Lényeges tehát az, hogy megkülönböztessük az egyszerû pigmentált anyajegyeket a rosszindulatúságot hordozó elváltozásoktól. Elhelyezkedés szerint leggyakrabban a fénynek kitett testrészeken (arcon, kezeken) alakul ki, de akár a körömágyakon, vagy a tenyéren és a talpon is kialakulhatnak.

Tünetek

Az elváltozás lehet a bõrfelszínnel egy síkban lapos, vagy abból kiemelkedõ durva tapintatú. A színe is változó, lehet barna, fekete, kékes, fehér stb. Az esetek egy részében ártatlannak vélt festékes anyajegybõl indulnak ki, ekkor az eredetileg évek óta meglevõ anyajegy növekedésnek indul, szélei szabálytalanná válnak. Az anyajegy szélei már nem élesek, mint a normális festékes anyajegy esetén, hanem elmosódottak. Vérzés esetén a rosszindulatú elfajulás alapos gyanúja áll fenn. Minden esetben tehát, amikor egy anyajegy megváltozik, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.

Diagnózis/kezelés

Rosszindulatú elfajulás gyanúja esetén szövettani vizsgálat szükséges. A vizsgálat során mintát vesznek a gyanús elváltozásból (biopszia), majd abban az esetben, ha az eredmény rosszindulatúságot állapít meg, sebészi kezelés szükséges. A mûtét során az elváltozás kimetszésre kerül. A sebészi kezelés kiegészítéseként a tumor újabb kialakulásának meggátlására kemoterápia, illetve gyógyszeres kezelés (interferon) jön szóba. A korai diagnózisnak köszönhetõen az utóbbi években a melanomás betegek túlélési aránya nagymértékben nõtt. (forrás: OAN)

Az okok között természetesen a kórházi ellátás minősége, az intézményi ellátás finanszírozásának időbeni korlátozása és nem utolsósorban az otthoni kényelem állnak. Ma már a kórházi ellátások csupán életmentő, valamint a speciális beavatkozásokra, műtétekre és azt követő lábadozás időszakára korlátozódnak.

Mivel magyarázható az otthoni betegápolás szükségessége és mi áll a hátterében?

Az elmúlt évtizedek demográfiai változásai következtében az ország lakossága folyamatosan idősödik, jelentősen növelve az inaktív lakosság számát, míg az aktív népesség egyre szűkebbre zsugorodik. A népesség demográfiai arányainak eltolódásával együtt folyamatosan változnak az egészségügyi kiadások és bevételek is. A kiadások jelentősen megnövekedtek, míg a bevételek csökkentek, így szükségszerűvé vált a kórházak működését, az ellátások időtartamát más fejlett országok mintáit követve változtatnunk. Mivel a felépülés, rehabilitáció folyamata nem ér véget a kórházi ellátás végeztével, kénytelenek vagyunk hozzátartozóink ápolását, felépülését más módon biztosítani. Ebben a folyamatban kapott helyet az otthoni ellátás, otthoni betegápolás.

Mit nevezünk házi betegápolásnak?

A házi betegápolás lényegében otthoni segítségnyújtás, mely a szociális gondozáson, felügyeleten keresztül egészen a szakápolási, akár intenzív otthoni szakápolásig terjedő skálát foglalja magában. Minden olyan ellátást ide sorolunk, amelynél a beteg, idős otthonában többségében orvosi beavatkozás nélkül látunk el feladatokat.

Hogyan valósítjuk meg mindezt a gyakorlatban?

Általában a hozzátartozó felkérését követően egy személyes találkozó során ápolási dokumentációban felvesszük a beteg állapotát, egyeztetjük a beszerzendő gyógyászati segédeszközök kérdését, egyéb részleteket, majd megszervezzük néhány napon belül az ellátást. Az ellátásokat megelőzően és az ellátások során – amennyiben az ellátás módja, súlyossága megköveteli - folyamatosan kapcsolatot tartunk a házi- vagy szakorvosokkal.

Miért hasznos az otthoni ápolás a betegnek?

Tapasztalataink szerint a beteg, idős emberek nehezen válnak meg az otthoni, megszokott környezettől és számos okból kifolyólag lehetőség szerint minél rövidebb idejűre igyekszenek nyújtani az esetleges kórházi tartózkodások idejét. Lényegében a házi betegápolás során munkatársaink feladatának a középpontjában az ellátott személy áll, és természetesen az ő környezetében, az ő és hozzátartozói igényei szerint valósítjuk meg az ellátást.

(forrás: Nurse Háziápolási Szolgálat)

Előfordulás

Nemzetközi statisztikák szerint a 60 év feletti népesség 2 %-a érintett. Jóval gyakoribb idős-, mint fiatalkorban és elsősorban nők betegednek meg.

