Előfordulás

A felnőtt lakosság kb. 4-5 %-a, a gyermekek 8-10 %-a érintett. Gyakran a gyermekkori asztma a fiatal felnőttkorban spontán gyógyul. A bőr és a nyálkahártyák allergiás megbetegedéseivel (szénanátha, csalánkiütés) való halmozott előfordulása nem ritka.

Tünetek

- nehézlégzés: jellemzően hirtelen alakul ki, éjszaka és kora reggel kifejezettebb, a hideg levegőben tartózkodás, illetve a testmozgás ront a helyzeten, spontán vagy hörgőtágító gyógyszerek hatására szűnik. A légvétel fokozott munkát ró a légzésben résztvevő izmokra (rekesz, bordaközi izmok), azok kifáradnak. Súlyos esetben légzési elégtelenség lép fel, amit a nyálkahártyák (pl. a szájnyálkahártya) lilás elszíneződéséről ismerhetünk fel. A kilégzési idő megnyúlik. A nehézlégzéses roham általában néhány percig tart, de órákig, akár napokig is eltarthat.
- köhögés: gyakran váladékképződés (köpet) nélkül.
- mellkasi nyomásérzés
- izzadás
- pulzusszámnövekedés

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Légúti asztma esetén a hörgőnyálkahártya gyulladása és a hörgők simaizmainak összehúzódása következtében a belégzés gond nélkül bekövetkezik, viszont a kilégzés nehezítetté válik. Ez a folyamat okozza az asztmás betegek jellegzetes sípoló-búgó légzését, amely alapján a betegség gyanúja egyértelműen felmerül. Az asztmában szenvedő beteg hörgőnyálkahártyája külső ingerekre sokkal érzékenyebben reagál, mint az egészségesé, ennek következtében a hörgő falában olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek a hörgő simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Melyek ezek az ingerek?
- Leggyakrabban a levegőben található anyagok: por, állatszor, dohányfüst, virágpor (pollen), illatszerek, illatosítók stb.
- Megfázás, hideg levegő.
- Fokozott testmozgás.
- Bizonyos ételek pl. tengeri élolények vagy gyógyszerek szintén asztmás rohamot produkálhatnak.
- A betegség genetikai hátterét támasztja alá az, hogy azokban a családokban, ahol asztmás beteg van, ott az asztma, illetve az allergiás megbetegedések halmozottan fordulnak elő.

Vizsgálatok

Asthmás roham idején a tüdő hallgatózása során jellemző az úgynevezett sípolás-búgás illetve a megnyúlt kilégzési idő. A mellkas kopogtatása során jellemző úgynevezett dobozos hang lehet hallható. A rohamok között ezek a jelek gyakran hiányoznak. A betegség súlyossága az úgynevezett légzésfunkciós teszttel pontosan megítélhető. A vizsgálat során többek között megmérhető a beteg vitálkapacitása, illetve a belégzett és az erőltetett kilégzés során távozó levegő mennyisége is. A mellkas röntgenfelvétele szintén hasznos vizsgálat. A kiváltó ok tisztázására -különösen, ha egyéb tünetek (szénanátha, bőrviszketés) is fennállnak- különböző allergénekkel bőrteszteket végeznek. Súlyos roham esetén vérgázvizsgálat szükséges, amellyel többek között a vér oxigén és széndioxid tartalmát mérik, ezzel becsülve meg a roham súlyosságát. Vérvizsgálattal a vér fehérvérsejtjeinek száma, illetve az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek száma nyújt az orvos számára hasznos tájékoztatást.

Kezelés

A legfontosabb az, hogy a beteg és a kezelőorvosa tisztában legyenek azzal, hogy mi az asztmás roham kiváltó oka. Ha a kiváltó ok -pl. pollen- azonosításra került, akkor egyértelmű, hogy annak elkerülésével a roham megelőzhető. Abban az esetben pl. ha a roham kiváltó oka a fokozott testmozgás, akkor az orvos a testgyakorlat előtt olyan gyógyszert fog javasolni, amely a rohamot kivédi. Léteznek azonban olyan kiváltó okok (pl. hideg levegő, házipor), amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kikerülni. A dohányfüst (mind az aktív, mind a passzív dohányzás) egyértelműen káros hatással van a hörgő nyálkahártyájára, kerülése feltétlenül szükséges. Az otthoni levegő páratartalmának növelésével a rohamok súlyossága gyakran csökkenthető. Az ágynemű és a szőnyegek portartalma igen magas lehet, gyakori tisztításuk és porolásuk igen fontos. Az esetek többségében gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyszerek szervezetbe juttatása történhet tabletta, vagy akár injekció formájában, még elterjedtebbek az olyan spray-k, amelyek a hatóanyagot közvetlenül a légutakba juttatják el, ezáltal helyben tudják hatásukat kifejteni. (forrás: OAN)

