Ennek magyarázata az, hogy a máj felelős a szervezet méregtelenítéséért, tehát az alkohol lebontásában központi szerepet játszik. A közép-kelet Európai országokban, így Magyarországon is az alkoholos eredetű májbetegség a halálozás egyik fő oka.

Az elfogyasztott alkohol mennyisége a betegség súlyosságával csak részben mutat összefüggést. A nem, az örökletes tényezők és az alkohol minősége befolyásolják azt, hogy a máj milyen mértékben károsodik. Az alkoholt lebontó enzim az úgynevezett alkohol-dehidrogenáz nőkben alacsonyabb mennyiségben van jelen, ezért azonos mennyiségű alkohol nőkre károsabb hatást fejt ki. Az enzim mennyisége a keleti rasszokban szintén kevesebb. A rossz minőségű, pancsolt kannás borok olyan adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek a májkárosodást szintén elősegítik.
A rendszeres (napi) alkoholfogyasztás összehasonlítva az alkalmi fogyasztással lényegesen nagyobb kockázattal jár.

A betegség súlyosságtól függően alapvetően három stádiumba osztható.
1. Zsírmáj esetén a májsejtjeiben zsírlerakódás alakul ki a máj megnagyobbodik, az alkohol elhagyására ez a stádium még visszafordítható.
2. Alkoholos májgyulladás esetén a máj állománya begyullad, akár életet fenyegető állapot is kialakulhat, azonban az alkohol teljes elhagyásával a folyamat még szintén visszafordítható.
3. Cirrózis (májzsugorodás) esetén a máj állománya kötőszövetesen visszafordíthatatlanul átépül, a máj súlyosan károsodik, méregtelenítő és egyéb funkcióját ellátni már nem képes. A cirrózis halálos betegség.

Tünetek

Súlyos májcirrózis esetén a máj kemény tapintatú, éles szélű, a hasüregben szabad víz jelenik meg (hasvízkór). A hasüregben akár 10-15 liter folyadék is felszaporodhat. A bőr és a nyálkahártyák valamint a szem ínhártyája sárgásan elszíneződik. A bőrön pók, illetve csillag alakú értágulatok jelennek meg. A beteg étvágytalan, súlyos esetben a tudatállapot is romlik, kézremegés, zavartság, aluszékonyság, majd kóma lép fel. A máj kötőszövetes átépülése miatt a májvénákban a vérnyomás nő, emiatt a vénák kitágulnak és megrepedhetnek. Abban az esetben, ha a vénafal megrepedése a nyelőcsőben következik be, vérhányás lép fel, nemritkán halálhoz vezetve.

Kezelés

Az alkoholos májbetegség harmadik stádiuma a cirrózis visszafordíthatatlan, azonban a tünetek csillapíthatók. Bár az alkohol elhagyása a folyamatot nem fordítja vissza, mégis a túlélésre kedvező hatással van. Hasvízkór esetén megfelelő vízhajtók adásával a hasüregi szabad folyadék mennyisége csökken, gyógyszerre nem reagáló esetben hascsapolás szükséges. Hascsapolás során egy tűt szúrnak a hasba, o¬nnan a folyadékot leeresztik. Abban az esetben, ha a hasi szabad folyadék a vízhajtók, illetve a hascsapolás ellenére újra termelődik speciális műtéti eljárással a hasvizet az úgynevezett nagy combvénába vezetésére van lehetőség. A nyelőcső alsó harmadában található vénák megrepedése esetén, a beteg orrán keresztül egy ballonos szondát vezetnek a nyelőcsőbe, melynek felfújásával a vérzést tamponálni lehet. Szükség esetén úgynevezett endoszkópos szkleroterápia végzendő, amely során a vérzést egy speciális folyadéknak a nyelőcsői vénák falába való injektálásával állítják el. Az úgynevezett bétareceptor blokkolók a vénákban a nyomást csökkentik, ezáltal kiegészítik a terápiát. A vénákban uralkodó nyomás csökkentésére bizonyos speciális műtéti eljárások is ismertek. Végső esetben -6 hónapi teljes alkohol elhagyás után- májátültetésre nyílhat lehetőség. A transzplantáció (szervátültetés) további feltétele, hogy egyéb szervkárosodás ne álljon fenn. (forrás: OAN)

