Az okok között természetesen a kórházi ellátás minősége, az intézményi ellátás finanszírozásának időbeni korlátozása és nem utolsósorban az otthoni kényelem állnak. Ma már a kórházi ellátások csupán életmentő, valamint a speciális beavatkozásokra, műtétekre és azt követő lábadozás időszakára korlátozódnak.

Mivel magyarázható az otthoni betegápolás szükségessége és mi áll a hátterében?

Az elmúlt évtizedek demográfiai változásai következtében az ország lakossága folyamatosan idősödik, jelentősen növelve az inaktív lakosság számát, míg az aktív népesség egyre szűkebbre zsugorodik. A népesség demográfiai arányainak eltolódásával együtt folyamatosan változnak az egészségügyi kiadások és bevételek is. A kiadások jelentősen megnövekedtek, míg a bevételek csökkentek, így szükségszerűvé vált a kórházak működését, az ellátások időtartamát más fejlett országok mintáit követve változtatnunk. Mivel a felépülés, rehabilitáció folyamata nem ér véget a kórházi ellátás végeztével, kénytelenek vagyunk hozzátartozóink ápolását, felépülését más módon biztosítani. Ebben a folyamatban kapott helyet az otthoni ellátás, otthoni betegápolás.

Mit nevezünk házi betegápolásnak?

A házi betegápolás lényegében otthoni segítségnyújtás, mely a szociális gondozáson, felügyeleten keresztül egészen a szakápolási, akár intenzív otthoni szakápolásig terjedő skálát foglalja magában. Minden olyan ellátást ide sorolunk, amelynél a beteg, idős otthonában többségében orvosi beavatkozás nélkül látunk el feladatokat.

Hogyan valósítjuk meg mindezt a gyakorlatban?

Általában a hozzátartozó felkérését követően egy személyes találkozó során ápolási dokumentációban felvesszük a beteg állapotát, egyeztetjük a beszerzendő gyógyászati segédeszközök kérdését, egyéb részleteket, majd megszervezzük néhány napon belül az ellátást. Az ellátásokat megelőzően és az ellátások során – amennyiben az ellátás módja, súlyossága megköveteli - folyamatosan kapcsolatot tartunk a házi- vagy szakorvosokkal.

Miért hasznos az otthoni ápolás a betegnek?

Tapasztalataink szerint a beteg, idős emberek nehezen válnak meg az otthoni, megszokott környezettől és számos okból kifolyólag lehetőség szerint minél rövidebb idejűre igyekszenek nyújtani az esetleges kórházi tartózkodások idejét. Lényegében a házi betegápolás során munkatársaink feladatának a középpontjában az ellátott személy áll, és természetesen az ő környezetében, az ő és hozzátartozói igényei szerint valósítjuk meg az ellátást.

(forrás: Nurse Háziápolási Szolgálat)

Előfordulás

A fekélybetegség népbetegségnek számít, a felnőtt lakosság közel 10%-a érintett élete során.

Tünetek

Nem minden esetben okoz panaszt, néha tünetmentesen alakul ki, előfordul, hogy vérhányás vagy vérszékelés képében jelentkezik.

A leggyakoribb tünetek:
- felhasi (gyomorszáji) fájdalom, amely gyakran étkezésre fokozódik, illetve tej fogyasztására enyhül
- korai teltségérzés
- étvágytalanság, fogyás
- hányinger, hányás
- vérhányás, vagy szurokfekete színű széklet (a vért a gyomorsav megemészti, ezért az fekete színű lesz)
- vérszegénység
Jellemző a hullámzó lefolyás, a tünetek néhány hétre megszűnnek, majd ismét fellángolnak. Az őszi és téli hónapokban gyakrabban lépnek fel panaszok A fekélybetegség bármely életkorban kialakulhat, de jellemzően a gyomorfekély 60-70 éves kor körül, a nyombélfekély 30-50 éves kor körül fordul elő. A férfiak veszélyeztetettebbek, mint a nők.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Nyálkahártya károsodás akkor jön létre, ha a nyálkahártyát védő és azt támadó tényezők közötti egyensúly az utóbbiak irányába tolódik el. A nyálkahártyát védő tényező csökkenéséhez vezethet bizonyos gyógyszerek túlzott alkalmazása. A fájdalomcsillapítók között elterjedt NSAID-k (non steroid gyulladáscsökkentők) orvosi körökben ismert mellékhatása a nyálkahártya védelmi funkcióját ellátó anyag képzésének gátlása. A gyomorsav fokozott termelődése fekély képződését elősegítő tényező. Az utóbbi évtizedek orvostudományi kutatásai derítettek fényt egy baktériumra, amely felelőssé tehető a fekély kialakulásáért. Ez a kórokozó az úgynevezett Helicobacter pylori, amely a fekélybetegek gyomornyálkahártyájában az esetek nagy részében kimutatható. A dohányzás, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás szintén fekélybetegséget elősegítő tényezők.