Definíció/diagnózis

Az elhízáson a szervezet zsírtartalmának kóros megnövekedését értjük. Annak a megállapítására, hogy az elhízás milyen mértékű, számos eljárás van használatban. Ezek közül a legfontosabb az úgynevezett testtömegindex (Body Mass Index: BMI; nemre korrigált kalkulátor elérhető a főlapról), amely egy egyszerű számításon alapszik. Ha elosztjuk a kilogramban mért testsúlyunkat a méterben mért testmagasságunk négyzetével, egy hányadost kapunk (kg/m2). Ha ez a szám 20 és 25 között van, akkor normális alkattal állunk szemben, ha 25 és 30 közé esik, akkor az egyén túlsúlyos, ha pedig 30 feletti eredményt kapunk akkor elhízottnak számít. A derékkörfogat a hasi zsírszövet megítélésére szolgál. Férfiaknál 102 cm, nőknél 88 cm az elfogadható felső határ. A derék-csípő hányadost megkapjuk, ha a derékkörfogatot elosztjuk a csípőkörfogattal. Férfiaknál 0,9 alatti, nőknél 0,8 alatti értékek elfogadhatóak. A bőrredővastagság szintén objektív vizsgálati módszer az elhízás megítélésére, azonban jellemzően kórházi körülmények között használatos. A túlsúly nem feltétlenül jelenti a szervezet zsírtartalmának megnövekedését, gyakran előfordul erősebb csontozat vagy tömegesebb izomzat mellett, hogy kóros BMI értéket találunk a test alacsony zsírtartalma ellenére. A zsírszövet eloszlásától függően beszélünk alma formájú illetve körte formájú elhízásról. áAz alma formájú elhízás leginkább férfiakra jellemző, ebben az esetben a zsírszövet a hason illetve a hasi zsigerek körül található. A körte formájú elhízás a nőknél gyakoribb, ekkor a zsírszövet döntően a csípőtájon, a combok területén helyezkedik el. kétfajta elhízástípus különböző betegségekre hajlamosít. Az alma típusú elhízás és a magas vérnyomás, a cukorbetegség, magas vérzsírszint, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések kapcsolata egyértelmű. A körte típusú elhízás elsősorban ízületi bántalmakat okoz.

A betegség kialakulását segítő tényezők

A túlsúly, illetve az elhízás kialakulásában számos tényező vesz részt. Az elhízott vagy túlsúlyos egyén vizsgálatát biológiai, környezeti, magatartási szempontból kell elkezdenünk. Az ember testsúlygyarapodását illetve csökkenését alapvetően az határozza meg, hogy a bevitt, illetve az elhasznált energia hogyan aránylik egymáshoz. Ez az úgynevezett energiamérleg, amely akkor pozitív, ha az egyensúly a bevitt energia javára tolódik el, ekkor zsírraktárak képződnek. A fokozott fizikai aktivitás növeli az elhasznált energia mennyiségét. A magas szénhidrát- és zsírtartalmú ételek túlzott fogyasztása a túlzott kalóriabevitel révén az elhízás vezető hátterét képezi. Tagadhatatlan, hogy bizonyos genetikai tényezők is szerepet játszanak az elhízás kialakulásában. Egyenesági rokonok között a hasonló alkatúak előfordulása gyakoribb, bár környezeti tényezők is szerepet játszanak. Bizonyos betegségek pl. Cushing kór vagy az ún. Stein-Leventhal szindróma szintén elhízással járnak.

Az elhízás szövődményei

A felsorolt betegségek lényegesen gyakrabban fordulnak elő elhízott egyénekben:

- magas vérnyomás

- magas koleszterin- és vérzsírszint

- cukorbetegség

- szívkoszorúérbetegség

- szívelégtelenség

- agyvérzés

- epekövesség

- ízületi megbetegedések

- visszérbetegségek

- alvászavar

- egyes rosszindulatú daganatok: méhrák, emlőrák, prosztatarák, vastagbélrák, epehólyagrák, veserák

- menstruációs zavarok, a peteérés zavara

- vesekő

- önértékelési zavarok, depresszió

Mindezek egyértelműen élettartamcsökkenéshez vezetnek.