Habár a köztudatban sok hiedelem él a cukorbeteg étrendjét illetően, a táplálkozási szakemberek egyetértenek abban, hogy a helyes diéta alig tér el az egészséges embernek javasolt étrendtől. Ha a beteg az orvos vagy a dietetikus által megadott szempontok figyelembevételével étkezik – akár az egész családjával együtt –, sokat tesz egészségi állapotának megőrzéséért vagy javításáért.
A cukorbeteg diétájának az a célja, hogy a páciens testtömege és tápláltsági állapota ideális legyen, a vércukorértéke minél közelebb legyen a rendes tartományhoz, s megelőzze, illetve késleltesse a szövődmények kialakulását.

A cukorbeteg étrendjének legfontosabb szempontjai

Az étrend minőségileg és mennyiségileg egyénre szabott legyen. Ez azt jelenti, hogy az étrendnek összhangban kell lennie a diabéteszes beteg gyógyszereivel, a testi terhelés típusával (munkavégzéssel, sportolással stb.) és mértékével, s mindazzal, ami az egészségével kapcsolatban van. Ideális testtömeg esetén az 1–2. táblázat segítségével könnyen kiszámítható, hogy milyen energiatartalmú étrendre van a betegnek szüksége. Akinek ellenben a testtömegét csökkentenie kell – mert az anyagcsere-állapota ezt kívánja meg –, az a táblázatban megadottnál 20–30 %-kal kevesebb energiát vegyen fel.

A felnőttek energiaszükséglete különböző testi tevékenység esetén a testmagasság függvényében

Férfiak

Testmagasság


cm


160


164


168


172


176


180


184


188

Energiaigény ágynyugalomban


kJ kcal


5880 1400


6090 1450


6300 1500


6510 1550


6930 1650


7140 1700


7560 1800


7770 1850

Energiaigény könnyű munka esetén


kJ kcal


7770 1850


7980 1900


8400 2000


8820 2100


9240 2200


9660 2300


10080 2400


10500 2500

Energiaigény közepes munka esetén


kJ kcal


9660 2300


10080 2400


10500 2500


10920 2600


11340 2700


11970 2850


12600 3000


13020 3100

Energiaigény nehéz munka esetén


kJ kcal


11550 2750


12180 2900


12600 3000


13230 3150


13650 3250


14280 3400


14910 3550


15540 3700

Nők

Testmagasság


cm


150


154


158


162


166


170


174


178

Energiaigény ágynyugalomban


kJ kcal


4830 1150


5040 1200


5250 1250


5460 1300


5670 1350


6090 1450


6300 1500


6510 1550

Energiaigény könnyű munka esetén


kJ kcal


6300 1500


6720 1600


6930 1650


7310 1750


7770 1850


7980 1900


8400 2000


8820 2100

Energiaigény közepes munka esetén


kJ kcal


7980 1900


8400 2000


8610 2050


9030 2150


9450 2250


10080 2400


10500 2500


10920 2600

Energiaigény nehéz munka esetén


kJ kcal


9450 2250


9870 2350


10500 2500


10920 2600


11340 2700


11970 2850


12600 3000


13230 3150

Az étrend összetétele: A táplálékkal felvett energia 15–20 %-ának fehérjéből, 30 %-ának zsiradékból, míg 50–55 %-ának szénhidrátból kell származnia. Ha ezek a kedvező arányok eltolódnak például a fehérjék vagy a zsírok javára, megnőhet bizonyos betegségek (elhízás, érrendszeri betegségek stb.) kockázata. Minthogy az energiaszükséglet egyénenként különböző, s igen tág határok között változhat, célszerű a diéta szénhidráttartalmát ennek megfelelően meghatározni.
Nézzünk erre egy példát! Tekintettel arra, hogy 1 g szénhidrát elégetésekor 4 kcal energia termelődik, ha az orvos vagy a dietetikus 2200 kcal-os napi étrendet ír elő, s ennek a felét szénhidráttal kell fedezni, akkor (1100/4 = 275) az ajánlott szénhidrátfogyasztás 275 g.

