Egészséges szem a különböző távolságban található tárgyakat alkalmazkodás útján élesen látja. Rövidlátás esetén a fénysugarak az ideghártya előtt (az üvegtestben), távollátás esetén az ideghártya mögött egyesülnek. Súlyos rövidlátás esetén csak az igen közeli tárgyak láthatók élesen, amíg súlyos távollátás esetén éppen fordítva, a távoli tárgyak láthatók.
A szemlencse lényeges tulajdonsága, hogy nagy víztartalmánál fogva rugalmas és mint törőközeg, a domborulatát változtatni képes (alkalmazkodás). Idősebb korban (45 éves kor felett) a szervezet víztartalmának csökkenésével a szemlencse rugalmassága csökken, ezért az alkalmazkodóképesség romlik. Ez az oka annak, hogy az egészséges szem idős korban távollátóvá válik, amíg a közellátó szem látásélessége javul.

A betegség okai

A rövidlátás leggyakoribb oka az, hogy a szem hosszabb a normálisnál, ezáltal az előbb leírtaknak megfelelően a fénysugarak találkozása, az éles kép kialakulása nem az ideghártyán, hanem az üvegtestben jön létre.
Felléphet rövidlátás akkor is, ha a szem törőközegei a normálisnál domborúbbak, ezáltal a fénysugarakat jobban megtörik.
A távollátás akkor jön létre, ha a szemtengely rövidnek bizonyul ahhoz, hogy az ideghártyán éles kép jöjjön létre. Létrejön akkor is, amikor a szem törőközegeinek a normálisnál kisebb domborulata miatt a fénysugarak kevésbé törnek meg. Távollátás esetén a szemlencse domborúságáért felelős izomrostok a lencse domborulatának növelésével próbálnak alkalmazkodni. Minél közelebb kell tekinteni, annál nagyobb alkalmazkodás szükséges.

Kezelés

Hagyományosan a rövidlátás konkáv lencsével, a távollátás kezelése konvex lencsével kezelhető. A szemüveg egy régóta bevált eszköz, azonban hátránya, hogy viselése gyakran kényelmetlen, sportoláskor, testmozgáskor zavaró, valamint a látótér a kontaktlencséhez képest lényegesen szűkebb.
Egyre elterjedtebb a kontaktlencsék viselése. A kontaktlencse egy olyan eszköz, amely közvetlenül a szemre helyezve, a szemet borító könnyfilmen mintegy úszva korrigálja a törési hibákat. Számos fajtájuk ismert, konzisztenciájuk szerint lehet lágy, félkemény, illetve kemény lencse. A kemény lencsék tartósabbak, karbantartásuk, tisztításuk könnyebb, azonban kevésbé kényelmes a viselésük, mint a lágy lencsékké. Forgalomban vannak olyan lencsék amelyek oxigén áteresztő képességüknél fogva akár napokon keresztül viselhetők. Egyszer használatos lencsék is hozzáférhetőek, azonban magas áruk miatt kevésbé elterjedtek. A kontaktlencsék gyakorlatilag tökéletes látást biztosítanak.
A kontaktlencse viselésének legsúlyosabb szövődménye a szaruhártya fekélyes elváltozása, amely súlyos esetben akár vakságot is okozhat. A szaruhártyafekély a rossz vérellátás következtében jön létre. Nem megfelelő sterilitási viszonyok esetén, akkor ha a lencsét éjszakára nem távolítják el a fertőzés kockázata is megnő. Abban az esetben, ha a kontaktlencse viselése közben a szem begyullad (kötőhártyagyulladás) a lencsét azonnal el kell távolítani!
A súlyos rövidlátás kezelésére számos műtéti eljárás is ismert. A műtét során az egyik módszer az, hogy orvosi laser-rel a szaruhártya görbületét megváltoztatják (excimer laser kezelés), így érik el azt, hogy a fénysugarak az ideghártyán találkozzanak.
Az utóbbi években igen jó eredményekről számolnak be. (forrás: OAN)