Kezelés

A kezelés alapját a diéta és a testmozgás képezi. Számos jól bevált fogyókúrás módszert leírtak már, ennek ellenére szomorú tapasztalat, hogy a kezdeti fogyás után a fogyókúrázók kb. 80%-a visszanyeri a diéta előtti testsúlyát. A cél tehát nem a gyors fogyás, hanem ellenkezőleg a viszonylag lassan leadott kilók után a testsúly tartása. Általában azt mondhatjuk, hogy heti fél kilogrammnál nagyobb testsúlycsökkenés már káros. Ekkor már nemcsak a zsírok, hanem a szervezet saját fehérjéi, így az izomzat fehérjéi is bomlanak, ezáltal az izomtömeg csökken. A fogyókúra kezdetén a súlycsökkenés látványosabb, ekkor az első 2-3 hétben az 5 kg-os fogyás sem ritka a kezdeti folyadékvesztés miatt. Ez a tendencia később csökken, a fogyás ezután lassabbá válik. Fontos megértenünk, hogy ez nem azért van, mert nem tartjuk szigorúan a fogyókúrát, hanem ez egy természetes folyamat. A diéta eredményes módja az, ha a korábban fogyasztott táplálékhoz képest átlagban naponta 500-700 kcal-val kevesebbet viszünk be. A kalóriamegvonás történhet úgy, hogy kerüljük a szénhidrátban és zsírban gazdag élelmiszereket, több zöldséget, ill. alacsony cukortartalmú gyümölcsöt fogyasztunk.

- Térjünk át a mesterséges édesítőszerekre! Számos jó minőségű, a cukrot kiválóan helyettesítő készítmény van forgalomban.

- A legtöbb élelmiszer csomagolásán fel van tüntetve energiatartalma, nézzük azt meg és az alapján vásároljunk!

- Étkezzünk naponta legalább 5 alkalommal!

- Hozzá kell szoknunk, hogy a diéta az első 2 hétben azért nehéz, mert állandó éhségérzetet okoz. Ezt az érzést teljes őrlésű gabonatermékekkel ill. magas rosttartalmú élelmiszerekkel csökkenthetjük.

- Ügyeljünk a vitaminok bevitelére! Télen egészítsük ki étrendünket vitaminkészítményekkel!

- Sütéshez, főzéshez használjunk növényi alapanyagból készült olajat! Kerüljük a finomított szénhidrátokat! Ne nassoljunk!

- A táplálkozási szokásaink megváltoztatása mellett - ha egészségügyi ellenjavallat nincs - mozogjunk többet! A mozgásszegény életmód mellett a testsúlycsökkentés sokkal nehezebb, mint ha könnyű, úgynevezett aerob testmozgást végzünk. Melyek az aerob sportok? Pl. kocogás, futás, úszás, kerékpározás, aerobik stb. Napi 15-20 perc fizikai aktivitás elég ahhoz, hogy erőnlétünk javuljon, izmosabbak legyünk és a fogyás így eredményesebb lesz. Néhány héten belül észre fogjuk venni, hogy a mozgás az életünk részévé vált, szervezetünk már igényelni fogja és jobban fogjuk magunkat érezni bőrünkben! A fizikai aktivitás jótékony hatású a szénhidrátanyagcserére, a vérnyomásértékek javulnak, erősíti a csontokat, az izmokat és az ízületeket, segít megelőzni a csontritkulást. El kell ugyanakkor oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a fizikai aktivitás csak sport keretében képzelhető el. Akár napi fél óra séta elég lehet arra, hogy a korábbi ülő életmódon változtatva az állóképességünk javuljon. Ha emeletes házban lakunk ne használjunk liftet, inkább lépcsőzzünk! Minden egyes lépcsőfokkal közelebb kerülhetünk a kitűzött testsúlyunkhoz! Nézzünk kevesebb TV-t, ha feltétlenül le kell ülnünk a TV elé, a műsorok közti szünetben is elvégezhetünk néhány tornagyakorlatot!