A különböző energiatartalmú étrendekhez tartozó szénhidrátmennyiségek

Energia


Szénhidrát

kJ


Kcal


g

4200


1000


125

5900


1400


175

7600


1800


225

9200


2200


275

10 900


2600


325

12 600


3000


375

Mindig a megfelelő időben és elosztásban kell étkezni.

Az egész napra szánt tápanyagmennyiséget célszerű öt-hat alkalomra elosztani. A kétszerre-háromszorra megevett nagyobb mennyiségű étel ugyanis megterheli az emésztőrendszert és a vérkeringést. A ritka étkezés azonban azért sem ajánlott, mert nem tartható fenn vele az állandó vércukorszint. A rendszertelen étkezések okozta vércukor-ingadozás inzulinnal és a legújabb gyógyszerekkel sem szüntethető meg. Ugyanakkor a meghatározott energiatartalmú, változatos összetételű étrend, valamint a rendszeres étkezés az emberek javarészének állandóvá teszi a testtömegét, javítja a közérzetét, s az összes fontos vitamint és ásványi sót is bejuttatja a szervezetébe. Egészséges élelmiszereket válasszunk! Erre később (a vitaminok és ásványi anyagok, valamint a növényi rostok címszó alatt) még visszatérünk. Fontos, hogy ételeinket mindig az évszaknak megfelelő rostdús zöldség- és gyümölcsfélékkel tegyük teljessé. Kerüljük az élvezeti szerek (alkohol és kávé) fogyasztását, s éljünk a korszerű ételkészítési eljárások (párolás, grillezés stb.) adta lehetőségekkel.

Energiát adó tápanyagok

Szénhidrátok (cukrok, keményítők)
Aszerint, hogy milyen mértékben növelik a vércukorszintet, az élelmiszerek három kategóriába sorolhatók. Szokásos mennyiségben szabadon fogyasztható az összes zöldség- és főzelékféle. Mérve fogyasztható a liszt és a belőle készült ételek (pékáruk, tésztafélék), a rizs, a szójaliszt és a felhasználásukkal készült töltelékáruk, a burgonya, a kukorica, a zöldborsó, a sütőtök, a sárgarépa, a szárazbab, a lencse, a tej, a joghurt, a friss gyümölcsök és a gyümölcslevek. Kerülendő viszont a répacukor (kristálycukor, porcukor), a malátacukor, a méz és mindenféle cukorral készült üdítőital, sütemény és étel.

Fehérjék
Az állati eredetű, úgynevezett teljes értékű fehérjék a következők: húsok, húskészítmények, halak, tejtermékek és tojás. Célszerű a fehérjeszükséglet felét ezekből fedezni, mivel szervezetünk felépítéséhez nélkülözhetetlen alkotórészeket tartalmaznak. Növényi eredetű fehérjeforrás a liszt, a rizs, a szárazhüvelyesek, a szója és az olajos magvak.

Zsírok
Növényi vagy állati eredetűek lehetnek. Az a legmegfelelőbb, ha fele-fele arányban fordulnak elő ételeinkben. Mivel a húsokkal és a tejtermékekkel tetemes mennyiségű állati zsiradékok veszünk magunkhoz, az ételkészítéshez inkább növényi olajat használjunk. Helyénvaló, ha kevés zsiradékot igénylő konyhatechnikai eljárásokat (főzést, kuktában főzést, párolást, grillezést, fóliában sütést) alkalmazunk.

Vitaminok és ásványi anyagok
Energiát nem tartalmazó vegyi anyagok, amelyeknek a jelenléte nélkülözhetetlen az életfolyamatok egészséges menetéhez. Rendszeres, változatos táplálkozás esetén ritkán alakul ki hiányállapot. Zöldség- és gabonafélékkel, gyümölcsökkel, májjal és húsfélékkel kielégíthető a szervezet vitamin- és ásványianyag-igénye. Étvágytalanság, hányás és fogyás felléptekor nemcsak a vitaminok és az ásványi anyagok, hanem a tápanyagok pótlására is. oda kell figyelni. Erre a célra kiválóan alkalmas a Nutrison powder, amely teljes értékű, vitaminozott tápszer. Szénhidráttartalmának beszámításával könnyen pótolhatjuk az esetleges tápanyag- és vitaminhiányt.

