Leggyakrabban úgynevezett fajidegen fehérjék, vegyi anyagok (kozmetikumok, mosószerek) váltják ki, azonban nem elhanyagolható a gyógyszerek szerepe sem. Heveny és idült formája ismert, heveny formájában jelentkeznek az előbb leírt tünetek. Idült formában a bőr megvastagodik, száraz, hámló, durva tapintatú. A heveny forma idültté válhat. Belgyógyászati betegségekben (krónikus gyulladásos góc, gombás vagy bakteriális fertőzés) szintén előfordulhat. A bőrelváltozások leggyakrabban a felső testfélen, az arcon, a nyakon, a csuklón, a kézfejen és ujjakon, a könyökhajlatban, illetve a térd tájékán alakulnak ki.

Előfordulás

Az utóbbi években tapasztalható allergiás megbetegedések (szénanátha, asthma) terjedésével az atópiás bőrgyulladás is növekvő gyakoriságot mutat. Ennek egyértelmű oka az, hogy az ipari fejlődés előrehaladásával egyre több olyan vegyi anyaggal kerülünk kapcsolatba, amely allergén hatású lehet.

Diagnózis

Szakember számára a jellegzetes bőrelváltozások alapján a diagnózis egyértelmű. Laboratóriumi eszközöket kell igénybe venni annak meghatározására, hogy konkrétan milyen allergén okozza a betegséget. Az úgynevezett scarifikációs próbák során a beteg alkarjába egyes allergéneket „belekarcolnak”, pozitivitás esetén típusos bőrreakció alakul ki. A provokációs tesztek során az egyént a feltételezett allergénnel közvetlen kontaktusba hozzák. Néha vérképeltérések (az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek szaporulata, Immunglobulin E szintnövekedés) tapasztalhatók.

Kezelés

A kezelés alapja a bőrelváltozást kiváltó allergén kimutatása és lehetőség szerinti elkerülése. Abban az esetben ha a bőrtüneteket pl. tej fogyasztása okozza, a tejtermékeket ki kell iktatni az étrendből. A betegek bőre az átlagnál szárazabb, kevésbé ellenálló a külső ingereknek. Száraz levegő könnyen a bőr berepedését okozhatja, télen az alacsony páratartalom miatt a tünetek gyakran súlyosbodnak. Fontos a megfelelő tisztálkodószer (szappan) használata, a bőrt szárító szappanok alkalmazása káros. Különböző bőrápolók, hidratáló krémek szintén hasznosak. A bőrelváltozások kezelése alapvetően helyi, illetve szájon keresztül vagy injekcióban alkalmazott gyógyszereken alapszik. Enyhe panaszok esetén a bőrbe dörzsölhető kortikoszteroidtartalmú krémek vannak forgalomban. Súlyos esetben, kortikoszteroidtartalmú tablettát vagy injekciót alkalmaznak. (forrás: OAN)

A diéta célja a testtömeg- és testzsírtöbbletnek a kívánatos értékre csökkentése, a rendes testtömeg megőrzése, valamint az elhízás szövődményeinek megelőzése. Ha a táplálékkal elfogyasztott energiamennyiség kevesebb, mint a napi elfoglaltsággal járó energia-leadás, a szervezet a raktározott energiát használja fel a nagyobb szükséglet fedezésére. Ezzel csökkenni kezd a zsírszövet mennyisége és a testtömeg.

A fogyókúra tervezése során abból kell kiindulni, hogy 7000 kcal elvonásával általában 1 kg-mal csökkenthető a testtömeg. Ha tehát naponta 1000 kcal-val kevesebbet eszünk, egy hét alatt 1 kg-ot fogyunk. Ezt a célt kitűzve a fogyókúra során napi 1000–1500 kcal energiához jusson a szervezetünk.

Ajánlott élelmiszerek a friss és mirelit gyümölcsök, zöldségek, színes és zöldfõzelékek, mirelit zöldségek, sovány tej (1–1,5 %), zsír, joghurt (natúr), kefír, író, sovány túró, tojás, borjúhús, csirkehús (bőr nélkül), lóhús, marhahús, máj, sertésnyelv, sertésszív, párizsi, virsli, krinolin, szafaládé, húskenyér, gépsonka, pulykafelvágott, sonkaszalámi, hal, zabpehely, teljes kiőrlésû lisztbõl készült kenyerek, gomba. Édesítéshez energiát nem tartalmazó mesterséges édesítõszereket használjunk.

