Egészséges szem a különböző távolságban található tárgyakat alkalmazkodás útján élesen látja. Rövidlátás esetén a fénysugarak az ideghártya előtt (az üvegtestben), távollátás esetén az ideghártya mögött egyesülnek. Súlyos rövidlátás esetén csak az igen közeli tárgyak láthatók élesen, amíg súlyos távollátás esetén éppen fordítva, a távoli tárgyak láthatók.
A szemlencse lényeges tulajdonsága, hogy nagy víztartalmánál fogva rugalmas és mint törőközeg, a domborulatát változtatni képes (alkalmazkodás). Idősebb korban (45 éves kor felett) a szervezet víztartalmának csökkenésével a szemlencse rugalmassága csökken, ezért az alkalmazkodóképesség romlik. Ez az oka annak, hogy az egészséges szem idős korban távollátóvá válik, amíg a közellátó szem látásélessége javul.

A betegség okai

A rövidlátás leggyakoribb oka az, hogy a szem hosszabb a normálisnál, ezáltal az előbb leírtaknak megfelelően a fénysugarak találkozása, az éles kép kialakulása nem az ideghártyán, hanem az üvegtestben jön létre.
Felléphet rövidlátás akkor is, ha a szem törőközegei a normálisnál domborúbbak, ezáltal a fénysugarakat jobban megtörik.
A távollátás akkor jön létre, ha a szemtengely rövidnek bizonyul ahhoz, hogy az ideghártyán éles kép jöjjön létre. Létrejön akkor is, amikor a szem törőközegeinek a normálisnál kisebb domborulata miatt a fénysugarak kevésbé törnek meg. Távollátás esetén a szemlencse domborúságáért felelős izomrostok a lencse domborulatának növelésével próbálnak alkalmazkodni. Minél közelebb kell tekinteni, annál nagyobb alkalmazkodás szükséges.

Kezelés

Hagyományosan a rövidlátás konkáv lencsével, a távollátás kezelése konvex lencsével kezelhető. A szemüveg egy régóta bevált eszköz, azonban hátránya, hogy viselése gyakran kényelmetlen, sportoláskor, testmozgáskor zavaró, valamint a látótér a kontaktlencséhez képest lényegesen szűkebb.
Egyre elterjedtebb a kontaktlencsék viselése. A kontaktlencse egy olyan eszköz, amely közvetlenül a szemre helyezve, a szemet borító könnyfilmen mintegy úszva korrigálja a törési hibákat. Számos fajtájuk ismert, konzisztenciájuk szerint lehet lágy, félkemény, illetve kemény lencse. A kemény lencsék tartósabbak, karbantartásuk, tisztításuk könnyebb, azonban kevésbé kényelmes a viselésük, mint a lágy lencsékké. Forgalomban vannak olyan lencsék amelyek oxigén áteresztő képességüknél fogva akár napokon keresztül viselhetők. Egyszer használatos lencsék is hozzáférhetőek, azonban magas áruk miatt kevésbé elterjedtek. A kontaktlencsék gyakorlatilag tökéletes látást biztosítanak.
A kontaktlencse viselésének legsúlyosabb szövődménye a szaruhártya fekélyes elváltozása, amely súlyos esetben akár vakságot is okozhat. A szaruhártyafekély a rossz vérellátás következtében jön létre. Nem megfelelő sterilitási viszonyok esetén, akkor ha a lencsét éjszakára nem távolítják el a fertőzés kockázata is megnő. Abban az esetben, ha a kontaktlencse viselése közben a szem begyullad (kötőhártyagyulladás) a lencsét azonnal el kell távolítani!
A súlyos rövidlátás kezelésére számos műtéti eljárás is ismert. A műtét során az egyik módszer az, hogy orvosi laser-rel a szaruhártya görbületét megváltoztatják (excimer laser kezelés), így érik el azt, hogy a fénysugarak az ideghártyán találkozzanak.
Az utóbbi években igen jó eredményekről számolnak be. (forrás: OAN)

