Diagnózis

A jellemzõ képen kívül vérvizsgálattal fehérvérsejt-szaporulat, illetve magasabb vérsüllyedés lehet jellemzõ. A vér tenyésztésével a kórokozó baktériumot gyakran ki lehet mutatni, ekkor úgynevezett célzott gyógyszeres (antibiotikumos) kezelést kell alkalmazni.

Kezelés

Évtizedekkel ezelõtt még az antibiotikumok felfedezése elõtt az orbánc veszedelmes megbetegedésnek számított, halálos kimenetel sem volt ritka. Manapság a modern antibiotikumok birtokában a betegség sikeres gyógyítása már nem jelent gondot. Szövõdmények (a gyulladás továbbterjedése, vérmérgezés) csökkent védekezõrendszerrel rendelkezõ betegek esetén fordulhatnak elõ. Cukorbetegség, idõs kor esetén a gyógyulás hosszabb idõt vesz igénybe. Az antibiotikus terápiát láz- és fájdalomcsillapítókkal kell kiegészíteni. Az alkalmazott korszerû gyógyszerek birtokában az esetek többségében a betegség 7-10 nap alatt nyom nélkül gyógyul. (forrás: OAN)

A veseköveknek különböző típusaik vannak. Gyakoriság szerint ezek a kövek a következők: kalcium-oxalát (85%), kalcium-foszfát, struvit, húgysav, és cisztinkő. A kövek állagukat tekintve különböznek, az oxalátkövek és húgysavkövek kemények, a foszfátkövek lágyak, az oxalátkövek tüskés, dudoros felszínűek. Lehetnek egészen kisméretűek (vizelethomok), de akár az egész vesemedencét is kitölthetik (korallkő).

Előfordulás

A népesség 5 %-a érintett, a férfiak, közel 3-szor gyakrabban betegednek meg, mint a nők. A vesekövesség leginkább a 40 és a 60 év közötti lakosságot érinti.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényező

Mivel a kőképződés a sók kicsapódása következtében jön létre, minden olyan folyamat, ami a vizeletben található kőképző anyagok (sók) sűrűségének növekedéséhez vezet, a vesekő kialakulásának valószínűségét növeli. Bizonyos anyagcsere-betegségek (pl. a köszvény) a sók felszaporodásával járnak (pl. húgysav) és ennek megfelelően kő (pl. urátkő) alakul ki.
Kalcium-oxalát tartalmú kövek kialakulásában a vér fokozott kalciumtartalma játszik szerepet.
A vesét érintő gyulladás következtében véralvadék, gyulladt és levált hámsejtek, baktériumok a kőképződést szintén elősegítik.
A vizelet pangása (pl. prosztata-megnagyobbodás következtében) szintén kőképződést elősegítő tényező. Húgyúti fertőzések is növelik a kőképződés kockázatát.
Étrendi tényezőknek lényeges szerepük lehet a kövek kialakulásában. Vonatkozik ez elsősorban a húgysavkövekre, azonban kalcium oxaláttartalmú kövek kialakulásának valószínűségét is csökkenti a kisebb kalcium, illetve oxalátbevitel.
Úgy tűnik, hogy az anyagi jólét kedvez a vesekövek kialakulásának, a fokozott fehérjebevitel, az ülő munka, mozgásszegény életmód növelik a kő kialakulásának kockázatát, fejlettebb államokban ezért a betegség gyakoribb, mint a fejlődő országokban. A nagy nedvességtartalmú és meleg levegő szintén szerepet játszanak.
Végül genetikai tényezők is lényegesek, egyenesági rokonok között a kőképződés halmozódhat.

Tünetek

A panaszok oka leggyakrabban az, hogy a kő vesemedence, illetve a húgyvezeték nyálkahártyáját felsérti, károsítja, másrészt pangás léphet fel, és a pangó vizelet miatt fertőzés alakulhat ki. A panaszok függenek a kövek nagyságától, a kisebb kövekre jellemző. hogy a vesemedencéből a húgyvezetékbe lejuthatnak és veseköves rohamot válthatnak ki.
A fájdalom hirtelen lép fel és a húgyvezeték mentén a hólyagba a combok belső felszíne, illetve a nemi szervek (nőknél a szeméremajkak, férfiaknál a herék) irányába sugározhat, hidegrázás, émelygés, hányás, gyakori, fájdalmas vizelési inger alakulhat ki. A tünetekkel egyidejűleg a bél mozgása reflektorikus úton leállhat, amely a panaszok csökkenésével megszűnik. Vérvizelés akkor alakul ki, amikor a kő a húgyutak nyálkahártyáját sérti, ez az esetek nagy részében megtörténik, és a vér a vizeletből laboratóriumi eszközökkel kimutatható, az esetek 30 %-ban szabad szemmel is látható.
Szerencsés esetben a kövek spontán távoznak, ekkor azokat laboratóriumi elemzésnek kell alávetni, ugyanis a kő anyaga alapján a megelőzés célzottan alkalmazható.