Korlátozott mértékben fogyasztható élelmiszerek a sajtok (egyszerre csak egy kocka vagy 4 dkg kemény sajt), sertéshús (karaj, comb), kenõmájas, vadász, zalai, lisztek, (teljes kiõrlésû, Graham), száraztészták (durum lisztbõl), burgonya, rizs, fehér kenyér, zsemle, kifli, ételkonzervek (ügyelni kell az energiatartalmukra), gabonapelyhek (natúr), energiaszegény üdítõk.

Kerülendõ élelmiszerek a cukrok, a cukortartalmú ételek (kalácsok, sütemények, édességek, üdítõk, szörpök, kekszek), méz, alkohol, fagylalt, befõtt, lekvárok, ízesített tejtermékek (gyümölcsjoghurtok, túrókrémek), tejszín, tejföl, sûrített tej, libahús, kacsahús, libamáj, kacsamáj, aszpikos felvágottak, kolbászok, szalámik, szalonna, tepertõ, zsírok, vaj, margarin, olajos halkonzervek, búzadara, szárazhüvelyesek, diófélék, olajos magvak (pl: napraforgómag, mandula, mogyoró, mák).

Tudnivalók a fogyókúra során

Az ételkészítési eljárások közül azokat alkalmazzuk, amelyek az energiaértéket nem fokozzák: fõzés, párolás, roston sütés, grillezés, fóliában sütés. Használjunk teflonedényeket, jénai tálakat, cserép- és római tálat, rozsdamentes kuktát.
Az étrend alapjai a zöldségek, a fõzelékfélék és a lédús gyümölcsök legyenek, megfelelõ fehérjekiegészítéssel (kefír, valamint egyaránt sovány tej, sajt, túró és hús).
Növeljük ételeink rosttartalmát és telítõértékét zabpehellyel vagy búza- és zabkorpával (pl. korpás vagdalt és kefír, vegyeszöldség-saláta korpás joghurtöntettel).
Rendszeresen együnk! Napi négyszeri-ötszöri étkezés ajánlott. Egyszerre kis mennyiséget fogyasszunk, lehetõleg mindig ugyanabban az idõben.
Ideális vacsoraidõ: este 6 óra, utána lehetõleg már ne együnk.
Soha ne együnk jóllakottságig!
Lassan, kapkodás nélkül együnk, jól rágjunk meg minden falatot (ha rostos az étel, igyunk hozzá vizet, így tovább tart teltségérzetünk).
A víz nem hizlal. Igyunk naponta legalább 2 l folyadékot (víz, ásványvíz, cukor nélküli tea vagy limonádé).
Rendszeresen mozogjunk, s találjunk ki valamilyen számunkra kellemes, rendszeres elfoglaltságot.


Klinikai tápszerek szerepe a fogyókúrában

Az elhízás étrendi kezelésében nagy szerepe van a tejcukor mentes Nutridrinknek vagy a magas fehérjetartalmú Fortimelnek. Adagolás: a diétába beépítve egy-egy étkezésre fogyaszthatjuk napi: 1-2 dobozzal.


Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: krinolin (5 dkg), Graham-kenyér (5 dkg), retek, Nutridrink (1 dl).
Tízórai: Nutridrink (1 dl), búzakorpa (1 dkg).
Ebéd: grillezett csirkemell (10 dkg), zöldbabfõzelék (20 dkg zöldbab, 2 dkg liszt, 0,5 dl kefír).
Uzsonna: alma (10 dkg).
Vacsora: fõtt burgonya (10 dkg), töltött tojás (két tojás, 10 dkg gomba, snidling, egy evõkanál 10%-os tejföl). (Összes energia: 1270 kcal.)

