A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

• Örökletes tényezők: egyenes ági rokonok között a betegség gyakran halmozódik.
• Környezeti tényezők: A fejlett országokban található magasabb arány egyértelműen a környezeti tényezőkkel magyarázható. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly szerepe egyértelműnek látszik. Az állati zsírokról számos tanulmány született, azonban mind ez idáig nem egyértelmű, hogy lényeges szerepük lenne a betegség kialakulásában.
• Életkor: a kor előrehaladtával a betegség előfordulása egyre nő, a változókor után viszont ez a növekvő tendencia megszűnik. Hormonális tényezők: azokban a nőkben, akiknél a menstruáció fiatalabb életkorban (11-12 év) következett be, a vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség gyakrabban fordult elő. A fokozott gyakoriság késői menopausára is vonatkozik.
• Bizonyos gyógyszerek: az orális fogamzásgátlók alkalmazása szintén fokozott kockázatot rejt. A menopauza (változókor) kezelésében használatos ún. hormonpótló terápia, amely arra szolgál, hogy a menopauza jól ismert tüneteit (verítékezés, gyengeség, érzelmi labilitás stb.) csökkentse, az emlőrák kialakulását elősegíti. Ha az első gyermek születése 30 éves kor fölött történik az emlőrák kockázata közel kétszeresére nő.

Tünetek

Jellemzően az emlőrák korai stádiumában panaszt nem okoz. Önvizsgálattal, ill. rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával első tünet lehet az emlőben, vagy a hónaljárokban tapintható csomó. Csomó tapintása, az emlő bőrének megváltozása, az emlőbimbó behúzódása, nedvedzése ill. alakváltozása esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Súlyos, kezeletlen esetekben a rosszindulatú daganat a bőrre ráterjedhet, ún. kifekélyesedő emlőrák jön létre. Tekintettel a viszonylagos tünetmentességre, a szűrés kiemelkedő jelentőségű.

Diagnózis

A nőgyógyászati szűrővizsgálat során az orvos áttapintja az emlőket és a hónaljárkot, majd gyanú esetén egy speciális vizsgálatot végez, melyet mammográfiának nevezünk. A mammográfia során röntgensugárral az emlőt átvilágítják, ezáltal a kóros eltérések láthatóvá válnak. Ezzel a vizsgálattal tapintással fel nem ismerhető eltérésekre is fény derülhet.
Az emlő ultrahangvizsgálata elsősorban fiatalabb korosztályokban jön szóba.
Abban az esetben, ha a fent említett vizsgálatokkal emlődaganat gyanúja merül föl, el kell dönteni azt, hogy az eltérés jó- vagy rosszindulatú. Ehhez nélkülözhetetlen egy szövettani mintavétel, melynek során egy vékony tűvel általában ultrahangvezérelten az elváltozásból mintát vesznek.

