Tünetek

A vírussal történő találkozás után már egy nappal kifejlődnek a jellegzetes tünetek.
- fájdalmas nyelés
- torokfájdalom
- köhögés
- orrdugulás
- orrváladékozás
- fejfájás
- rossz közérzet
- hőemelkedés, láz
A betegség cseppfertőzéssel terjed. A kórokozók (vírusok) köhögéssel, ill. tüsszentéssel kerülnek a levegőbe, majd onnan belégzéssel jutnak a szervezetbe.

Kezelés
Egyszerű, szövődménymentes megfázás esetén gyógyszeres kezelésre nincs szükség. Az antibiotikumok vírusfertőzés estén hatástalanok, tehát alkalmazásuk nem szükséges. Magas láz esetén lázcsillapítókat lehet alkalmazni. Orrdugulás esetén az orr nyálkahártyáját összehúzó és ezáltal az orrlégzést javító orrspray vagy orrcsepp adása jöhet szóba. Erős torokfájdalom esetén fájdalomcsillapító hatású tabletták vannak forgalomban, melyeket lassan elszopogatva a fájdalom csökken. Megfázás esetén a dohányzást kerülni kell. Bizonyos óvintézkedések betartásával a vírusfertőzés esetleg elkerülhető. Ha megoldható kerüljük el a megfertőződött egyénnel való kontaktust. Amennyiben mégis kapcsolatba kerültünk egy fertőzött személlyel, gondosan mossunk kezet, kézmosás előtt ne érintsük meg az orrunkat vagy a szemünket és gyakran szellőztessünk. (forrás: OAN)

A műtétet követő időszakban - amelynek hossza a műtéti beavatkozás jellegétől függően eltérő lehet - a beteg ne terhelje magát, ne cipeljen nehezet, nehogy a belső varratok szétnyíljanak. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a seb már szépen gyógyul, s nincsenek fájdalmak. A műtéti sebet egy darabig jó, ha nem éri szappan, víz, még akkor sem, ha a kötést már levették róla. Vigyázni kell, nehogy fertőződjön, a műtét helyét ne érje nyomás. A környezetét steril fertőtlenítővel kell tisztítani.

Hogyan mosdassuk a beteget?

Mosakodásnál, zuhanyozásnál – amennyiben beteg hozzátartozónk olyan állapotban van – segítsünk, lehetőleg szivaccsal mosdassunk. A fürdőszobában történő mosakodáskor segítsünk abban, hogy óvni tudja a megoperált testrészét, a műtét helyét. Fürdésnél, üljön be a kádba, vagy a kádülőkére, és ha tudja, megoperált lábát tegye a kád peremére, karját tegye a vállunkra. Ha szükségesnek látjuk, helyezzünk egy kis műanyag széket a kádba vagy helyezzünk kádülőkét a kád peremére.

Ha a beteg nem tud kimenni a fürdőszobába, akkor mosdassuk meg kiültetve vagy az ágyban lavórból. Ágyban történő mosdatásnál nejlon lepedővel védjük az ágyat. Fejtől a lábig haladva, szivaccsal mosdassuk, dörzsöljük végig a testét. A szivaccsal való masszírozásnál vérbőség keletkezik, ami üdítően hat a betegre. Hajmosáskor az ágyhoz kötött beteget úgy fektetjük átlósan az ágyon, hogy feje az ágy szélére kerüljön. Alá egy székre tegyünk egy mosdótálat, majd így mossuk meg, vagy használjunk hajmosó felszerelést.

Hogyan tartsuk rendben a beteg ágyát?