2. nap
Reggeli: rántotta (két tojásból, teflonban, zsír nélkül, sok hagymával), egy kifli.
Tízórai: egy kockasajt, fél zsemle.
Ebéd: Nutridrink (2 dl, elõtte két-három korpatabletta).
Uzsonna: gyümölcssaláta (10 dkg meggy, 10 dkg alma, 10 dkg narancs + mesterséges édesítõ).
Vacsora: hagymás virslisaláta (12 dkg virsli), alföldi kenyér (5 dkg). (Összes energia: 1250 kcal.)

3. nap
Reggeli: kapros túrókrém (7 dkg túró, 0,5 dl joghurt, kapor), bakonyi barna kenyér (5 dkg).
Tízórai: kefír (2 dl), Abonett (2 db).
Ebéd: narancsdzsúz (2 dl, cukormentes), fóliában sült sertésszelet (8 dkg sovány hús), párolt zöldségköret (zöldborsó, sárgarépa, karfiol, 10-10 dkg).
Uzsonna: trappista sajt (4 dkg), alma (10 dkg).
Vacsora: 2 dl Nutridrinkbe alma-, õszibarack- és narancsdarabkák keverve. (Összes energia: 1250 kcal.)

A fertőzés különösen a nedves és fénynek kevésbé kitett helyeken fordul elő, leggyakoribb a lábujjak között, a kezeken is sokszor találkozhatunk vele. Kezdetben lényeges panasz nincs, később a lábujjak közötti bőrterület berepedezik, „felázik", viszketés, égo-csípő érzés alakul ki. Kezeletlen esetben a fertőzés a lábujjak közti bőrterületről átterjed a láb más részeire és a körmökre is. Ekkor a körmök megvastagodnak, a körömágyról elemelkednek majd sárgásan elszíneződnek. A fertőzés jellemzően közös fürdők útján terjed, de adott esetben más által viselt lábbelik is a fertőzés forrásaként szerepelnek. A szervezet védekező rendszerének (immunrendszer) legyengülése a gombás fertőzés kialakulásának valószínűségét és annak súlyosságát fokozza. Közismert, hogy a cukorbetegek a gombás fertőzésekre hajlamosabbak. A fertőzés a hajas fejbőrön és a szőrzeten is megjelenhet. Ekkor a fejbőrön kopasz, kerek foltok alakulnak ki és a hajszálak letöredeznek. A bőrön egyébként bárhol előfordulhat gombásodás, a bőrön ekkor éles szélű, kerek, viszkető elváltozások jelennek meg. A fertőzés érintheti a nyelvet és a száj nyálkahártyáját is, ezt a betegséget szájpenésznek nevezik.

Diagnózis

A betegség felismerése szakember számára általában nem okoz gondot. A kezelés megválasztásához azonban az esetek egy részében szükséges a gomba fajtájának pontos meghatározása. Ehhez laboratóriumi eszközök állnak rendelkezésre.

Kezelés

A gombás fertőzéssel kapcsolatban a megelőzésnek kiemelkedő jelentősége van. A közös fürdők használata során papucsot kell használni, a fürdés (tisztálkodás) után a bőrt mindenhol (a lábujjak között is!) szárazra kell törölni, gombásodásra való hajlam esetén ajánlatos a lábakat gombaellenes hintőporral beszórni. Kerülni kell azt, hogy mások által használt cipőt hordjunk, ha valamilyen okból ez mégis szükséges, akkor azt a viselés előtt formalinnal fertőtleníteni kell. Ajánlatos laza, kényelmes alsóneműt viselni. A zokni anyaga legyen pamut, ami a nedvességet fel tudja szívni. A láb fokozott izzadása esetén akár naponta többször zoknit kell váltani, lehetőség szerint jó minőségű bőrcipőt ajánlatos viselni. Fokozott verítékezés esetén hintőporokat kell alkalmazni, mind a láb, mind az összefekvo bőrterületek esetében. A bőrgombásodás egyébként külsőleg (krémek, oldatok, habok, samponok) és belsőleg (tabletták, injekció) is kezelhető. Néhány hetes kezelést követően a fertőzés gyógyul, azonban gyakran visszatér, idültté válik. (forrás: OAN)

Két fajtája különböztethető meg

1. típusú diabetes mellitus

Az 1. típusú diabetes mellitus más néven inzulindependens diabetes mellitus oka a hasnyálmirigy inzulint termelő szigetsejtjeinek (Langerhans szigetek) pusztulása. Általában 40 éves kor előtt jelentkezik, a betegek gyakrabban soványak, a tünetek igen gyorsan alakulnak ki és súlyos formában jelentkeznek. A kezelés inzulinpótlás formájában történik.