A fekélybetegség kialakulása

A legpontosabb diagnózis úgynevezett gasztroszkópiával (gyomortükrözéssel) állítható fel. Régebben röntgenvizsgálatot is végeztek, azonban ez utóbbi lényegesen kisebb diagnosztikus értékkel bír, ráadásul a szükséges szövettani mintavételt sem teszi lehetővé. A tükrözéses vizsgálat során a beteg száján keresztül egy vékony, hajlékony csövet vezetnek le a gyomorba, illetve a patkóbélbe. A vizsgálat kellemetlen, de komoly fájdalommal nem jár. A Helicobacter pylori kimutatása a gyomor nyálkahártyájából vett szövettani mintából történik. Néhány hazai intézményben is hozzáférhető egy vizsgálat, amely a kilélegzett levegőből állapítja meg a baktérium jelenlétét, a vizsgálat teljesen fájdalommentes.

Kezelés

A betegség az esetek döntő többségében gyógyszerrel gyógyítható, sebészeti beavatkozásra csak igen ritkán van szükség. Az úgynevezett H2 receptor blokkolók, illetve a protonpumpa-gátlók hatékony fekélyellenes gyógyszerek. H. pylori jelenléte esetén antibiotikus kúra is szükséges. Gyomorpanaszok esetén a fájdalomcsillapítók (NSAID-k) használatát abba kell hagyni. Sokszor ezeket a gyógyszereket a betegek egyébként orvosi ellenőrzés nélkül alkalmazzák. A dohányzás, a túlzott alkohol- és kávéfogyasztás abbahagyása elengedhetetlen feltételek fekélybetegség esetén. A rendszeres rostdús étkezés is meggyorsítja a gyógyulást. A stressz kerülése szintén ajánlott.

A kezeletlen fekélybetegség szövődményei

Kezeletlen esetben gyakori szövődmény a vérzés, amely megjelenhet vérhányás, illetve fekete székürítés formájában. Előfordulhat a gyomorfekély rosszindulatú elfajulása. Mély fekély esetén a gyomor kilyukadása (perforáció) sem ritka. (forrás: OAN)

Heveny formájában a szemgolyót, illetve a szemhéjak nyálkahártyáját borító kötőhártya vörössé válik és váladékot termel. Kellemetlen szúró-égő fájdalommal jár együtt, amely állapotot gyakran idegentest-érzésként szoktak jellemezni, olyan érzés, mintha a szembe valamilyen idegen tárgy került volna. Reggel felkeléskor a termelt váladék miatt a szemhéjak összeragadhatnak, és gyakran a nyák meg is szilárdul, sűrű "csipa" keletkezik. Súlyos esetben a szemhéjak is megduzzadhatnak.
Az idült forma szintén csípő, égő, viszkető érzést okoz, azonban súlyos gyulladásos jelek nem láthatók.