Mindig figyeljünk arra, hogy a beteg tiszta ágyban feküdjön. Sebváladék, vér, széklet, vizelet, izzadság, kiöntött étel, ital, bármi beszennyezheti az ágyat, ami kórokozók melegágyává válhat. Ajánlatos a vászonlepedő alá egy nejlon- vagy gumilepedőt tenni. Az ágyhuzatot olyan gyakran kell cserélni, amilyen gyakran elpiszkolódik. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget mindig csak annyira mozgassuk, amennyire szükséges, illetve amennyire a beteg állapota megengedi. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget helyezzük az ágy egyik felére és az ágy másik felén a piszkos lepedőt az ágy közepéig csavarjuk fel. Csavarjuk fel a tiszta lepedőt félig, majd helyezzük a piszkos lepedő helyére úgy, hogy a felcsavart része az ágy közepén húzódjon. Most fordítsuk át a beteget a tiszta lepedőfélre, s a másik oldalon a piszkos lepedőt csavarjuk fel teljesen, majd vegyük el, s helyére tekerjük ki a tiszta lepedőt. A beteg ekkor már visszahelyezhető az eredeti testhelyzetbe.

Hasi, mellkasi műtéteknél a tüsszentés, köhögés esetén támasszuk meg kezünkkel a sebet, hogy meggátoljuk a varrat kiszakadást.

Tartsuk be az orvos utasításait!

Nagyon figyeljünk oda arra, hogy műtéti sebek kapcsán kialakulhatnak szövődmények, mint például seb körül bőrpír jelenik meg, gyulladásos folyamat indul, fájdalmat érez a frissen műtött, hőemelkedés, esetleg láz. Ilyen esetekben azonnal érdemes orvoshoz fordulni, mert fennáll az elfertőződés kockázata. Fájdalomcsillapítót fájdalom esetén érdemes használni.

A gyógyszerek esetében lehetőség szerint ismerjük meg a gyógyszerek hatását, mellékhatását. Mindig világosítsuk föl a beteg családtagunkat arról, hogy mit miért szed az esetleges félelmek, félreértések elkerülése érdekében. Lehetőség szerint készítsük elő, adagoljuk ki a gyógyszereket.

Műtétek utáni lábadozásnál különösen figyeljünk oda az orvos által előírt gyógyszerelés pontos betartására, különösképpen a véralvadást gátló készítmények bevételére, hiszen ezek bevételének elmaradása súlyos trombózishoz vezethetnek.

(forrás: Nurse Háziápolási Szolgálat)

Az epekő az esetek döntő többségében az epehólyagban alakul ki, jóval ritkábban az epevezetékben képződik. A kövek különböző nagyságot érhetnek el, ritkán az epehólyagot csaknem ki is töltik. Gyakrabban több, kis kő van az epehólyagban, melyek különböző alakot és formát képeznek. Anyaguk szerint az epekövek 80%-a koleszterinkő, 20%-uk pigmentkő /bilirubin kő/

Előfordulás

A népesség kb. 13-15%-a érintett, a nők kétszer gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak. Kifejezetten gyakran fordul elő a világos bőrű, 40 év körüli, elhízott nők között.

Tünetek

Az epeköves betegek 3/4-e panaszmentes. A panaszok epeköves roham formájában jelentkeznek. A roham az epeutak görcsös összehúzódása miatt alakul ki. A görcsös panaszok gyakran zsíros étel fogyasztását követően lépnek fel, néhány perctől több órán keresztül eltarthatnak, a jobb bordaív alatti területen kifejezettek, azonban a hátba is, valamint a jobb karba is kisugározhatnak. Böfögés, hányinger, hányás a görcs idején előfordulhatnak. Abban az esetben, ha a kő az epe elfolyását akadályozza úgynevezett epepangás jön létre, amely sárgaságot hoz létre a széklet világos színével. Néha nem jelentkezik epegörcsös roham hanem puffadás, teltségérzés alakul ki.

