A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

• Örökletes tényezők: egyenes ági rokonok között a betegség gyakran halmozódik.
• Környezeti tényezők: A fejlett országokban található magasabb arány egyértelműen a környezeti tényezőkkel magyarázható. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly szerepe egyértelműnek látszik. Az állati zsírokról számos tanulmány született, azonban mind ez idáig nem egyértelmű, hogy lényeges szerepük lenne a betegség kialakulásában.
• Életkor: a kor előrehaladtával a betegség előfordulása egyre nő, a változókor után viszont ez a növekvő tendencia megszűnik. Hormonális tényezők: azokban a nőkben, akiknél a menstruáció fiatalabb életkorban (11-12 év) következett be, a vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség gyakrabban fordult elő. A fokozott gyakoriság késői menopausára is vonatkozik.
• Bizonyos gyógyszerek: az orális fogamzásgátlók alkalmazása szintén fokozott kockázatot rejt. A menopauza (változókor) kezelésében használatos ún. hormonpótló terápia, amely arra szolgál, hogy a menopauza jól ismert tüneteit (verítékezés, gyengeség, érzelmi labilitás stb.) csökkentse, az emlőrák kialakulását elősegíti. Ha az első gyermek születése 30 éves kor fölött történik az emlőrák kockázata közel kétszeresére nő.

Tünetek

Jellemzően az emlőrák korai stádiumában panaszt nem okoz. Önvizsgálattal, ill. rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával első tünet lehet az emlőben, vagy a hónaljárokban tapintható csomó. Csomó tapintása, az emlő bőrének megváltozása, az emlőbimbó behúzódása, nedvedzése ill. alakváltozása esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Súlyos, kezeletlen esetekben a rosszindulatú daganat a bőrre ráterjedhet, ún. kifekélyesedő emlőrák jön létre. Tekintettel a viszonylagos tünetmentességre, a szűrés kiemelkedő jelentőségű.

Diagnózis

A nőgyógyászati szűrővizsgálat során az orvos áttapintja az emlőket és a hónaljárkot, majd gyanú esetén egy speciális vizsgálatot végez, melyet mammográfiának nevezünk. A mammográfia során röntgensugárral az emlőt átvilágítják, ezáltal a kóros eltérések láthatóvá válnak. Ezzel a vizsgálattal tapintással fel nem ismerhető eltérésekre is fény derülhet.
Az emlő ultrahangvizsgálata elsősorban fiatalabb korosztályokban jön szóba.
Abban az esetben, ha a fent említett vizsgálatokkal emlődaganat gyanúja merül föl, el kell dönteni azt, hogy az eltérés jó- vagy rosszindulatú. Ehhez nélkülözhetetlen egy szövettani mintavétel, melynek során egy vékony tűvel általában ultrahangvezérelten az elváltozásból mintát vesznek.

Kezelés

Az emlőrák kezelése elsősorban a daganat kiterjedésétől és attól függ, hogy a környező szövetekre ráterjedt, ill. áttétet adott vagy sem. Ebből a szempontból alapvetően három stádiumot különböztetünk meg.
1. Korai stádiumban az emlőrák kis kiterjedésű, a bőrre nem terjed, áttétet nem ad, vagy áttétképzés esetén az azonos oldali hónaljárok érintett.
2. Előrehaladott stádiumban a daganat érintheti a hónalji nyirokcsomókat és a mellkasfalra és a bőrre is átterjedhet.
3. Súlyosan előrehaladott esetben távoli áttétek is jelentkeznek, tehát az azonos oldali hónaljárok érintettsége mellett a szervezet legkülönbözőbb szerveiben (tüdő, csont, máj, agy) áttéteket találunk.
Korai stádiumban az elváltozás sebészi megoldása javasolt. Az operáció során a daganat teljes egészében kimetszésre kerül, adott esetben a teljes emlőt eltávolítják. A hónaljárki nyirokcsomók teljes eltávolítása is szóba jön. Előrehaladottabb stádiumban elsősorban gyógyszeres és sugárterápia mellett kell dönteni. A gyógyszerek egyik csoportját az ún. kemoterápiás szerek képezik. A kemoterápia a gyorsan osztódó rákos sejteket pusztítja el. Ismert mellékhatásai a hányinger, hányás, étvágytalanság, hajhullás, rossz közérzet. Egy másik gyógyszercsoport hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a rákos daganatot alkotó sejtek egy része ösztrogénreceptort tartalmaz. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák azt, hogy az ösztrogén a rákos sejthez kapcsolódjon, ezáltal a növekedését, anyagcseréjét gátolják.
A sugárterápia nemcsak előrehaladott stádiumban, hanem az emlő megtartásával járó műtétek után is javasolt. Az eljárás során a hét öt napján kb. egy hónapon keresztül az emlőre sugarat bocsátanak, amely a rákos sejtek osztódását megakadályozza és elősegíti azok pusztulását.
Abban az esetben, ha a teljes emlő eltávolításra kerül, annak műtéti rekonstrukciójáról is dönteni kell, néhány sebészeti központban – természetesen a beteg életkorától, általános állapotától, és kívánságától függően – a rekonstrukciót az emlő eltávolításával egyidejűleg elvégzik.
Korai stádiumban felismerve, megfelelő kezelés hatására a betegség igen jó arányban gyógyul. (forrás: OAN)

