDL koleszterin mennyisége pedig többek között fokozott testmozgással növelhető.
A koleszterinszint az életkorral folyamatosan nő.
Elsősorban az erekre kifejtett hatása az, ami miatt a magas koleszterinszint ellen védekeznünk kell.
A szív ereinek érintettsége az ún. koszorúér-elmeszesedés esetén a szívinfarktus kockázata megnő. Az agy ereinek érintettsége esetén fokozott agyérelmeszesedés, időkori elbutulás lép fel, ill. fokozott a kockázat arra, hogy az erekben vérrög alakul ki, ezáltal agylágyulás, agyvérzés, szélütés következik be. A nyaki ütőér meszesedése szintén szélütést okozhat. Az alsó végtag érelmeszesedése miatt az erek átmérője csökken, ezáltal romlik a láb izmainak vérellátása, alsó végtagi fájdalom alakul ki. A vese ereinek szűkülete a magas vérnyomás kialakulásában játszik szerepet.
A magas koleszterinszint kialakulásában bizonyos örökletes hajlam mellett, elsősorban étrendi tényezőknek van szerepe. Magas koleszterintartalmú ételek fogyasztása (vaj, tojás, állati zsírok) a koleszterinszintet egyértelműen emelik. A dohányzás lényegesen emeli az érelmeszesedés kockázatát. Mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti az LDL-szintet, ugyanakkor növeli az érfal védelmében szerepet játszó HDL-szintet. Bizonyos alkoholok, pl. a vörösbor védő szerepe egyértelműen bizonyított. A fokozott testmozgás, a növényi rostokban gazdag táplálkozás csökkentik az érelmeszesedés kockázatát.
A terápia alapját az alacsony koleszterintartalmú diéta képezi. Abban az esetben, ha a diéta, ill. a fokozott testmozgás a vér koleszterinszintjét számottevően nem csökkenti, gyógyszeres kezelésre van szükség. Cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség esetén már alacsonyabb LDL-szint esetén is gyógyszeres kezelés szükséges. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A hólyag rosszindulatú daganata férfiakban közel 3-szor gyakrabban fordul elő, mint nőkben.
Az iparban használatos festékek és oldószerek, valamint a dohányzás egyértelműen kockázati tényezők.

Diagnózis

A vizelet laboratóriumi vizsgálata vér jelenlétét bizonyítja. A vörösvérsejtek mellett genny is megjelenhet. Előrehaladott esetben a daganat elfolyási akadályt képez, ami a vese működését rontja. Ez a folyamat a vese működését jelző laborértékekkel szintén nyomon követhető. A vérvesztés miatt vérszegénység alakulhat ki.
A hólyagból a vizelettel távozó sejtek vizsgálata daganatos sejteket mutathat.
Helyi érzéstelenítésben végzett endoszkópos vizsgálattal (cystoscopia) a hólyag nyálkahártyája megtekinthető. A vizsgálat során a húgycsövön keresztül a hólyagba egy endoszkópot vezetnek fel. Cystoscopia során szövettani mintavételre is mód nyílik.
Képalkotó eljárásokkal (ultrahang, CT, MRI) megállapítható a hólyagban található daganat nagysága, kiterjedése, a hólyag falának vastagsága, valamint az, hogy a daganat a környező szervekre ráterjed-e.
A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálata (urographia) szintén alkalmas lehet a daganat diagnosztizálására.

Kezelés

A hólyagrák kezelése műtéttel, kemoterápiával vagy besugárzással történik.
A daganat nagyságától és kiterjedésétől valamint attól függően, hogy mennyire terjedt rá a környező szervekre a műtét lehet egy húgycsövön keresztül végzett beavatkozás, de súlyos esetben a hólyag és a környező szervek ( férfiaknál a prosztata, ondóhólyag, nőknél a petefészkek, a méh, a méhnyak, és a hüvely egy része) eltávolítása is szóba jön. A környező nyirokcsomók szintén eltávolításra kerülnek.
A kemoterápia során daganatképződést gátló anyagot juttatnak a szervezetbe. Katéter segítségével helyi kezelésre is lehetőség nyílik. Műtétet követően a kemoterápia a daganat visszatérésének kockázatát csökkenti.
A sugárterápia lényege, hogy kb. 2 hónapon keresztül a hólyagra időszakonként visszatérően sugárzást bocsátanak.
Az előbbi terápiás módok természetesen egymással kombinálva is használatosak. (forrás: OAN)

Tünetek

A méhnyakrák első tünete lehet az ún. pecsételő jellegű vérzés. A közösülés után fellépő rendellenes vérzés is a tünetek közé tartozik. Lényeges azonban, hogy az esetek nagy részében súlyos panaszok nem lépnek fel.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Számos olyan tényező ismert, amely a betegség kialakulását elősegíti. A szexuális partnerek váltogatása, a túl fiatal korban kezdett nemi élet, a dohányzás esetén a betegség gyakoriságának növekedéséről számoltak be. Egy, az ún. papillomavírusok közé tartozó vírus, az ún. HPV méhnyakrák esetén a rákos sejtekben kimutatható.

Diagnózis

A méhnyak nyálkahártyájáról készült kenet mikroszkópos vizsgálatával a rákmegelőző elváltozások egyértelműen felismerhetők. A méhnyakról történő kenet vizsgálata rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat, melyet minden nőnél évente – kétévente el kell végezni. A hüvely endoszkópos vizsgálata az ún. kolposzkópia a méhnyak nyálkahártyájának közvetlen vizsgálatára ad lehetőséget, a vizsgálat során a látott elváltozásból szövettani mintavételre (biopszia) is van mód.

Kezelés

A kezelés megválasztása alapvetően azon múlik, hogy a rákos daganat a kismedence szerveire ráterjedt-e vagy sem. Leggyakrabban a méhnyak és a méh teljes eltávolítása mellett döntenek, amely magába foglalja a petefészkek eltávolítását is. A kezelés része a sugárterápia is, amely a sebészi kezelést hatékonyan kiegészíti. (forrás: OAN)