2. típusú diabetes mellitus

A 2. típusú diabetes mellitus lényegesen gyakoribb, nem inzulin dependens diabetes mellitus-nak is nevezik. A betegségnek ebben a formájában van inzulin a szervezetben, azonban vagy nem elég, vagy nem hat megfelelően. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, a betegek többnyire elhízottak, és a tünetek is lassan, adott esetben évek alatt alakulnak ki. Gyakran rutin kivizsgálás során fedezik fel a betegséget. A kezelés alapja a diéta, a gyógyszeres kezelés, vagy a kívülről bevitt inzulin, valamint ezek kombinációja. Az inzulin egy létfontosságú hormon, amely a szervezet szénhidrát-anyagcseréjének normál fenntartásáért felelős, a vércukorszintet csökkenti. Az úgynevezett terhességi cukorbetegség a terhesség kései hónapjaiban alakulhat ki, az esetek nagy részében a szülés után megszűnik.

Előfordulás

Becslések szerint Magyarországon a cukorbetegségben szenvedők száma eléri a félmilliót. A betegek kb. 5-8 %-a 1. típusú cukorbetegségben szenved.

Tünetek

- fokozott szomjúság (különösen éjszaka)
- az elfogyasztott folyadék mennyisége nő
- a vizelet mennyisége nő
- kifejezett fáradtság
- bőrviszketés, gyakran a nemi szervek tájékán
- a bőr- vagy a nemi szervek (hüvely) gombásodása
- homályos látás

1. típus esetén a fokozott étvágy ellenére bekövetkező testsúlycsökkenés gyakori tünet.

Diagnózis

A tünetek alapján felmerült cukorbetegség diagnózisa laboratóriumi eszközökkel, vér- és vizeletvizsgálattal állítható fel. Abban az esetben, ha az éhgyomorra vett vércukor egy bizonyos értéket (6,7 mmol/l) ismételten meghaladja cukorbetegséggel állunk szemben. Ha a mért érték ennél kevesebb, de ennek ellenére az Ön kezelőorvosa cukorbetegségre gyanakszik, akkor úgynevezett terheléses vércukorvizsgálat szükséges. A vizsgálat során az éhgyomri vérvétel után egy cukortartalmú folyadékot kell inni, majd meghatározott rendszeres időközönként vérvétel történik. Ezzel a vizsgálattal a cukorbetegség diagnózisa kétség kívül kimondható. Abban az esetben, ha a vércukorszint a normál értéket tartósan meghaladja, akkor a glükózmolekula kapcsolódik a haemoglobinhoz (vérfehérje) így egy új anyag úgynevezett Haemoglobin A1C képződik, amely a vérből szintén laboratóriumi eszközökkel kimutatható. Ebből az értékbol az orvos következtet a cukorbetegség súlyosságára és fennállásának idejére. A vizeletvizsgálat szintén bevett laboratóriumi módszer. Magas vércukorszint esetén a cukor a vizeletben megjelenik, amely kimutatható. Egyszerű laboratóriumi módszerek ismertek, pl. tesztcsíkkal könnyen megállapítható a vizelet cukortartalma, a különböző színárnyalatok mutatják a vizelet cukormennyiségét. Érdekesség, hogy még 100 évvel ezelőtt az orvosok a vizelet cukortartalmát kóstolás útján állapították meg. Ezt a módszert természetesen már nem alkalmazzák.