Növényi rostok
Az élelmiszerekben levő növényi rostok nem emésztődnek meg és nem szívódnak fel. Java részük elősegíti a vércukor- és a vérzsírszint csökkenését. A szárazbab, a borsó, a friss saláták és zöldségek, a nagy korpatartalmú lisztek, a barna rizs és a belőlük készült ételek sok növényi rostot tartalmaznak.

Mesterséges édesítőszerek

Energia nélküliek, s nem növelik a vércukorszintet. Folyadék, por és tabletta formában vannak forgalomban. Ilyen például a Sacharin, az Aspartam, a Polisett, a Süssli, a Poli-Sweet, a Vital és a Canderel.

Cukorhelyettesítő anyagok. Ezekre a készítményekre akkor van szükség, ha nemcsak édes ízűvé akarjuk tenni az ételt, hanem a cukor térfogatát is pótolni kívánjuk. Jellemzőjük, hogy energiát tartalmaznak, s növelik a vércukorszintet, még ha jóval kevésbé is, mint a cukor. Napi ötven grammnál kevesebb fogyasztható belőlük, s adagjukat be kell számolni az előírt szénhidrátmennyiségbe. Ilyen édesítőszer a Glukonon, a Pea Diät, a szorbit és a fruktóz.

Néhány jó tanács

Diétájának összeállításához kérjen tanácsot dietetikusától és/vagy kezelőorvosától, hogy az egyénre szabott legyen!
Az étrendi utasításokat pontosan tartsa be!
Rendszeresen eddze magát, de csak annyira, hogy örömét lelje benne!
Jegyezze fel az orvos rendelte gyógyszerek nevét és adagját, s ismerje meg a hatásukat!
Rendszeresen ellenőrizze vércukor- és vizeletcukor-értékét!
Ne igyon szeszes italt, s ne dohányozzon!
Mindig tartson magánál szőlőcukor-tablettát vagy kockacukrot!

A klinikai tápszerek szerepe a cukorbeteg diétájában

Az ételekbe kevert vagy italnak elkészített Nutrison powder kiegészíti, gazdagítja a sovány, leromlott beteg étrendjét. Szondatáplás céljára a Nutrison standard, a Nutrison Energy Plus és a Nutrison Multi Fibre tápszerek alkalmasak.

Definíció/diagnózis

Az elhízáson a szervezet zsírtartalmának kóros megnövekedését értjük. Annak a megállapítására, hogy az elhízás milyen mértékű, számos eljárás van használatban. Ezek közül a legfontosabb az úgynevezett testtömegindex (Body Mass Index: BMI; nemre korrigált kalkulátor elérhető a főlapról), amely egy egyszerű számításon alapszik. Ha elosztjuk a kilogramban mért testsúlyunkat a méterben mért testmagasságunk négyzetével, egy hányadost kapunk (kg/m2). Ha ez a szám 20 és 25 között van, akkor normális alkattal állunk szemben, ha 25 és 30 közé esik, akkor az egyén túlsúlyos, ha pedig 30 feletti eredményt kapunk akkor elhízottnak számít. A derékkörfogat a hasi zsírszövet megítélésére szolgál. Férfiaknál 102 cm, nőknél 88 cm az elfogadható felső határ. A derék-csípő hányadost megkapjuk, ha a derékkörfogatot elosztjuk a csípőkörfogattal. Férfiaknál 0,9 alatti, nőknél 0,8 alatti értékek elfogadhatóak. A bőrredővastagság szintén objektív vizsgálati módszer az elhízás megítélésére, azonban jellemzően kórházi körülmények között használatos. A túlsúly nem feltétlenül jelenti a szervezet zsírtartalmának megnövekedését, gyakran előfordul erősebb csontozat vagy tömegesebb izomzat mellett, hogy kóros BMI értéket találunk a test alacsony zsírtartalma ellenére. A zsírszövet eloszlásától függően beszélünk alma formájú illetve körte formájú elhízásról. áAz alma formájú elhízás leginkább férfiakra jellemző, ebben az esetben a zsírszövet a hason illetve a hasi zsigerek körül található. A körte formájú elhízás a nőknél gyakoribb, ekkor a zsírszövet döntően a csípőtájon, a combok területén helyezkedik el. kétfajta elhízástípus különböző betegségekre hajlamosít. Az alma típusú elhízás és a magas vérnyomás, a cukorbetegség, magas vérzsírszint, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések kapcsolata egyértelmű. A körte típusú elhízás elsősorban ízületi bántalmakat okoz.