Tünetek

A méhnyakrák első tünete lehet az ún. pecsételő jellegű vérzés. A közösülés után fellépő rendellenes vérzés is a tünetek közé tartozik. Lényeges azonban, hogy az esetek nagy részében súlyos panaszok nem lépnek fel.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Számos olyan tényező ismert, amely a betegség kialakulását elősegíti. A szexuális partnerek váltogatása, a túl fiatal korban kezdett nemi élet, a dohányzás esetén a betegség gyakoriságának növekedéséről számoltak be. Egy, az ún. papillomavírusok közé tartozó vírus, az ún. HPV méhnyakrák esetén a rákos sejtekben kimutatható.

Diagnózis

A méhnyak nyálkahártyájáról készült kenet mikroszkópos vizsgálatával a rákmegelőző elváltozások egyértelműen felismerhetők. A méhnyakról történő kenet vizsgálata rutin nőgyógyászati szűrővizsgálat, melyet minden nőnél évente – kétévente el kell végezni. A hüvely endoszkópos vizsgálata az ún. kolposzkópia a méhnyak nyálkahártyájának közvetlen vizsgálatára ad lehetőséget, a vizsgálat során a látott elváltozásból szövettani mintavételre (biopszia) is van mód.

Kezelés

A kezelés megválasztása alapvetően azon múlik, hogy a rákos daganat a kismedence szerveire ráterjedt-e vagy sem. Leggyakrabban a méhnyak és a méh teljes eltávolítása mellett döntenek, amely magába foglalja a petefészkek eltávolítását is. A kezelés része a sugárterápia is, amely a sebészi kezelést hatékonyan kiegészíti. (forrás: OAN)

Szénhidrátgazdagság

A máj egyik alapvető feladata a táplálék szénhidrátjainak átalakítása, raktározása, valamint a kívánatos vércukorszint fenntartása. Ha romlik e szerv állapota, az említett működései károsodnak, ezért raktárnak a feltöltéséhez többletszénhidrát felvételére van szükség. Ehhez testtömegkilogrammonként átlagosan napi 6-8 g szénhidrát kell; ez egy 70 kg-os ember esetében 400-500 g-nak felel meg. Naponta négyszer-ötször érdemes gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztani gyümölcsök, gyümölcslevek, limonádé, tea, tejes italok, tészták formájában. Fontos szénhidrátforrás a burgonya, a rizs és a zöldségek is.
A gyakori emésztési problémák, puffadás és teltségérzés miatt durva rostokat, illetve illóolajokat tartalmazó hüvelyeseket és káposztaféléket nem ajánlatos enni, de ez az egyéni tűrőképességtől is függ.