Diagnózis

A tünetmentes epekő laboreltérésekkel nem jár. Epeköves roham esetén, abban az esetben, ha az epeutakban elzáródás van, akkor jellegzetes májenzim- valamint vérképeltérések alakulnak ki. A hasi UH (ultrahang) egy gyors és fájdalommentes eljárás az epekövek kimutatására. Nemcsak az epekövek kimutatására alkalmas, hanem az epehólyag falának vastagságát, a fő epevezeték tágasságát is meg lehet vele állapítani. Létezik néhány speciális röntgen vizsgálaton alapuló eljárás, amely során az epeutakat kontrasztanyaggal meg lehet festeni és ezáltal akár terápiás beavatkozásra is mód nyílik. /az epekő a fő epevezetékből eltávolítható ERCP/

Terápia

Néma epekövek esetén kezelés nem szükséges. Epegörcs megszüntetésére görcsoldót kell alkalmazni. Súlyos epegörcs esetén azonban a hagyományos görcsoldó már gyakran nem elég, ekkor a beteg kábító fájdalomcsillapító adására szorulhat. A gyógyszerek mellett legalább 24 órás koplalás, majd szigorú zsírszegény diéta szükséges. Fertőzésgyanú esetén antibiotikum adása szükséges. Visszatérő epegörcsök esetén a választandó kezelés sebészeti, amely az epehólyag eltávolítását jelenti. Az utóbbi években teret nyert az úgynevezett laparoszkópos eljárás, melynek során néhány kis metszésből, endoszkópos módszerrel eltávolítható a köves epehólyag. A módszer egyértelmű előnye, hogy nem történik nagy metszés, a betegek gyorsan felépülnek, rövid a kórházi tartózkodás, szövődmény igen ritkán alakul ki. Ritkán a laparoszkópos epehólyag-eltávolítás nem sikeres. Ekkor hagyományos nyílt hasi műtétre kerül sor. Kis koleszterinkövek eltávolítására alkalmas módszer lehet az úgynevezett orális epesavterápia, amikor olyan gyógyszert kell a betegeknek huzamosabb ideig szedni, amely az epeköveket feloldja. A módszer nem kifejezetten hatékony, 5 év alatt a kövek 40-50%-a visszatér. Az úgynevezett extrakorporális lökéshullámterápia során a kövek széttörésére kerül sor. A sikeres kezelés aránya megegyezik az előbb említett gyógyszeres kezeléssel. Abban az esetben, ha az epekő a fő epevezetékben található, akkor vagy endoszkópos kivétel, vagy műtét szükséges. Az endoszkópos módszer egyértelmű előnye, hogy nincs műtéti metszés. Ekkor egy szájon keresztül bevezetett eszközzel jutnak el egészen az epevezetékig és így távolítják el a követ. Az eljárást nagy kő esetén az előbb említett extrakorporális lökéshullámterápiával lehet kiegészíteni.

A kezeletlen epekövesség szövődményei

• Heveny epehólyaggyulladás: az epehólyag és az epeutak leggyakrabban bakteriális fertőzése esetén. Tünetei: jobb bordaív alatti görcsös fájdalom, láz, hányinger, hányás.
• Perforáció: az epehólyag kilukadása, leggyakrabban a belek irányában.
• Idült epehólyaggyulladás az epehólyag falának megvastagodásával, annak rosszindulatú elfajulása következhet be.
• Elzáródásos sárgaság az epekőnek az epevezetékbe kerülése esetén.

(forrás: OAN)

A vérnyomás az a nyomás, amellyel a szív az érfalak ellenállását leküzdve a szervezet szövetei számára szükséges vérellátást biztosítja. A szív összehúzódása esetén a vérnyomás természetesen magasabb, ekkor ún. systolés vérnyomásról beszélünk (felső érték), a szív elernyedése esetén a mért érték alacsonyabb ún. diastolés vérnyomás (alsó érték).
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a normál vérnyomás felső határa 130/85 Hgmm. Ha a vérnyomás felső értéke 130 és 139 Hgmm között, alsó értéke pedig 85-89 Hgmm között van akkor ún. magas normális vérnyomásról beszélünk. Az értékek növekedésével enyhe, középsúlyos és súlyos hypertoniával állunk szemben.

