A bőrön és a nyálkahártyán bárhol előfordulhatnak, de leggyakoribbak a kézen, a tenyéren, illetve az ujjakon. A hajas fejbőrt is gyakran érintik. Nem ritkák a nemi szervek területén elhelyezkedő szemölcsök sem, melyek nemi betegségnek számítanak. Jellemző a szemölcsökre, hogy az esetek nagy részében spontán eltűnnek, majd visszatérnek.
A vírusok, amelyek a szemölcsök kialakulásáért felelősek az úgynevezett humán papilloma vírusok (HPV) csoportjába tartoznak. Több vírus is tartozik ebbe a csoportba, melyek különböző jellegű megbetegedéseket okoznak.

Tünetek

Nem jellemző, hogy a szemölcsök fájnának, esetleg a lábon lévők a cipő dörzsölése miatt érzékenyek lehetnek. A végbél és a hüvely területén elhelyezkedő szemölcsök viszketést okozhatnak. A kézen található szemölcsök súlyos kozmetikai panaszt okozhatnak.

Szövődmények

Abban az esetben, ha a szemölcs nem kerül eltávolításra továbbterjedhet, illetve -mivel vírusos okozza- a fertőzés át is vihető. Különösen jellemző ez a nemi szervek szemölcseit okozó vírusokra , amelyek a legsúlyosabb esetben méhnyakrákot okozhatnak. Ezért van kimagasló jelentősége a megelőzésnek, gumióvszer használata esetén ugyanis a vírusok átvitelének valószínűsége jelentősen csökken. A hüvelyben található nagyméretű szemölcsök akár szülési akadályt is okozhatnak.

Kezelés

A szemölcsök eltávolíthatók sebészeti úton (szikével, lézerrel), folyékony nitrogén felhasználásával (fagyasztás). Az eltávolítás további módja az, hogy egy hám- és szaruréteget feloldó vegyszerrel (szalicilsav) a szemölcsöt naponta be kell kenni, mire az onnan hetek- hónapok alatt eltűnik. Az utóbbi módszer hátránya egyértelműen az, hogy a kezelés hosszú időt vesz igénybe. A nemi szemölcsök eltávolítása ezeken kívül történhet egy speciális sejtméreg segítségével. A sejtméreg folyadék formájában van forgalomban és a szemölcsre ecsetelve, az bizonyos idő elteltével onnan eltűnik. A sejtméreg azonban erősen mérgező, a szükségesnél hosszabb ideig vagy nagyobb mennyiségben történő alkalmazása a májra káros hatással van. Léteznek ezen kívül még egyéb kezelési módok is, azonban Magyarországon döntően az előbb felsorolt megoldások terjedtek el. (forrás: OAN)

Előfordulás

Az Egyesült Államokban több, mint 12 millió ember inkontinens, a 65 év feletti lakosság 15-25%-a szenved ebben a betegségben. Magyarországon kb. 600.000-1000.000 ember érintett. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy számtalan esetben a betegséget annak kínos, kellemetlen volta miatt- gyakran letagadják, ezért a betegek számának megbecsülése nem lehet pontos. Az inkontinencia nem kizárólag egészségügyi, hanem pszichoszociális probléma is egyben. A betegek nagy része a mindennapi tevékenységében is gátolt, érzelmileg sérülékenyebbé, visszahúzódóbbá válik.