A betegség kialakulásának tényezői

1. típusú diabetes mellitus esetén a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei valamilyen oknál fogva elpusztulnak., ezáltal a vérben keringő inzulin hiányzik. A betegség pontos oka a mai napig nem ismert, nem született még teljes mértékben elfogadható magyarázat arra, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei miért pusztulnak el. A legelterjedtebb magyarázat szerint a betegség az úgynevezett autoimmun kórképek csoportjába tartozik, amikor is a szervezet saját szövetei, sejtjei ellen fordul, megsemmisítve azokat. Bizonyos elképzelések szerint a betegség egy fiatalkorban elszenvedett vírusfertőzés, vagy toxikus (mérgező) ártalom következménye. A 2. típusú diabetes mellitus enyhébb lefolyású betegség, leggyakrabban 40 éves kor felett alakul ki. A betegek több, mint 90%-a ebbe a csoportba tartozik. A szervezetben van keringő inzulin, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a szükséges hatást kifejtse. Ezt a jelenséget nevezzük inzulinrezisztenciának. A túlsúlyos vagy elhízott egyének hajlamosabbak a betegség kialakulására, mint a soványak. Az örökletes tényezők szintén nagy jelentőségűek, egyenesági rokonok között a cukorbetegség 2. típusa gyakrabban fordul elő. Van néhány olyan ritka kórkép, amely cukorbetegséggel jár. Ismétlődő súlyos hasnyálmirigy-gyulladás esetén a hasnyálmirigy állománya hegesedik, az inzulintermelő sejtek elpusztulnak. Előfordul, hogy sérülés (pl. autóbaleset) következtében a hasnyálmirigy sérül, bevérzik és a hasnyálmirigy elpusztul. Ha a hasnyálmirigyben rosszindulatú daganat van, és az műtéti úton eltávolításra kerül, akkor értheto módon a vérben keringő inzulin hiányozni fog.

A kezeletlen cukorbetegség szövődményei

A magas vércukorszint egy olyan zavart idéz elő, amely rövidtávon hasonló az éhezéshez. A sejtek számára szükséges cukor ott van a vérben, azonban inzulin hiányában, illetve nem megfelelő inzulinhatás esetén a sejtek-szövetek mégsem jutnak elég tápanyaghoz. A szervezetben úgynevezett ketonok szaporodnak fel, ez a beteg leheletének jellegzetes gyümölcsszagot kölcsönöz. Súlyos esetben kóma is kialakulhat, ekkor csak sürgős orvosi beavatkozás menti meg a beteg életét. A késői szövődmények érintik az idegeket, a kis- és nagyereket, -ezáltal gyakorlatilag minden szervet, a szemlencsét, a látóideghártyát, a bőrt, a vesét, a szívet, az agyat és így tovább. A cukorbetegség szemészeti szövődménye a szürkehályog (cataracta), a zöldhályog (glaucoma), a látóideghártya (retina) betegsége, végül gyakran súlyos látásromlás, vagy vakság lép fel. A veseelégtelenség gyakori okát a cukorbetegség szövődményekét kialakult vesebetegség képezi. A vesebetegség mutatója a fokozott vizelet fehérjeürítés, amely laboratóriumi eszközökkel könnyen megállapítható. A magas vércukorszint erekre kifejtett hatása az, hogy mind a nagy-, mind a kiserek fala megvastagszik, az ér átméroje szűkül, ezáltal az adott szerv vérellátása romlik. A vérellátási zavar gyakori példája a lábszárfekély, vagy a láb üszkösödése, az utóbbi az alsó végtagi amputációk vezető oka. Az idegekre kifejtett hatás következtében gyakori a zokni-kesztyűszerűen elhelyezkedő zsibbadás, majd később csökkent fájdalomérzékelés különösen a lábakon. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy a beteg nem veszi észre -hiszen fájdalomérzékelése romlott-, hogy a lábán (diabeteses láb) sérülés, vagy körömbenövés van és így súlyos szövődmények alakulnak ki. A magas vércukorszint által károsított idegek nemcsak az úgynevezett perifériás- (pl. vázizmok, bőr), hanem az autonóm (belső szervek) idegrendszer működését is károsítják. A gyomor-bélrendszer lassult működése, vagy az impotencia az autonóm idegrendszer zavart működésének következménye. Cukorbetegeken gyakoribb és súlyosabb a bőr és a nemi szervek, illetve a nyálkahártyák gombásodása is.