A betegség kialakulását segítő tényezők

A túlsúly, illetve az elhízás kialakulásában számos tényező vesz részt. Az elhízott vagy túlsúlyos egyén vizsgálatát biológiai, környezeti, magatartási szempontból kell elkezdenünk. Az ember testsúlygyarapodását illetve csökkenését alapvetően az határozza meg, hogy a bevitt, illetve az elhasznált energia hogyan aránylik egymáshoz. Ez az úgynevezett energiamérleg, amely akkor pozitív, ha az egyensúly a bevitt energia javára tolódik el, ekkor zsírraktárak képződnek. A fokozott fizikai aktivitás növeli az elhasznált energia mennyiségét. A magas szénhidrát- és zsírtartalmú ételek túlzott fogyasztása a túlzott kalóriabevitel révén az elhízás vezető hátterét képezi. Tagadhatatlan, hogy bizonyos genetikai tényezők is szerepet játszanak az elhízás kialakulásában. Egyenesági rokonok között a hasonló alkatúak előfordulása gyakoribb, bár környezeti tényezők is szerepet játszanak. Bizonyos betegségek pl. Cushing kór vagy az ún. Stein-Leventhal szindróma szintén elhízással járnak.

Az elhízás szövődményei

A felsorolt betegségek lényegesen gyakrabban fordulnak elő elhízott egyénekben:

- magas vérnyomás

- magas koleszterin- és vérzsírszint

- cukorbetegség

- szívkoszorúérbetegség

- szívelégtelenség

- agyvérzés

- epekövesség

- ízületi megbetegedések

- visszérbetegségek

- alvászavar

- egyes rosszindulatú daganatok: méhrák, emlőrák, prosztatarák, vastagbélrák, epehólyagrák, veserák

- menstruációs zavarok, a peteérés zavara

- vesekő

- önértékelési zavarok, depresszió

Mindezek egyértelműen élettartamcsökkenéshez vezetnek.

Kezelés

A kezelés alapját a diéta és a testmozgás képezi. Számos jól bevált fogyókúrás módszert leírtak már, ennek ellenére szomorú tapasztalat, hogy a kezdeti fogyás után a fogyókúrázók kb. 80%-a visszanyeri a diéta előtti testsúlyát. A cél tehát nem a gyors fogyás, hanem ellenkezőleg a viszonylag lassan leadott kilók után a testsúly tartása. Általában azt mondhatjuk, hogy heti fél kilogrammnál nagyobb testsúlycsökkenés már káros. Ekkor már nemcsak a zsírok, hanem a szervezet saját fehérjéi, így az izomzat fehérjéi is bomlanak, ezáltal az izomtömeg csökken. A fogyókúra kezdetén a súlycsökkenés látványosabb, ekkor az első 2-3 hétben az 5 kg-os fogyás sem ritka a kezdeti folyadékvesztés miatt. Ez a tendencia később csökken, a fogyás ezután lassabbá válik. Fontos megértenünk, hogy ez nem azért van, mert nem tartjuk szigorúan a fogyókúrát, hanem ez egy természetes folyamat. A diéta eredményes módja az, ha a korábban fogyasztott táplálékhoz képest átlagban naponta 500-700 kcal-val kevesebbet viszünk be. A kalóriamegvonás történhet úgy, hogy kerüljük a szénhidrátban és zsírban gazdag élelmiszereket, több zöldséget, ill. alacsony cukortartalmú gyümölcsöt fogyasztunk.