A betegség formái

Az alapján, hogy a vizelet ürülése milyen körülmények között következik be, a betegség több formáját különböztetjük meg.
Stressz inkontinencia: a betegség leggyakoribb formájában a húgyhólyag záróizma nem elég erős ahhoz, hogy ellen tudjon állni annak a nyomásemelkedésnek, ami erős hasprésnél lép fel. Ez az állapot felléphet pl. tüsszentésnél, erős köhögésnél vagy pl. nagy súly felemelésénél. Terhesség idején, szülés után, illetve változókor (menopauza) utáni nők esetében gyakori. Egyes elméletek szerint az ösztrogén (női nemi hormon) hiánya, illetve a kismedence, a húgyhólyag, és a hüvely izomzatának gyengesége okozza.
Túlfolyásos inkontinencia: idős embereknél gyakori, ebben az esetben a húgyhólyag olyan méretűvé nő, hogy nem képes visszatartani a felgyülemlő vizeletmennyiséget és egyszerűen túlfolyik. Gyakran cukorbetegség, krónikus alkoholizmus, prosztata-megnagyobbodás vagy gerincvelő-sérülés következménye.
Sürgető (parancsoló) vizelési inger esetén a húgyhólyag akaratlan összehúzódása következtében ellenállhatatlan vizelési inger keletkezik. Húgyúti fertőzés (felfázás) gyakran sürgető vizelési ingert okoz.
Gyógyszer által okozott inkontinencia esetén gyakran a helytelen időben (lefekvés előtt) alkalmazott vízhajtók vagy akár a túl erős altatók éjszakai inkontinenciát okozhatnak.

A betegség hátterében álló tényezők

- húgyúti vagy nőgyógyászati fertőzések
- székrekedés
- gyógyszerek
- a kismedencei izmok gyengesége
- prosztatamegnagyobbodás - következményes vizelet elfolyási akadályt képezve
- bizonyos urológiai, illetve nőgyógyászati műtétek utáni állapot
- terhesség
- menopauza (változókor)
- hormonális eltérések (pl. ösztrogénhiány)
- gerincvelő sérülések, illetve a gerincvelő gyulladásos vagy egyéb megbetegedései

Diagnózis

Vizelettartási nehézség esetén az esetek döntő többségében nőgyógyász, illetve urológus szakorvoshoz kell fordulni. A panaszok részletes megismerése után fizikális vizsgálattal (tapintással) megállapítható a kismedencei szervek elhelyezkedése. A fizikális vizsgálat vaginális illetve végbélen keresztüli vizsgálatot foglal magába. Fontos a vizelet laboratóriumi (tenyésztéses) vizsgálata, amellyel megállapítható az, hogy van-e genny vagy baktérium a vizeletben. Ebben az esetben antibiotikum adása válik szükségessé.
Az úgynevezett urodinámiás vizsgálattal egy a húgyutakba vezetett katéter segítségével mérhető a vizeletelvezető rendszer különböző részein levő nyomásérték.
Kismedencei UH vizsgálat és húgyhólyag-, illetve veseröntgen meg tudja ítélni a hólyag a vesevezeték, illetve a vesék nagyságát, elfolyási akadály detektálására is alkalmas.
A húgyhólyag tükrözéses vizsgálata (cystoscopia) során a húgycsövön keresztül egy vékony endoszkópot juttatnak be a húgyhólyagba, azt belülről megtekintve. Ezt a beavatkozást érzéstelenítésben végzik.
Lehetőség van arra is, hogy megmérjék a vizelés után húgyhólyagban maradt vizelet mennyiségét is.

Kezelés

Számos betegség esetén a vizelettartási nehézség az alapbetegség következménye, annak gyógyításával a következményes inkontinencia is gyógyul.
Gyógyszer által okozott inkontinencia esetén csökkenteni kell a vízhajtók adagját, illetve ügyelni kell arra, hogy azt a beteg lehetőleg ne lefekvés előtt vegye be. Bizonyos nyugtatók túlfolyásos inkontinenciát okozó hatása ismert.
Húgyúti fertőzés (felfázás) esetén antibiotikumkezelésre van szükség.
Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén hatékony gyógyszerek (alfa-blokkolók) vannak forgalomban, végleges javulást egyértelműen a műtéti megoldástól várhatunk. Hasznos lehet a gyakori vizeletürítés akkor is, ha aktuálisan a beteg nem is érzi azt szükségesnek.
Stressz inkontinencia esetén változókor utáni nőkben hasznos lehet a hormonpótló (ösztrogén) terápia. A húgyhólyag, illetve a kismedence izomzatának kórosan elernyedt állapota műtétet tehet szükségessé.
Igen hasznos lehet a kismedencei izmok tornáztatása (intim torna). Mind a már kialakult betegség kezelésében, még inkább a betegség megelőzésében kifejezett hatékonyságról számoltak be az utóbbi években. (forrás: OAN)