Kezelés

Az emlőrák kezelése elsősorban a daganat kiterjedésétől és attól függ, hogy a környező szövetekre ráterjedt, ill. áttétet adott vagy sem. Ebből a szempontból alapvetően három stádiumot különböztetünk meg.
1. Korai stádiumban az emlőrák kis kiterjedésű, a bőrre nem terjed, áttétet nem ad, vagy áttétképzés esetén az azonos oldali hónaljárok érintett.
2. Előrehaladott stádiumban a daganat érintheti a hónalji nyirokcsomókat és a mellkasfalra és a bőrre is átterjedhet.
3. Súlyosan előrehaladott esetben távoli áttétek is jelentkeznek, tehát az azonos oldali hónaljárok érintettsége mellett a szervezet legkülönbözőbb szerveiben (tüdő, csont, máj, agy) áttéteket találunk.
Korai stádiumban az elváltozás sebészi megoldása javasolt. Az operáció során a daganat teljes egészében kimetszésre kerül, adott esetben a teljes emlőt eltávolítják. A hónaljárki nyirokcsomók teljes eltávolítása is szóba jön. Előrehaladottabb stádiumban elsősorban gyógyszeres és sugárterápia mellett kell dönteni. A gyógyszerek egyik csoportját az ún. kemoterápiás szerek képezik. A kemoterápia a gyorsan osztódó rákos sejteket pusztítja el. Ismert mellékhatásai a hányinger, hányás, étvágytalanság, hajhullás, rossz közérzet. Egy másik gyógyszercsoport hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a rákos daganatot alkotó sejtek egy része ösztrogénreceptort tartalmaz. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák azt, hogy az ösztrogén a rákos sejthez kapcsolódjon, ezáltal a növekedését, anyagcseréjét gátolják.
A sugárterápia nemcsak előrehaladott stádiumban, hanem az emlő megtartásával járó műtétek után is javasolt. Az eljárás során a hét öt napján kb. egy hónapon keresztül az emlőre sugarat bocsátanak, amely a rákos sejtek osztódását megakadályozza és elősegíti azok pusztulását.
Abban az esetben, ha a teljes emlő eltávolításra kerül, annak műtéti rekonstrukciójáról is dönteni kell, néhány sebészeti központban – természetesen a beteg életkorától, általános állapotától, és kívánságától függően – a rekonstrukciót az emlő eltávolításával egyidejűleg elvégzik.
Korai stádiumban felismerve, megfelelő kezelés hatására a betegség igen jó arányban gyógyul. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek több, mint 40%-ában a heveny hasnyálmirigy-gyulladást epeúti kövek okozzák. Ekkor a panaszok kialakulását az esetek többségében zsíros, fűszeres, bőséges étel fogyasztása előzi meg. Szintén gyakori ok a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, ritkábban bizonyos gyógyszerek (béta-blokkolók, vízhajtók, ACE-gátlók, egyes antibiotikumok, nem szteroid gyulladásgátlók stb.) okozhatják a betegséget. Egyes orvosi beavatkozások után (hasi műtét, ERCP) szintén előfordulhat. Vírusfertőzések (pl. mumpsz), tompa hasi sérülések szintén állhatnak a folyamat hátterében.

Tünetek

Gyorsan kialakuló gyomorszáji fájdalom, amely övszerűen a hátba sugárzik. Émelygés, hányinger, hányás, puffadás, láz. Súlyos, szövődményes esetben légzési elégtelenség, keringési elégtelenség (ájulás, eszméletvesztés), veseelégtelenség hasnyálmirigytályog alakulhat ki.

Diagnózis

A heveny hasnyálmirigy-gyulladás esetén a jellegzetes tünetek mellett laborvizsgálatokat kell végezni. A vérből kimutatható a hasnyálmirigy lipáz, illetve amiláz szintje, amely a betegség idején megemelkedik. A vizeletben szintén megjelenik az amiláz, ami szintén kimutatható. Abban az esetben, ha a betegség epeútkő, illetve epeúti elzáródás következménye, a vérben megemelkedik a bilirubin, valamint az úgynevezett ALP szint.
A hasi UH vizsgálat alkalmas arra, hogy a hasnyálmirigy állományát megítélje, a hasnyálmirigy megnagyobbodik, valamint az esetleg fennálló epeúti kövek is felismerhetők. Hasi röntgenvizsgálattal epekőárnyékok detektálhatók.

Kezelés

Alapvető fontosságú a nulldiéta, valamint az infúziók formájában történő folyadékpótlás. Szükség esetén fájdalomcsillapítók adása jön szóba, akár kábító fájdalomcsillapítók formájában. Megfelelő kezelés mellett a betegség néhány nap alatt gyógyul. Súlyos-szövődményes gyulladás esetén antibiotikumot kell alkalmazni. Epeútkő esetén annak endoszkópos eltávolítása jön szóba. Hasnyálmirigytályog esetén annak a leszívása szükséges.
Súlyos esetben Intenzív Osztályos elhelyezés elengedhetetlen a beteg keringésének, légzésének monitorozása miatt.
Ha a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt és a hasnyálmirigy állományában elhalt területek képződnek, sebészeti kezelés válik szükségessé az elhalt szövetek eltávolítása céljából.
A heveny szakasz lezajlása után a szigorú alkoholtilalom, az epebetegségek kezelése, illetve az egyéb kiváltó tényezők kerülése kiemelten fontos. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Mindezidáig nincs olyan ok, amely a pikkelysömör kialakulásáért egyértelműen felelőssé tehető. Örökletes tényezők biztos, hogy szerepet játszanak, családi halmozódás figyelhető meg. Arra hajlamos egyéneknél a bőr irritációja, vagy sérülése kedvez a betegség kialakulásának.