Fehérjegazdagság

A májnak — mint említettük — a fehérje-anyagcserében is fontos szerepe van. A fehérjék nélkülözhetetlenek a szervezet egészséges működéséhez. Testtömegkilogrammra számítva átlagosan napi 0,8-1,5 g fehérjére van szükségünk (ez egy 70 kg-os ember esetében 60-100 g-nak felel meg), ám ezt nagyban befolyásolja a máj állapota. Ajánlott fehérjeforrások a sovány húsok, a tej, a tejtermékek és a tojásfehérje.
Idült májbetegségek esetén az esetlegesen kialakuló idegrendszeri tünetek észlelése esetén azonnal meg kell szorítani a fehérjebevitelt (max. 40 g/nap). Ilyenkor a húsok kiszorulnak a fehérjeforrások közül, s a hangsúly a tejre, a tejtermékekre és a növényi fehérjeforrásokra kerül. A tej és a tejtermékek különösen előnyösek májvédő aminosav-tartalmuk miatt (metionin és cisztein). A viszonylag nagy fehérjeigény kielégítéséhez kiegészítésként csak fehérjét tartalmazó készítmények is felhasználhatók. Az ételekhez kevert Protifar 90 mellékíz nélkül fedezi a megnövekedett szükségletet.

Zsírszegénység

A túlzott zsírfogyasztás hátrányosan befolyásolja a betegség lefolyását és a gyógyulást. Az ajánlott bevitel 0,8-1 g legyen testtömegkilogrammonként (ez egy 70 kg-os ember esetében 60-80 g-nak felel meg), javarészt növényi olaj formájában.

Vitamingazdagság

A szénhidrátbevitellel együtt a B1-vitaminfogyasztást is növelni kell (gabonafélék, húsok stb. formájában). Ezen kívül szükség lehet az A-, a K- és az E-vitamin pótlására is. Legmegfelelőbb a multivitaminnal való kiegészítés. 1 doboz Nutridrinkkel a napi vitaminszükséglet 25% - a fedezhető.

Hogyan készüljenek az ételek?
Kerüljenek előtérbe a zsírszegény és pörzsanyagmentes ételkészítési eljárások: a párolás, a főzés, valamint a sütőzacskóban, a római tálban és az alufóliában való sütés. Lehetőleg ne egyen a beteg zsírban vagy olajban, pirított hagymával és fűszerpaprikával készülő ételeket (pörköltöket). Sűrítésnek a habarás, száraz rántás, a hintés és a diétás rántás ajánlott.

A diéta célja az ingerlékeny bélszakasz megnyugtatása, a meglevő energia- és tápanyaghiány megszüntetése, a kóros anyagcserezavarok kivédése, az étvágytalan beteg erőnlétének javítása, valamint jóízű, étvágygerjesztő ételek adása.
Az étrendet a tápláltsági állapottól és a betegség erejétől függően, az egyéni tűrőképesség figyelembevételével kell összeállítani. A kólitisz ulceróza heveny szakaszában előnytelen lehet a tej, a nyers gyümölcs, a zöldség, valamint az erősen fűszeres, zsíros és panírozott étel. Leromlott állapot, fogyás és étvágytalanság esetén, valamint lábadozás idején jól alkalmazhatók a klinikai tápszerek.
A Crohn-betegség diétája gazdag legyen energiában, fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben. A beteg teljes értékű fehérjéket fogyasszon: sovány húsokat, szárnyasokat, tojást, halakat, tejtermékeket és tejet az egyéni tűrőképessége szerint.
Ügyeljünk az étel elkészítésének módjára! Ez lehet főzés, párolás, fóliában sütés, mikrohullámú sütőben sütés, kuktában főzés és grillezés. Kerülni kell a zsemlemorzsába panírozott sülteket és a gyorséttermi ételeket. Nyugodtan fogyaszthat növényi zsiradékokat (napraforgó-, kukorica- és olívaolajat, margarinokat), valamint zöldség-, főzelék- és gyümölcsféléket (hámozva, főzve, paszírozva).
Kerülni kell a durva növényi rostokat (a kukoricát, a lencsét, a babot, a káposztaféléket, a zöldpaprikát); a vesekőhajlam miatt a nagy oxaláttartalmú élelmiszereket és nyersanyagokat (a kakaót, a csokoládét, a sóskát, a spenótot, az egrest, a rebarbarát, a narancsot, a ribizlit és a belőlük készült lekvárokat, dzsemeket és szörpöket); a gyomorsav termelését fokozó paradicsomos és bő zsiradékban sült ételeket, ketchupöt, mustárt, erős fűszereket, zacskós leveseket, savanyúságokat, savanykás gyümölcsöket, szénsavas italokat, citromsavban dús üdítőket; a hasmenésre való hajlam miatt a szőlőt, a szilvát, a fügét és mindazokat az ételeket, amelyek panaszt okoznak.
A Crohn-betegségben szenvedők általában kívánják az édességet. Nekik elsősorban kekszeket, otthon készült pitéket, felfújtakat és piskótákat, teflonedényben sült palacsintát, valamint pudingokat ajánljunk.
Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy az energiát elsősorban szénhidráttartalmú nyersanyagokkal (zöldfőzelékekkel, burgonyával, rizzsel, gabonaneműekkel) juttassuk be a szervezetbe, s mellőzzük a bél motilitását fokozó egyszerű cukrokat és a panaszt okozó anyagokat. A tejet és a savanyított tejtermékeket a betegek egy része panasz nélkül fogyasztja. Székrekedés esetén finom rostokban gazdag étrend adható. Ügyeljünk a vitaminok és az ásványi anyagok pótlására.
A leromlott szervezetet roborálni kell. Ha ez a megszokott napi étkezésekkel nem oldható meg, a kiegészítő klinikai tápszereket vegyük számításba.

