Az egészséges napi egy-két székletürítéshez arra van szükség, hogy az ételekben kellő mennyiségű emészthetetlen rostanyag legyen. Ilyen rostok a növényi eredetű élelmianyagokban és élelmiszerekben lelhetők fel. A növényi rostokra az jellemző, hogy elég sok vizet vesznek fel, ezáltal megduzzadnak, s mechanikusan ingerlik a bélfalat. A rostanyagok egy részét a vastagbélben élő baktériumok bontják, s a bomlástermékeknek is bélmozgató hatásuk van. A hazánkban naponta átlagosan fogyasztott 5-10 g rost nagyon kevés, ennek a kétszeresére-háromszorosára (20-30 g-ra) lenne szükség.
Növényi rostban gazdag élelmiszerek a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek és sütőipari termékek. A zöldség- és főzelékfélék közül a petrezselyemgyökérnek, a sárgarépának, a zöldborsónak, a karalábénak és a káposztaféléknek van nagy rosttartalmuk. A gyümölcsökben kevesebb a rosttartalom fogyasztásuk azonban azért jelentős, mert viszonylag sokat eszünk belőle.

Fontosabb élelmiszereink rosttartalma

Gabonák 100 g/g
búzakorpa 54.0, búzacsíra 20.0, Graham-liszt 19.0, Graham-kenyér 9.8, bakonyi barna 10.0, Cracottes 16.1
Zöldség-főzelékfélék 100g/g
petrezselyem 8.0, sárgarépa 3.7, zöldborsó 7.0, karalábé 5.1, kelkáposzta 4.5, zöldpaprika 4.2, zöldbab 4.2, paraj 4.0, paradicsom 2.2
Gyümölcsök 100 g/g
málna 9.1, ribizli 7.8, körte 6.2, szilva 5.7, szőlő 5.4, meggy 4.2, alma 3.7, őszibarack 3.6, eper 1.7

Reggelire, vacsorára és kisétkezésre ajánlott élelmiszerek: barna kenyér, rozskenyér, Graham-kenyér, szójás kenyér, rozsos és korpás Abonett, Cracottes, Korpovit keksz, puffasztott rizs vagy búza, müzli, étkezési búzakorpa, zabkorpa tejjel vagy joghurttal, gyümölcsös Arbona szelet, gyümölcsök, friss gyümölcsből, cukor nélkül készült gyümölcsjoghurt, gyümölcsös túrókrém, almás zabpehely, Graham- vagy teljes kiőrlésű lisztből készített aprósütemények, zöldpaprika, paradicsom, uborka, savanyú káposzta, zöldség, gyümölcssaláták és -turmixok, zöldség- és gyümölcslevek.
Ebédre és vacsorára: zöldség-, karalábé-, karfiol-, zöldborsó-, bab-, lencse-, brokkoli- és zöldbableves, bab- és zöldséges rizottó, főtt barna rizs, teljes kiőrlésű lisztből készült száraztészták, töltött cukkini, patisszon, rakott zöldbab, kelkáposzta, párolt zöldségfélék.

Klinikai tápszerek a székrekedésben szenvedő betegek étrendjében

Nutrison Multi Fibre – kiegészítő és kizárólagos táplálásra alkalmas, teljes értékű 6 féle rostot tartalmazó klinikai tápszer.
A székrekedés diétájának az is fontos követelménye, hogy elegendő mennyiségű folyadék jusson a tápcsatornába. A szükségletet kielégítő eszményi folyadékmennyiség 2-2,5 l. A bőséges folyadék fehigítja a béltartalmat, s így könnyebb lesz a székletürítés. Folyadékszükséglet kielégítésére legjobbak a palackozott ásványvizek, a csapvíz és a cukor hozzáadása nélküli gyümölcslevek.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: Hohes C (2 dl), barna zsemle, baromfisonka, zöldpaprika.
Tízórai: kefir (2 dl) + korpás kifli.
Ebéd: paradicsom ivólé (3 dl), zöldséges csirke (egy csirkemell, 10 dkg burgonya, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg karalábé, 20 g zeller, 50 g petrezselyemgyökér, 50 g kelbimbó, 50 g gomba), ásványvíz.
Uzsonna: gyümölcssaláta (tetszés szerinti gyümölcsből).
Vacsora: párolt marhaszelet, párolt zöldborsó, friss gyümölcslé (2 dl).