Gyógyszeres kezelés

Ritka esetekben a diéta illetve a fokozott testmozgás ellenére a testsúlycsökkentés nem jár eredménnyel. Ekkor gyógyszeres kezelés jön szóba, amely az orvos által felírt készítményen alapszik. Két olyan gyógyszercsoport van, amelyik a testsúlycsökkentésben javasolt. Két gyógyszercsoport különböző hatásmechanizmussal. Ha szükséges, az Ön orvosa fogja kiválasztani azt, amelyikre Önnek szüksége van. Az egyik a hypothalamus éhségközpontjára hatva az éhségérzet csökkentésével ér el eredményt. A másik a bélcsatornában hatva megakadályozza a zsírok felszívódását. Akár a kétfajta gyógyszer együtt is alkalmazható. Még egy megoldás létezik, végső esetben a plasztikai sebészé a főszerep. Leggyakrabban akkor indokolt plasztikai sebészhez fordulni, ha egy adott testrészről a zsír az előbb felsorolt eszközök ellenére nem távozik. Figyelembe kell azonban venni, hogy a beavatkozás szövődményekkel járhat, fájdalmas valamint a tartósság nincs garantálva. (forrás: OAN)

Az egészséges napi egy-két székletürítéshez arra van szükség, hogy az ételekben kellő mennyiségű emészthetetlen rostanyag legyen. Ilyen rostok a növényi eredetű élelmianyagokban és élelmiszerekben lelhetők fel. A növényi rostokra az jellemző, hogy elég sok vizet vesznek fel, ezáltal megduzzadnak, s mechanikusan ingerlik a bélfalat. A rostanyagok egy részét a vastagbélben élő baktériumok bontják, s a bomlástermékeknek is bélmozgató hatásuk van. A hazánkban naponta átlagosan fogyasztott 5-10 g rost nagyon kevés, ennek a kétszeresére-háromszorosára (20-30 g-ra) lenne szükség.
Növényi rostban gazdag élelmiszerek a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek és sütőipari termékek. A zöldség- és főzelékfélék közül a petrezselyemgyökérnek, a sárgarépának, a zöldborsónak, a karalábénak és a káposztaféléknek van nagy rosttartalmuk. A gyümölcsökben kevesebb a rosttartalom fogyasztásuk azonban azért jelentős, mert viszonylag sokat eszünk belőle.

Fontosabb élelmiszereink rosttartalma

Gabonák 100 g/g
búzakorpa 54.0, búzacsíra 20.0, Graham-liszt 19.0, Graham-kenyér 9.8, bakonyi barna 10.0, Cracottes 16.1
Zöldség-főzelékfélék 100g/g
petrezselyem 8.0, sárgarépa 3.7, zöldborsó 7.0, karalábé 5.1, kelkáposzta 4.5, zöldpaprika 4.2, zöldbab 4.2, paraj 4.0, paradicsom 2.2
Gyümölcsök 100 g/g
málna 9.1, ribizli 7.8, körte 6.2, szilva 5.7, szőlő 5.4, meggy 4.2, alma 3.7, őszibarack 3.6, eper 1.7

Reggelire, vacsorára és kisétkezésre ajánlott élelmiszerek: barna kenyér, rozskenyér, Graham-kenyér, szójás kenyér, rozsos és korpás Abonett, Cracottes, Korpovit keksz, puffasztott rizs vagy búza, müzli, étkezési búzakorpa, zabkorpa tejjel vagy joghurttal, gyümölcsös Arbona szelet, gyümölcsök, friss gyümölcsből, cukor nélkül készült gyümölcsjoghurt, gyümölcsös túrókrém, almás zabpehely, Graham- vagy teljes kiőrlésű lisztből készített aprósütemények, zöldpaprika, paradicsom, uborka, savanyú káposzta, zöldség, gyümölcssaláták és -turmixok, zöldség- és gyümölcslevek.
Ebédre és vacsorára: zöldség-, karalábé-, karfiol-, zöldborsó-, bab-, lencse-, brokkoli- és zöldbableves, bab- és zöldséges rizottó, főtt barna rizs, teljes kiőrlésű lisztből készült száraztészták, töltött cukkini, patisszon, rakott zöldbab, kelkáposzta, párolt zöldségfélék.