Klinikai tápszerek szerepe a Crohn- és a kólitiszes betegek étrendjében

Hasi fájdalom, láz, gyengeség, étvágytalanság és leromlott állapot esetén sikerrel alkalmazhatók a klinikai tápszerek, mert kis mennyiségben is nagy kalória-, tápanyag-, vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmúak. A Crohn-betegség heveny szakában is alkalmazható a Peptisorb powder szemielementáris (előemésztett), por alakú, italnak elkészíthető, ételekbe keverhető tápszer. A Nutridrink teljes értékű, energiadús, fogyasztásra kész, ízesített, iható tápszer. Hétféle ízben — eper, vanília, trópusi, banán, narancs, karamell, csokoládé — és ízesítés nélkül kapható. Önálló italként lehűtve fogyasztható (csirkeleves ízű természetesen melegen), de az ételkészítés során is jól felhasználhatóak. A beteg állapotától függően napi két-háromdoboznyi adható.
A Nutrison powder könnyen oldódó, íztelen, teljes értékű tápszerpor. Hígításának mértékétől függ az energiatartalma. Ízesítve önálló italként fogyasztható, s az ételek dúsítására is alkalmas. Deciliterenként egy-három evőkanálnyi port számítsunk.
 
Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: sonka, kenyér, tea.
Tízórai: karamellás Nutridrink.
Ebéd: zöldségleves, párolt csirkemell, párolt rizs, befőtt.
Uzsonna: vaníliás Nutridrinkkel puding (Aranka vagy Gála hidegen kikeverhető pudingpor egy zacskó + egy doboz Nutridrink).
Vacsora: lágy tojás, kenyér, tea.

2. nap
Reggeli: virsli, zsemle, tea.
Tízórai: almaturmix Nutridrinkkel (egy doboz Nutridrink + 20 dkg alma).
Ebéd: daragaluska-leves, tökfőzelék (hat evőkanálnyi Nutrison powderrel dúsítva), sertéssült.
Uzsonna: Nutrigríz (170 ml víz + búzadara + nyolc-tíz kanálnyi Nutrison powder + cukor (Fantomalt) + Delma margarin + ízesítés — szórással).
Vacsora: fóliában sült pulykacomb, kenyér, tea.

3. nap
Reggeli: sonkaszalámi, kenyér, kakaó Nutrison powderrel (170 ml víz + nyolc-tíz kanálnyi Nutrison powder, kakaó, cukor).
Tízórai: epres Nutridrink egy doboz.
Ebéd: almaleves, natúrszelet, párolt sárgarépa, Delmás burgonyapüré Nutrison powderrel (három-hat kanállal), banán.
Uzsonna: őszibarackbefőtt, háztartási keksz.
Vacsora: krinolin, kenyér, tea.