A fertőzés különösen a nedves és fénynek kevésbé kitett helyeken fordul elő, leggyakoribb a lábujjak között, a kezeken is sokszor találkozhatunk vele. Kezdetben lényeges panasz nincs, később a lábujjak közötti bőrterület berepedezik, „felázik", viszketés, égo-csípő érzés alakul ki. Kezeletlen esetben a fertőzés a lábujjak közti bőrterületről átterjed a láb más részeire és a körmökre is. Ekkor a körmök megvastagodnak, a körömágyról elemelkednek majd sárgásan elszíneződnek. A fertőzés jellemzően közös fürdők útján terjed, de adott esetben más által viselt lábbelik is a fertőzés forrásaként szerepelnek. A szervezet védekező rendszerének (immunrendszer) legyengülése a gombás fertőzés kialakulásának valószínűségét és annak súlyosságát fokozza. Közismert, hogy a cukorbetegek a gombás fertőzésekre hajlamosabbak. A fertőzés a hajas fejbőrön és a szőrzeten is megjelenhet. Ekkor a fejbőrön kopasz, kerek foltok alakulnak ki és a hajszálak letöredeznek. A bőrön egyébként bárhol előfordulhat gombásodás, a bőrön ekkor éles szélű, kerek, viszkető elváltozások jelennek meg. A fertőzés érintheti a nyelvet és a száj nyálkahártyáját is, ezt a betegséget szájpenésznek nevezik.

Diagnózis

A betegség felismerése szakember számára általában nem okoz gondot. A kezelés megválasztásához azonban az esetek egy részében szükséges a gomba fajtájának pontos meghatározása. Ehhez laboratóriumi eszközök állnak rendelkezésre.

Kezelés

A gombás fertőzéssel kapcsolatban a megelőzésnek kiemelkedő jelentősége van. A közös fürdők használata során papucsot kell használni, a fürdés (tisztálkodás) után a bőrt mindenhol (a lábujjak között is!) szárazra kell törölni, gombásodásra való hajlam esetén ajánlatos a lábakat gombaellenes hintőporral beszórni. Kerülni kell azt, hogy mások által használt cipőt hordjunk, ha valamilyen okból ez mégis szükséges, akkor azt a viselés előtt formalinnal fertőtleníteni kell. Ajánlatos laza, kényelmes alsóneműt viselni. A zokni anyaga legyen pamut, ami a nedvességet fel tudja szívni. A láb fokozott izzadása esetén akár naponta többször zoknit kell váltani, lehetőség szerint jó minőségű bőrcipőt ajánlatos viselni. Fokozott verítékezés esetén hintőporokat kell alkalmazni, mind a láb, mind az összefekvo bőrterületek esetében. A bőrgombásodás egyébként külsőleg (krémek, oldatok, habok, samponok) és belsőleg (tabletták, injekció) is kezelhető. Néhány hetes kezelést követően a fertőzés gyógyul, azonban gyakran visszatér, idültté válik. (forrás: OAN)

