A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

• Örökletes tényezők: egyenes ági rokonok között a betegség gyakran halmozódik.
• Környezeti tényezők: A fejlett országokban található magasabb arány egyértelműen a környezeti tényezőkkel magyarázható. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly szerepe egyértelműnek látszik. Az állati zsírokról számos tanulmány született, azonban mind ez idáig nem egyértelmű, hogy lényeges szerepük lenne a betegség kialakulásában.
• Életkor: a kor előrehaladtával a betegség előfordulása egyre nő, a változókor után viszont ez a növekvő tendencia megszűnik. Hormonális tényezők: azokban a nőkben, akiknél a menstruáció fiatalabb életkorban (11-12 év) következett be, a vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség gyakrabban fordult elő. A fokozott gyakoriság késői menopausára is vonatkozik.
• Bizonyos gyógyszerek: az orális fogamzásgátlók alkalmazása szintén fokozott kockázatot rejt. A menopauza (változókor) kezelésében használatos ún. hormonpótló terápia, amely arra szolgál, hogy a menopauza jól ismert tüneteit (verítékezés, gyengeség, érzelmi labilitás stb.) csökkentse, az emlőrák kialakulását elősegíti. Ha az első gyermek születése 30 éves kor fölött történik az emlőrák kockázata közel kétszeresére nő.

Tünetek

Jellemzően az emlőrák korai stádiumában panaszt nem okoz. Önvizsgálattal, ill. rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával első tünet lehet az emlőben, vagy a hónaljárokban tapintható csomó. Csomó tapintása, az emlő bőrének megváltozása, az emlőbimbó behúzódása, nedvedzése ill. alakváltozása esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Súlyos, kezeletlen esetekben a rosszindulatú daganat a bőrre ráterjedhet, ún. kifekélyesedő emlőrák jön létre. Tekintettel a viszonylagos tünetmentességre, a szűrés kiemelkedő jelentőségű.

Diagnózis

A nőgyógyászati szűrővizsgálat során az orvos áttapintja az emlőket és a hónaljárkot, majd gyanú esetén egy speciális vizsgálatot végez, melyet mammográfiának nevezünk. A mammográfia során röntgensugárral az emlőt átvilágítják, ezáltal a kóros eltérések láthatóvá válnak. Ezzel a vizsgálattal tapintással fel nem ismerhető eltérésekre is fény derülhet.
Az emlő ultrahangvizsgálata elsősorban fiatalabb korosztályokban jön szóba.
Abban az esetben, ha a fent említett vizsgálatokkal emlődaganat gyanúja merül föl, el kell dönteni azt, hogy az eltérés jó- vagy rosszindulatú. Ehhez nélkülözhetetlen egy szövettani mintavétel, melynek során egy vékony tűvel általában ultrahangvezérelten az elváltozásból mintát vesznek.

Kezelés

Az emlőrák kezelése elsősorban a daganat kiterjedésétől és attól függ, hogy a környező szövetekre ráterjedt, ill. áttétet adott vagy sem. Ebből a szempontból alapvetően három stádiumot különböztetünk meg.
1. Korai stádiumban az emlőrák kis kiterjedésű, a bőrre nem terjed, áttétet nem ad, vagy áttétképzés esetén az azonos oldali hónaljárok érintett.
2. Előrehaladott stádiumban a daganat érintheti a hónalji nyirokcsomókat és a mellkasfalra és a bőrre is átterjedhet.
3. Súlyosan előrehaladott esetben távoli áttétek is jelentkeznek, tehát az azonos oldali hónaljárok érintettsége mellett a szervezet legkülönbözőbb szerveiben (tüdő, csont, máj, agy) áttéteket találunk.
Korai stádiumban az elváltozás sebészi megoldása javasolt. Az operáció során a daganat teljes egészében kimetszésre kerül, adott esetben a teljes emlőt eltávolítják. A hónaljárki nyirokcsomók teljes eltávolítása is szóba jön. Előrehaladottabb stádiumban elsősorban gyógyszeres és sugárterápia mellett kell dönteni. A gyógyszerek egyik csoportját az ún. kemoterápiás szerek képezik. A kemoterápia a gyorsan osztódó rákos sejteket pusztítja el. Ismert mellékhatásai a hányinger, hányás, étvágytalanság, hajhullás, rossz közérzet. Egy másik gyógyszercsoport hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a rákos daganatot alkotó sejtek egy része ösztrogénreceptort tartalmaz. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák azt, hogy az ösztrogén a rákos sejthez kapcsolódjon, ezáltal a növekedését, anyagcseréjét gátolják.
A sugárterápia nemcsak előrehaladott stádiumban, hanem az emlő megtartásával járó műtétek után is javasolt. Az eljárás során a hét öt napján kb. egy hónapon keresztül az emlőre sugarat bocsátanak, amely a rákos sejtek osztódását megakadályozza és elősegíti azok pusztulását.
Abban az esetben, ha a teljes emlő eltávolításra kerül, annak műtéti rekonstrukciójáról is dönteni kell, néhány sebészeti központban – természetesen a beteg életkorától, általános állapotától, és kívánságától függően – a rekonstrukciót az emlő eltávolításával egyidejűleg elvégzik.
Korai stádiumban felismerve, megfelelő kezelés hatására a betegség igen jó arányban gyógyul. (forrás: OAN)