Kategórizálás:
Systolés érték (Hgmm), a felső adat/diastolés érték (Hgmm), az alsó adat
Optimális
120/80 alatt
Normális
130/85 alatt
Magas normális
130/85 - 139/89
Enyhe hypertonia
140/90 - 159/99
Középsúlyos hypertonia
160/100 - 179/109
Súlyos hypertonia
180/110 felett

Abban az esetben, ha a két vérnyomásérték különböző tartományba esik, pl. 170/80 Hgmm esetén, akkor a magasabb kategóriába tartozó érték alapján kell a besorolást végeznünk, tehát a konkrét esetben középsúlyos hypertonia áll fenn.
Fizikai vagy lelki megterhelés hatására mindannyiunk vérnyomása megemelkedik és akár a középsúlyos hypertoniának megfelelő értékeket is mérhetünk. Az értékek ezenkívül napszaki ingadozást is mutatnak, az éjszaka mért értékek alacsonyabbak. A mért értékek alapján akkor beszélünk hypertoniáról, ha ezek az értékek többszöri mérés alapján, nyugalomban is magasnak bizonyulnak.
Az Ön kezelőorvosa a mért vérnyomásértékek alapján fogja eldönteni azt, hogy Ön melyik kategóriába (enyhe, középsúlyos, súlyos) tartozik, és a kezelést is alapvetően ez a besorolás határozza meg. Kb. 3-4 különböző alkalmakkor mért érték szükséges ahhoz, hogy a diagnózis felállítható legyen.
Ahhoz, hogy a méréskor korrekt eredményt kapjunk, ügyelni kell néhány dologra.
A mérés előtt 1 órával ne dohányozzon, ne fogyasszon alkoholt, vagy kávét!
A mérés előtt kb. 5 percig nyugodtan üljön le, és nagyobb testmozgást ne végezzen!
Néhány betegnek ún. fehérköpeny hypertoniája van, ami azt jelenti, hogy méréskor az orvos (fehér köpeny) láttán a vérnyomása megemelkedik, ugyanakkor otthoni körülmények között a vérnyomásértékek elfogadhatók. Erre az esetre szolgál az ún. ABPM vizsgálat, amely során a beteg felkarjára rögzített mandzsettával ill. egy az övén hordható kis szerkezettel a nap 24 órájában kb. félóránként mérhető a beteg vérnyomása. Így objektív eredményre számíthatunk.

Gyakorisága

A magas vérnyomás a hazai népesség 15-20 %-át érinti, ami közel 2-millió embert jelent, ezáltal népbetegségnek számít.

Tünetei

A betegség kockázata abban áll, hogy a szövődmények kialakulásáig panaszok az esetek nagy részében nem lépnek fel. Gyakran a már kialakult szervkárosodás (agy, szem, szív, vese) hívja fel a figyelmet a régóta fennálló magas vérnyomásra. Bizonyos nem specifikus tünetek, mint alvászavar, látászavar, szájszárazság, émelygés, hányinger, fejfájás előfordulhatnak.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A hypertonia az esetek közel 95%-ban önállóan jelentkezik, vagyis anélkül, hogy valamilyen más betegség kísérőjelenségeként állna fenn. Ezt a formát nevezzük esszenciális hypertoniának. Bizonyos betegségek, mint pl. a vesebetegség vagy endokrin megbetegedések magas vérnyomással járhatnak. Ekkor az alapbetegség, vagyis a pl. a vesebetegség gyógyítása a hypertonia gyógyulását is jelenti.
Számos olyan tényező ismert, amely felelőssé tehető a magas vérnyomás kialakulásáért.
- túlsúly
- testmozgás hiánya
- alkoholfogyasztás
- dohányzás
- stressz
- magas vérzsírszint
- túlzott sófogyasztás
- túlzott kávéfogyasztás
- magas életkor
- érelmeszesedés
- bizonyos gyógyszerek (pl. orális fogamzásgátlók, fájdalomcsillapítók)
- kábítószer-fogyasztás (Amphetamine)
A genetika szerepe nehezen meghatározható, hiszen a felsorolt tényezők mint látjuk egyértelműen uralják a képet. A férfiak nagyobb valószínűséggel lesznek betegek, mint a nők.
A szívnek az ún. perifériás ellenállással szemben kell biztosítania a szövetek szükséges vérellátást. A perifériás ellenállást többek között az érfal rugalmassága határozza meg. Nagyfokú érelmeszesedés esetén értheto okból nagyobb ellenállást kell a szívnek leküzdenie, ezért magas vérnyomás betegség alakul ki. Magasabb a perifériás ellenállás akkor is, ha az érrendszerben a normálisnál nagyobb mennyiségű vér található pl. krónikus légzőszervi megbetegedések esetén.