- Térjünk át a mesterséges édesítőszerekre! Számos jó minőségű, a cukrot kiválóan helyettesítő készítmény van forgalomban.

- A legtöbb élelmiszer csomagolásán fel van tüntetve energiatartalma, nézzük azt meg és az alapján vásároljunk!

- Étkezzünk naponta legalább 5 alkalommal!

- Hozzá kell szoknunk, hogy a diéta az első 2 hétben azért nehéz, mert állandó éhségérzetet okoz. Ezt az érzést teljes őrlésű gabonatermékekkel ill. magas rosttartalmú élelmiszerekkel csökkenthetjük.

- Ügyeljünk a vitaminok bevitelére! Télen egészítsük ki étrendünket vitaminkészítményekkel!

- Sütéshez, főzéshez használjunk növényi alapanyagból készült olajat! Kerüljük a finomított szénhidrátokat! Ne nassoljunk!

- A táplálkozási szokásaink megváltoztatása mellett - ha egészségügyi ellenjavallat nincs - mozogjunk többet! A mozgásszegény életmód mellett a testsúlycsökkentés sokkal nehezebb, mint ha könnyű, úgynevezett aerob testmozgást végzünk. Melyek az aerob sportok? Pl. kocogás, futás, úszás, kerékpározás, aerobik stb. Napi 15-20 perc fizikai aktivitás elég ahhoz, hogy erőnlétünk javuljon, izmosabbak legyünk és a fogyás így eredményesebb lesz. Néhány héten belül észre fogjuk venni, hogy a mozgás az életünk részévé vált, szervezetünk már igényelni fogja és jobban fogjuk magunkat érezni bőrünkben! A fizikai aktivitás jótékony hatású a szénhidrátanyagcserére, a vérnyomásértékek javulnak, erősíti a csontokat, az izmokat és az ízületeket, segít megelőzni a csontritkulást. El kell ugyanakkor oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a fizikai aktivitás csak sport keretében képzelhető el. Akár napi fél óra séta elég lehet arra, hogy a korábbi ülő életmódon változtatva az állóképességünk javuljon. Ha emeletes házban lakunk ne használjunk liftet, inkább lépcsőzzünk! Minden egyes lépcsőfokkal közelebb kerülhetünk a kitűzött testsúlyunkhoz! Nézzünk kevesebb TV-t, ha feltétlenül le kell ülnünk a TV elé, a műsorok közti szünetben is elvégezhetünk néhány tornagyakorlatot!

Gyógyszeres kezelés

Ritka esetekben a diéta illetve a fokozott testmozgás ellenére a testsúlycsökkentés nem jár eredménnyel. Ekkor gyógyszeres kezelés jön szóba, amely az orvos által felírt készítményen alapszik. Két olyan gyógyszercsoport van, amelyik a testsúlycsökkentésben javasolt. Két gyógyszercsoport különböző hatásmechanizmussal. Ha szükséges, az Ön orvosa fogja kiválasztani azt, amelyikre Önnek szüksége van. Az egyik a hypothalamus éhségközpontjára hatva az éhségérzet csökkentésével ér el eredményt. A másik a bélcsatornában hatva megakadályozza a zsírok felszívódását. Akár a kétfajta gyógyszer együtt is alkalmazható. Még egy megoldás létezik, végső esetben a plasztikai sebészé a főszerep. Leggyakrabban akkor indokolt plasztikai sebészhez fordulni, ha egy adott testrészről a zsír az előbb felsorolt eszközök ellenére nem távozik. Figyelembe kell azonban venni, hogy a beavatkozás szövődményekkel járhat, fájdalmas valamint a tartósság nincs garantálva. (forrás: OAN)

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Tekintettel arra, hogy a koszorúérbetegség az érelmeszesedés részjelensége, a két betegség hátterét képező állapotok megegyeznek. Magas vér koleszterinszint, kezeletlen vagy nem jól kezelt cukorbetegség, dohányzás, magas vérnyomás esetén jóval gyakrabban fordul elő. Örökletes tényezők is szerepet játszanak. Férfiak -talán a környezeti tényezők miatt- veszélyeztetettebbek mint a nők. Az elhízás szintén kockázati tényező.