A hajszál nem folyamatosan termelődik, hanem szakaszosan, az elpusztult hajszál leválik a fejbőrről és onnan távozik. Ez egy természetes folyamat. Kórossá akkor válik, amikor a hajszálak képződése nem tud lépést tartani a hajhullás mértékével. Ekkor kopaszodásról beszélünk. Általában a haj növekedésének üteme havonta kb. 1 cm. A hajszálak nyáron, meleg időben intenzívebben növekednek, melynek valószínű oka a fejbőr jobb vérkeringése.
A napi hajhullás mértéke normális esetben napi 70-90 szál. A hajhullás érintheti egyenletesen az egész hajas fejbőrt, lehet azonban foltos, illetve a fejbőr egy területén kifejezettebb. Normálisan a hajhullás a fejtetőn, illetve a halántéktájon kifejezettebb, a tarkótájon kevésbé jelentkezik.

A kóros hajhullás okai

A fejbőr sérülését, fertőzését /bakteriális, vagy gombás/ követő hegesedés kopaszságot okozhat. A heges kopaszság maradandó.
Egyenletes, nem heges kopaszodást számos kiváltó tényező okozhat. Lázas, fertőző betegségek után, terhesség idején a fokozott hajhullás átmeneti jelenség lehet és az egész hajas fejbőrt érinti. Gyakoriak a hormonális betegségek (pajzsmirigy túl-, illetve alulműködés, a nemi hormonok termelésének zavara, a mellékvesekéreg hormontermelésének zavara), a vashiányos vérszegénység, egyes gyógyszermellékhatások (orális fogamzásgátlók, kemoterápiás szerek) stb. Az úgynevezett androgén vagy más néven férfias típusú kopaszodás a hajas fejbőrön a fejtetőn, illetve halántéktájon jelentkezik.
Ez a kopaszodás leggyakoribb formája a felnőtt férfiak közel 25 %-át érinti.
Genetikailag meghatározott, egyenesági férfirokonok között a kopaszodás ezen formája halmozódik. Az, hogy milyen életkorban jelentkezik szintén genetikailag van meghatározva, azonban általában 30 éves kor felett kell rá számítani.
Nők esetében a hajhullás szintén leggyakoribb okát a hormonális elváltozások képezik.
Foltos hajhullás hátterében gyakran valamilyen góc /pl. idült torokmandula-gyulladás/ áll, amely a szervezetben egy állandó gyulladásos állapotot tart fenn és többek között a hajszálak kihullását is okozza.
A hajas fejbőrt érintő gombás megbetegedések foltos kopaszodást okoznak.

Kezelés

Abban az esetben, ha a hajhullás valamilyen alapbetegség (pl. hormonzavar, vashiányos vérszegénység, bőrgombásodás) következménye első lépésben az alapbetegség kezelése szükséges. A kezelés hatására a hajhagymák megerősödnek, ismét működésnek indulnak és a hajnövekedés megindul. Gyógyszer által okozott hajhullás esetén a gyógyszer elhagyása és egy másik készítménnyel való helyettesítése szükséges. A rosszindulatú daganatok kezelésében használatos kemoterápiás szerek ismert mellékhatása a kopaszodás, de ebben az esetben a várható előny vagyis a daganatos betegség gyógyulása egyértelműen fontosabb, mint ez a kellemetlen mellékhatás. A kezelés abbahagyásakor a hajnövekedés újraindul.
A hazai gyógyszertárakban is kapható egy úgynevezett minoxidil tartalmú készítmény, amely egy a fejbőr vérkeringését serkentő anyagot tartalmaz. A készítmény folyadék formájában áll rendelkezésre és a megfelelő hatás eléréséhez napi két alkalommal gyengéden a hajas fejbőrbe kell masszírozni. Nem mindegy azonban, hogy a kezelést a kopaszodás milyen fázisában kezdik el. Legjobb eredmény akkor várható, ha a kopaszodás kevesebb, mint 5 éve kezdődött.
Gyakran a kopaszodás gyógyszeres kezelés ellenére nem javul kielégítően. Ekkor plasztikai sebészeti megoldás jön szóba. Abban az esetben, ha a kopaszodó személynek vannak ép hajhagymái (leggyakrabban a tarkótájon), akkor azokat egyenként a kopasz területre lehet ültetni. Ez az eljárás az úgynevezett hajhagyma-implantáció igen költséges és hosszadalmas, ugyanakkor tartós és esztétikailag kiváló eredménnyel jár. Egy másik lehetőség, amikor speciális műhajat ültetnek be a kopasz fejbőrbe. (forrás: OAN)