Alapvetően két típusa létezik. A "rossz" koleszterin az ún. LDL felelős a szervezetben többek között az érelmeszesedés kialakulásáért, ezzel szemben a "jó" koleszterin az ún. HDL az érelmeszesedés védőfaktorának számít.

A táplálkozási szokásoknak a magas koleszterinszint kialakulásában kiemelkedő szerepük van.
Magas zsírtartalmú táplálék fogyasztása az LDL koleszterinszintet növeli, a HDL koleszterin mennyisége pedig többek között fokozott testmozgással növelhető.
A koleszterinszint az életkorral folyamatosan nő.
Elsősorban az erekre kifejtett hatása az, ami miatt a magas koleszterinszint ellen védekeznünk kell.
A szív ereinek érintettsége az ún. koszorúér-elmeszesedés esetén a szívinfarktus kockázata megnő. Az agy ereinek érintettsége esetén fokozott agyérelmeszesedés, időkori elbutulás lép fel, ill. fokozott a kockázat arra, hogy az erekben vérrög alakul ki, ezáltal agylágyulás, agyvérzés, szélütés következik be. A nyaki ütőér meszesedése szintén szélütést okozhat. Az alsó végtag érelmeszesedése miatt az erek átmérője csökken, ezáltal romlik a láb izmainak vérellátása, alsó végtagi fájdalom alakul ki. A vese ereinek szűkülete a magas vérnyomás kialakulásában játszik szerepet.
A magas koleszterinszint kialakulásában bizonyos örökletes hajlam mellett, elsősorban étrendi tényezőknek van szerepe. Magas koleszterintartalmú ételek fogyasztása (vaj, tojás, állati zsírok) a koleszterinszintet egyértelműen emelik. A dohányzás lényegesen emeli az érelmeszesedés kockázatát. Mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti az LDL-szintet, ugyanakkor növeli az érfal védelmében szerepet játszó HDL-szintet. Bizonyos alkoholok, pl. a vörösbor védő szerepe egyértelműen bizonyított. A fokozott testmozgás, a növényi rostokban gazdag táplálkozás csökkentik az érelmeszesedés kockázatát.
A terápia alapját az alacsony koleszterintartalmú diéta képezi. Abban az esetben, ha a diéta, ill. a fokozott testmozgás a vér koleszterinszintjét számottevően nem csökkenti, gyógyszeres kezelésre van szükség. Cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség esetén már alacsonyabb LDL-szint esetén is gyógyszeres kezelés szükséges. (forrás: OAN)

A bőrön és a nyálkahártyán bárhol előfordulhatnak, de leggyakoribbak a kézen, a tenyéren, illetve az ujjakon. A hajas fejbőrt is gyakran érintik. Nem ritkák a nemi szervek területén elhelyezkedő szemölcsök sem, melyek nemi betegségnek számítanak. Jellemző a szemölcsökre, hogy az esetek nagy részében spontán eltűnnek, majd visszatérnek.
A vírusok, amelyek a szemölcsök kialakulásáért felelősek az úgynevezett humán papilloma vírusok (HPV) csoportjába tartoznak. Több vírus is tartozik ebbe a csoportba, melyek különböző jellegű megbetegedéseket okoznak.

Tünetek

Nem jellemző, hogy a szemölcsök fájnának, esetleg a lábon lévők a cipő dörzsölése miatt érzékenyek lehetnek. A végbél és a hüvely területén elhelyezkedő szemölcsök viszketést okozhatnak. A kézen található szemölcsök súlyos kozmetikai panaszt okozhatnak.

Szövődmények

Abban az esetben, ha a szemölcs nem kerül eltávolításra továbbterjedhet, illetve -mivel vírusos okozza- a fertőzés át is vihető. Különösen jellemző ez a nemi szervek szemölcseit okozó vírusokra , amelyek a legsúlyosabb esetben méhnyakrákot okozhatnak. Ezért van kimagasló jelentősége a megelőzésnek, gumióvszer használata esetén ugyanis a vírusok átvitelének valószínűsége jelentősen csökken. A hüvelyben található nagyméretű szemölcsök akár szülési akadályt is okozhatnak.

Kezelés

A szemölcsök eltávolíthatók sebészeti úton (szikével, lézerrel), folyékony nitrogén felhasználásával (fagyasztás). Az eltávolítás további módja az, hogy egy hám- és szaruréteget feloldó vegyszerrel (szalicilsav) a szemölcsöt naponta be kell kenni, mire az onnan hetek- hónapok alatt eltűnik. Az utóbbi módszer hátránya egyértelműen az, hogy a kezelés hosszú időt vesz igénybe. A nemi szemölcsök eltávolítása ezeken kívül történhet egy speciális sejtméreg segítségével. A sejtméreg folyadék formájában van forgalomban és a szemölcsre ecsetelve, az bizonyos idő elteltével onnan eltűnik. A sejtméreg azonban erősen mérgező, a szükségesnél hosszabb ideig vagy nagyobb mennyiségben történő alkalmazása a májra káros hatással van. Léteznek ezen kívül még egyéb kezelési módok is, azonban Magyarországon döntően az előbb felsorolt megoldások terjedtek el. (forrás: OAN)