Előfordulás

Statisztikák szerint a merevedési képtelenség aránya 45 éves kor alatt kb. 5 %-ra, 60 éves kor felett 15-25%-ra tehető. Ha elfogadjuk azt, hogy a nemi élet az életminoség meghatározó tényezője, akkor látjuk, hogy egy komoly problémával állunk szemben.

Hogyan lép fel merevedés?

A pénisz egy speciális szerv, amelyben úgynevezett barlangos testek találhatók, erekció vagyis a pénisz merevedése akkor lép fel, ha ezek a barlangos testek vérrel megtelődnek. A barlangos testeket egy szivacsos állományként képzelhetjük el, a szivacs falát kötőszövet, valamint simaizom képezi. A húgycső a barlangos testek között fut. Értheto okból a pénisz ideg- és vérellátása igen jelentős.
Szexuális inger hatására a pénisz barlangos testeinek falát alkotó simaizmok elernyednek, ezáltal vér tódul azokba és merevedés lép fel.
A péniszt borító szívós kötőszövetes lemez részben meggátolja a vér visszaáramlását a barlangos testekből, így a merevedés tartós lesz. Előbb-utóbb a fenti simaizmok összehúzódnak és a vér a péniszből távozik, majd az elernyed.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Mivel a merevedés egy összetett folyamat, melyben ideg- és érrendszeri tényezők egyaránt részt vesznek, ezért a merevedés zavarát számos eltérés okozhatja. Zavart okozhatnak az agy, a gerincvelő betegségei, a péniszt alkotó kötőszövetek és simaizmok betegségei, valamint a pénisz vérellátásáért felelős erek betegségei is.
Bizonyos krónikus betegségek (cukorbetegség, vesebetegség, krónikus alkoholizmus, érelmeszesedés) a merevedési zavarok több, mint 50%-ért felelőssé tehetők.
A pénisz vérellátását biztosító erek betegségei leggyakrabban kezeletlen, vagy nem jól kezelt cukorbetegség, magas koleszterinszint, kiterjedt érelmeszesedés következtében jönnek létre.
A pénisz beidegzésének károsodása szintén leggyakrabban a a cukorbetegség következménye, azonban gyakran súlyos vesebetegség, vagy valamilyen központi idegrendszeri betegség a kiváltó ok. Baleset következtében fellépő gerincvelősérülés esetén az esetek nagy részében merevedési képtelenség lép fel. Bizonyos műtétek során ér- és idegsérülés lép fel, merevedési képtelenséget okozva. A pénisz sérülése szintén a betegség hátterét képezheti. Ismert néhány olyan gyógyszer, melynek gyakori mellékhatása a merevedési zavar. Ilyenek bizonyos szívritmus-szabályozók (Béta-blokkolók), egyes antidepresszánsok (SSRI-k), vagy pl. fekélyellenes gyógyszerek (H2 receptor blokkolók egy fajtája)
Gyakran merevedési zavar hátterében pszichés ok áll.

Mi a teendő merevedési zavar esetén?