Diagnózis

A panaszok alapján a diagnózis legtöbbször nem okoz gondot. A vizelet laboratóriumi vizsgálata során megállapítható annak fehérje-, vörösvérsejt-, és fehérvérsejt-tartalma, vegyhatása, valamint fajsúlya. Megállapítható ezenkívül a vizelettel ürített húgysav-, kalcium-, oxalát-, és foszfátmennyiség is.
A vér laboratóriumi vizsgálatával meg lehet határozni a vérben található kalcium-, és húgysav mennyiségét, valamint a vese működése is megállapítható. Fertőzés esetén fehérvérsejt-szaporulat tapasztalható.
Képalkotó eljárásokkal (veseröntgen, hasi ultrahang) megállapítható a vese nagysága, kő jelenléte és az esetleges pangás. A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálatával (urographia) azok megfesthetők, így az elváltozások pontosan megállapíthatók.

Kezelés

A veseköves rohamot görcsoldókkal, valamint erős fájdalomcsillapítókkal kell kezelni. Erős fájdalom esetén kábító fájdalomcsillapító alkalmazása is szóba jön.
Húgysavkövek esetén a vizelet vegyhatásának lúgos irányba történő eltolásával, fehérjeszegény diétával, valamint bő folyadékfogyasztással a kövek feloldódására lehet számítani.
Néhány évvel-évtizeddel ezelőtt a kövek eltávolítására kizárólag műtéti úton volt lehetőség. Napjainkban első ízben meg kell próbálkozni a kövek szétaprításával. Az eljárás lökéshullám elvén alapszik, a kő helyzetének pontos meghatározását követően azok szétzúzhatók. Ezt az eljárást nevezik extracorporális lökéshullám lithotripsia-nak (ESWL). A kezelés az esetek kb. 85%-ban sikerrel jár.
Ha a vesekő a húgyvezetékbe jutott, meg kell próbálkozni a kő kihajtásával. Ebben az esetben bő folyadékfogyasztás, sok mozgás (lépcsőn ugrálás), görcsoldók alkalmazása javasolt. A korábban tárgyalt ESWL a vesemedence közelében fekvő kövek zúzására lehet alkalmas.
Endoszkópos úton a kő hurokkal vagy egy speciális fogóval lehúzható lehet. Ha a felsorolt lehetőségek ellenére a követ nem sikerül eltávolítani, nyílt műtét szükséges. A húgyvezetékben elhelyezkedő kövek több, mint fele spontán távozik.
A vesekövesség krónikus betegség. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek veseköve van vagy volt, újabb kő kialakulására lehet számítani. A megelőzés alapja az, hogy kő képződését meg kell gátolni. Függetlenül attól, hogy a követ milyen anyag alkotja, a bő folyadékfogyasztás kimagasló jelentőségű. Az állati fehérjék fogyasztását csökkenteni kell, kerülni kell az ételek túlzott sózását is. Abban az esetben, ha a kő spontán vagy mesterséges távozását követően az anyagát kielemezték, a kezelést módosítani kell. Oxaláttartalmú kövek esetén az oxalátban gazdag táplálékok bevitelét (sóska, spenót, zöld növények) csökkenteni kell.
Kalcium- és foszfátkövek esetén ki kell zárni azt, hogy az elváltozás hátterében belső elválasztású mirigy zavara (mellékpajzsmirigy fokozott működése) áll-e. A legújabb kutatások szerint kalciumtartalmú kövek esetén a kalciumbevitel csökkentése nem ajánlott. A kalciumtartalmú táplálékok pl. a tejtermékek.
Abban az esetben, ha a kövek visszatérő húgyúti fertőzések következtében jöttek létre, a fertőzés antibiotikus kezelése szükséges. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A fertőzés leggyakrabban úgynevezett felszálló fertőzés, ami azt jelenti, hogy a húgycsövön keresztül kórokozók kerülnek a hólyagba ahol megtelepednek és gyulladást hoznak létre. A betegség sokkal gyakoribb nőkben, melynek valószínű oka az, hogy a nők húgycsöve sokkalta rövidebb, mint a férfiaké, ezért a kórokozók könnyebben feljutnak a hólyagba. A hüvelynyálkahártyán egyébként egészséges nőkben jellegzetes baktériumflóra található, melynek a megváltozása -akár spermicid vagy egyéb krémek miatt- fokozza a hólyaghurut kockázatát. Fiatal nőkben a fertőzés gyakran közösülés után lép fel.
A fertőzés leggyakrabban bakteriális, de vírusfertőzések is előfordulhatnak.
A baktériumok között a leggyakoribbak a bélbaktériumok, amely a szövődménymentes fertőzések kb. 90%-ért felelősek.