Heveny formájában a szemgolyót, illetve a szemhéjak nyálkahártyáját borító kötőhártya vörössé válik és váladékot termel. Kellemetlen szúró-égő fájdalommal jár együtt, amely állapotot gyakran idegentest-érzésként szoktak jellemezni, olyan érzés, mintha a szembe valamilyen idegen tárgy került volna. Reggel felkeléskor a termelt váladék miatt a szemhéjak összeragadhatnak, és gyakran a nyák meg is szilárdul, sűrű "csipa" keletkezik. Súlyos esetben a szemhéjak is megduzzadhatnak.
Az idült forma szintén csípő, égő, viszkető érzést okoz, azonban súlyos gyulladásos jelek nem láthatók.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek többségében az akut kötőhártya-gyulladást bakteriális, illetve vírusos fertőzés okozza. A szem kémiai (füst, por, gőz, vegyi anyagok) vagy mechanikus (kontaktlencse) irritációja, az allergia (szénanátha) szintén az ismert okok közé tartoznak.
A bakteriális fertőzések között néhány évtizeddel ezelőtt még igen gyakori volt az úgynevezett gonococcus okozta kötőhártya-gyulladás. A gonococcus nevű baktérium felelős a gonorrhea más néven a kankó kialakulásáért. Jellemzően nemi váladék útján terjed, a szem bőséges, sűrű, gennyes váladékozása lép fel. Szemészeti kezelés nélkül a fertőzés átterjedhet a szaruhártyára annak átfúródását okozva.
Az úgynevezett trachoma szintén bakteriális eredetű, a kötőhártya csomós gyulladását jelenti, a csomók a fertőzés során a kötőhártyán alakulnak ki. A fő kockázatot szintén a szaruhártyára való ráterjedés jelenti. Néhány évtizeddel ezelőtt a fenti két fertőzés a vakság fő okát képezte.
Szerencsére ez a két kórkép manapság már ritkán fordul elő, és az esetek döntő többségében a bakteriális kötőhártya-gyulladás kezelés nélkül kb. 8-10 nap alatt, antibiotikum mellett 2-3 nap alatt gyógyul.
A vírusos kötőhártya-gyulladás általában nem önmagában, hanem más szervek érintettségével együtt jelentkezik. Gyakran a garat gyulladásával, nyirokcsomó-duzzanattal, lázzal, rossz közérzettel és levertséggel jár együtt. Abban különbözik a bakteriális gyulladástól, hogy a váladék legtöbbször nem sűrű -gennyes, hanem vízszerű állagú (néha véres/) Gennyes váladékozás bakteriális felülfertőzésben alakul ki, melynek kialakulását szükség esetén antibiotikum-tartalmú szemcseppel lehet megelőzni. Gyermekekben jóval gyakrabban fordul elő. Jóval lassabban gyógyul, mint a bakteriális forma, a gyógyulás akár 15 napig is eltarthat.
A szem szárazsága a könnytermelés zavara esetén jön létre. Idős korban a könnytermelés csökkenése miatt a szemgolyót borító könny mennyisége csökken, gyakori panasz a szem fájdalmas viszketése és vörössége. Egyes úgynevezett autoimmun kórképekben szintén a könnytermelés zavara alakul ki (Sjögren szindróma).
Az allergiás kötőhártya-gyulladás fő tünetei a viszketés, a szem vörössége, fokozott könnyezéssel. Gyakran egyéb allergiás betegségekkel (pl. szénanátha) együtt jelentkezik.
Idült kötőhártya-gyulladást elhúzódó bakteriális fertőzés, valamint izgató gőzök-gázok, vegyi anyagok, füst hozhatnak létre.

Kezelés

Bakteriális fertőzés esetén a szemorvos szemcsepp formájában megfelelő antibiotikus kúrát alkalmaz. Vírusos betegség esetén az antibiotikus kezelés az esetlegesen fellépő bakteriális felülfertőzés esetén, illetve annak megelőzése esetén lehet szükséges.
Csökkent könnytermelés esetén műkönny csepegtetése jön szóba.
Fontos a kötőhártyát károsító anyagok kerülése, a betegséget fenntartó helyzetek (pl. fénytörési hiba) megoldása. Napi több óra számítógép előtt végzett munka esetén megfelelő védőszemüveg viselése szükséges. Allergiás eredet esetén megfelelő antiallergiás kezelést lehet alkalmazni. (forrás: OAN)

Az epekő az esetek döntő többségében az epehólyagban alakul ki, jóval ritkábban az epevezetékben képződik. A kövek különböző nagyságot érhetnek el, ritkán az epehólyagot csaknem ki is töltik. Gyakrabban több, kis kő van az epehólyagban, melyek különböző alakot és formát képeznek. Anyaguk szerint az epekövek 80%-a koleszterinkő, 20%-uk pigmentkő /bilirubin kő/

Előfordulás

A népesség kb. 13-15%-a érintett, a nők kétszer gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak. Kifejezetten gyakran fordul elő a világos bőrű, 40 év körüli, elhízott nők között.