Klinikai tápszerek a székrekedésben szenvedő betegek étrendjében

Nutrison Multi Fibre – kiegészítő és kizárólagos táplálásra alkalmas, teljes értékű 6 féle rostot tartalmazó klinikai tápszer.
A székrekedés diétájának az is fontos követelménye, hogy elegendő mennyiségű folyadék jusson a tápcsatornába. A szükségletet kielégítő eszményi folyadékmennyiség 2-2,5 l. A bőséges folyadék fehigítja a béltartalmat, s így könnyebb lesz a székletürítés. Folyadékszükséglet kielégítésére legjobbak a palackozott ásványvizek, a csapvíz és a cukor hozzáadása nélküli gyümölcslevek.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: Hohes C (2 dl), barna zsemle, baromfisonka, zöldpaprika.
Tízórai: kefir (2 dl) + korpás kifli.
Ebéd: paradicsom ivólé (3 dl), zöldséges csirke (egy csirkemell, 10 dkg burgonya, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg karalábé, 20 g zeller, 50 g petrezselyemgyökér, 50 g kelbimbó, 50 g gomba), ásványvíz.
Uzsonna: gyümölcssaláta (tetszés szerinti gyümölcsből).
Vacsora: párolt marhaszelet, párolt zöldborsó, friss gyümölcslé (2 dl).

2. nap
Reggeli: Hohes C (2 dl), szezámos zsemle, sajtkrém, zöldpaprika.
Tízórai: gyümölcsjoghurt (2 dl) + búzacsíra (1-2 evőkanál).
Ebéd: sóskaleves virslivel, kapros-túrós lepény.
Uzsonna: málna (20 dkg) + kefir + búzakorpa.
Vacsora: natúr sertésmáj, angolos kelbimbó.

3. nap
Reggeli: Hohes C (2 dl), barna kenyér, margarin, snidling.
Tízórai: őszibarack, müzlis tej.
Ebéd: gombaleves, rakott zöldbab, alma.
Uzsonna: alma-cékla saláta.
Vacsora: töltött cukkini.

Ennek magyarázata az, hogy a máj felelős a szervezet méregtelenítéséért, tehát az alkohol lebontásában központi szerepet játszik. A közép-kelet Európai országokban, így Magyarországon is az alkoholos eredetű májbetegség a halálozás egyik fő oka.

Az elfogyasztott alkohol mennyisége a betegség súlyosságával csak részben mutat összefüggést. A nem, az örökletes tényezők és az alkohol minősége befolyásolják azt, hogy a máj milyen mértékben károsodik. Az alkoholt lebontó enzim az úgynevezett alkohol-dehidrogenáz nőkben alacsonyabb mennyiségben van jelen, ezért azonos mennyiségű alkohol nőkre károsabb hatást fejt ki. Az enzim mennyisége a keleti rasszokban szintén kevesebb. A rossz minőségű, pancsolt kannás borok olyan adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek a májkárosodást szintén elősegítik.
A rendszeres (napi) alkoholfogyasztás összehasonlítva az alkalmi fogyasztással lényegesen nagyobb kockázattal jár.

A betegség súlyosságtól függően alapvetően három stádiumba osztható.
1. Zsírmáj esetén a májsejtjeiben zsírlerakódás alakul ki a máj megnagyobbodik, az alkohol elhagyására ez a stádium még visszafordítható.
2. Alkoholos májgyulladás esetén a máj állománya begyullad, akár életet fenyegető állapot is kialakulhat, azonban az alkohol teljes elhagyásával a folyamat még szintén visszafordítható.
3. Cirrózis (májzsugorodás) esetén a máj állománya kötőszövetesen visszafordíthatatlanul átépül, a máj súlyosan károsodik, méregtelenítő és egyéb funkcióját ellátni már nem képes. A cirrózis halálos betegség.

Tünetek

Súlyos májcirrózis esetén a máj kemény tapintatú, éles szélű, a hasüregben szabad víz jelenik meg (hasvízkór). A hasüregben akár 10-15 liter folyadék is felszaporodhat. A bőr és a nyálkahártyák valamint a szem ínhártyája sárgásan elszíneződik. A bőrön pók, illetve csillag alakú értágulatok jelennek meg. A beteg étvágytalan, súlyos esetben a tudatállapot is romlik, kézremegés, zavartság, aluszékonyság, majd kóma lép fel. A máj kötőszövetes átépülése miatt a májvénákban a vérnyomás nő, emiatt a vénák kitágulnak és megrepedhetnek. Abban az esetben, ha a vénafal megrepedése a nyelőcsőben következik be, vérhányás lép fel, nemritkán halálhoz vezetve.