Trombózis esetén a vénákban található vérrög a vér áramlását akadályozza, azok kitágulhatnak, a visszerek billentyűi elégtelenül működnek. Idővel a korábban rugalmas vénafal merevvé változik, és már nem lesz képes a vér megfelelő továbbítására, az alsó végtagban pangás jön létre, az megduzzad, -vizenyős, feszes, fénylő lesz. Később a pangás miatt a lábszár bőre barnásan elszíneződik. A vékony, érzékeny bőr a legkisebb sérülésre is megreped, seb keletkezik, amely nehezen gyógyul, kifekélyesedik. A lábszárfekély esetek többségében a lábszár alsó harmadában, a belboka felett alakul ki.
Idült betegség, a gyógyult fekélyek gyakran kiújulnak, ill. máshol újak alakulnak ki.

Panaszok

A vénás pangás következtében a bőr begyulladhat, viszketés, fájdalom léphet fel. A lábszárfekély gyakran fájdalom- és panaszmentesen alakul ki.

Kezelés

Igen fontos hangsúlyt kap a megelőzés. Az ún. kompressziós pólya egy egyszerű gumiharisnya, ami segít megakadályozni azt, hogy a visszerekben pangás jöjjön létre. Fontos azonban, hogy artériás (verőeres) keringési zavar esetén a pólya használata kifejezetten káros lehet, ezért mielőtt az orvos pólyát rendelne, megvizsgálja az alsó végtagi ütoerek állapotát is. Ehhez az ún. Doppler áramlásméro készülék áll rendelkezésére. A vizsgálat néhány percig tart és nem fájdalmas.
A már kialakult fekély esetén alapvető az ágynyugalom, ill. az alsó végtag felpolcolása. A felpolcolás során a végtag a törzs szintjénél magasabban van, ezáltal a vér mintegy visszaáramlik az alacsonyabb nyomású területekre (a végtagból, a törzsbe).
A seb alapját és környékét rendszeresen meg kell tisztítani, és steril fedőkötéssel borítani. Sebhintőporok, különböző hámosító kenőcsök a gyógyulást elősegíthetik. A fekélyek többsége néhány hónapon belül meggyógyul, végső esetben bőrátültetést lehet mérlegelni. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek több, mint 40%-ában a heveny hasnyálmirigy-gyulladást epeúti kövek okozzák. Ekkor a panaszok kialakulását az esetek többségében zsíros, fűszeres, bőséges étel fogyasztása előzi meg. Szintén gyakori ok a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, ritkábban bizonyos gyógyszerek (béta-blokkolók, vízhajtók, ACE-gátlók, egyes antibiotikumok, nem szteroid gyulladásgátlók stb.) okozhatják a betegséget. Egyes orvosi beavatkozások után (hasi műtét, ERCP) szintén előfordulhat. Vírusfertőzések (pl. mumpsz), tompa hasi sérülések szintén állhatnak a folyamat hátterében.

Tünetek

Gyorsan kialakuló gyomorszáji fájdalom, amely övszerűen a hátba sugárzik. Émelygés, hányinger, hányás, puffadás, láz. Súlyos, szövődményes esetben légzési elégtelenség, keringési elégtelenség (ájulás, eszméletvesztés), veseelégtelenség hasnyálmirigytályog alakulhat ki.

Diagnózis

A heveny hasnyálmirigy-gyulladás esetén a jellegzetes tünetek mellett laborvizsgálatokat kell végezni. A vérből kimutatható a hasnyálmirigy lipáz, illetve amiláz szintje, amely a betegség idején megemelkedik. A vizeletben szintén megjelenik az amiláz, ami szintén kimutatható. Abban az esetben, ha a betegség epeútkő, illetve epeúti elzáródás következménye, a vérben megemelkedik a bilirubin, valamint az úgynevezett ALP szint.
A hasi UH vizsgálat alkalmas arra, hogy a hasnyálmirigy állományát megítélje, a hasnyálmirigy megnagyobbodik, valamint az esetleg fennálló epeúti kövek is felismerhetők. Hasi röntgenvizsgálattal epekőárnyékok detektálhatók.

Kezelés

Alapvető fontosságú a nulldiéta, valamint az infúziók formájában történő folyadékpótlás. Szükség esetén fájdalomcsillapítók adása jön szóba, akár kábító fájdalomcsillapítók formájában. Megfelelő kezelés mellett a betegség néhány nap alatt gyógyul. Súlyos-szövődményes gyulladás esetén antibiotikumot kell alkalmazni. Epeútkő esetén annak endoszkópos eltávolítása jön szóba. Hasnyálmirigytályog esetén annak a leszívása szükséges.
Súlyos esetben Intenzív Osztályos elhelyezés elengedhetetlen a beteg keringésének, légzésének monitorozása miatt.
Ha a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt és a hasnyálmirigy állományában elhalt területek képződnek, sebészeti kezelés válik szükségessé az elhalt szövetek eltávolítása céljából.
A heveny szakasz lezajlása után a szigorú alkoholtilalom, az epebetegségek kezelése, illetve az egyéb kiváltó tényezők kerülése kiemelten fontos. (forrás: OAN)

Előfordulás

A felnőtt lakosság kb. 4-5 %-a, a gyermekek 8-10 %-a érintett. Gyakran a gyermekkori asztma a fiatal felnőttkorban spontán gyógyul. A bőr és a nyálkahártyák allergiás megbetegedéseivel (szénanátha, csalánkiütés) való halmozott előfordulása nem ritka.