Tünetek

Az epeköves betegek 3/4-e panaszmentes. A panaszok epeköves roham formájában jelentkeznek. A roham az epeutak görcsös összehúzódása miatt alakul ki. A görcsös panaszok gyakran zsíros étel fogyasztását követően lépnek fel, néhány perctől több órán keresztül eltarthatnak, a jobb bordaív alatti területen kifejezettek, azonban a hátba is, valamint a jobb karba is kisugározhatnak. Böfögés, hányinger, hányás a görcs idején előfordulhatnak. Abban az esetben, ha a kő az epe elfolyását akadályozza úgynevezett epepangás jön létre, amely sárgaságot hoz létre a széklet világos színével. Néha nem jelentkezik epegörcsös roham hanem puffadás, teltségérzés alakul ki.

Diagnózis

A tünetmentes epekő laboreltérésekkel nem jár. Epeköves roham esetén, abban az esetben, ha az epeutakban elzáródás van, akkor jellegzetes májenzim- valamint vérképeltérések alakulnak ki. A hasi UH (ultrahang) egy gyors és fájdalommentes eljárás az epekövek kimutatására. Nemcsak az epekövek kimutatására alkalmas, hanem az epehólyag falának vastagságát, a fő epevezeték tágasságát is meg lehet vele állapítani. Létezik néhány speciális röntgen vizsgálaton alapuló eljárás, amely során az epeutakat kontrasztanyaggal meg lehet festeni és ezáltal akár terápiás beavatkozásra is mód nyílik. /az epekő a fő epevezetékből eltávolítható ERCP/

Terápia

Néma epekövek esetén kezelés nem szükséges. Epegörcs megszüntetésére görcsoldót kell alkalmazni. Súlyos epegörcs esetén azonban a hagyományos görcsoldó már gyakran nem elég, ekkor a beteg kábító fájdalomcsillapító adására szorulhat. A gyógyszerek mellett legalább 24 órás koplalás, majd szigorú zsírszegény diéta szükséges. Fertőzésgyanú esetén antibiotikum adása szükséges. Visszatérő epegörcsök esetén a választandó kezelés sebészeti, amely az epehólyag eltávolítását jelenti. Az utóbbi években teret nyert az úgynevezett laparoszkópos eljárás, melynek során néhány kis metszésből, endoszkópos módszerrel eltávolítható a köves epehólyag. A módszer egyértelmű előnye, hogy nem történik nagy metszés, a betegek gyorsan felépülnek, rövid a kórházi tartózkodás, szövődmény igen ritkán alakul ki. Ritkán a laparoszkópos epehólyag-eltávolítás nem sikeres. Ekkor hagyományos nyílt hasi műtétre kerül sor. Kis koleszterinkövek eltávolítására alkalmas módszer lehet az úgynevezett orális epesavterápia, amikor olyan gyógyszert kell a betegeknek huzamosabb ideig szedni, amely az epeköveket feloldja. A módszer nem kifejezetten hatékony, 5 év alatt a kövek 40-50%-a visszatér. Az úgynevezett extrakorporális lökéshullámterápia során a kövek széttörésére kerül sor. A sikeres kezelés aránya megegyezik az előbb említett gyógyszeres kezeléssel. Abban az esetben, ha az epekő a fő epevezetékben található, akkor vagy endoszkópos kivétel, vagy műtét szükséges. Az endoszkópos módszer egyértelmű előnye, hogy nincs műtéti metszés. Ekkor egy szájon keresztül bevezetett eszközzel jutnak el egészen az epevezetékig és így távolítják el a követ. Az eljárást nagy kő esetén az előbb említett extrakorporális lökéshullámterápiával lehet kiegészíteni.