A betegség kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az esetek többségében az akut kötőhártya-gyulladást bakteriális, illetve vírusos fertőzés okozza. A szem kémiai (füst, por, gőz, vegyi anyagok) vagy mechanikus (kontaktlencse) irritációja, az allergia (szénanátha) szintén az ismert okok közé tartoznak.
A bakteriális fertőzések között néhány évtizeddel ezelőtt még igen gyakori volt az úgynevezett gonococcus okozta kötőhártya-gyulladás. A gonococcus nevű baktérium felelős a gonorrhea más néven a kankó kialakulásáért. Jellemzően nemi váladék útján terjed, a szem bőséges, sűrű, gennyes váladékozása lép fel. Szemészeti kezelés nélkül a fertőzés átterjedhet a szaruhártyára annak átfúródását okozva.
Az úgynevezett trachoma szintén bakteriális eredetű, a kötőhártya csomós gyulladását jelenti, a csomók a fertőzés során a kötőhártyán alakulnak ki. A fő kockázatot szintén a szaruhártyára való ráterjedés jelenti. Néhány évtizeddel ezelőtt a fenti két fertőzés a vakság fő okát képezte.
Szerencsére ez a két kórkép manapság már ritkán fordul elő, és az esetek döntő többségében a bakteriális kötőhártya-gyulladás kezelés nélkül kb. 8-10 nap alatt, antibiotikum mellett 2-3 nap alatt gyógyul.
A vírusos kötőhártya-gyulladás általában nem önmagában, hanem más szervek érintettségével együtt jelentkezik. Gyakran a garat gyulladásával, nyirokcsomó-duzzanattal, lázzal, rossz közérzettel és levertséggel jár együtt. Abban különbözik a bakteriális gyulladástól, hogy a váladék legtöbbször nem sűrű -gennyes, hanem vízszerű állagú (néha véres/) Gennyes váladékozás bakteriális felülfertőzésben alakul ki, melynek kialakulását szükség esetén antibiotikum-tartalmú szemcseppel lehet megelőzni. Gyermekekben jóval gyakrabban fordul elő. Jóval lassabban gyógyul, mint a bakteriális forma, a gyógyulás akár 15 napig is eltarthat.
A szem szárazsága a könnytermelés zavara esetén jön létre. Idős korban a könnytermelés csökkenése miatt a szemgolyót borító könny mennyisége csökken, gyakori panasz a szem fájdalmas viszketése és vörössége. Egyes úgynevezett autoimmun kórképekben szintén a könnytermelés zavara alakul ki (Sjögren szindróma).
Az allergiás kötőhártya-gyulladás fő tünetei a viszketés, a szem vörössége, fokozott könnyezéssel. Gyakran egyéb allergiás betegségekkel (pl. szénanátha) együtt jelentkezik.
Idült kötőhártya-gyulladást elhúzódó bakteriális fertőzés, valamint izgató gőzök-gázok, vegyi anyagok, füst hozhatnak létre.

Kezelés

Bakteriális fertőzés esetén a szemorvos szemcsepp formájában megfelelő antibiotikus kúrát alkalmaz. Vírusos betegség esetén az antibiotikus kezelés az esetlegesen fellépő bakteriális felülfertőzés esetén, illetve annak megelőzése esetén lehet szükséges.
Csökkent könnytermelés esetén műkönny csepegtetése jön szóba.
Fontos a kötőhártyát károsító anyagok kerülése, a betegséget fenntartó helyzetek (pl. fénytörési hiba) megoldása. Napi több óra számítógép előtt végzett munka esetén megfelelő védőszemüveg viselése szükséges. Allergiás eredet esetén megfelelő antiallergiás kezelést lehet alkalmazni. (forrás: OAN)

A diétát alapvetően meghatározza, hogy a betegség a görcsökkel járó vagy a nyugalmi szakaszban van-e. Összességében zsírszegény, kímélő fűszerezésű, durvarost-mentes, elhízott beteg esetén ráadásul energiaszegény étrendre van szükség.

Diéta a görcsös szakaszban

Ilyenkor elsősorban koplalás és folyadékpótlás ajánlott, ám a görcsök megszűntével óvatosan jobbára szénhidrátot tartalmazó ételekkel (nyáklevesekkel, főtt rizzsel, darával, vizes burgonyapürével és -habbal, tejmentes sárgarépa-főzelékkel, burgonyával sűrített tökfőzelékkel, bébiételekkel, gabonapelyhekkel, csecsemőknek Mildipépekkel és Milupépekkel) bővíthető az étrend. Ha ezek nem okoznak panaszt, a beteg sovány főtt húsokat, valamint az egyéni tűrésnek megfelelően tejtermékeket is kaphat, de a zsírszegénységre ügyelni kell. A durva rostokat tartalmazó zöldségfélék, az apró magvas gyümölcsök, illetve a szárazhüvelyesek nem ajánlottak. A káposztafélék az egyéni tűréstől függően, a főzőlé leöntésével fogyaszthatók.