2. nap
Reggeli: Hohes C (2 dl), szezámos zsemle, sajtkrém, zöldpaprika.
Tízórai: gyümölcsjoghurt (2 dl) + búzacsíra (1-2 evőkanál).
Ebéd: sóskaleves virslivel, kapros-túrós lepény.
Uzsonna: málna (20 dkg) + kefir + búzakorpa.
Vacsora: natúr sertésmáj, angolos kelbimbó.

3. nap
Reggeli: Hohes C (2 dl), barna kenyér, margarin, snidling.
Tízórai: őszibarack, müzlis tej.
Ebéd: gombaleves, rakott zöldbab, alma.
Uzsonna: alma-cékla saláta.
Vacsora: töltött cukkini.

Ami az utóbbit illeti, már 1936-ban, vagyis a mesterséges táplálás időszaka előtt megjelent néhány ezt tanúsító tudományos közlemény. Gyomorműtéteket követően nőtt a szövődmények gyakorisága olyan esetekben, amikor 20 %-nál nagyobb volt a testtömegcsökkenés.
A vér csökkent fehérjeszintje és a fertőzések gyakorisága közötti kapcsolatot először 1944-ben írták le. A testtömegváltozás azonban nemcsak a tápláltság mutatója, hanem a nátrium és a sejten kívüli víz mennyiségét is jelzi. Azt is klinikai tanulmányok igazolják, hogy a műtét előtti testtömegből és albuminszintből következtetni lehet az operáció utáni komplikációkra.
A tápláltsági állapot megítélésére leggyakrabban a BMR-t (alapanyagcsere rátát) használják. A Kórházi alultápláltság című tanulmány szerint a betegek 40 %-a alultáplált a felvétel idején, s ez az arány a kórházi ápolás időtartamával nő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sebészeti beavatkozás késleltetésével és a tápláltsági állapot javításával gyakran megelőzhetők a súlyos szövődmények. Műtét előtti feljavításra akkor ajánlatos sort keríteni, ha a beteg elvesztette rendes testtömegének 10 %-át. Nem megbízható az eredmény, ha a beteg testtömegét az ideális testtömeget mutató táblázat adataihoz viszonyítják. Előfordul ugyanis, hogy a kövér beteg jócskán fogy, ugyanakkor a zsírszövete mégis sok, s végül is a testtömege az ideális szint felett van. Arra mindenképpen tekintettel kell lenni, hogy a 20 %-os testtömegvesztés nagyon súlyos állapot, s ha ez eléri a 30 %-ot, a beteg életveszélyes helyzetbe kerül.

A műtét előtti alultápláltság kezelése

A műtéttel járó halálozási arány számottevően javul, ha az alultáplált betegek a beavatkozás előtt legalább egy hétig vagy még tovább erősítő (roboráló) ételeket kapnak. Szükség lehet az enterális táplálásukra is. A szondatápszerekkel (Nutrison standarddal, Nutrison Energy Plusszal, Nutrison Multi Fibre-ral, Peptisorbbal, Nutrinivel) a szervezetbe jutó táplálék energia-, ion- és nyomelem-összetétele hasonlít az ételekéhez. A táplálás során előfordulhat, hogy a vese, a máj és a hasnyálmirigy elégtelenül működik, ezért ennek figyelembevétele nélkül nem valósítható meg a biztonságos étkeztetés. De a túltáplálást is el kell kerülni, mivel a túlzott kalória-bevitel fokozza az anyagcserét, s ez a stresszreakció fokozódására vezet.
A roboráló étrend fehérje- és energiadús legyen, hogy a beteg testtömege ne csökkenjen, vagy az elvesztett kilókat mielőbb visszaszerezze. Az étrend akkor fehérjedús, ha a szervezetbe jutó napi fehérjemennyiség meghaladja a testtömegkilogrammonkénti 1–1,2 g-ot. Ezt a fehérjemennyiséget könnyen felszívódó formában kell adni, hogy a fehérje maximálisan be tudjon épülni a testbe. A fehérjebőség mellett elegendő kalóriára is szüksége van a betegnek, mert egyébként a többletfehérje nem hasznosul kellőképpen, hanem energiaforrásként lebomlik. Azt, hogy az energiát elsősorban szénhidrátokból vagy könnyen emészthető zsiradékokból fedezzük-e, a betegség tünetei határozzák meg.
A roboráló étrend napi energiatartalma 2400–3000 kcal (10–12,6 MJ), fehérjetartalma testtömegkilogrammonként 1,5–2 g, szénhidráttartalma 350–500 g (a cukor maximálisan 10 %), zsírtartalma 100 g, míg rosttartalma 20-30 g legyen. A beteg naponta 2,5–3 liter folyadékot igyon.