Tünetek

Leggyakoribb a vizeléskor jelentkező csípő-maró fájdalom, hólyagtáji fájdalom, majd állandó, kínzó vizelési inger, az inger hatására alig néhány csepp ürül. A vizelet gyakran zavaros vagy véres. Láz az esetek döntő többségében nincs.

Vizsgálatok

Laboratóriumi vizsgálattal genny, baktériumok, vagy vér mutatható ki. A vizeletben található baktériumok tenyésztésével megállapítható a baktérium fajtája, valamint az is, hogy milyen antibiotikum hatásos a baktérium elpusztítására. Képalkotó eljárások /ultrahang, röntgen, hólyagtükrözés/ szövődmények esetén jönnek szóba.

Kezelés

Nőknél az enyhe panaszokkal járó, szövődménymentes hólyaghurut 2-3 napos antibiotikus kúrával meggyógyítható.
Férfiaknál enyhe hólyaghurut ritkán fordul elő, ezért részletes urológiai vizsgálat szükséges az esetlegesen fennálló, a gyulladást elősegítő tényezők /prosztatabetegségek, hólyagkő, hólyagrák stb./ tisztázására.
Fájdalomcsillapítók, meleg ülőfürdők, a hólyagtáj meleg borogatása a gyógyszeres kezelést hasznosan kiegészítik. Sok folyadék fogyasztása szükséges, kerülendők azonban azok az élelmiszerek, amelyek a hólyag nyálkahártyáját irritálhatják /alkohol, fűszerek/.
Súlyos, szövődményes esetekben hosszas, 3-4 hetes antibiotikus kezelés jön szóba. Gyakran visszatérő szövődménymentes esetekben megelőző antibiotikus terápia lehet szükséges. Nőknél abban az esetben, ha egy évben több, mint 3 alkalommal lép fel hólyaghurut, közösülés előtt egyetlen tabletta bevételét javasolják. Természetesen ebben az esetben is részletes urológiai vizsgálat szükséges a gyulladást elősegítő tényezők felderítésére.

Szövődmények

A hólyagot érintő bakteriális fertőzés a húgyvezetéken keresztül felszállva, vesemedence-gyulladást okozhat.
A fertőzés a környező kismedencei szervekre is ráterjedhet, prosztatagyulladás alakulhat ki. (forrás: OAN)

A diétát alapvetően meghatározza, hogy a betegség a görcsökkel járó vagy a nyugalmi szakaszban van-e. Összességében zsírszegény, kímélő fűszerezésű, durvarost-mentes, elhízott beteg esetén ráadásul energiaszegény étrendre van szükség.

Diéta a görcsös szakaszban

Ilyenkor elsősorban koplalás és folyadékpótlás ajánlott, ám a görcsök megszűntével óvatosan jobbára szénhidrátot tartalmazó ételekkel (nyáklevesekkel, főtt rizzsel, darával, vizes burgonyapürével és -habbal, tejmentes sárgarépa-főzelékkel, burgonyával sűrített tökfőzelékkel, bébiételekkel, gabonapelyhekkel, csecsemőknek Mildipépekkel és Milupépekkel) bővíthető az étrend. Ha ezek nem okoznak panaszt, a beteg sovány főtt húsokat, valamint az egyéni tűrésnek megfelelően tejtermékeket is kaphat, de a zsírszegénységre ügyelni kell. A durva rostokat tartalmazó zöldségfélék, az apró magvas gyümölcsök, illetve a szárazhüvelyesek nem ajánlottak. A káposztafélék az egyéni tűréstől függően, a főzőlé leöntésével fogyaszthatók.