A fertőzés különösen a nedves és fénynek kevésbé kitett helyeken fordul elő, leggyakoribb a lábujjak között, a kezeken is sokszor találkozhatunk vele. Kezdetben lényeges panasz nincs, később a lábujjak közötti bőrterület berepedezik, „felázik", viszketés, égo-csípő érzés alakul ki. Kezeletlen esetben a fertőzés a lábujjak közti bőrterületről átterjed a láb más részeire és a körmökre is. Ekkor a körmök megvastagodnak, a körömágyról elemelkednek majd sárgásan elszíneződnek. A fertőzés jellemzően közös fürdők útján terjed, de adott esetben más által viselt lábbelik is a fertőzés forrásaként szerepelnek. A szervezet védekező rendszerének (immunrendszer) legyengülése a gombás fertőzés kialakulásának valószínűségét és annak súlyosságát fokozza. Közismert, hogy a cukorbetegek a gombás fertőzésekre hajlamosabbak. A fertőzés a hajas fejbőrön és a szőrzeten is megjelenhet. Ekkor a fejbőrön kopasz, kerek foltok alakulnak ki és a hajszálak letöredeznek. A bőrön egyébként bárhol előfordulhat gombásodás, a bőrön ekkor éles szélű, kerek, viszkető elváltozások jelennek meg. A fertőzés érintheti a nyelvet és a száj nyálkahártyáját is, ezt a betegséget szájpenésznek nevezik.

Diagnózis

A betegség felismerése szakember számára általában nem okoz gondot. A kezelés megválasztásához azonban az esetek egy részében szükséges a gomba fajtájának pontos meghatározása. Ehhez laboratóriumi eszközök állnak rendelkezésre.

Kezelés

A gombás fertőzéssel kapcsolatban a megelőzésnek kiemelkedő jelentősége van. A közös fürdők használata során papucsot kell használni, a fürdés (tisztálkodás) után a bőrt mindenhol (a lábujjak között is!) szárazra kell törölni, gombásodásra való hajlam esetén ajánlatos a lábakat gombaellenes hintőporral beszórni. Kerülni kell azt, hogy mások által használt cipőt hordjunk, ha valamilyen okból ez mégis szükséges, akkor azt a viselés előtt formalinnal fertőtleníteni kell. Ajánlatos laza, kényelmes alsóneműt viselni. A zokni anyaga legyen pamut, ami a nedvességet fel tudja szívni. A láb fokozott izzadása esetén akár naponta többször zoknit kell váltani, lehetőség szerint jó minőségű bőrcipőt ajánlatos viselni. Fokozott verítékezés esetén hintőporokat kell alkalmazni, mind a láb, mind az összefekvo bőrterületek esetében. A bőrgombásodás egyébként külsőleg (krémek, oldatok, habok, samponok) és belsőleg (tabletták, injekció) is kezelhető. Néhány hetes kezelést követően a fertőzés gyógyul, azonban gyakran visszatér, idültté válik. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

A fertőzés leggyakrabban úgynevezett felszálló fertőzés, ami azt jelenti, hogy a húgycsövön keresztül kórokozók kerülnek a hólyagba ahol megtelepednek és gyulladást hoznak létre. A betegség sokkal gyakoribb nőkben, melynek valószínű oka az, hogy a nők húgycsöve sokkalta rövidebb, mint a férfiaké, ezért a kórokozók könnyebben feljutnak a hólyagba. A hüvelynyálkahártyán egyébként egészséges nőkben jellegzetes baktériumflóra található, melynek a megváltozása -akár spermicid vagy egyéb krémek miatt- fokozza a hólyaghurut kockázatát. Fiatal nőkben a fertőzés gyakran közösülés után lép fel.
A fertőzés leggyakrabban bakteriális, de vírusfertőzések is előfordulhatnak.
A baktériumok között a leggyakoribbak a bélbaktériumok, amely a szövődménymentes fertőzések kb. 90%-ért felelősek.

Tünetek

Leggyakoribb a vizeléskor jelentkező csípő-maró fájdalom, hólyagtáji fájdalom, majd állandó, kínzó vizelési inger, az inger hatására alig néhány csepp ürül. A vizelet gyakran zavaros vagy véres. Láz az esetek döntő többségében nincs.

Vizsgálatok

Laboratóriumi vizsgálattal genny, baktériumok, vagy vér mutatható ki. A vizeletben található baktériumok tenyésztésével megállapítható a baktérium fajtája, valamint az is, hogy milyen antibiotikum hatásos a baktérium elpusztítására. Képalkotó eljárások /ultrahang, röntgen, hólyagtükrözés/ szövődmények esetén jönnek szóba.