Szövődményei

Agyvérzés (stroke)
Súlyos vérnyomásemelkedés esetén az agy törékeny ereire nehezedő nyomás miatt ezek az erek eltörhetnek, és agyállományi vérzés alakul ki. Az összes agyvérzés kb. 15%-át tesz ki ez a forma és gyakran végzetes következménnyel jár. Összefüggést mutattak ki ezen túl a hosszan tartó kezeletlen magas vérnyomás és az időskori elbutulás között.
Látásromlás/vakság
A látóideghártya verőereire nehezedő nyomás miatt ezek az erek megvastagodnak, esetleg megrepedhetnek, szintén vérzés kíséretében. Súlyos esetben vaksággal jár. A szemorvos, fájdalmatlan eljárással, az ún. szemfenék ereinek vizsgálatával egyértelműen következtetni tud a magas vérnyomás súlyosságára és várható szövődményeire.
Szívroham
A szívkoszorúerekre ható nagy nyomás következtében ezek az erek is megvastagodnak, a szívizom vérellátása romlik, koszorúérbetegség alakul ki, amely szívrohamhoz vezethet.
Szívelégtelenség
A szívizom vérellátásának romlásával a szív ereje ún. pumpafunkciója romlik és szívelégtelenség alakul ki. Ekkor a szív a test szöveteihez nem tud elég oxigént és tápanyagot juttatni.
Vesekárosodás
A vese kis verőereinek megvastagodásával a kiválasztó funkció romlik, a szervezet méreganyagai felszaporodnak, amely súlyos következményekkel jár. Végső esetben olyan súlyos veseelégtelenség alakul ki, hogy művese-kezelésre van szükség.

Kezelése

A kezelés célja a szövődmények megelőzése.
A magas vérnyomásban szenvedők tekintélyes része túlsúllyal küszködik, illetve elhízott.
A testsúly csökkentése alapvető jelentőségű a magas vérnyomás kezelésében.
Diétázzunk!
Végezzünk több testmozgást!
Szokjunk le a dohányzásról!
Kerüljük a túlzott alkoholfogyasztást!
Enyhe hypertonia esetén gyógyszeres kezelés nélkül is eredményt érhetünk el.