A cukorbetegség kezelése

A kezelés célja a normális vércukorszint elérése, ezáltal a korai és a késői szövődmények kiküszöbölése. Tekintettel arra, hogy a diabetes egy krónikus betegség, a kezelés az orvos és a beteg hosszantartó kapcsolatán alapszik. Az 1. típusú cukorbetegség kezelése a diétán és az inzulinkezelésen alapszik. A diéta lényege a szénhidrátmennyiség csökkentése. Elhízott 2. Típusú cukorbeteg esetén fontos ezenkívül a testsúlycsökkentés, csökkent kalóriabevitel mellett. Általában 160 gramm-ban határozzák meg a napi bevihető maximális szénhidrátmennyiséget.

Táplálék szénhidráttartalma (100 grammra vonatkoztatva)

1 db körte 12, cseresznye 14, alma 7, paradicsom 4, kukorica 24, őszibarack 9, málna 5, szilva 13, zsemle 30, 1 adag tészta 70 gramm szénhidrátot tartalmaz.

Mindezek alapján beláthatjuk, hogy komoly erőfeszítést igényel a diéta betartása. Javasolt az úgynevezett élelmi rostok fogyasztása nemcsak azért, mert az emésztésre kedvezően hatnak, hanem azért is, mert csökkentik a vékonybélből a cukor és a zsírok felszívódását. A mesterséges édesítoszerek használata, a cukormentes üdítoitalok fogyasztása lényegesen csökkenti a szénhidrátbevitelt. A 2. típusú cukorbetegség kezelésében számos tablettás készítmény van forgalomban. Ideális esetben a diéta önmagában is elegendőnek bizonyul, gyakran azonban szükség van ezekre a gyógyszerekre. Akkor, ha a diéta és az alkalmazott tabletták ellenére továbbra is magas a vércukorszint, akkor inzulin adására kell áttérni, akár önmagában, akár valamelyik tablettás készítménnyel együtt, természetesen a diéta folytatása mellett. Az inzulinnak is több formája létezik, rövid ultrarövid vagy tartós hatású formában állnak rendelkezésre. Az inzulint akár tűvel és fecskendővel, akár inzulinadagoló tollal lehet adagolni. Az injekció helye a has, a deréktáj, a felkar vagy a comb bőre. Ajánlatos az injekció helyét váltogatni. A cukorbetegség esetén fontos a beteg fokozott együttműködése, önellenorzése. Olyan vércukormérő készülékek vannak forgalomban, melyekkel a beteg úgynevezett ujjbegyes vérből a saját vércukorszintjét meg képes határozni. (forrás: OAN)

Előfordulás

Statisztikák szerint a merevedési képtelenség aránya 45 éves kor alatt kb. 5 %-ra, 60 éves kor felett 15-25%-ra tehető. Ha elfogadjuk azt, hogy a nemi élet az életminoség meghatározó tényezője, akkor látjuk, hogy egy komoly problémával állunk szemben.

Hogyan lép fel merevedés?

A pénisz egy speciális szerv, amelyben úgynevezett barlangos testek találhatók, erekció vagyis a pénisz merevedése akkor lép fel, ha ezek a barlangos testek vérrel megtelődnek. A barlangos testeket egy szivacsos állományként képzelhetjük el, a szivacs falát kötőszövet, valamint simaizom képezi. A húgycső a barlangos testek között fut. Értheto okból a pénisz ideg- és vérellátása igen jelentős.
Szexuális inger hatására a pénisz barlangos testeinek falát alkotó simaizmok elernyednek, ezáltal vér tódul azokba és merevedés lép fel.
A péniszt borító szívós kötőszövetes lemez részben meggátolja a vér visszaáramlását a barlangos testekből, így a merevedés tartós lesz. Előbb-utóbb a fenti simaizmok összehúzódnak és a vér a péniszből távozik, majd az elernyed.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Mivel a merevedés egy összetett folyamat, melyben ideg- és érrendszeri tényezők egyaránt részt vesznek, ezért a merevedés zavarát számos eltérés okozhatja. Zavart okozhatnak az agy, a gerincvelő betegségei, a péniszt alkotó kötőszövetek és simaizmok betegségei, valamint a pénisz vérellátásáért felelős erek betegségei is.
Bizonyos krónikus betegségek (cukorbetegség, vesebetegség, krónikus alkoholizmus, érelmeszesedés) a merevedési zavarok több, mint 50%-ért felelőssé tehetők.
A pénisz vérellátását biztosító erek betegségei leggyakrabban kezeletlen, vagy nem jól kezelt cukorbetegség, magas koleszterinszint, kiterjedt érelmeszesedés következtében jönnek létre.
A pénisz beidegzésének károsodása szintén leggyakrabban a a cukorbetegség következménye, azonban gyakran súlyos vesebetegség, vagy valamilyen központi idegrendszeri betegség a kiváltó ok. Baleset következtében fellépő gerincvelősérülés esetén az esetek nagy részében merevedési képtelenség lép fel. Bizonyos műtétek során ér- és idegsérülés lép fel, merevedési képtelenséget okozva. A pénisz sérülése szintén a betegség hátterét képezheti. Ismert néhány olyan gyógyszer, melynek gyakori mellékhatása a merevedési zavar. Ilyenek bizonyos szívritmus-szabályozók (Béta-blokkolók), egyes antidepresszánsok (SSRI-k), vagy pl. fekélyellenes gyógyszerek (H2 receptor blokkolók egy fajtája)
Gyakran merevedési zavar hátterében pszichés ok áll.