Kezelés

Nőknél az enyhe panaszokkal járó, szövődménymentes hólyaghurut 2-3 napos antibiotikus kúrával meggyógyítható.
Férfiaknál enyhe hólyaghurut ritkán fordul elő, ezért részletes urológiai vizsgálat szükséges az esetlegesen fennálló, a gyulladást elősegítő tényezők /prosztatabetegségek, hólyagkő, hólyagrák stb./ tisztázására.
Fájdalomcsillapítók, meleg ülőfürdők, a hólyagtáj meleg borogatása a gyógyszeres kezelést hasznosan kiegészítik. Sok folyadék fogyasztása szükséges, kerülendők azonban azok az élelmiszerek, amelyek a hólyag nyálkahártyáját irritálhatják /alkohol, fűszerek/.
Súlyos, szövődményes esetekben hosszas, 3-4 hetes antibiotikus kezelés jön szóba. Gyakran visszatérő szövődménymentes esetekben megelőző antibiotikus terápia lehet szükséges. Nőknél abban az esetben, ha egy évben több, mint 3 alkalommal lép fel hólyaghurut, közösülés előtt egyetlen tabletta bevételét javasolják. Természetesen ebben az esetben is részletes urológiai vizsgálat szükséges a gyulladást elősegítő tényezők felderítésére.

Szövődmények

A hólyagot érintő bakteriális fertőzés a húgyvezetéken keresztül felszállva, vesemedence-gyulladást okozhat.
A fertőzés a környező kismedencei szervekre is ráterjedhet, prosztatagyulladás alakulhat ki. (forrás: OAN)

A veseköveknek különböző típusaik vannak. Gyakoriság szerint ezek a kövek a következők: kalcium-oxalát (85%), kalcium-foszfát, struvit, húgysav, és cisztinkő. A kövek állagukat tekintve különböznek, az oxalátkövek és húgysavkövek kemények, a foszfátkövek lágyak, az oxalátkövek tüskés, dudoros felszínűek. Lehetnek egészen kisméretűek (vizelethomok), de akár az egész vesemedencét is kitölthetik (korallkő).

Előfordulás

A népesség 5 %-a érintett, a férfiak, közel 3-szor gyakrabban betegednek meg, mint a nők. A vesekövesség leginkább a 40 és a 60 év közötti lakosságot érinti.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényező

Mivel a kőképződés a sók kicsapódása következtében jön létre, minden olyan folyamat, ami a vizeletben található kőképző anyagok (sók) sűrűségének növekedéséhez vezet, a vesekő kialakulásának valószínűségét növeli. Bizonyos anyagcsere-betegségek (pl. a köszvény) a sók felszaporodásával járnak (pl. húgysav) és ennek megfelelően kő (pl. urátkő) alakul ki.
Kalcium-oxalát tartalmú kövek kialakulásában a vér fokozott kalciumtartalma játszik szerepet.
A vesét érintő gyulladás következtében véralvadék, gyulladt és levált hámsejtek, baktériumok a kőképződést szintén elősegítik.
A vizelet pangása (pl. prosztata-megnagyobbodás következtében) szintén kőképződést elősegítő tényező. Húgyúti fertőzések is növelik a kőképződés kockázatát.
Étrendi tényezőknek lényeges szerepük lehet a kövek kialakulásában. Vonatkozik ez elsősorban a húgysavkövekre, azonban kalcium oxaláttartalmú kövek kialakulásának valószínűségét is csökkenti a kisebb kalcium, illetve oxalátbevitel.
Úgy tűnik, hogy az anyagi jólét kedvez a vesekövek kialakulásának, a fokozott fehérjebevitel, az ülő munka, mozgásszegény életmód növelik a kő kialakulásának kockázatát, fejlettebb államokban ezért a betegség gyakoribb, mint a fejlődő országokban. A nagy nedvességtartalmú és meleg levegő szintén szerepet játszanak.
Végül genetikai tényezők is lényegesek, egyenesági rokonok között a kőképződés halmozódhat.