Mi okozza a betegséget?

Veleszületett alulműködés esetén a hormonok képzése -vagy a pajzsmirigy teljes hiánya vagy csökkent működése miatt- károsodott. Mivel a jód a pajzsmirigyhormonok lényeges alkotóelemét képezi, annak hiánya évtizedekig a veleszületett hypothyreosis fő oka volt. Magyarországon a pajzsmirigy alulműködés szűrése minden újszülött esetén kötelező. A szűrés a vér laboratóriumi vizsgálatával történik. Az így igazolt betegség esetén haladéktalan hormonpótlás szükséges, mert ha az elmarad, akkor súlyos agyi fejlődési zavarokkal lehet számolni.
Leggyakrabban úgynevezett autoimmun kórkép van a háttérben, amikor a szervezet védekezőrendszere a saját szövetei, sejtjei ellen fordul, károsítva azokat. Ezt a betegséget az orvosi szaknyelv Hashimoto kórnak hívja.
Golyvaműtét után, izotóp- vagy gyógyszeres kezelés következményeként is felléphet.
Ritkán az agyalapi mirigy elégtelen működése okozza.

Tünetek

Tekintettel arra, hogy a pajzsmirigyhormonok a szervezet anyagcseréjét fokozzák, ezen hormonok hiányában a csökkent anyagcsere által okozott tünetek uralják a képet:
- fáradtság, meglassultság, az érdeklődés hiánya
- depresszió, rossz hangulat
- a fizikai és szellemi terhelhetőség csökkenése
- érdektelen arckifejezés
- akaratlan súlynövekedés /hízás/
- a hidegtűrés csökkenése
- száraz, hűvös, durva bőr
- vékony szálú, törékeny, száraz haj
- székrekedés
- feledékenység
- mély, rekedt hang
- a pulzusszám csökkenése
- férfiaknál: a hímivarsejtek csökkent képződése
- nőknél: meddőség, abortusz
Újszülöttkorban: lassú mozgások, székrekedés, renyhe reflexek, később a növekedés és az érés ütemének csökkenése, süketség, beszédkészség romlása, majd szellemi fogyatékosság léphet fel.

Diagnózis

A vér laboratóriumi vizsgálata alapvető fontosságú: a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje (T3, T4), illetve a következményes agyalapi mirigy hormonszint emelkedés (TSH) a diagnózist könnyen alátámasztja.
A vérben gyakori a koleszterinszint emelkedés, autoimmun kórkép esetén a pajzsmirigy ellenes ellenanyagok kimutathatók.
Az ultrahang- illetve az izotópvizsgálat szintén fontos vizsgálati eszköz lehet.

Kezelés

A pajzsmirigy tartósan csökkent működése esetén tartós hormonpótlás szükséges. A gyógyszer adagját csak lassan szokták emelni, mert ellenkező esetben szívritmuszavarral, alvászavarral stb. lehet számolni. Abban az esetben, ha a laboratóriumi eltérések ellenére csak kevés tünet jelentkezik, a hormonpótló kezelés nem feltétlenül szükséges.
Kielégítő kezelés mellett a betegek normális életvitelt folytathatnak és semmilyen megszorítás nem szükséges. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Tekintettel arra, hogy a koszorúérbetegség az érelmeszesedés részjelensége, a két betegség hátterét képező állapotok megegyeznek. Magas vér koleszterinszint, kezeletlen vagy nem jól kezelt cukorbetegség, dohányzás, magas vérnyomás esetén jóval gyakrabban fordul elő. Örökletes tényezők is szerepet játszanak. Férfiak -talán a környezeti tényezők miatt- veszélyeztetettebbek mint a nők. Az elhízás szintén kockázati tényező.

Tünetek

A panaszok leggyakrabban terhelésre jelentkező görcsös, szorító mellkasi fájdalomban jelentkeznek (szívgörcs, angina pectoris). A fájdalom helye típusosan a szegycsont mögött található, kisugárzó fájdalom is jellemző a bal karba, a hát bal oldalába, illetve a bal állba. A fájdalom fizikai vagy lelki megterhelésre jelentkezik, nyugalomban vagy az ilyenkor használt nyelv alatt szétolvadó nitrát hatására percek alatt megszűnik.
Súlyos esetben a betegség heveny szívizomelhalás (infarktus) formájában jelentkezik. Ekkor igen intenzív, megsemmisítő, mellkasi fájdalom jelentkezik, gyakran vérnyomáseséssel, halálfélelemmel. Ez az állapot orvosi beavatkozás nélkül halálhoz vezet.