Tünetek

- nehézlégzés: jellemzően hirtelen alakul ki, éjszaka és kora reggel kifejezettebb, a hideg levegőben tartózkodás, illetve a testmozgás ront a helyzeten, spontán vagy hörgőtágító gyógyszerek hatására szűnik. A légvétel fokozott munkát ró a légzésben résztvevő izmokra (rekesz, bordaközi izmok), azok kifáradnak. Súlyos esetben légzési elégtelenség lép fel, amit a nyálkahártyák (pl. a szájnyálkahártya) lilás elszíneződéséről ismerhetünk fel. A kilégzési idő megnyúlik. A nehézlégzéses roham általában néhány percig tart, de órákig, akár napokig is eltarthat.
- köhögés: gyakran váladékképződés (köpet) nélkül.
- mellkasi nyomásérzés
- izzadás
- pulzusszámnövekedés

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Légúti asztma esetén a hörgőnyálkahártya gyulladása és a hörgők simaizmainak összehúzódása következtében a belégzés gond nélkül bekövetkezik, viszont a kilégzés nehezítetté válik. Ez a folyamat okozza az asztmás betegek jellegzetes sípoló-búgó légzését, amely alapján a betegség gyanúja egyértelműen felmerül. Az asztmában szenvedő beteg hörgőnyálkahártyája külső ingerekre sokkal érzékenyebben reagál, mint az egészségesé, ennek következtében a hörgő falában olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek a hörgő simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Melyek ezek az ingerek?
- Leggyakrabban a levegőben található anyagok: por, állatszor, dohányfüst, virágpor (pollen), illatszerek, illatosítók stb.
- Megfázás, hideg levegő.
- Fokozott testmozgás.
- Bizonyos ételek pl. tengeri élolények vagy gyógyszerek szintén asztmás rohamot produkálhatnak.
- A betegség genetikai hátterét támasztja alá az, hogy azokban a családokban, ahol asztmás beteg van, ott az asztma, illetve az allergiás megbetegedések halmozottan fordulnak elő.

Vizsgálatok

Asthmás roham idején a tüdő hallgatózása során jellemző az úgynevezett sípolás-búgás illetve a megnyúlt kilégzési idő. A mellkas kopogtatása során jellemző úgynevezett dobozos hang lehet hallható. A rohamok között ezek a jelek gyakran hiányoznak. A betegség súlyossága az úgynevezett légzésfunkciós teszttel pontosan megítélhető. A vizsgálat során többek között megmérhető a beteg vitálkapacitása, illetve a belégzett és az erőltetett kilégzés során távozó levegő mennyisége is. A mellkas röntgenfelvétele szintén hasznos vizsgálat. A kiváltó ok tisztázására -különösen, ha egyéb tünetek (szénanátha, bőrviszketés) is fennállnak- különböző allergénekkel bőrteszteket végeznek. Súlyos roham esetén vérgázvizsgálat szükséges, amellyel többek között a vér oxigén és széndioxid tartalmát mérik, ezzel becsülve meg a roham súlyosságát. Vérvizsgálattal a vér fehérvérsejtjeinek száma, illetve az úgynevezett eosinophil fehérvérsejtek száma nyújt az orvos számára hasznos tájékoztatást.

Kezelés

A legfontosabb az, hogy a beteg és a kezelőorvosa tisztában legyenek azzal, hogy mi az asztmás roham kiváltó oka. Ha a kiváltó ok -pl. pollen- azonosításra került, akkor egyértelmű, hogy annak elkerülésével a roham megelőzhető. Abban az esetben pl. ha a roham kiváltó oka a fokozott testmozgás, akkor az orvos a testgyakorlat előtt olyan gyógyszert fog javasolni, amely a rohamot kivédi. Léteznek azonban olyan kiváltó okok (pl. hideg levegő, házipor), amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kikerülni. A dohányfüst (mind az aktív, mind a passzív dohányzás) egyértelműen káros hatással van a hörgő nyálkahártyájára, kerülése feltétlenül szükséges. Az otthoni levegő páratartalmának növelésével a rohamok súlyossága gyakran csökkenthető. Az ágynemű és a szőnyegek portartalma igen magas lehet, gyakori tisztításuk és porolásuk igen fontos. Az esetek többségében gyógyszeres kezelésre van szükség. A gyógyszerek szervezetbe juttatása történhet tabletta, vagy akár injekció formájában, még elterjedtebbek az olyan spray-k, amelyek a hatóanyagot közvetlenül a légutakba juttatják el, ezáltal helyben tudják hatásukat kifejteni. (forrás: OAN)