Diéta a nyugalmi szakaszban

Az étrend — mint említettük — zsírszegény legyen (testtömegkilogrammonként 0,3–0,8 g ajánlott), az összes zsiradék fele növényi forrásból származzon. A fűszerezés kímélő legyen. Általában nem okoz panaszt a másnapos kenyér, a kétszersült, a háztartási keksz, a rizs, a búzadara, a sovány hús, a sajt, a kefir és a zöldfőzelék (a zöldborsót és a zöldbabot azonban paszírozva kell adni az egyéni tűrésnek megfelelően). Kerülendők ugyanakkor a zsíros húsok, a füstölt készítmények, a tejfölös mártások, a tejszín, a túl érett sajtok, a vadhúsok, a friss kelt tészták, a vajas és leveles tészták, a szárazhüvelyesek és az éretlen gyümölcsök. Tej, tojás, olaj, vaj, margarin, gomba, kelvirág, paradicsom, paprika, hagyma, kapor, mustár, köménymag és különböző rostos gyümölcsök az egyéni tűréstől függően adhatók.

Hogyan készüljenek az ételek?

A sűrítésre száraz rántással, diétás rántással (zsiradék nélkül, pirított liszttel), hintéssel vagy habarással kerüljön sor. A főzés mellett ajánlott a sütőzacskóban, a római tálban, a són, az alufóliában és a roston való sütés, a grillezés és a párolás.

A klinikai tápszerek szerepe az epebetegségek diétájában

A főzelékek, a turmixok, a mártások és bizonyos levesek jól dúsíthatók Nutrison powderrel és Fantomalttal; az utóbbi a reggeli italokba is keverhető. A Fantomaltot három, míg a Nutrison powdert egy-három adagolókanállal érdemes adni deciliterenként.
Minthogy a betegséget általában műtéttel gyógyítják, a műtéti előkészítéshez megfontolandó a tápszeres kiegészítés, akár iható Nutridrink, akár az ételekhez keverhető Nutrison powder formájában. Fogyókúra esetén a Nutridrink önálló főétkezésként is beiktatható.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: másnapos kifli, pulykafelvágott, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: pászka, kefir.
Ebéd: burgonyaleves, natúr pulykamell, főtt rizs sárgarépával.
Uzsonna: túróval töltött sült alma (Nutrison powderrel).
Vacsora: tonhalsaláta, félbarna kenyér.

2. nap
Reggeli: félbarna kenyér, köményes sajt, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: gyümölcssaláta.
Ebéd: zöldségleves, burgonyahab, sült csirkemell, céklasaláta.
Uzsonna: Nutridrink.
Vacsora: szárnyas húskrém (Nutrison powderrel), félbarna kenyér.


3. nap
Reggeli: hamlett, gépsonka, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: gyümölcsjoghurt (Nutridrinkkel).
Ebéd: daragaluska-leves, kefires tökfőzelék (Nutrison powderrel), alufóliában sült karaj.
Uzsonna: abonett, körtekompót.
Vacsora: virslis tavaszi saláta (fejessaláta, alma, sárgarépa, metélőhagyma, virsli, kefir, félbarna kenyér.

Tünetek

A vírussal történő találkozás után már egy nappal kifejlődnek a jellegzetes tünetek.
- fájdalmas nyelés
- torokfájdalom
- köhögés
- orrdugulás
- orrváladékozás
- fejfájás
- rossz közérzet
- hőemelkedés, láz
A betegség cseppfertőzéssel terjed. A kórokozók (vírusok) köhögéssel, ill. tüsszentéssel kerülnek a levegőbe, majd onnan belégzéssel jutnak a szervezetbe.

Kezelés
Egyszerű, szövődménymentes megfázás esetén gyógyszeres kezelésre nincs szükség. Az antibiotikumok vírusfertőzés estén hatástalanok, tehát alkalmazásuk nem szükséges. Magas láz esetén lázcsillapítókat lehet alkalmazni. Orrdugulás esetén az orr nyálkahártyáját összehúzó és ezáltal az orrlégzést javító orrspray vagy orrcsepp adása jöhet szóba. Erős torokfájdalom esetén fájdalomcsillapító hatású tabletták vannak forgalomban, melyeket lassan elszopogatva a fájdalom csökken. Megfázás esetén a dohányzást kerülni kell. Bizonyos óvintézkedések betartásával a vírusfertőzés esetleg elkerülhető. Ha megoldható kerüljük el a megfertőződött egyénnel való kontaktust. Amennyiben mégis kapcsolatba kerültünk egy fertőzött személlyel, gondosan mossunk kezet, kézmosás előtt ne érintsük meg az orrunkat vagy a szemünket és gyakran szellőztessünk. (forrás: OAN)