Diagnózis

Először jelentkező panasz esetén a részletes orvosi (belgyógyászati) kivizsgálás elengedhetetlen. A diagnózis alapja az EKG. A vér laborvizsgálata szintén lényeges diagnosztikus elem. Infarktus esetén jellegzetes laboreltérések tapasztalhatók, angina esetén az érelmeszesedés rizikófaktorai (magas koleszterinszint, magas vérzsír- és vércukorszint) lelhetők fel. A szív UH (ultrahang) a szív falának mozgását mutatja, valamint az úgynevezett pumpafunkciónak a megítélésére szolgál. Gyakran tapasztalható, hogy a jellegzetes fájdalom ellenére EKG eltérések nem láthatók. Ekkor úgynevezett terheléses EKG vizsgálatot kell végezni, amely során a vizsgált személy leggyakrabban egy futószalagon fut, vagy kerékpározik közben EKG készül. Gyakori vizsgálóeljárás az úgynevezett holter EKG vizsgálat, amely 24 órán keresztül rögzíti a vizsgált személy EKG görbéjét.
Abban az esetben, ha a koszorúérbetegség diagnózisa áll fenn, koszorúérfestés jön szóba. Ezzel a vizsgálattal pontosan meg lehet állapítani azt, hogy a szűkület a koszorúérrendszer melyik szakaszán van.
A szívizom esetleges károsodásának megállapítására ismertek izotópos eljárások is.

Kezelés

A gyógyszeres terápia alapját a nitrátok képezik. A nitrátok a szív koszorúsereit tágítják. Az anginás roham azonnali elhárítására, illetve a roham megelőzésére is használatosak. Tabletta, spray, illetve tapasz formájában ismertek. A Béta-blokkolók szintén használatosak, a szívfrekvencia csökkenésével a szívizom oxigénellátását javítják. A kalciumcsatorna blokkolók a koszorúerek tágulását okozzák, szintén a terápia részét képezik.
A véralvadásgátlók meggátolják azt, hogy a szűk érben vérrög alakuljon ki illetve azt, hogy a vérrög növekedjen.
Abban az esetben, ha az infarktus a kórházba érkezést megelőzően nem több, mint 2 órával korábban alakult ki, a vérrög feloldására is van lehetőség, ez teljes gyógyulást eredményez.
A magas koleszterinszint gyógyszeres csökkentése, a cukorbetegség és a magas vérnyomás kezelése, a dohányzásról való leszokás fontosak.
Sebészeti kezelésre akkor van szükség, ha a gyógyszeres kezelés hatástalan, illetve akkor, ha a koszorúérfestés során olyan eredményt kapunk, amely azt lehetővé teszi. Koronáriatágítással a rövid szűkületet egy ballonkatéterrel tágítják, egy másik műtéti eljárással a károsodott falú eret egy a test másik területéről származó másik érrel pótolják. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Egészséges állapotában a lencse áttetsző. Legnagyobb a víztartalma és rugalmassága születéskor, attól fogva mindkettő az életkor előrehaladásával csökken.
A szürkehályog kialakulásának alapja az, hogy a lencsében a vízben oldhatatlan fehérjék mennyisége kórosan megnő, a fehérjék kicsapódnak, ami a lencse átlátszóságát csökkenti.
A betegség lehet veleszületett - valamilyen a terhesség első hónapjaiban elszenvedett méhen belüli vírusfertőzés pl. rubeola következménye -, lehet genetikailag meghatározott, vagy valamilyen anyagcserezavar /cukorbetegség/, illetve belső elválasztású mirigy betegségének következménye. Ritkán gyógyszermellékhatás okozza. A szem tompa vagy éles sérülése következtében is kialakulhat. A dohányzás egyértelműen növeli a szürkehályog kockázatát.
Leggyakoribb formája az időskori szürkehályog, amely az időskori látáscsökkenés és vakság vezető okát képezi.

Diagnózis

A szürkehályog könnyen felismerhető szembetegség. Minél előrehaladott stádiumban van - ezt nevezik a szürkehályog érésének - annál jobban látható, akár szabad szemmel is.

Kezelés

Kezelés látásromlás esetén szükséges. A szürkehályog eltávolítható a lencse tokjával együtt, eltávolítható úgy is, hogy a lencse hátsó tokrészét a műtét során nem távolítják el. A lencsemag ultrahanggal darabjaira törhető, ezáltal lézeres műtéti technikával igen kis bemetszés történik. A lencse eltávolításával egyidejűleg műlencse beültetés történik.
Gyakorlott szemész esetén a műtét nem több, mint fél órát vesz igénybe és az esetek döntő többségében kiváló eredménnyel jár. (forrás: OAN