Kezelés

A betegség súlyosságától és kiterjedésétől függően bőrgyógyász szakorvos állapítja meg a szükséges terápiát. Számos olyan készítmény van forgalomban, amely jó hatású és a bőrtüneteket tartósan eltünteti. Figyelembe kell azonban venni, hogy a betegség az esetek igen nagy részében idült (krónikus) lefolyású, ezért gyakran ki is újul. Kisméretű elváltozások esetén külsőleg történő kezelés is elegendő lehet, súlyos esetben (ekkor a bőrelváltozások a testfelület több, mint 1/3-át érintik) szájon át szedhető gyógyszereket is alkalmaznak. Fontos megemlíteni az úgynevezett fényterápiát is, amely során a bőrelváltozásokat UVB (ultraibolya B) fénynek teszik ki. (forrás: OAN)

Az epekő az esetek döntő többségében az epehólyagban alakul ki, jóval ritkábban az epevezetékben képződik. A kövek különböző nagyságot érhetnek el, ritkán az epehólyagot csaknem ki is töltik. Gyakrabban több, kis kő van az epehólyagban, melyek különböző alakot és formát képeznek. Anyaguk szerint az epekövek 80%-a koleszterinkő, 20%-uk pigmentkő /bilirubin kő/

Előfordulás

A népesség kb. 13-15%-a érintett, a nők kétszer gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak. Kifejezetten gyakran fordul elő a világos bőrű, 40 év körüli, elhízott nők között.

Tünetek

Az epeköves betegek 3/4-e panaszmentes. A panaszok epeköves roham formájában jelentkeznek. A roham az epeutak görcsös összehúzódása miatt alakul ki. A görcsös panaszok gyakran zsíros étel fogyasztását követően lépnek fel, néhány perctől több órán keresztül eltarthatnak, a jobb bordaív alatti területen kifejezettek, azonban a hátba is, valamint a jobb karba is kisugározhatnak. Böfögés, hányinger, hányás a görcs idején előfordulhatnak. Abban az esetben, ha a kő az epe elfolyását akadályozza úgynevezett epepangás jön létre, amely sárgaságot hoz létre a széklet világos színével. Néha nem jelentkezik epegörcsös roham hanem puffadás, teltségérzés alakul ki.

Diagnózis

A tünetmentes epekő laboreltérésekkel nem jár. Epeköves roham esetén, abban az esetben, ha az epeutakban elzáródás van, akkor jellegzetes májenzim- valamint vérképeltérések alakulnak ki. A hasi UH (ultrahang) egy gyors és fájdalommentes eljárás az epekövek kimutatására. Nemcsak az epekövek kimutatására alkalmas, hanem az epehólyag falának vastagságát, a fő epevezeték tágasságát is meg lehet vele állapítani. Létezik néhány speciális röntgen vizsgálaton alapuló eljárás, amely során az epeutakat kontrasztanyaggal meg lehet festeni és ezáltal akár terápiás beavatkozásra is mód nyílik. /az epekő a fő epevezetékből eltávolítható ERCP/

Terápia

Néma epekövek esetén kezelés nem szükséges. Epegörcs megszüntetésére görcsoldót kell alkalmazni. Súlyos epegörcs esetén azonban a hagyományos görcsoldó már gyakran nem elég, ekkor a beteg kábító fájdalomcsillapító adására szorulhat. A gyógyszerek mellett legalább 24 órás koplalás, majd szigorú zsírszegény diéta szükséges. Fertőzésgyanú esetén antibiotikum adása szükséges. Visszatérő epegörcsök esetén a választandó kezelés sebészeti, amely az epehólyag eltávolítását jelenti. Az utóbbi években teret nyert az úgynevezett laparoszkópos eljárás, melynek során néhány kis metszésből, endoszkópos módszerrel eltávolítható a köves epehólyag. A módszer egyértelmű előnye, hogy nem történik nagy metszés, a betegek gyorsan felépülnek, rövid a kórházi tartózkodás, szövődmény igen ritkán alakul ki. Ritkán a laparoszkópos epehólyag-eltávolítás nem sikeres. Ekkor hagyományos nyílt hasi műtétre kerül sor. Kis koleszterinkövek eltávolítására alkalmas módszer lehet az úgynevezett orális epesavterápia, amikor olyan gyógyszert kell a betegeknek huzamosabb ideig szedni, amely az epeköveket feloldja. A módszer nem kifejezetten hatékony, 5 év alatt a kövek 40-50%-a visszatér. Az úgynevezett extrakorporális lökéshullámterápia során a kövek széttörésére kerül sor. A sikeres kezelés aránya megegyezik az előbb említett gyógyszeres kezeléssel. Abban az esetben, ha az epekő a fő epevezetékben található, akkor vagy endoszkópos kivétel, vagy műtét szükséges. Az endoszkópos módszer egyértelmű előnye, hogy nincs műtéti metszés. Ekkor egy szájon keresztül bevezetett eszközzel jutnak el egészen az epevezetékig és így távolítják el a követ. Az eljárást nagy kő esetén az előbb említett extrakorporális lökéshullámterápiával lehet kiegészíteni.