Mi a teendő merevedési zavar esetén?

Abban az esetben, ha merevedési zavar lép fel, feltétlenül forduljon orvosához!
Az orvos mérlegelni fogja a merevedési zavar súlyosságát, megállapítja azt, hogy milyen esetleg fennálló más betegség állhat a baj hátterében, és szükség esetén szakorvoshoz (urológus, andrológus) irányítja. Különbséget kell tenni merevedési zavar, a szexuális vágy csökkenése, illetve a magömlés zavara között.
A külső nemi szervek vizsgálata során megállapítható, hogy a pénisz beidegzése zavartalan vagy sem, felvilágosítást nyújt arra nézve, hogy valamilyen hormonális ok van a háttérben, és így tovább. A reggeli, ébredéskori merevedés egy normális állapot, ha ez fellép akkor az impotencia szervi oka nem valószínű.

Kezelés

Le kell szögeznünk, hogy a merevedési zavar az esetek többségében kezelhető. A merevedési zavar nem feltétlenül az idős kor velejárója.
Gyógyszerek, bizonyos segédeszközök, valamint műtéti eljárások választhatók a zavar eredetétől, illetve súlyosságától függően.
A merevedést elősegítő gyógyszereket lehet alkalmazni szájon keresztül, vagy a péniszbe juttatva injekciós tűn keresztül. Néhány évvel ezelőtt került forgalomba az úgynevezett sildenafil hatóanyag tartalmú kék tabletta, amelyet a tervezett szexuális aktust megelőzően 1 órával bevéve kielégítő erekció érhető el. Azóta számos más hatóanyag tartalmú készítmény is firgalomba került. Fontos, hogy ezek a hatóanyagok nem spontán merevedést okoznak, hanem a szexuális inger következtében fellépő merevedést erősítik. A gyógyszer alkalmazása csak részletes belgyógyászati kivizsgálás után ajánlott. Súlyos szívbetegség esetén a gyógyszer alkalmazása végzetes következménnyel járhat.
Férfihormon (tesztoszteron) hiánya esetén ennek pótlása következtében a merevedési készség gyakran javulást mutat. A gyógyszerkutatás következtében újabb és újabb hatóanyagok kerülnek forgalomba.
A merevedés készség úgynevezett vákuumos módszerrel is javítható. A módszer azon alapszik, hogy a pénisz körül vákuumot hoznak létre, amely a barlangos testekbe történő véráramot fokozza.
Műtéti eljárással a péniszt ellátó verőereket meg lehet tágítani, a péniszből elvezető gyűjtőereket pedig szűkíteni lehet. Protézis-beültetésre is lehetőség van, azonban ez a fellépő szövődmények (fertőzés), illetve technikai problémák miatt egyre kevésbé elterjedt beavatkozásnak számít.
Ha az orvos a merevedési zavar hátterében szervi okot nem talált, akkor az eltérés hátterében lelki okot kell keresni. Ekkor pszichológus, szexológus vagy egyéb pszichoterápiában jártas szakember segítségét kell igénybe venni. (forrás: OAN)