A kezeletlen epekövesség szövődményei

• Heveny epehólyaggyulladás: az epehólyag és az epeutak leggyakrabban bakteriális fertőzése esetén. Tünetei: jobb bordaív alatti görcsös fájdalom, láz, hányinger, hányás.
• Perforáció: az epehólyag kilukadása, leggyakrabban a belek irányában.
• Idült epehólyaggyulladás az epehólyag falának megvastagodásával, annak rosszindulatú elfajulása következhet be.
• Elzáródásos sárgaság az epekőnek az epevezetékbe kerülése esetén.

(forrás: OAN)

Előfordulás

Az USA-ban ez a férfiaknál fellépő leggyakoribb rosszindulatú daganat. Előfordulása a korral folyamatosan nő, 60 és 70 év között mintegy 30 %-ban, 80 és 90 év között 70%-ban mutatható ki. Egyes kutatások szerint a fokozott zsírfogyasztás a prosztatarák előfordulását növeli.

Tünetek

Gyakran tünetmentes, olyan tünetek, mint a fogyás, testi leromlás vagy csontfájdalom csupán az esetek 15-20%-ban lépnek fel. Előrehaladott esetben a daganat közeli, illetve távoli áttétet adhat, ekkor az áttét által kiváltó panaszok uralják a képet. Abban az esetben, ha a prosztatarák a gerinc csigolyáiba ad áttétet akkor intenzív csontfájdalom jellemző, gyakran a máj az áttétképzés helye. Akkor, ha a prosztatadaganat a húgycsövet nyomja vizelési panaszok jelentkeznek, figyelembe kell azonban venni, hogy ezt a panaszt az esetek nagy részében a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás okozza.

Diagnózis

Tekintettel arra, hogy a prosztatarák gyakran tünetmentes, és a férfi lakosság igen nagy része veszélyeztetett, a szűrés kiemelt fontosságú.
A PSA /Prosztata-Specifikus Antigén/ egy úgynevezett tumormarker, egy olyan anyag, amely akkor, ha a mennyisége a vérben egy bizonyos szintet meghalad jelzi azt, hogy prosztatarák áll fenn. Egy egyszerű vérvétel alkalmas tehát arra, hogy tünetmentes férfiakban található prosztatarákot felfedezzük.
Mivel a prosztata a végbélen keresztül ujjal elérhető és a prosztatarák legtöbbször a szerv külső részét érinti, az orvos az ujjával végzett egyszerű tapintással meg tudja ítélni a prosztata állományát. Abban az esetben, ha a prosztata kemény, érdes felszínű további vizsgálatok szükségesek.
Abban az esetben, ha a PSA vizsgálat, illetve a tapintás alapján a rosszindulatú daganat alapos gyanúja áll fenn, biopsziára van szükség. A mintavétel gyors és egyszerű, UH /ultrahang/ segítségével történik, pontos diagnózist tesz lehetővé.
A végbélen keresztül végzett UH vizsgálat, illetve az MRI alkalmasak a prosztatarák megítélésére.
A csontok izotópvizsgálata az esetlegesen fennálló csontáttétekre deríthet fényt.

Kezelés

Alapvetően a sebészi megoldás, illetve a besugárzás képezi a betegség terápiáját. Műtét során eltávolításra kerül a teljes prosztata, az o¬ndóhólyaggal és az o¬ndóvezeték egy részével együtt. Abban az esetben, ha a műtét a betegség korai stádiumában történik, az esetek nagy részében teljes gyógyulás érheto el. A műtéti módszer besugárzással egészíthető ki, ekkor gyógyulás még biztosabb.
A besugárzás önállóan is alkalmazható terápiás módszer. Akkor, ha a daganat áttétet nem ad, jó eredményekről számoltak be.
Idős korban alacsony stádiumú, kisméretű prosztatarák esetén, illetve akkor ha a beteg általános állapota miatt bármilyen beavatkozás fokozott kockázattal járna nem szükséges kezelést bevezetni, azonban ekkor fokozott ellenőrzés szükséges.
A terápia részét képezheti az, hogy bizonyos hormontartalmú gyógyszerekkel a férfi nemi hormonok /androgének/ szintjét a vérben csökkentik, ez szintén javulást eredményezhet. (forrás: OAN)