A kezeletlen epekövesség szövődményei

• Heveny epehólyaggyulladás: az epehólyag és az epeutak leggyakrabban bakteriális fertőzése esetén. Tünetei: jobb bordaív alatti görcsös fájdalom, láz, hányinger, hányás.
• Perforáció: az epehólyag kilukadása, leggyakrabban a belek irányában.
• Idült epehólyaggyulladás az epehólyag falának megvastagodásával, annak rosszindulatú elfajulása következhet be.
• Elzáródásos sárgaság az epekőnek az epevezetékbe kerülése esetén.

(forrás: OAN)

A bőrön és a nyálkahártyán bárhol előfordulhatnak, de leggyakoribbak a kézen, a tenyéren, illetve az ujjakon. A hajas fejbőrt is gyakran érintik. Nem ritkák a nemi szervek területén elhelyezkedő szemölcsök sem, melyek nemi betegségnek számítanak. Jellemző a szemölcsökre, hogy az esetek nagy részében spontán eltűnnek, majd visszatérnek.
A vírusok, amelyek a szemölcsök kialakulásáért felelősek az úgynevezett humán papilloma vírusok (HPV) csoportjába tartoznak. Több vírus is tartozik ebbe a csoportba, melyek különböző jellegű megbetegedéseket okoznak.

Tünetek

Nem jellemző, hogy a szemölcsök fájnának, esetleg a lábon lévők a cipő dörzsölése miatt érzékenyek lehetnek. A végbél és a hüvely területén elhelyezkedő szemölcsök viszketést okozhatnak. A kézen található szemölcsök súlyos kozmetikai panaszt okozhatnak.

Szövődmények

Abban az esetben, ha a szemölcs nem kerül eltávolításra továbbterjedhet, illetve -mivel vírusos okozza- a fertőzés át is vihető. Különösen jellemző ez a nemi szervek szemölcseit okozó vírusokra , amelyek a legsúlyosabb esetben méhnyakrákot okozhatnak. Ezért van kimagasló jelentősége a megelőzésnek, gumióvszer használata esetén ugyanis a vírusok átvitelének valószínűsége jelentősen csökken. A hüvelyben található nagyméretű szemölcsök akár szülési akadályt is okozhatnak.

Kezelés

A szemölcsök eltávolíthatók sebészeti úton (szikével, lézerrel), folyékony nitrogén felhasználásával (fagyasztás). Az eltávolítás további módja az, hogy egy hám- és szaruréteget feloldó vegyszerrel (szalicilsav) a szemölcsöt naponta be kell kenni, mire az onnan hetek- hónapok alatt eltűnik. Az utóbbi módszer hátránya egyértelműen az, hogy a kezelés hosszú időt vesz igénybe. A nemi szemölcsök eltávolítása ezeken kívül történhet egy speciális sejtméreg segítségével. A sejtméreg folyadék formájában van forgalomban és a szemölcsre ecsetelve, az bizonyos idő elteltével onnan eltűnik. A sejtméreg azonban erősen mérgező, a szükségesnél hosszabb ideig vagy nagyobb mennyiségben történő alkalmazása a májra káros hatással van. Léteznek ezen kívül még egyéb kezelési módok is, azonban Magyarországon döntően az előbb felsorolt megoldások terjedtek el. (forrás: OAN)