Klinikai tápszerek a műtét előtti étrendben

A konyhatechnológiai műveletek közül alkalmazni kell a dúsítást. Az étel ízének és jellegének megfelelően tojással, tojásfehérjével, fehérjekoncentrátummal Protifar 90-nel, Nutrison powderrel és Nutridrinkkel dúsíthatunk.
Reggelire és kisétkezésre javasolt italok: tej, kakaó, csokoládés tej, tejes gyümölcsturmixok, joghurtok, Nutridrink.
Reggelire és kisétkezésre javasolt ételek: tehéntúró, túróhab, krémtúró, sovány sajtok, májpástétom, tojásételek, petrezselymes túrókrém.
Levesek: erőleves tojással, szárnyasaprólék-, májgaluska-, krém és püré levesek pl.: parajkrém-, sárgarépakrém-, paradicsom- és csurgatott-tojás-leves. Javasolt dúsítás: Nutrison powder.
Köretek, főzelékek: burgonya-, karalábé-, zöldborsó-, tök- és finomfőzelék, csőben sült főzelékek: karfiol, burgonya, tök, zöldborsó, spárga. Burgonyából készült köretek: püré, püré sonkával, rakott burgonya. Cereáliákból készült köretek: rizibizi, galuska, milánói makaróni, sajtos spagetti. Javasolt dúsítás: Protifar 90, Nutrison powder.
Mártások: besamel-, sajt-, kapor-, hollandi, gombakrém-, zellerkrém-, gyümölcs-, sóska- és uborkakrémmártás. Javasolt dúsítás: egy–három kanálnyi Nutrison powder dl-ként, Protifar 90. Gyermeknek a napi maximális adag 17,5 g (hét adagolókanálnyi), felnőtteknek 17,5–30 g (hét–tizenöt adagolókanálnyi).
Húsételek: a beteg étvágyának megfelelően adhatók marha-, baromfi- és sertéshúsból, valamint halakból készült ételek sütve, főzve, párolva (fóliában, kuktában), valamint felfújtak és pürék formájában.
Saláták: tojás-, hús-, paradicsom-, uborka- és halsaláta, joghurtos almasaláta, zelleres almasaláta kefirrel, kefires paprika. Az öntetek Nutrison powderral dúsítva.
Tészták, édességek: túrós tészta, gombóc és rétes, sajtos tészta, túrós piskótatekercs, sonkával töltött kifli, galuskák. Javasolt dúsítás: három-kilenc evőkanálnyi Nutrison powder adagonként.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: tej (3 dl), kalács (150 g), margarin (20 g).
Tízórai: lágy tojás (2 db), császárzsemle (1 db), alma (100 g, vagy egy doboznyi Nutridrink).
Ebéd: húsgombócleves, töltött csirke, csőben sült brokkoli, gyümölcsrizs.
Uzsonna: őszibarackturmix (és/vagy egy doboznyi Nutridrink).
Vacsora: gombás sertésszelet, burgonyapüré (három–öt adagolókanálnyi Protifar 90), uborkasaláta, tea.

2. nap
Reggeli: kakaó (2 dl), zsemle (1,5 db), margarin (20 g), gépsonka (8 dkg).
Tízórai: almakompót (és/vagy egy doboznyi Nutridrink).
Ebéd: májpüréleves, grillcsirke, petrezselymes burgonya, tejszínes vaníliakrém (három–hat evőkanálnyi Nutrison powderrel).
Uzsonna: gyümölcsjoghurt (vagy egy doboznyi Nutridrink + gyümölcs).
Vacsora: hideg sertéssült, zöldbabfőzelék, ízes piskóta (Nutrison energy plusszal és hidegen kikeverhető pudingporral készült töltelékkel).