Előfordulás

Az USA-ban ez a férfiaknál fellépő leggyakoribb rosszindulatú daganat. Előfordulása a korral folyamatosan nő, 60 és 70 év között mintegy 30 %-ban, 80 és 90 év között 70%-ban mutatható ki. Egyes kutatások szerint a fokozott zsírfogyasztás a prosztatarák előfordulását növeli.

Tünetek

Gyakran tünetmentes, olyan tünetek, mint a fogyás, testi leromlás vagy csontfájdalom csupán az esetek 15-20%-ban lépnek fel. Előrehaladott esetben a daganat közeli, illetve távoli áttétet adhat, ekkor az áttét által kiváltó panaszok uralják a képet. Abban az esetben, ha a prosztatarák a gerinc csigolyáiba ad áttétet akkor intenzív csontfájdalom jellemző, gyakran a máj az áttétképzés helye. Akkor, ha a prosztatadaganat a húgycsövet nyomja vizelési panaszok jelentkeznek, figyelembe kell azonban venni, hogy ezt a panaszt az esetek nagy részében a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás okozza.

Diagnózis

Tekintettel arra, hogy a prosztatarák gyakran tünetmentes, és a férfi lakosság igen nagy része veszélyeztetett, a szűrés kiemelt fontosságú.
A PSA /Prosztata-Specifikus Antigén/ egy úgynevezett tumormarker, egy olyan anyag, amely akkor, ha a mennyisége a vérben egy bizonyos szintet meghalad jelzi azt, hogy prosztatarák áll fenn. Egy egyszerű vérvétel alkalmas tehát arra, hogy tünetmentes férfiakban található prosztatarákot felfedezzük.
Mivel a prosztata a végbélen keresztül ujjal elérhető és a prosztatarák legtöbbször a szerv külső részét érinti, az orvos az ujjával végzett egyszerű tapintással meg tudja ítélni a prosztata állományát. Abban az esetben, ha a prosztata kemény, érdes felszínű további vizsgálatok szükségesek.
Abban az esetben, ha a PSA vizsgálat, illetve a tapintás alapján a rosszindulatú daganat alapos gyanúja áll fenn, biopsziára van szükség. A mintavétel gyors és egyszerű, UH /ultrahang/ segítségével történik, pontos diagnózist tesz lehetővé.
A végbélen keresztül végzett UH vizsgálat, illetve az MRI alkalmasak a prosztatarák megítélésére.
A csontok izotópvizsgálata az esetlegesen fennálló csontáttétekre deríthet fényt.

Kezelés

Alapvetően a sebészi megoldás, illetve a besugárzás képezi a betegség terápiáját. Műtét során eltávolításra kerül a teljes prosztata, az o¬ndóhólyaggal és az o¬ndóvezeték egy részével együtt. Abban az esetben, ha a műtét a betegség korai stádiumában történik, az esetek nagy részében teljes gyógyulás érheto el. A műtéti módszer besugárzással egészíthető ki, ekkor gyógyulás még biztosabb.
A besugárzás önállóan is alkalmazható terápiás módszer. Akkor, ha a daganat áttétet nem ad, jó eredményekről számoltak be.
Idős korban alacsony stádiumú, kisméretű prosztatarák esetén, illetve akkor ha a beteg általános állapota miatt bármilyen beavatkozás fokozott kockázattal járna nem szükséges kezelést bevezetni, azonban ekkor fokozott ellenőrzés szükséges.
A terápia részét képezheti az, hogy bizonyos hormontartalmú gyógyszerekkel a férfi nemi hormonok /androgének/ szintjét a vérben csökkentik, ez szintén javulást eredményezhet. (forrás: OAN)

Tünetek

A vírussal történő találkozás után már egy nappal kifejlődnek a jellegzetes tünetek.
- fájdalmas nyelés
- torokfájdalom
- köhögés
- orrdugulás
- orrváladékozás
- fejfájás
- rossz közérzet
- hőemelkedés, láz
A betegség cseppfertőzéssel terjed. A kórokozók (vírusok) köhögéssel, ill. tüsszentéssel kerülnek a levegőbe, majd onnan belégzéssel jutnak a szervezetbe.