Abban az esetben, ha merevedési zavar lép fel, feltétlenül forduljon orvosához!
Az orvos mérlegelni fogja a merevedési zavar súlyosságát, megállapítja azt, hogy milyen esetleg fennálló más betegség állhat a baj hátterében, és szükség esetén szakorvoshoz (urológus, andrológus) irányítja. Különbséget kell tenni merevedési zavar, a szexuális vágy csökkenése, illetve a magömlés zavara között.
A külső nemi szervek vizsgálata során megállapítható, hogy a pénisz beidegzése zavartalan vagy sem, felvilágosítást nyújt arra nézve, hogy valamilyen hormonális ok van a háttérben, és így tovább. A reggeli, ébredéskori merevedés egy normális állapot, ha ez fellép akkor az impotencia szervi oka nem valószínű.

Kezelés

Le kell szögeznünk, hogy a merevedési zavar az esetek többségében kezelhető. A merevedési zavar nem feltétlenül az idős kor velejárója.
Gyógyszerek, bizonyos segédeszközök, valamint műtéti eljárások választhatók a zavar eredetétől, illetve súlyosságától függően.
A merevedést elősegítő gyógyszereket lehet alkalmazni szájon keresztül, vagy a péniszbe juttatva injekciós tűn keresztül. Néhány évvel ezelőtt került forgalomba az úgynevezett sildenafil hatóanyag tartalmú kék tabletta, amelyet a tervezett szexuális aktust megelőzően 1 órával bevéve kielégítő erekció érhető el. Azóta számos más hatóanyag tartalmú készítmény is firgalomba került. Fontos, hogy ezek a hatóanyagok nem spontán merevedést okoznak, hanem a szexuális inger következtében fellépő merevedést erősítik. A gyógyszer alkalmazása csak részletes belgyógyászati kivizsgálás után ajánlott. Súlyos szívbetegség esetén a gyógyszer alkalmazása végzetes következménnyel járhat.
Férfihormon (tesztoszteron) hiánya esetén ennek pótlása következtében a merevedési készség gyakran javulást mutat. A gyógyszerkutatás következtében újabb és újabb hatóanyagok kerülnek forgalomba.
A merevedés készség úgynevezett vákuumos módszerrel is javítható. A módszer azon alapszik, hogy a pénisz körül vákuumot hoznak létre, amely a barlangos testekbe történő véráramot fokozza.
Műtéti eljárással a péniszt ellátó verőereket meg lehet tágítani, a péniszből elvezető gyűjtőereket pedig szűkíteni lehet. Protézis-beültetésre is lehetőség van, azonban ez a fellépő szövődmények (fertőzés), illetve technikai problémák miatt egyre kevésbé elterjedt beavatkozásnak számít.
Ha az orvos a merevedési zavar hátterében szervi okot nem talált, akkor az eltérés hátterében lelki okot kell keresni. Ekkor pszichológus, szexológus vagy egyéb pszichoterápiában jártas szakember segítségét kell igénybe venni. (forrás: OAN)

Definíció, tünetek
A leggyakoribb bőrbetegség, amelyre a bőrfelszínbõl kiemelkedő, sárgás színű, gyulladt környezetben elhelyezkedő elváltozások jellemzők. Tipikusan az arcon és a törzsön fordul elõ. Mindmáig a betegségért felelős egyértelmű okot nem találtak, azonban a férfihormonok (androgének) bizonyára szerepet játszanak kialakulásában. Ezt alátámasztja az is, hogy általában a pubertáskorban lép fel, bár idősebb korban is kialakulhat. A férfiak gyakrabban betegednek meg, mint a nők. Nőkben a bőr fokozott zsírosodása, a faggyúmirigyek fokozott működése a férfihormonok fokozott termelésére hívhatja fel a figyelmet, ilyenkor részletes kivizsgálás jön szóba. Nem véletlen , hogy a pattanások leginkább a törzsön és az arcon alakulnak ki, ugyanis ezeken a helyeken fokozottabb a faggyúmirigyek működése, a mirigyek kivezetőcsöve eltömeszelődhet, ezáltal a váladék a mirigyben pang, felülfertőződik, ezen kívül a faggyú a szövetek közé jutva a bőrt károsíthatja. A bőr lehet fokozottan érzékeny, viszketés, fájdalom is előfordulhat. Súlyos esetben gennyes gyulladás alakul ki.
Kezelés
Nagyon fontos, hogy a pattanásokat nem szabad nyomkodni. Nem steril körülmények között ilyenkor a pattanások elfertőződésének kockázata a sokszorosára nő. Az arcon elhelyezkedő pattanások nyomkodása ezen kívül még súlyosabb betegséget is okozhat, akár agyhártyagyulladás is felléphet. A nyomkodással ugyanis, a fertőzött faggyú a nyirokerekbe kerülhet onnan pedig a fertőzés könnyen továbbterjedhet. Az előbbi kockázatokon kívül nyomkodás esetén a bőr hegesedhet és maradványtünetekkel gyógyul. Kezelés hatására a teljes gyógyulás maximum kb. 2 hónapot vesz igénybe. Bőrgyógyász szakorvos a tünetek súlyossága alapján választ a rendelkezésre álló kezelések közül. A kezelési módok igen sokrétűek, a külső (bőrre felvitt gyógyszerek) kezeléstől, a szájon át szedhető gyógyszerekig terjed. Antibiotikumok adása is szükséges lehet. A pattanások eltávolítására használatos speciális eszközzel azok kinyomhatók. A hegesedéssel járó esetben lézerrel végzett kozmetikai sebészeti beavatkozások igen jó eredménnyel járnak. (forrás: OAN)