3. nap
Reggeli: főtt virsli, zsemle (1,5 db), tejeskávé (vaníliás Nutridrinkkel).
Tízórai: sonkakrém, kifli (2 db), reszelt alma (vagy egy doboznyi Nutridrink).
Ebéd: tyúkhúsleves, sajtos sertésszelet, tejszínes tökfőzelék (három–hat evőkanálnyi Nutrison powderrel).
Uzsonna: gyümölcskrémes piskóta (vagy egy doboznyi Nutridrink).
Vacsora: vagdalt szelet, sült burgonyapüré, reszelt sárgarépa, saláta.

Leggyakrabban úgynevezett fajidegen fehérjék, vegyi anyagok (kozmetikumok, mosószerek) váltják ki, azonban nem elhanyagolható a gyógyszerek szerepe sem. Heveny és idült formája ismert, heveny formájában jelentkeznek az előbb leírt tünetek. Idült formában a bőr megvastagodik, száraz, hámló, durva tapintatú. A heveny forma idültté válhat. Belgyógyászati betegségekben (krónikus gyulladásos góc, gombás vagy bakteriális fertőzés) szintén előfordulhat. A bőrelváltozások leggyakrabban a felső testfélen, az arcon, a nyakon, a csuklón, a kézfejen és ujjakon, a könyökhajlatban, illetve a térd tájékán alakulnak ki.

Előfordulás

Az utóbbi években tapasztalható allergiás megbetegedések (szénanátha, asthma) terjedésével az atópiás bőrgyulladás is növekvő gyakoriságot mutat. Ennek egyértelmű oka az, hogy az ipari fejlődés előrehaladásával egyre több olyan vegyi anyaggal kerülünk kapcsolatba, amely allergén hatású lehet.

Diagnózis

Szakember számára a jellegzetes bőrelváltozások alapján a diagnózis egyértelmű. Laboratóriumi eszközöket kell igénybe venni annak meghatározására, hogy konkrétan milyen allergén okozza a betegséget. Az úgynevezett scarifikációs próbák során a beteg alkarjába egyes allergéneket „belekarcolnak”, pozitivitás esetén típusos bőrreakció alakul ki. A provokációs tesztek során az egyént a feltételezett allergénnel közvetlen kontaktusba hozzák. Néha vérképeltérések (az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek szaporulata, Immunglobulin E szintnövekedés) tapasztalhatók.

Kezelés

A kezelés alapja a bőrelváltozást kiváltó allergén kimutatása és lehetőség szerinti elkerülése. Abban az esetben ha a bőrtüneteket pl. tej fogyasztása okozza, a tejtermékeket ki kell iktatni az étrendből. A betegek bőre az átlagnál szárazabb, kevésbé ellenálló a külső ingereknek. Száraz levegő könnyen a bőr berepedését okozhatja, télen az alacsony páratartalom miatt a tünetek gyakran súlyosbodnak. Fontos a megfelelő tisztálkodószer (szappan) használata, a bőrt szárító szappanok alkalmazása káros. Különböző bőrápolók, hidratáló krémek szintén hasznosak. A bőrelváltozások kezelése alapvetően helyi, illetve szájon keresztül vagy injekcióban alkalmazott gyógyszereken alapszik. Enyhe panaszok esetén a bőrbe dörzsölhető kortikoszteroidtartalmú krémek vannak forgalomban. Súlyos esetben, kortikoszteroidtartalmú tablettát vagy injekciót alkalmaznak. (forrás: OAN)

Két fajtája különböztethető meg

1. típusú diabetes mellitus

Az 1. típusú diabetes mellitus más néven inzulindependens diabetes mellitus oka a hasnyálmirigy inzulint termelő szigetsejtjeinek (Langerhans szigetek) pusztulása. Általában 40 éves kor előtt jelentkezik, a betegek gyakrabban soványak, a tünetek igen gyorsan alakulnak ki és súlyos formában jelentkeznek. A kezelés inzulinpótlás formájában történik.