Kezelés
Egyszerű, szövődménymentes megfázás esetén gyógyszeres kezelésre nincs szükség. Az antibiotikumok vírusfertőzés estén hatástalanok, tehát alkalmazásuk nem szükséges. Magas láz esetén lázcsillapítókat lehet alkalmazni. Orrdugulás esetén az orr nyálkahártyáját összehúzó és ezáltal az orrlégzést javító orrspray vagy orrcsepp adása jöhet szóba. Erős torokfájdalom esetén fájdalomcsillapító hatású tabletták vannak forgalomban, melyeket lassan elszopogatva a fájdalom csökken. Megfázás esetén a dohányzást kerülni kell. Bizonyos óvintézkedések betartásával a vírusfertőzés esetleg elkerülhető. Ha megoldható kerüljük el a megfertőződött egyénnel való kontaktust. Amennyiben mégis kapcsolatba kerültünk egy fertőzött személlyel, gondosan mossunk kezet, kézmosás előtt ne érintsük meg az orrunkat vagy a szemünket és gyakran szellőztessünk. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A hólyag rosszindulatú daganata férfiakban közel 3-szor gyakrabban fordul elő, mint nőkben.
Az iparban használatos festékek és oldószerek, valamint a dohányzás egyértelműen kockázati tényezők.

Diagnózis

A vizelet laboratóriumi vizsgálata vér jelenlétét bizonyítja. A vörösvérsejtek mellett genny is megjelenhet. Előrehaladott esetben a daganat elfolyási akadályt képez, ami a vese működését rontja. Ez a folyamat a vese működését jelző laborértékekkel szintén nyomon követhető. A vérvesztés miatt vérszegénység alakulhat ki.
A hólyagból a vizelettel távozó sejtek vizsgálata daganatos sejteket mutathat.
Helyi érzéstelenítésben végzett endoszkópos vizsgálattal (cystoscopia) a hólyag nyálkahártyája megtekinthető. A vizsgálat során a húgycsövön keresztül a hólyagba egy endoszkópot vezetnek fel. Cystoscopia során szövettani mintavételre is mód nyílik.
Képalkotó eljárásokkal (ultrahang, CT, MRI) megállapítható a hólyagban található daganat nagysága, kiterjedése, a hólyag falának vastagsága, valamint az, hogy a daganat a környező szervekre ráterjed-e.
A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálata (urographia) szintén alkalmas lehet a daganat diagnosztizálására.

Kezelés

A hólyagrák kezelése műtéttel, kemoterápiával vagy besugárzással történik.
A daganat nagyságától és kiterjedésétől valamint attól függően, hogy mennyire terjedt rá a környező szervekre a műtét lehet egy húgycsövön keresztül végzett beavatkozás, de súlyos esetben a hólyag és a környező szervek ( férfiaknál a prosztata, ondóhólyag, nőknél a petefészkek, a méh, a méhnyak, és a hüvely egy része) eltávolítása is szóba jön. A környező nyirokcsomók szintén eltávolításra kerülnek.
A kemoterápia során daganatképződést gátló anyagot juttatnak a szervezetbe. Katéter segítségével helyi kezelésre is lehetőség nyílik. Műtétet követően a kemoterápia a daganat visszatérésének kockázatát csökkenti.
A sugárterápia lényege, hogy kb. 2 hónapon keresztül a hólyagra időszakonként visszatérően sugárzást bocsátanak.
Az előbbi terápiás módok természetesen egymással kombinálva is használatosak. (forrás: OAN)