Energiaszükséglet

A napi energia-felvételt az elválasztott anyatej mennyiségétől függően kell növelni. A szoptató anyáknak átlagosan 8,5 dl tejük van naponta, s ennyi anyatejnek az elválasztásához 750 kcal energiára van szükségük. Mégis azt javasoljuk, hogy a terhesség előttinél csak 500–600 kcal-val több energiát fogyasszanak, hiszen a terhesség alatti súlygyarapodás mértékét is figyelembe kell venni. Fontos tanács, hogy a kismamák ne az egyszerre elfogyasztott étel mennyiségét, hanem az étkezések számát növeljék.

Fehérjeszükséglet

A csecsemő naponta körülbelül 10 g hasznos fehérjéhez jut hozzá az anyatejjel. Minthogy 1 dl anyatej elválasztásához 2,4 g fehérjére van szükség, az anyának napi 15–20 g állati eredetű fehérjével kell többet fogyasztania, mint a terhessége előtt. A legfontosabb teljes értékű fehérjeforrások a tejtermékek, a húsok, a húskészítmények, a halak és a tojás.

Szénhidrátszükséglet

A szénhidrátokat (cukrokat és keményítőket) elsősorban vitaminokat is tartalmazó gyümölcsökkel és tejjel fedezze a szoptató anya. A tésztaféleségek, a cukor és a kenyér fogyasztása egymagában értelmetlen, hiszen nem vagy csak kismértékben tartalmaznak a szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokat és vitaminokat, s a túlzott fogyasztásuk elhízásra vezethet. A tésztafélék közül a durum, illetve a korpás készítményeket, míg a kenyérből és a péksüteményekből a teljes kiőrlésűeket kell előnyben részesíteni.

Zsírszükséglet

A szoptató anya étrendjének zsírtartalma csak kismértékben befolyásolja az anyatej összetételét, ezért az egy napra ajánlott energiának csak 30 %-a származzon zsiradékból. Előnyös, ha a táplálék fele-fele arányban tartalmaz növényi és állati eredetű zsírokat.
Vitamin- és ásványianyag-szükséglet
Az anyatej vitamintartalmát nagyban befolyásolja az étrend. Ez különösen az A- és a C-vitaminra vonatkozik. A vitamin- és ásványianyag-szükséglet a szokványos étkezéssel rendszerint kielégíthető, de az őszi-téli hónapokban ajánlatos ezeknek az anyagoknak a pótlása. Ennek egyik lehetséges formája a reggelire és/vagy uzsonnára fogyasztott ideális összetételű, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel dúsított Fortimel ital.

Klinikai tápszerek a szoptató anyák étrendjében

A szoptató anyának az első hat hónapban napi 20 g, míg a hetedik hónaptól napi 15 g többletfehérje ajánlható. A megnövekedett vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletet a Fortimellel is fedezhetjük.