Tünetek

A panaszok oka leggyakrabban az, hogy a kő vesemedence, illetve a húgyvezeték nyálkahártyáját felsérti, károsítja, másrészt pangás léphet fel, és a pangó vizelet miatt fertőzés alakulhat ki. A panaszok függenek a kövek nagyságától, a kisebb kövekre jellemző. hogy a vesemedencéből a húgyvezetékbe lejuthatnak és veseköves rohamot válthatnak ki.
A fájdalom hirtelen lép fel és a húgyvezeték mentén a hólyagba a combok belső felszíne, illetve a nemi szervek (nőknél a szeméremajkak, férfiaknál a herék) irányába sugározhat, hidegrázás, émelygés, hányás, gyakori, fájdalmas vizelési inger alakulhat ki. A tünetekkel egyidejűleg a bél mozgása reflektorikus úton leállhat, amely a panaszok csökkenésével megszűnik. Vérvizelés akkor alakul ki, amikor a kő a húgyutak nyálkahártyáját sérti, ez az esetek nagy részében megtörténik, és a vér a vizeletből laboratóriumi eszközökkel kimutatható, az esetek 30 %-ban szabad szemmel is látható.
Szerencsés esetben a kövek spontán távoznak, ekkor azokat laboratóriumi elemzésnek kell alávetni, ugyanis a kő anyaga alapján a megelőzés célzottan alkalmazható.

Diagnózis

A panaszok alapján a diagnózis legtöbbször nem okoz gondot. A vizelet laboratóriumi vizsgálata során megállapítható annak fehérje-, vörösvérsejt-, és fehérvérsejt-tartalma, vegyhatása, valamint fajsúlya. Megállapítható ezenkívül a vizelettel ürített húgysav-, kalcium-, oxalát-, és foszfátmennyiség is.
A vér laboratóriumi vizsgálatával meg lehet határozni a vérben található kalcium-, és húgysav mennyiségét, valamint a vese működése is megállapítható. Fertőzés esetén fehérvérsejt-szaporulat tapasztalható.
Képalkotó eljárásokkal (veseröntgen, hasi ultrahang) megállapítható a vese nagysága, kő jelenléte és az esetleges pangás. A húgyutak kontrasztanyagos vizsgálatával (urographia) azok megfesthetők, így az elváltozások pontosan megállapíthatók.

Kezelés

A veseköves rohamot görcsoldókkal, valamint erős fájdalomcsillapítókkal kell kezelni. Erős fájdalom esetén kábító fájdalomcsillapító alkalmazása is szóba jön.
Húgysavkövek esetén a vizelet vegyhatásának lúgos irányba történő eltolásával, fehérjeszegény diétával, valamint bő folyadékfogyasztással a kövek feloldódására lehet számítani.
Néhány évvel-évtizeddel ezelőtt a kövek eltávolítására kizárólag műtéti úton volt lehetőség. Napjainkban első ízben meg kell próbálkozni a kövek szétaprításával. Az eljárás lökéshullám elvén alapszik, a kő helyzetének pontos meghatározását követően azok szétzúzhatók. Ezt az eljárást nevezik extracorporális lökéshullám lithotripsia-nak (ESWL). A kezelés az esetek kb. 85%-ban sikerrel jár.
Ha a vesekő a húgyvezetékbe jutott, meg kell próbálkozni a kő kihajtásával. Ebben az esetben bő folyadékfogyasztás, sok mozgás (lépcsőn ugrálás), görcsoldók alkalmazása javasolt. A korábban tárgyalt ESWL a vesemedence közelében fekvő kövek zúzására lehet alkalmas.
Endoszkópos úton a kő hurokkal vagy egy speciális fogóval lehúzható lehet. Ha a felsorolt lehetőségek ellenére a követ nem sikerül eltávolítani, nyílt műtét szükséges. A húgyvezetékben elhelyezkedő kövek több, mint fele spontán távozik.
A vesekövesség krónikus betegség. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek veseköve van vagy volt, újabb kő kialakulására lehet számítani. A megelőzés alapja az, hogy kő képződését meg kell gátolni. Függetlenül attól, hogy a követ milyen anyag alkotja, a bő folyadékfogyasztás kimagasló jelentőségű. Az állati fehérjék fogyasztását csökkenteni kell, kerülni kell az ételek túlzott sózását is. Abban az esetben, ha a kő spontán vagy mesterséges távozását követően az anyagát kielemezték, a kezelést módosítani kell. Oxaláttartalmú kövek esetén az oxalátban gazdag táplálékok bevitelét (sóska, spenót, zöld növények) csökkenteni kell.
Kalcium- és foszfátkövek esetén ki kell zárni azt, hogy az elváltozás hátterében belső elválasztású mirigy zavara (mellékpajzsmirigy fokozott működése) áll-e. A legújabb kutatások szerint kalciumtartalmú kövek esetén a kalciumbevitel csökkentése nem ajánlott. A kalciumtartalmú táplálékok pl. a tejtermékek.
Abban az esetben, ha a kövek visszatérő húgyúti fertőzések következtében jöttek létre, a fertőzés antibiotikus kezelése szükséges. (forrás: OAN)