2. típusú diabetes mellitus

A 2. típusú diabetes mellitus lényegesen gyakoribb, nem inzulin dependens diabetes mellitus-nak is nevezik. A betegségnek ebben a formájában van inzulin a szervezetben, azonban vagy nem elég, vagy nem hat megfelelően. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, a betegek többnyire elhízottak, és a tünetek is lassan, adott esetben évek alatt alakulnak ki. Gyakran rutin kivizsgálás során fedezik fel a betegséget. A kezelés alapja a diéta, a gyógyszeres kezelés, vagy a kívülről bevitt inzulin, valamint ezek kombinációja. Az inzulin egy létfontosságú hormon, amely a szervezet szénhidrát-anyagcseréjének normál fenntartásáért felelős, a vércukorszintet csökkenti. Az úgynevezett terhességi cukorbetegség a terhesség kései hónapjaiban alakulhat ki, az esetek nagy részében a szülés után megszűnik.

Előfordulás

Becslések szerint Magyarországon a cukorbetegségben szenvedők száma eléri a félmilliót. A betegek kb. 5-8 %-a 1. típusú cukorbetegségben szenved.

Tünetek

- fokozott szomjúság (különösen éjszaka)
- az elfogyasztott folyadék mennyisége nő
- a vizelet mennyisége nő
- kifejezett fáradtság
- bőrviszketés, gyakran a nemi szervek tájékán
- a bőr- vagy a nemi szervek (hüvely) gombásodása
- homályos látás

1. típus esetén a fokozott étvágy ellenére bekövetkező testsúlycsökkenés gyakori tünet.

Diagnózis

A tünetek alapján felmerült cukorbetegség diagnózisa laboratóriumi eszközökkel, vér- és vizeletvizsgálattal állítható fel. Abban az esetben, ha az éhgyomorra vett vércukor egy bizonyos értéket (6,7 mmol/l) ismételten meghaladja cukorbetegséggel állunk szemben. Ha a mért érték ennél kevesebb, de ennek ellenére az Ön kezelőorvosa cukorbetegségre gyanakszik, akkor úgynevezett terheléses vércukorvizsgálat szükséges. A vizsgálat során az éhgyomri vérvétel után egy cukortartalmú folyadékot kell inni, majd meghatározott rendszeres időközönként vérvétel történik. Ezzel a vizsgálattal a cukorbetegség diagnózisa kétség kívül kimondható. Abban az esetben, ha a vércukorszint a normál értéket tartósan meghaladja, akkor a glükózmolekula kapcsolódik a haemoglobinhoz (vérfehérje) így egy új anyag úgynevezett Haemoglobin A1C képződik, amely a vérből szintén laboratóriumi eszközökkel kimutatható. Ebből az értékbol az orvos következtet a cukorbetegség súlyosságára és fennállásának idejére. A vizeletvizsgálat szintén bevett laboratóriumi módszer. Magas vércukorszint esetén a cukor a vizeletben megjelenik, amely kimutatható. Egyszerű laboratóriumi módszerek ismertek, pl. tesztcsíkkal könnyen megállapítható a vizelet cukortartalma, a különböző színárnyalatok mutatják a vizelet cukormennyiségét. Érdekesség, hogy még 100 évvel ezelőtt az orvosok a vizelet cukortartalmát kóstolás útján állapították meg. Ezt a módszert természetesen már nem alkalmazzák.

A betegség kialakulásának tényezői

1. típusú diabetes mellitus esetén a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei valamilyen oknál fogva elpusztulnak., ezáltal a vérben keringő inzulin hiányzik. A betegség pontos oka a mai napig nem ismert, nem született még teljes mértékben elfogadható magyarázat arra, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei miért pusztulnak el. A legelterjedtebb magyarázat szerint a betegség az úgynevezett autoimmun kórképek csoportjába tartozik, amikor is a szervezet saját szövetei, sejtjei ellen fordul, megsemmisítve azokat. Bizonyos elképzelések szerint a betegség egy fiatalkorban elszenvedett vírusfertőzés, vagy toxikus (mérgező) ártalom következménye. A 2. típusú diabetes mellitus enyhébb lefolyású betegség, leggyakrabban 40 éves kor felett alakul ki. A betegek több, mint 90%-a ebbe a csoportba tartozik. A szervezetben van keringő inzulin, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a szükséges hatást kifejtse. Ezt a jelenséget nevezzük inzulinrezisztenciának. A túlsúlyos vagy elhízott egyének hajlamosabbak a betegség kialakulására, mint a soványak. Az örökletes tényezők szintén nagy jelentőségűek, egyenesági rokonok között a cukorbetegség 2. típusa gyakrabban fordul elő. Van néhány olyan ritka kórkép, amely cukorbetegséggel jár. Ismétlődő súlyos hasnyálmirigy-gyulladás esetén a hasnyálmirigy állománya hegesedik, az inzulintermelő sejtek elpusztulnak. Előfordul, hogy sérülés (pl. autóbaleset) következtében a hasnyálmirigy sérül, bevérzik és a hasnyálmirigy elpusztul. Ha a hasnyálmirigyben rosszindulatú daganat van, és az műtéti úton eltávolításra kerül, akkor értheto módon a vérben keringő inzulin hiányozni fog.