Folyadékszükséglet

Ahhoz, hogy a szoptató anyának kellő mennyiségű anyateje legyen, a rendesnél több folyadékot kell innia. A folyadéktöbblet elsősorban zöldség- és gyümölcslevekből, cukrozatlan limonádéból, tejből és ásványvízből álljon. Már a szülést követő első órákban fontos a bőséges folyadékfelvétel, hogy az emlő belövellése zavartalan legyen.

Fontos tudnivalók

A szoptató anya ne igyon alkoholt, s ne dohányozzon!
Csökkentenie kell a feketekávé fogyasztását, mert a koffein ugyanúgy megjelenik az anyatejben, mint az alkohol és a gyógyszerek egy része.
Gyógyszert csak akkor szabad szednie, ha azt az orvos ajánlja.
Fűszereket csak mértékkel, inkább ízkombinációban fogyasszon a szoptatás befejezéséig.
Kerülje a szénsavval dúsított italokat!
Ne fogyasszon túl forró vagy túl hideg ételeket és italokat!

Szoptató anyák étrendje (mintaétlap)

1. nap
Reggeli: 2dl rostos gyümölcslé, körözött, zöldpaprika, barnakenyér
Tízórai: Gyümölcs (egyéni toleranciától függően: alma, egres, szilva, barack, stb), Fortimel 1 doboz
Ebéd: Palócleves, diós tészta (durumtésztából), kompót
Uzsonna: kefir, “7 magos” kenyér
Vacsora: párolt csirke, ½ adag párolt rizs, vegyes zöldsaláta, Fortimel 1 doboz

2. nap
Reggeli: Fortimel 1doboz, gyümölcskenyér
Tízórai: óvári sajt, kenyér, vaj, paradicsom, ásványvíz
Ebéd: burgonyaleves, vagdalt, spenót, körte
Uzsonna: Fortimel müzlivel
Vacsora: orosz hússaláta, barna kenyér, szőlő

3. nap
Reggeli: tejeskávé, vajas-lekváros kenyér
Tízórai: párizsi, vaj, kenyér, póréhagyma
Ebéd: paradicsomleves, francia rakottburgonya, gyümölcs
Uzsonna: szardínia, barna kenyér, paradicsom
Vacsora: zöldségkrém, kenyér, Fortimel 1 doboz, alma