Gyógyszeres kezelés

Számos olyan gyógyszercsoport van forgalomban, amely a hypertonia kezelésében használatos.
A vízhajtók, a vesékre kifejtett hatásuknál fogva növelik a vizelet mennyiségét, így a keringő vérmennyiség csökkentésével hatnak.
A béta-blokkolók a szív, illetve az erek falában található ún. béta receptorokat blokkolva csökkentik a szív összehúzódásának erejét, csökkentik a szívfrekvenciát, és tágítják a verőereket.
Az alfa-blokkolók szintén az erek tágítása útján hatnak.
Az alfa-béta blokkolók egyesítik mindkét gyógyszercsoport hatását.
Az ACE inhibitorok az ún. angiotenzin konvertáz enzim gátlásával megakadályozzák azt, hogy egy a verőerekre közvetlenül ható, azok összehúzódását okozó hormon, az ún. angiotenzin II. létrejöjjön.
Egy nemrég forgalomba került gyógyszercsoport az angiotenzin receptor antagonisták csoportja. Ez a gyógyszercsoport közvetlenül az előbbi receptorához kapcsolódva megakadályozza az angiotenzin II. kapcsolódását, így tágítva a verőereket és csökkentve a vérnyomást.
A kalcium csatorna blokkolók megakadályozzák a kalcium bejutását a szív és az erek izomsejtjeibe, ezáltal gyengítik azok összehúzódását.
Bizonyos központi idegrendszerre ható gyógyszerek szintén csökkentik a vérnyomást.
Tartsuk szem előtt, hogy a hipertónia egy krónikus betegség, a már kialakult betegség csak nagyon ritkán és csak enyhe esetekben szűnik meg. A hipertóniás betegnek rendszeres vérnyomás-ellenőrzésre van szüksége. A mérés történhet hagyományos higanyos vérnyomásmérővel, melyhez fonendoszkópot kell használni, léteznek egyszerűbb, digitális kijelzővel ellátott vérnyomásmérők, melyet a beteg egyedül is használhat. (forrás: OAN)

Alapvetően két típusa létezik. A "rossz" koleszterin az ún. LDL felelős a szervezetben többek között az érelmeszesedés kialakulásáért, ezzel szemben a "jó" koleszterin az ún. HDL az érelmeszesedés védőfaktorának számít.

A táplálkozási szokásoknak a magas koleszterinszint kialakulásában kiemelkedő szerepük van.
Magas zsírtartalmú táplálék fogyasztása az LDL koleszterinszintet növeli, a HDL koleszterin mennyisége pedig többek között fokozott testmozgással növelhető.
A koleszterinszint az életkorral folyamatosan nő.
Elsősorban az erekre kifejtett hatása az, ami miatt a magas koleszterinszint ellen védekeznünk kell.
A szív ereinek érintettsége az ún. koszorúér-elmeszesedés esetén a szívinfarktus kockázata megnő. Az agy ereinek érintettsége esetén fokozott agyérelmeszesedés, időkori elbutulás lép fel, ill. fokozott a kockázat arra, hogy az erekben vérrög alakul ki, ezáltal agylágyulás, agyvérzés, szélütés következik be. A nyaki ütőér meszesedése szintén szélütést okozhat. Az alsó végtag érelmeszesedése miatt az erek átmérője csökken, ezáltal romlik a láb izmainak vérellátása, alsó végtagi fájdalom alakul ki. A vese ereinek szűkülete a magas vérnyomás kialakulásában játszik szerepet.
A magas koleszterinszint kialakulásában bizonyos örökletes hajlam mellett, elsősorban étrendi tényezőknek van szerepe. Magas koleszterintartalmú ételek fogyasztása (vaj, tojás, állati zsírok) a koleszterinszintet egyértelműen emelik. A dohányzás lényegesen emeli az érelmeszesedés kockázatát. Mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti az LDL-szintet, ugyanakkor növeli az érfal védelmében szerepet játszó HDL-szintet. Bizonyos alkoholok, pl. a vörösbor védő szerepe egyértelműen bizonyított. A fokozott testmozgás, a növényi rostokban gazdag táplálkozás csökkentik az érelmeszesedés kockázatát.
A terápia alapját az alacsony koleszterintartalmú diéta képezi. Abban az esetben, ha a diéta, ill. a fokozott testmozgás a vér koleszterinszintjét számottevően nem csökkenti, gyógyszeres kezelésre van szükség. Cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség esetén már alacsonyabb LDL-szint esetén is gyógyszeres kezelés szükséges. (forrás: OAN)