A kezeletlen cukorbetegség szövődményei

A magas vércukorszint egy olyan zavart idéz elő, amely rövidtávon hasonló az éhezéshez. A sejtek számára szükséges cukor ott van a vérben, azonban inzulin hiányában, illetve nem megfelelő inzulinhatás esetén a sejtek-szövetek mégsem jutnak elég tápanyaghoz. A szervezetben úgynevezett ketonok szaporodnak fel, ez a beteg leheletének jellegzetes gyümölcsszagot kölcsönöz. Súlyos esetben kóma is kialakulhat, ekkor csak sürgős orvosi beavatkozás menti meg a beteg életét. A késői szövődmények érintik az idegeket, a kis- és nagyereket, -ezáltal gyakorlatilag minden szervet, a szemlencsét, a látóideghártyát, a bőrt, a vesét, a szívet, az agyat és így tovább. A cukorbetegség szemészeti szövődménye a szürkehályog (cataracta), a zöldhályog (glaucoma), a látóideghártya (retina) betegsége, végül gyakran súlyos látásromlás, vagy vakság lép fel. A veseelégtelenség gyakori okát a cukorbetegség szövődményekét kialakult vesebetegség képezi. A vesebetegség mutatója a fokozott vizelet fehérjeürítés, amely laboratóriumi eszközökkel könnyen megállapítható. A magas vércukorszint erekre kifejtett hatása az, hogy mind a nagy-, mind a kiserek fala megvastagszik, az ér átméroje szűkül, ezáltal az adott szerv vérellátása romlik. A vérellátási zavar gyakori példája a lábszárfekély, vagy a láb üszkösödése, az utóbbi az alsó végtagi amputációk vezető oka. Az idegekre kifejtett hatás következtében gyakori a zokni-kesztyűszerűen elhelyezkedő zsibbadás, majd később csökkent fájdalomérzékelés különösen a lábakon. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy a beteg nem veszi észre -hiszen fájdalomérzékelése romlott-, hogy a lábán (diabeteses láb) sérülés, vagy körömbenövés van és így súlyos szövődmények alakulnak ki. A magas vércukorszint által károsított idegek nemcsak az úgynevezett perifériás- (pl. vázizmok, bőr), hanem az autonóm (belső szervek) idegrendszer működését is károsítják. A gyomor-bélrendszer lassult működése, vagy az impotencia az autonóm idegrendszer zavart működésének következménye. Cukorbetegeken gyakoribb és súlyosabb a bőr és a nemi szervek, illetve a nyálkahártyák gombásodása is.

A cukorbetegség kezelése

A kezelés célja a normális vércukorszint elérése, ezáltal a korai és a késői szövődmények kiküszöbölése. Tekintettel arra, hogy a diabetes egy krónikus betegség, a kezelés az orvos és a beteg hosszantartó kapcsolatán alapszik. Az 1. típusú cukorbetegség kezelése a diétán és az inzulinkezelésen alapszik. A diéta lényege a szénhidrátmennyiség csökkentése. Elhízott 2. Típusú cukorbeteg esetén fontos ezenkívül a testsúlycsökkentés, csökkent kalóriabevitel mellett. Általában 160 gramm-ban határozzák meg a napi bevihető maximális szénhidrátmennyiséget.

Táplálék szénhidráttartalma (100 grammra vonatkoztatva)

1 db körte 12, cseresznye 14, alma 7, paradicsom 4, kukorica 24, őszibarack 9, málna 5, szilva 13, zsemle 30, 1 adag tészta 70 gramm szénhidrátot tartalmaz.