Tünetek

A panaszok leggyakrabban terhelésre jelentkező görcsös, szorító mellkasi fájdalomban jelentkeznek (szívgörcs, angina pectoris). A fájdalom helye típusosan a szegycsont mögött található, kisugárzó fájdalom is jellemző a bal karba, a hát bal oldalába, illetve a bal állba. A fájdalom fizikai vagy lelki megterhelésre jelentkezik, nyugalomban vagy az ilyenkor használt nyelv alatt szétolvadó nitrát hatására percek alatt megszűnik.
Súlyos esetben a betegség heveny szívizomelhalás (infarktus) formájában jelentkezik. Ekkor igen intenzív, megsemmisítő, mellkasi fájdalom jelentkezik, gyakran vérnyomáseséssel, halálfélelemmel. Ez az állapot orvosi beavatkozás nélkül halálhoz vezet.

Diagnózis

Először jelentkező panasz esetén a részletes orvosi (belgyógyászati) kivizsgálás elengedhetetlen. A diagnózis alapja az EKG. A vér laborvizsgálata szintén lényeges diagnosztikus elem. Infarktus esetén jellegzetes laboreltérések tapasztalhatók, angina esetén az érelmeszesedés rizikófaktorai (magas koleszterinszint, magas vérzsír- és vércukorszint) lelhetők fel. A szív UH (ultrahang) a szív falának mozgását mutatja, valamint az úgynevezett pumpafunkciónak a megítélésére szolgál. Gyakran tapasztalható, hogy a jellegzetes fájdalom ellenére EKG eltérések nem láthatók. Ekkor úgynevezett terheléses EKG vizsgálatot kell végezni, amely során a vizsgált személy leggyakrabban egy futószalagon fut, vagy kerékpározik közben EKG készül. Gyakori vizsgálóeljárás az úgynevezett holter EKG vizsgálat, amely 24 órán keresztül rögzíti a vizsgált személy EKG görbéjét.
Abban az esetben, ha a koszorúérbetegség diagnózisa áll fenn, koszorúérfestés jön szóba. Ezzel a vizsgálattal pontosan meg lehet állapítani azt, hogy a szűkület a koszorúérrendszer melyik szakaszán van.
A szívizom esetleges károsodásának megállapítására ismertek izotópos eljárások is.

Kezelés

A gyógyszeres terápia alapját a nitrátok képezik. A nitrátok a szív koszorúsereit tágítják. Az anginás roham azonnali elhárítására, illetve a roham megelőzésére is használatosak. Tabletta, spray, illetve tapasz formájában ismertek. A Béta-blokkolók szintén használatosak, a szívfrekvencia csökkenésével a szívizom oxigénellátását javítják. A kalciumcsatorna blokkolók a koszorúerek tágulását okozzák, szintén a terápia részét képezik.
A véralvadásgátlók meggátolják azt, hogy a szűk érben vérrög alakuljon ki illetve azt, hogy a vérrög növekedjen.
Abban az esetben, ha az infarktus a kórházba érkezést megelőzően nem több, mint 2 órával korábban alakult ki, a vérrög feloldására is van lehetőség, ez teljes gyógyulást eredményez.
A magas koleszterinszint gyógyszeres csökkentése, a cukorbetegség és a magas vérnyomás kezelése, a dohányzásról való leszokás fontosak.
Sebészeti kezelésre akkor van szükség, ha a gyógyszeres kezelés hatástalan, illetve akkor, ha a koszorúérfestés során olyan eredményt kapunk, amely azt lehetővé teszi. Koronáriatágítással a rövid szűkületet egy ballonkatéterrel tágítják, egy másik műtéti eljárással a károsodott falú eret egy a test másik területéről származó másik érrel pótolják. (forrás: OAN)