Kezelés

Az alkoholos májbetegség harmadik stádiuma a cirrózis visszafordíthatatlan, azonban a tünetek csillapíthatók. Bár az alkohol elhagyása a folyamatot nem fordítja vissza, mégis a túlélésre kedvező hatással van. Hasvízkór esetén megfelelő vízhajtók adásával a hasüregi szabad folyadék mennyisége csökken, gyógyszerre nem reagáló esetben hascsapolás szükséges. Hascsapolás során egy tűt szúrnak a hasba, o¬nnan a folyadékot leeresztik. Abban az esetben, ha a hasi szabad folyadék a vízhajtók, illetve a hascsapolás ellenére újra termelődik speciális műtéti eljárással a hasvizet az úgynevezett nagy combvénába vezetésére van lehetőség. A nyelőcső alsó harmadában található vénák megrepedése esetén, a beteg orrán keresztül egy ballonos szondát vezetnek a nyelőcsőbe, melynek felfújásával a vérzést tamponálni lehet. Szükség esetén úgynevezett endoszkópos szkleroterápia végzendő, amely során a vérzést egy speciális folyadéknak a nyelőcsői vénák falába való injektálásával állítják el. Az úgynevezett bétareceptor blokkolók a vénákban a nyomást csökkentik, ezáltal kiegészítik a terápiát. A vénákban uralkodó nyomás csökkentésére bizonyos speciális műtéti eljárások is ismertek. Végső esetben -6 hónapi teljes alkohol elhagyás után- májátültetésre nyílhat lehetőség. A transzplantáció (szervátültetés) további feltétele, hogy egyéb szervkárosodás ne álljon fenn. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A fertőzés leggyakrabban úgynevezett felszálló fertőzés, ami azt jelenti, hogy a húgycsövön keresztül kórokozók kerülnek a hólyagba ahol megtelepednek és gyulladást hoznak létre. A betegség sokkal gyakoribb nőkben, melynek valószínű oka az, hogy a nők húgycsöve sokkalta rövidebb, mint a férfiaké, ezért a kórokozók könnyebben feljutnak a hólyagba. A hüvelynyálkahártyán egyébként egészséges nőkben jellegzetes baktériumflóra található, melynek a megváltozása -akár spermicid vagy egyéb krémek miatt- fokozza a hólyaghurut kockázatát. Fiatal nőkben a fertőzés gyakran közösülés után lép fel.
A fertőzés leggyakrabban bakteriális, de vírusfertőzések is előfordulhatnak.
A baktériumok között a leggyakoribbak a bélbaktériumok, amely a szövődménymentes fertőzések kb. 90%-ért felelősek.

Tünetek

Leggyakoribb a vizeléskor jelentkező csípő-maró fájdalom, hólyagtáji fájdalom, majd állandó, kínzó vizelési inger, az inger hatására alig néhány csepp ürül. A vizelet gyakran zavaros vagy véres. Láz az esetek döntő többségében nincs.

Vizsgálatok

Laboratóriumi vizsgálattal genny, baktériumok, vagy vér mutatható ki. A vizeletben található baktériumok tenyésztésével megállapítható a baktérium fajtája, valamint az is, hogy milyen antibiotikum hatásos a baktérium elpusztítására. Képalkotó eljárások /ultrahang, röntgen, hólyagtükrözés/ szövődmények esetén jönnek szóba.

Kezelés

Nőknél az enyhe panaszokkal járó, szövődménymentes hólyaghurut 2-3 napos antibiotikus kúrával meggyógyítható.
Férfiaknál enyhe hólyaghurut ritkán fordul elő, ezért részletes urológiai vizsgálat szükséges az esetlegesen fennálló, a gyulladást elősegítő tényezők /prosztatabetegségek, hólyagkő, hólyagrák stb./ tisztázására.
Fájdalomcsillapítók, meleg ülőfürdők, a hólyagtáj meleg borogatása a gyógyszeres kezelést hasznosan kiegészítik. Sok folyadék fogyasztása szükséges, kerülendők azonban azok az élelmiszerek, amelyek a hólyag nyálkahártyáját irritálhatják /alkohol, fűszerek/.
Súlyos, szövődményes esetekben hosszas, 3-4 hetes antibiotikus kezelés jön szóba. Gyakran visszatérő szövődménymentes esetekben megelőző antibiotikus terápia lehet szükséges. Nőknél abban az esetben, ha egy évben több, mint 3 alkalommal lép fel hólyaghurut, közösülés előtt egyetlen tabletta bevételét javasolják. Természetesen ebben az esetben is részletes urológiai vizsgálat szükséges a gyulladást elősegítő tényezők felderítésére.

Szövődmények

A hólyagot érintő bakteriális fertőzés a húgyvezetéken keresztül felszállva, vesemedence-gyulladást okozhat.
A fertőzés a környező kismedencei szervekre is ráterjedhet, prosztatagyulladás alakulhat ki. (forrás: OAN)