Mindezek alapján beláthatjuk, hogy komoly erőfeszítést igényel a diéta betartása. Javasolt az úgynevezett élelmi rostok fogyasztása nemcsak azért, mert az emésztésre kedvezően hatnak, hanem azért is, mert csökkentik a vékonybélből a cukor és a zsírok felszívódását. A mesterséges édesítoszerek használata, a cukormentes üdítoitalok fogyasztása lényegesen csökkenti a szénhidrátbevitelt. A 2. típusú cukorbetegség kezelésében számos tablettás készítmény van forgalomban. Ideális esetben a diéta önmagában is elegendőnek bizonyul, gyakran azonban szükség van ezekre a gyógyszerekre. Akkor, ha a diéta és az alkalmazott tabletták ellenére továbbra is magas a vércukorszint, akkor inzulin adására kell áttérni, akár önmagában, akár valamelyik tablettás készítménnyel együtt, természetesen a diéta folytatása mellett. Az inzulinnak is több formája létezik, rövid ultrarövid vagy tartós hatású formában állnak rendelkezésre. Az inzulint akár tűvel és fecskendővel, akár inzulinadagoló tollal lehet adagolni. Az injekció helye a has, a deréktáj, a felkar vagy a comb bőre. Ajánlatos az injekció helyét váltogatni. A cukorbetegség esetén fontos a beteg fokozott együttműködése, önellenorzése. Olyan vércukormérő készülékek vannak forgalomban, melyekkel a beteg úgynevezett ujjbegyes vérből a saját vércukorszintjét meg képes határozni. (forrás: OAN)

Előfordulás

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás a 40 éves kor feletti férfiak egyik leggyakoribb betegsége. A 60 éves férfiak csaknem 50%-a érintett.

Panaszok és tünetek

Ahogy a prosztata nagysága növekszik, kívülről nyomhatja a húgycsövet, ezáltal vizelési panaszt okoz. Jellemző tünet az, hogy a vizelet megindulása hosszabb időt vesz igénybe, valamint az, hogy a vizeletsugár lassabban áramlik. A beteg érzi, hogy vizelet maradt a hólyagjában, amit azonban nem tud kiüríteni. A sürgős vizelési inger is a gyakori panaszok közétartozik. A vizeletürítés zavara miatt a vizelet a húgyhólyagban pang, a ami bakteriális fertőzések forrása lehet. A fertőzés érintheti a hólyagot, azonban a húgyvezeték mentén felfelé haladva a vesét is elérheti, heveny vesemedence-gyulladást okozva. A vizeléskor, illetve a vizelés végén maró-égo érzés léphet fel.

Diagnózis

Végbélen keresztül végzett tapintással a prosztata nagysága megítélhető. Figyelemreméltó azonban, hogy a prosztata mérete és a panaszok között a legtöbb esetben nincs összefüggés, tehát relatíve kisebb prosztata mellett is komoly tünetek lehetnek. Az ultrahangvizsgálat szintén alkalmas a prosztata méretének megállapítására. A vizelet laboratóriumi vizsgálata rutin eljárásnak számít, segítségével megállapítható, hogy húgyúti fertőzés áll-e fenn.

Kezelés

A terápia gyógyszeres vagy műtéti.
Enyhe panaszok és tünetek esetén kezelés nem feltétlenül szükséges.
Súlyosabb panaszok esetén első lépésben meg lehet próbálkozni gyógyszerek alkalmazásával. Az úgynevezett alfa-receptor blokkolók a prosztata simaizmának elernyesztésével a vizelési panaszokat enyhítik. Forgalomban vannak olyan gyógyszerek, amelyek hormonális úton hatva eredményeznek javulást.
A műtéti megoldás jellemző módja a húgycsövön keresztül végzett endoszkópos műtét az úgynevezett transzuretrális rezekció /TUR/. TUR esetén a gyógyulás rövid és 1-2 napnál hosszabb kórházi tartózkodásra sincs szükség. Abban az esetben, ha a prosztata túl nagy mérete vagy egyéb ok miatt az endoszkópos műtét nem végezhető el, nyitott műtétre van szükség, amely típusos esetben hólyag felőli megközelítésből történik. Az utóbbi években számos egyéb eljárást fejlesztettek ki, úgy mint a lézeres műtéti megoldást, vagy a magas hőfokon végzett eljárást melynek segítségével a prosztata állományát mintegy „elpárologtatják”. (forrás: OAN)