Szénhidrátgazdagság

A máj egyik alapvető feladata a táplálék szénhidrátjainak átalakítása, raktározása, valamint a kívánatos vércukorszint fenntartása. Ha romlik e szerv állapota, az említett működései károsodnak, ezért raktárnak a feltöltéséhez többletszénhidrát felvételére van szükség. Ehhez testtömegkilogrammonként átlagosan napi 6-8 g szénhidrát kell; ez egy 70 kg-os ember esetében 400-500 g-nak felel meg. Naponta négyszer-ötször érdemes gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztani gyümölcsök, gyümölcslevek, limonádé, tea, tejes italok, tészták formájában. Fontos szénhidrátforrás a burgonya, a rizs és a zöldségek is.
A gyakori emésztési problémák, puffadás és teltségérzés miatt durva rostokat, illetve illóolajokat tartalmazó hüvelyeseket és káposztaféléket nem ajánlatos enni, de ez az egyéni tűrőképességtől is függ.

Fehérjegazdagság

A májnak — mint említettük — a fehérje-anyagcserében is fontos szerepe van. A fehérjék nélkülözhetetlenek a szervezet egészséges működéséhez. Testtömegkilogrammra számítva átlagosan napi 0,8-1,5 g fehérjére van szükségünk (ez egy 70 kg-os ember esetében 60-100 g-nak felel meg), ám ezt nagyban befolyásolja a máj állapota. Ajánlott fehérjeforrások a sovány húsok, a tej, a tejtermékek és a tojásfehérje.
Idült májbetegségek esetén az esetlegesen kialakuló idegrendszeri tünetek észlelése esetén azonnal meg kell szorítani a fehérjebevitelt (max. 40 g/nap). Ilyenkor a húsok kiszorulnak a fehérjeforrások közül, s a hangsúly a tejre, a tejtermékekre és a növényi fehérjeforrásokra kerül. A tej és a tejtermékek különösen előnyösek májvédő aminosav-tartalmuk miatt (metionin és cisztein). A viszonylag nagy fehérjeigény kielégítéséhez kiegészítésként csak fehérjét tartalmazó készítmények is felhasználhatók. Az ételekhez kevert Protifar 90 mellékíz nélkül fedezi a megnövekedett szükségletet.

Zsírszegénység

A túlzott zsírfogyasztás hátrányosan befolyásolja a betegség lefolyását és a gyógyulást. Az ajánlott bevitel 0,8-1 g legyen testtömegkilogrammonként (ez egy 70 kg-os ember esetében 60-80 g-nak felel meg), javarészt növényi olaj formájában.

Vitamingazdagság

A szénhidrátbevitellel együtt a B1-vitaminfogyasztást is növelni kell (gabonafélék, húsok stb. formájában). Ezen kívül szükség lehet az A-, a K- és az E-vitamin pótlására is. Legmegfelelőbb a multivitaminnal való kiegészítés. 1 doboz Nutridrinkkel a napi vitaminszükséglet 25% - a fedezhető.

Hogyan készüljenek az ételek?
Kerüljenek előtérbe a zsírszegény és pörzsanyagmentes ételkészítési eljárások: a párolás, a főzés, valamint a sütőzacskóban, a római tálban és az alufóliában való sütés. Lehetőleg ne egyen a beteg zsírban vagy olajban, pirított hagymával és fűszerpaprikával készülő ételeket (pörköltöket). Sűrítésnek a habarás, száraz rántás, a hintés és a diétás rántás ajánlott.