A fogamzásgátlás eszközei

A gumióvszer biztos védelmet nyújt mind a nem kívánatos terhesség mind a nemi úton terjedő betegségekkel szemben. Évtizedekkel ezelőtt állati membrán alapú anyagból (bél), napjainkban jó minőségű műanyagból (latex) készül. Spermiumölő (spermicid) anyaggal vagy zselével együtt alkalmazva a fogamzásgátló hatás közel 99%. Előnye egyértelműen az, hogy tablettás fogamzásgátlók szedése nem szükséges, így azok mellékhatásaival nem kell számolni, valamint egyúttal a nemi úton terjedő betegségek ellen is védelmet nyújt. Hátránya viszont, hogy a nemi öröm kissé tompul, néha szakadás, o¬ndókifolyás alakul ki, használata nehézkes, gyakran a vágy hevében a partnerek használatát elhanyagolják. Igen ritkán használatakor allergiás bőrreakció alakul ki.
A pesszárium egy bevált mechanikus módszer, az eszközt a közösülés előtt a hüvelybe kell helyezni. Hátránya, hogy a pereme a hüvelyfalhoz illeszkedik azt nyomhatja, ezáltal kellemetlen érzetet okozhat. Spermicid zselével alkalmazva igen jó hatásfokú. A pesszáriumot a fertőzés kockázata miatt a hüvelyből a felhelyezést követően max. 18 órával el kell távolítani. Menstruáció idején alkalmazni tilos.
Az ún. intrauterin (méhen belüli) eszközök a méhüregbe történt felhelyezés kapcsán akadályozzák meg az esetlegesen megtermékenyített pete beágyazódását. Többnyire műanyagból (rézzel, arannyal kombinálva, illetve sárgatest-hormonnal bevonva) készülnek, viselésük akár évekig is lehetséges. Mellékhatásuk lehet, hogy görcsös alhasi fájdalmakat és rendellenes vérzést, esetleg kismedencei gyulladást okozhatnak. Használatuk előnyös lehet többször szült nők esetén, azonban fiatal még gyermektelen nők esetében az előbb említett mellékhatások (különösen a kismedencei gyulladás) miatt egyértelműen nem ajánlottak. Felhelyezésük szakosított nőgyógyászati intézményben, szakorvos által lehetséges.
Sokkal kevésbé hatékony megoldás az ún. fogamzásgátló -spermicid- hatású krémek, zselék, illetve habok használata. Azon az elven működnek, hogy spermaölő anyagot tartalmaznak, azonban 2-30 %-ban használatuk ellenére terhesség következik be. Az előbbi módszerekkel kombinálva- azokat kiegészítve azonban igen jó hatásúak.
Régi, azonban kevéssé bevált módszernek számít az ún. naptáras, illetve a testhőmérséklet mérésén alapuló módszer. A naptáras módszer alapján kb. 6-8 hónapon keresztül kell figyelni a ciklus tartamát. Az első termékeny nap a legrövidebb megfigyelt ciklus (pl. 23 nap mínusz 18 nap, tehát 23-18=5), az utolsó termékeny nap kiszámítása úgy történik, hogy a leghosszabb megfigyelt ciklusból (pl. 29 nap levonnak 11 napot, tehát 29-11=18). Az előbbi két nap között van a teherbeesés legnagyobb valószínűsége ekkor /tehát a ciklus 5. és a 18. napja között/ a közösülést kerülik, illetve mechanikus védelmet választanak.
A testhõmérséklet mérésén alapuló módszer elve az, hogy a peteérés előtt 1-1,5 nappal a testhőmérséklet megemelkedik. A teherbeesés valószínűsége a peteérés előtt 4-5 nappal a legnagyobb, utána lényegesen csökken.
Fontos megjegyezni, hogy a megszakított közösülés megbízható fogamzásgátlásra nem alkalmas, mivel néhány spermium még az o¬ndó kilövellése előtt a péniszből távozhat.
A legelterjedtebb és egyben a leghatékonyabb megoldást az orális fogamzásgátlók jelentik. Korrekt gyógyszerszedés mellett a teherbeesés kockázata a 0,5 %-ot sem éri el. Az esetek többségében a peteleválás (ovuláció) gátlása útján hatnak. A tablettát a ciklus 1. vagy 5. napján kell először bevenni, majd 21 napig folyamatosan szedni, ezt követően egy 7 napos szünet következik. Ha a tablettát bármely okból egy adott napon nem vették be, akkor az azt követő napon 2 tablettát kell bevenni és a ciklus következő napjaiban kiegészítésképpen egyéb fogamzásgátló eszközöket kell alkalmazni. A tabletták általában kombinált készítmények vagyis ösztrogént és progeszteront (sárgatest-hormon) is tartalmaznak.
Az orális fogamzásgátlás egyértelmű előnyei közé tartozik az, hogy a vérzés, illetve a menstruáció idején érzett fájdalom enyhébb, ösztrogén-tartalmuknál fogva a csonttömeg képzésére kedvezően hatnak, az esetleg fennálló pattanásos bőrtünetek javulnak, emellett csökken a méh, valamint a petefészek rosszindulatú elfajulásának kockázata. A méhfal jóindulatú daganatainak (myoma) gyakorisága is csökkenő tendenciát mutat.
Hátrányai közé tartoznak a következők: orális fogamzásgátlókat szedő nők esetén gyakrabban fordulnak elő a vér fokozott alvadásával járó úgynevezett thromboemboliás kórképek, mint pl. mélyvénás trombózis, vagy agylágyulás. A vér fokozott alvadása esetén ilyenkor az adott érben vérrög alakul ki, az elhelyezkedéstől függően jellegzetes tüneteket okozva.
Döntően 40 év feletti nők esetén, együttesen előforduló elhízás, dohányzás, magas vérnyomás, cukorbetegség, illetve magasabb vérzsír-értékek esetén a szívkoszorúér-betegség nagyobb gyakorisággal fordul elő.
Mellékhatása lehet továbbá a fenti gyógyszereknek a szénhidrát-anyagcsere károsodása is, ami magasabb vércukorértékekkel jár együtt. A zsíranyagcsere szintén károsodhat, ami magasabb vérzsír-értéket okoz.
Fejfájás, migrén viszonylag gyakran észlelt mellékhatások.
Magas vérnyomás szintén kialakulhat a tabletta szedésének következményeként. (forrás: OAN)