Heveny formájában a szemgolyót, illetve a szemhéjak nyálkahártyáját borító kötőhártya vörössé válik és váladékot termel. Kellemetlen szúró-égő fájdalommal jár együtt, amely állapotot gyakran idegentest-érzésként szoktak jellemezni, olyan érzés, mintha a szembe valamilyen idegen tárgy került volna. Reggel felkeléskor a termelt váladék miatt a szemhéjak összeragadhatnak, és gyakran a nyák meg is szilárdul, sűrű "csipa" keletkezik. Súlyos esetben a szemhéjak is megduzzadhatnak.
Az idült forma szintén csípő, égő, viszkető érzést okoz, azonban súlyos gyulladásos jelek nem láthatók.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek többségében az akut kötőhártya-gyulladást bakteriális, illetve vírusos fertőzés okozza. A szem kémiai (füst, por, gőz, vegyi anyagok) vagy mechanikus (kontaktlencse) irritációja, az allergia (szénanátha) szintén az ismert okok közé tartoznak.
A bakteriális fertőzések között néhány évtizeddel ezelőtt még igen gyakori volt az úgynevezett gonococcus okozta kötőhártya-gyulladás. A gonococcus nevű baktérium felelős a gonorrhea más néven a kankó kialakulásáért. Jellemzően nemi váladék útján terjed, a szem bőséges, sűrű, gennyes váladékozása lép fel. Szemészeti kezelés nélkül a fertőzés átterjedhet a szaruhártyára annak átfúródását okozva.
Az úgynevezett trachoma szintén bakteriális eredetű, a kötőhártya csomós gyulladását jelenti, a csomók a fertőzés során a kötőhártyán alakulnak ki. A fő kockázatot szintén a szaruhártyára való ráterjedés jelenti. Néhány évtizeddel ezelőtt a fenti két fertőzés a vakság fő okát képezte.
Szerencsére ez a két kórkép manapság már ritkán fordul elő, és az esetek döntő többségében a bakteriális kötőhártya-gyulladás kezelés nélkül kb. 8-10 nap alatt, antibiotikum mellett 2-3 nap alatt gyógyul.
A vírusos kötőhártya-gyulladás általában nem önmagában, hanem más szervek érintettségével együtt jelentkezik. Gyakran a garat gyulladásával, nyirokcsomó-duzzanattal, lázzal, rossz közérzettel és levertséggel jár együtt. Abban különbözik a bakteriális gyulladástól, hogy a váladék legtöbbször nem sűrű -gennyes, hanem vízszerű állagú (néha véres/) Gennyes váladékozás bakteriális felülfertőzésben alakul ki, melynek kialakulását szükség esetén antibiotikum-tartalmú szemcseppel lehet megelőzni. Gyermekekben jóval gyakrabban fordul elő. Jóval lassabban gyógyul, mint a bakteriális forma, a gyógyulás akár 15 napig is eltarthat.
A szem szárazsága a könnytermelés zavara esetén jön létre. Idős korban a könnytermelés csökkenése miatt a szemgolyót borító könny mennyisége csökken, gyakori panasz a szem fájdalmas viszketése és vörössége. Egyes úgynevezett autoimmun kórképekben szintén a könnytermelés zavara alakul ki (Sjögren szindróma).
Az allergiás kötőhártya-gyulladás fő tünetei a viszketés, a szem vörössége, fokozott könnyezéssel. Gyakran egyéb allergiás betegségekkel (pl. szénanátha) együtt jelentkezik.
Idült kötőhártya-gyulladást elhúzódó bakteriális fertőzés, valamint izgató gőzök-gázok, vegyi anyagok, füst hozhatnak létre.

Kezelés

Bakteriális fertőzés esetén a szemorvos szemcsepp formájában megfelelő antibiotikus kúrát alkalmaz. Vírusos betegség esetén az antibiotikus kezelés az esetlegesen fellépő bakteriális felülfertőzés esetén, illetve annak megelőzése esetén lehet szükséges.
Csökkent könnytermelés esetén műkönny csepegtetése jön szóba.
Fontos a kötőhártyát károsító anyagok kerülése, a betegséget fenntartó helyzetek (pl. fénytörési hiba) megoldása. Napi több óra számítógép előtt végzett munka esetén megfelelő védőszemüveg viselése szükséges. Allergiás eredet esetén megfelelő antiallergiás kezelést lehet alkalmazni. (forrás: OAN)