Diéta a nyugalmi szakaszban

Az étrend — mint említettük — zsírszegény legyen (testtömegkilogrammonként 0,3–0,8 g ajánlott), az összes zsiradék fele növényi forrásból származzon. A fűszerezés kímélő legyen. Általában nem okoz panaszt a másnapos kenyér, a kétszersült, a háztartási keksz, a rizs, a búzadara, a sovány hús, a sajt, a kefir és a zöldfőzelék (a zöldborsót és a zöldbabot azonban paszírozva kell adni az egyéni tűrésnek megfelelően). Kerülendők ugyanakkor a zsíros húsok, a füstölt készítmények, a tejfölös mártások, a tejszín, a túl érett sajtok, a vadhúsok, a friss kelt tészták, a vajas és leveles tészták, a szárazhüvelyesek és az éretlen gyümölcsök. Tej, tojás, olaj, vaj, margarin, gomba, kelvirág, paradicsom, paprika, hagyma, kapor, mustár, köménymag és különböző rostos gyümölcsök az egyéni tűréstől függően adhatók.

Hogyan készüljenek az ételek?

A sűrítésre száraz rántással, diétás rántással (zsiradék nélkül, pirított liszttel), hintéssel vagy habarással kerüljön sor. A főzés mellett ajánlott a sütőzacskóban, a római tálban, a són, az alufóliában és a roston való sütés, a grillezés és a párolás.

A klinikai tápszerek szerepe az epebetegségek diétájában

A főzelékek, a turmixok, a mártások és bizonyos levesek jól dúsíthatók Nutrison powderrel és Fantomalttal; az utóbbi a reggeli italokba is keverhető. A Fantomaltot három, míg a Nutrison powdert egy-három adagolókanállal érdemes adni deciliterenként.
Minthogy a betegséget általában műtéttel gyógyítják, a műtéti előkészítéshez megfontolandó a tápszeres kiegészítés, akár iható Nutridrink, akár az ételekhez keverhető Nutrison powder formájában. Fogyókúra esetén a Nutridrink önálló főétkezésként is beiktatható.

Mintaétrend három napra

1. nap
Reggeli: másnapos kifli, pulykafelvágott, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: pászka, kefir.
Ebéd: burgonyaleves, natúr pulykamell, főtt rizs sárgarépával.
Uzsonna: túróval töltött sült alma (Nutrison powderrel).
Vacsora: tonhalsaláta, félbarna kenyér.

2. nap
Reggeli: félbarna kenyér, köményes sajt, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: gyümölcssaláta.
Ebéd: zöldségleves, burgonyahab, sült csirkemell, céklasaláta.
Uzsonna: Nutridrink.
Vacsora: szárnyas húskrém (Nutrison powderrel), félbarna kenyér.


3. nap
Reggeli: hamlett, gépsonka, tea vagy kávé (Nutridrinkkel).
Tízórai: gyümölcsjoghurt (Nutridrinkkel).
Ebéd: daragaluska-leves, kefires tökfőzelék (Nutrison powderrel), alufóliában sült karaj.
Uzsonna: abonett, körtekompót.
Vacsora: virslis tavaszi saláta (fejessaláta, alma, sárgarépa, metélőhagyma, virsli, kefir, félbarna kenyér.

Tyúkszemről beszélünk akkor, ha a szaruréteg egészen a csonthártyáig terjed, ekkor -tekintettel arra, hogy a csonthártya érzőidegekkel dúsan el van látva- nyomásra komoly fájdalom lép fel.

A bőrkeményedést azonban nemcsak a rossz cipő okozhat. A láb anatómiai eltérése (bütyök, kalapácsujj) következtében fellépő rossz súlyeloszlás szintén az okok között szerepel.

Kezelés

A bőrkeményedés megfelelő méretű és minőségű lábbelivel megelőzhető.
Már kialakult elváltozás esetén a bőrkeményedést a láb meleg vizes áztatása után szaruoldó krémekkel el lehet távolítani. A tyúkszem ezen kívül eltávolítható sebészi kimetszéssel is. (forrás: OAN)